Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-10-03 / 36. szám
N OCTOBER 3, 1953 AZ EMBER 7-ik oldd A HALADÉK Irta: PETROVICS BÉLA Az eset akkor történt, amikor szovjet - mintára már Magyarországon is nagy ütemben folyt a hajsza a középbirtokos parasztok, az u.n. kulákok ellen. A rádió a szokásos esti hírek között jelentette, hogy Juhász Istvánná 28 éves parasztasszonyt 10 évi kényszermunkára Ítélték, mert felgyújtotta a falu gabonaraktárát. Néhány hét múlva véletlenül épp ebbe, az‘Ausztriához közeleső, dunántúli kisfaluba küldtek le, hogy beszámolót Írjak a Mákföldekből alakult állami gazdaságok életéről. Két napot töltöttem az államosított kisbirtokok rongyos napszámosai között s lassan kialakult előttem Juhászék tragédiája. * * * Juhász István szegényparasztok gyereke volt. Nem örökölt egyebet a szüleitől, mint két hold földet, meg egy kis házikót. Nem is ház volt ez, csak olyan vályogkunyhó a faluvégén. De Juhász István azért kapott bele asszonyt. A kis Tóth Eszter szívesen jött hozzá feleségül. Együtt jártak dolgozni a földre, együtt rakták félre a szájuktól megvont garasokat és együtt szövögették az álmot, milyen lesz az élet, majd ha több földjük lesz . . . Néha annyira beleélték magukat ebbe az álomvilágba, hogy nevetni is tudtak a nagy szegénységükben. Csak akkor kcmorodott el az ember, amikor Eszter pirulva hozzáhajolt és súgott valamit a fülébe. — Hát gyerek az ne legyen! — öntötte el ilyenkor a harag. — Az kéne még . . . Azonnal menj Szabó nénihez . . . Szabó néni a falu másik végében lakott. Értett hozzá, hogyan kell megakadályozni a fölös népszaporodást. Juhászék időnként szegényebbek lettek egy zsák burgonyával, de nem kellett félni attól, hogy egy gyerek eszi fel azt a pénzt, amit a földre takargattak. Pedig szerettek volna mind a ketten gyereket. Magas lett volna, mint az apja, kékszemü, mint az anyja. Dehát még nem lehet. Ha majd meglesz a föld, ami eltartja mind a hármukat . . . — Nem akarok koldust nevelni — mondogatta Juhász, — majd ha meglesz a hat hold, akkor jöhet a gyerek. Aztán meglett a föld. Igen-igen keservesen s igen-igen nagy szerencsével. A szerencsét hat kis bárány hozta, amelyeket Eszter örökölt az édesapjától, aki juhász volt. A hat kis bárányból tizenhét lett s Eszter szombatonként kezdite bevinni a városi piacra a juhturót. Gyalog, két karján a nagy Azonnali garantált szállítási RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, penicillin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYARORSZÁGBA is, ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!' Telefonáljon, Írjon árajánlatért: RE1CHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére; 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-igWLIB (1190 ke) és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. kosarakkál. Mert a fuvar elvitte volna a hasznot, amely egy szép napon végre átváltozott újabb földdé. Juhász úgy állt a tiz hold előtt, mint akit megbabonáztak. Levette a kalapját, keresztet vetett, mintha templomban lenne. Aztán magához ölelte az aszszonyt. — Na Eszter, ha az Úristen is úgy segít tovább, három év múlva jöhet a gyerek. Lesz neki mit enni. A három évből öt lett. A háború elpusztított mindent. Nem maradt egyebük, csak a kis ház meg a föld. De a két ember nem adta meg magát. Eszter is úgy tett, mint a legtöbb parasztasszony a háború után. Maga állott az eke elé, hogy az ura szánthasson, ha nincs is lovuk. Aztán lett ló, szépen kezdett éledni a házuk tája . . . 