Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-26 / 35. szám

SEPTEMBER 26, 1953 AZ EMBER 5-ik oldj) (L. P.) A hazafiasság gondolatával óvatosan kell bánni. Ha a haza az otthon, — egy ország határain beiül élő nagy család otthona, — a hazafiasság az otthonhoz való ragaszko­dás, az otthon szeretete és megbecsülése. A történelem esemé­nyei sokszor ellentétesnek látszó cselekedeteket jelöltek meg hazafiasságnak. Széchenyi pacifista hazafiassága például szembenállt Kossuth harcias hazafiasságával. Mindketten a magyar történelem nagy hazafiai voltak. A hazafiasság fogalmával sokszor visszaéltek, mert a ha­zafiasság törvényének betűit és tartalmát rendszerint az uralkodó erők fogalmazzák meg. A politika mindig fel tudta használni a maga hatalmi céljaira és ennek a mélységesen emberi gondolatnak magyarázata és értelmezése annyiszor változott, ahányszor politikai célok, hangulatok és jelszavak érdekeinek megfelelt. De talán soha olyan mélyre nem rántották, mint a huszas évek elején, amikor a durva szenvedélyek írták fel lobogójuk­ra és amikor a gyűlölködés a hazafiasság jelszava alatt tom­bolta ki magát. A huszas évek közepén a “konszolidáció” ugyan megfosztotta koronájától ezt a hazafiasságot, de a “jogrend” ébren tartott egy másikat, ami ha nem is volt édes­testvére, de atyafiságban volt vele. Ez a hazafiasság megta­gadott minden közösséget a nyugati demokráciákkal, de gyor­san megtalálta kapcsolatát Mussolini fasizmusához és később Hitler nemzeti szocializmusához. Ebben a légkörben a béke gondolata nem lehetett nép­szerű. A szélső nacionalizmus a kardját csörtette, a béke tehát defetizmus volt. Az irodalomnak lett volna első sorban a fel­adata, hogy tisztázza a hazafiasság fogalmát és megjelölje mélységes emberi értelmét. Az irodalmat ekkor két uralkodó csoport képviselte. A “Nyugat” Móricz Zsigmonddal, Babits Mihállyal és Kosztolá­nyival az élen ,az az irói nemzedék, amely a békevilág liberális szellemében nőtt fel és az eligazító irodalmi céloknál fonto­sabbnak tartotta a művészi élményt. Ez a nemzedék egész múltjával a haladó európai szellemet képviselte, szálka volt tehát az uralmon levő rendszer szemében, mely gyanakodva és bizalmatlanul ügyelt minden lépésére. A másik irói csoport, a kipróbált konzervatív irók: Herczeg, Surányi, Tormay, Ko­máromi és Csathó az úri Magyarországnak voltak a szószólói. A fiatalok habozva és tapogatózva keresték az uj idők nagy problémáira a megoldást és nagy utat kellett megtenniük, míg lelkiismeretükön keresztül a kérdések tisztultabb világá­ba érkeztek. Ilyen időben a hazafiasság mélyebb és emberibb értelmét megfogalmazni s a hazafiasság humanista eszmeköréhez tár­sítani a béke, az egész megkínzott emberiséget magához ölelő béke gondolatát nemcsak óriási irói feladat, de bátor emberi cselekedet volt. Zilahy Lajos, az irodalmi csoportok felett álló iró vállalta a feladatot. írói sikerei, gyors népszerűsége ugyan tekintélyes barátokat szerzett számára, mégis kockázatot kellett vállalnia és ezt a kockázatot vállalta végig egész irói karrierje alatt. Az emberiesség, a béke, az Evangélium szellemében nőtt fel (régi protestáns lelkészi családból származik) s nevelésének ezek az ideáljai testet öltöttek a harctér lövészárkaiban, ahol a sa­ját szenvedésein keresztül ismerte fel a pacifizmus mély hu­manista értelmét. Zilahynak minden müvében találkozunk ezzel a nyílt és Őszinte hitvallással. Első kötetében — versekben, melyek elé Beöthy Zsolt irt előszót — a halott katona néma, lezárt aj­kának üzenetét viszi el a hivő emberi szivekhez. Regényeit és színdarabjait átitatja a békében való hite. A harmincas évek elején, amikor Mussolini már uralmon volt és Hitler már készült átvenni a hatalmat, amikor a fe­nyegető háború feszültségében vonaglott a megkínzott világ, — Zilahy megírja a “Tizenkettedik óra” cimü drámáját, me­lyet a Magyar Színház mutatott be. De ennek a drámai alko­tásnak előzményei vannak. 