1948 telén Eszter kék pamutért ment a városba, hogy jóelőre meglegyen a gyerek kelengyéje, mire megszületik. Aratás utánra várták, csak hogy addig sokminden történt. * * * Elért a kommunizmus ide is, ebbe az eldugott kis faluba, ahol az emberek sokáig nem is értették, mi történik szerte az országban, amióta a kommunisták erőszakkal átvették a hatalmat a köztársasági kormány kezéből. Egyszer csak rendőrök jöttek a jegyzőért. Furcsa orosz egyenruhás rendőrök. Géppisztolyokkal. Aztán elvitték a papot. Idegen pap jött helyette, aki valahogy másképp prédikált . . . Másnap egy borbélysegéd lett az ur a faluban, ő magyarázta el, hbgy mindez miért történt: — Az országban a munkások meg a szegényparasztok lettek az urak. A maguk papja is azt tette, amit a többi pap. Összeesküvést szőtt az uj rend ellen. Hát mi nem engedjük megdönteni a népáilamot. Aki ellenünk van, vagy aki megkárosítja az államot, arra lesújtunk! így kezdte a nagy beszédet a piactéren s azzal fejezte be, hogy elmondta a jegyző bűneit is. — Kis István összejátszott a gazdag parasztokkal. A kuláksággal. Kevesebb adót szedett tőlük, mint amennyi járt. Csak azért, hogy ne erősödhessen a népi demokrácia . . . Két nap múlva a módosabb gazdák megtudták, hogy óriási össze•gekkel vannak adóhátralékban. — De hát ez nem igaz — zudult fel a falu népe, de lassan csend lett. Aki zúgolódott s nem fizetett azonnal, annál éjszaka megjelenítek a politikai rendőrik . . . Hamar megtanulták, a faluban, hogy mit jelent a politikai rendőrség, az ÁVO. Egymás után kerültek a gazdagabb parasztok lazítás és adcszabotálás címén koncentrációs táborokba, gyárakba kényszermunkásoknak s földjüket az állam vette birtokba. S egymás után születtek helyükön országszerte a nagy állami kolhozok, amelyeket részben kényszermunkások, részben földnélküii parasztok művelték egyre csökkenő bérekért. Aztán megindult a kommunista agitátorok rohama a (törpebirtokosok, szegényparasztok ellen: “Adják fel az önálló gazdálkodást fogjanak össze tizenhuszan s állami felügyelet mellett alakítsanak kolhozt!” Középbirtokos ekkor már csak tizenhét volt a faluban. Ezeket egyenként hívták be a községházára. Juhászra tavaszra került a sor. — Na Juhász, úgy látszik maga rendes ember, megfizette a 12,000 forint adóhátralékát, — fogadta egy simaképü városi fiatalember. Juhász nem tudta mit akarnak tőle. Megint fizessen? Az utolsóját adta oda. Aratás előtt sehogy sem tudna pénzt szerezni. Föllélekzett, mikor kiderült, hogy nem erről van szó. — Ott volt a gyűlésen, amikor meghirdettük a terménybeszolgáltatási törvényt? Ott volt. Hallhatta ő is, mint a többiek, hogy a jövőben minden gazdának megfelelő mennyiségű gabonát, sertést, zsirt, tojást meg más egyebet kell majd beszolgáltatni az állam számára, megszabott minimális árért . . . — A beszolgáltatás ügyében hívtam — folytatta a tisztviselő. — Maga szépen elvégezte az őszi szántást, megvan a remény arra, hogy jó termés lesz. — Ha az Úristen is úgy akarja! — Hagyja csak az Istent. Nem attól függ az aratás, hanem attól, hogy dolgozzák meg a földet. Maga dolgos ember Juhász. Nem is számítjuk még a többi kizsákmányoló gazdag kulák közé ... Ha akarna, beléphetne egy kolhozba. Juhász csak hallgatott. De sokmindent mondott a hallgatása. Tudta jól, hogy mi a kolhoz. Eszter bátyja, aki orosz hadifogságban volt, saját szemével látta. A sok kisparaszt összeáll. Földdel, lóval, vetőmaggal. Közösen művelik a szántókat, de ami terem,' az nem az övék. Még a tyúktojást is oda kell adni az államnak. Csak az marad meg nekik, amit az állam visszaad munkarészesedés címén . . . — Szóval nem akar összefogni a többi dolgos emberrel ... — törte meg a csendet a simaképü. — Jobb nekem igy magánosán. — Na majd meglátjuk. Az állam csak jót akar magának. Arra nincs semmi szükség, hogy kényszeritsünk bárkit is. Nem is ezért hívtam, hanem hogy megtudja időben, mennyi gabonát kell beszolgáltatni a földje után . . Ezzel átadott neki egy számokkal teleirt papírlapot. Juhász megnézte. Aztán csak annyit mondott: —Hát majd igyekszem. — Igyekezzék is Juhász. Látja azt a nagy fekete táblát a falon? — Látom. — A jobboldalára irjuk majd fel azoknak a nevét, akik pontosan beadják az állam részét, időre. Baloldalra kerülnek azok, akik késedelmesednek. — Ezzel elhallgatott, aztán jelentőségteljesen nézett rá. —Reméljük, hogy a maga neve jobboldalra kerül. — Reméljük. Na Isten áldja. Sietett volna haza, de a tisztviselő utánaszólt: — Maguk most gyereket várnak ugye? — Azt. De miért kérdi? — Na csak úgy kérdem. Eszembe jutott, milyen csapás lenne, ha épp akkor csuknák le magát terménybeadás szabotálásáért, amikor az asszony szoptat . . . Juhász jódarabig szótlanul állt az utón, mint akit fejbeütöttek, örök életében törvénytisztelő ember volt. Megfizette az adóját. Megfizeti most is. Miért gondolja ez a simaképü, hogy ő meg akarja károsítani az államot? Nem akar ő semmi rosszat, csak hagyják békében azzal a kolhozzal . . . Úgy dolgozott, mint még soha életében. Hadd lássák, boldogul ő a földjével .anélkül hogy rászorulna társakra. De mintha összeesküdött volna minden ellene. A disznóit elvitte a sertésvész, harminc tyúkja megdöglött, a búzának felét meg a jégeső vitte el. Mi lesz most? Majdnem félnapot kellett várnia a községházán, atnig bejutott a simaképühöz. Közömbösen fogadta : — Magának sem mondhatok mást, mint a többi kuláknak. A mi államunkban tervszerű gazdálkodás folyik. A terv pontosan előírja, hogy ez a falu mennyi gabonát adjon be. — Majd adok helyette őszi árpát . . . — Azt nem lehet. — De jég volt. — A tervekben belekalkuláltak mindent. Jól tudják odafönn hogy nem lehet mindenütt jégeső. Magának nincs elég búzája, van a szomszéd faluban. Vegye meg, szolgáltassa be. — De nekem nincs pénzem — kiáltott fel Juhász. — Elvitte az állataimat a vész! Mit adjak el? Azt mondják, a komunisták a szegény ember partján állanak, hát várjon a kommunista állam őszig . . . Juhász sehogysem tudta megérteni. ezt miért nem lehet. Őszre jó lesz minden, hát miért nem szegezte szemét a fehér mennyezetre .aztán amikor kigyulladtak a közös kórterem éjszakát jelző kis kék lámpái, halkan beszélni kezdett: — Lehet itt még segiteni elvtársnő. Csak döntse el. kit szeret jobban, a földet meg az urát . . . vagy a gyereket . . . Eszter hajnalig hallgatta az asszonyt. Másnap úgy vergődött ágyában, mint akit fojtogatnak. Harmadnap reggelre döntött. Sápadtan vánszorgott a kórház párttitkárának irodájába . Úgy ült le a székbe, mint valami halálraítélt. — Mi baj v^n elvtársnő?—kérdezte a magas, szikár férfi. — Azt mondják, az állam vesz gyereket. Hát én aladnám az enyémet, ha lehetne. A párttitkár köhintett. Valamit keresgélt az Íróasztalán. Aztán felnézett: — Nagyon helyes az elhatározása elvtársnő. Látja, a nép állama leveszi a szülők válláról a gyereknevelés gondját. Régen a kapitalista társadalomban maga szegény asszony, az utcára tette volna a gyerekét. Vagy kútba dobja, ha érzi, hogy képtelen az eltartására ... De ez az idő szeszerencsére elmúlt. Jó sora lesz a fiának, még mérnök is lehet belőle ... A nép állama úgy fog vigyázni rá, mint a szemefényére... várnak? Napokig tartott, amig rádöbbent az igazságra. — A földemet akarják a bitangok, az én földemet . . . Eszter az egészből csak annyit értett, hogy egy hónapon belülj kell 3,000 forint. Annyiba kerülne J a gabona, amit a sajátjukon kívül még be kell szolgáltatni . . . Ha nincs, elvész a föld, az urát meg lecsukják. Kérni senkitől sem lehet itt a faluban. Már mindenki szegény. A városi bank is megszűnt, bezárták a kommunisták. Ki tudna adni csak őszig? Őszre már ott lesz az árpa. majd megellik a megmaradt anyakoca is, a baromfiból is el lehet adni ... de honnan szerezzenek most? Juhász rávetette magát az italra. Éjszakánként ordítva szidta a kommunistákat. Eszter ilyenkor rémülten csukta be az ablakot: —• Az Isten szerelmére, meghall- I •ják, elvisz az ÁVO! Majd igy nyugtatta meg urát: — Majd én beszélek azzal az istentelennel! Ha van benne egy kis emberi érzés, nekem csak ad haladékot. Ha másért nem, hát a gyerek miatt. . . Beszélt is. De haladékot nem kapott. Eszter úgy fohászkodott, mint még soha életében. Csak van ennek a tisztviselőnek felettese? A városból küldték. Nem ő az atyaisten ... El kell mennem a városba . . . Úgy kapaszkodott ebbe a gondolatba, mint a fuldokló a mentőkötélbe. Az ura hiába próbálta lebeszélni. Ment. hogy megkeressen valami főbb kommunistát. akinek szive van. Két nap múlva szedték össze Sopron városá»ak aszfaltján a mentők. — Koraszülés — állapította meg az orvos, — de a gyerek egészséges I kisfiú. Szomorú arcú munkásasszony feküdt a mellette levő ágyon. Esz- I tér azt kérte meg, hogy írjon az ! urának, hogy megszületett a fiuk. j Aztán elkezdett keservesen zokogni. * S ez valóban igaz volt. Budapesten 1949 őszén kezdték összeszedni a gyerekeket. Először a 6-14- éveseket, akiknek szüleit vagy a háború vitte el vagy az internálótábor. Egymás után alakították át a volt kastélyokat ifjúmunkás otthonokká, ahol a szülő nélkül maradt gyerekekből szakiparosokat, katonákat vagy kémeket nenew York eseménye MRS. TERHES UJ BUDAPEST RESTAURANTJA 1481 Second Ave. (77th Street sarkán) a legmodernebb Ízléssel berendezett newyorki MAGYAR VENDÉGLŐ — Asztalfoglalás: RH 4-9169 — HAZA; SZALÁMI és mindenfajta jő hurka, kolbást, sonka, szalonna es friss hús, stb., igaz! HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292 Mrs. Herbst s 1437 Third Ave.f N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávéi \ legfinomabb készítésű rétesek, « sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d u. 5-től 7-ig Mrs. HERBST rádióóráját: WLIB állomás: 1190 ke. Dr. Földy Károly 205 East 85 Street N.Y.C. Tel. TR 9-5339 Room 204 HITELES FORDÍTÁSOK minden NYELVRŐL minden NYELVRE! GLOBUS TRADING CO. — Miért sir az elvtársnő? — nézett rá a munkásnő. — Tálán az ura nem akart gyereket? Este lett, mire Eszter kusza előadásából megértette Juhászék nagy. baját. Egy ideig szótlanul képviselete. Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonainak vagy barátainak. — Csomagok és ajándékutalványok Izráelbe. f