1932-ben a Népszövetség minden országból felszólított egy-egy népszerű és ismert irót, hogy a Népszövetségnek a békéért indított harcához járuljanak hozzá Írásukkal. Mani­­fesztációt várt a világ legjobb íróitól a béke mellett, hogy a betű hatalmas fegyverét szegezhesse szembe a gyilkos szu­ronnyal. Zilahy a felszólításra ironikus levélben válaszolt, mely nagyjában igy hangzott: “Attól tartok, hogy a Népszövetség rossz címre küldte fel­hívását. Az igazság az, hogy én a háború szenvedélyes támo­gatója vagyok. Valójában rajongok a háborúért. Alig várom, hogy hasbalőjjenek és a leggyötrelmesebb kínok között pusz­tuljak el. Volna azonban egy szerény módosító indítványom a szokásos eljárás számára, amit azokkal szemben alkalmaznak, akik támadó háborút kezdenek. Ha egy nemzet támadó hábo­rúra határozza el magát, a hadüzenet napját a főváros főte­rén, hatalmas ünnepség keretében emlékezetessé kell tenni. Virágokkal és lobogókkal díszített emelvényt állítsanak fel a diplomaták, a kormány tagjai, az államfő számára, aki szente­síti a háborút, valamint a nagyiparosok számára, akik va­gyont szereznek a vérből és könnyből. Az előkelőségek viseljék magas kitüntetésüket, harangok zúgjanak és zenekarok har­sogjanak és amikor az első menetszázad elvonul az emelvény előtt, a vezénylő tiszt adja ki a parancsot: Megállj! — Jobbra arc! — Tüzelj! — és a katonák, akiket a halálnak szántak, addig tüzeljenek az emelvényre, mig az ott elhelyezett előke­lőségek közül egyetlenegy sem tmarad életben, mert lehetetlen megengedni, hogy ezt a napot akár egy is túlélje azok közül, akik lelkiismeretükre tudták venni a háború határtalan bor­zalmát és gyászát. Abban a reményben, hogy szerény javasla­tomhoz hozzájárulnak a Népszövetség tagjai, az államfők, mi­niszterelnökök és tábornokok, vagyok tiszteletteljesen: Egy világpolgár." Zilahy bitosra vette, hogy levele papírkosárba kerül. Né­hány hónappal később azonban csomagot kapott Géniből, a­­hol a Népszövetség székelt. Levelét más irók cikkeivel lefor­dították angolra, franciára, németre és olaszra. Ezeknek az írásoknak a gyűjteménye volt a csomagban. A levélnek az a gondolata, mely a támadó felelősségét ve­ti fel ,adja az alapmotívumot a “Tizenkettedik órá”-hoz. Még színre se került, máris vihar kerekedett körülötte. Támadták és dicsérték, de főleg támadták. A főpróbán maga Gömbös Gyula is megjelent. A közönség a bemutatón lelkesen ünne­pelte a szerzőt, de ugyanakkor tüntettek is ellene. A dráma túlnőtt az irodalmi kereteken, politikum lett belőle. De egy fontos kérdést tisztázott és ezt nem lehetett elhallgatni: a békevágyat nem tudta elfojtani a jól megszervezett propa­ganda sem. A békevágy élt mindenkiben. A “Tizenkettedik óra” irodalmi értéke nem éri el a “Tüz­­madár”-ét, — Zilahy legnagyobb és legmaradandóbb színpadi alkotásáét, —de egy bátor iró elszánt kiáltása olyan ideálért, amiben hisz. A “Tizenkettedik órá”-t hamarosan levették a műsorról. Hivatalosan ugyan nem tiltották be, de legfelsőbb helyről, a honvédelemügyi minisztérium kívánságára “a veszélyeztetett köznyugalomra” való hivatkozással szerzőnek és színháznak azt tanácsolták, hogy a további előadásoktól álljanak el. A hadügyminisztériumban Sztójai Döme tábornok volt az, aki a leghangosabban követelte a darab betiltását. Csaknem másfél évtizeddel később ugyanezt a Sztójai Dö­mét, Hitler bizalmasát golyó általi halálra ítélték. Azon a na­pon, amikor az egykori tábornokot és miniszterelnököt kivé­gezték, Zilahy Genfben tartózkodott és egy előadás keretében ezeket mondotta: “Az ítélettel nem vagyok megelégedve. Ha javaslatomat elfogadták volna, ezt az embert nem a háború után, hanem előtte kellett volna agyonlőni.” A “Tizenkettedik óra” szimbólumai realitásokká váltak. A békében való hitet le lehetett rángatni a színpadról, el lehetett seperni a közéletből és ki lehetett pusztítani az egy­szerű ember életéből. De megfojtani nem lehetett. Zilahy megtalálta a nemes értelemben vett hazafiasság és pacifizmus kapcsolatát. Regényeiben és darabjaiban nem az egyén sorsa foglalkoztatja, hanem a nemzeté, annak a nagy családnak a sorsa, amely a nemzetet alkotja s amely a haza testében a vér és az izom. Ez Zilahy aktiv hazafiassága. És az a rendületlen hit, hogy a háború mérhetetlen szenvedésbe taszít jk a nemzetet, de nem old meg semmit, — ez Zilahy ha­zafias pacifizmusa. Ez a magasabb eszmei gondolat vonul át Zilahy legutóbbi alkotásán: “A Dukayak”-on is. Emberi sorsokon át a nem­zet nagy problémáit veti fel és elfogulatlan Ítéletet mond egy lassan a történelembe merülő kor felett — és felettünk, akik ehhez a korhoz tartozunk. Legújabb regényében,* amely a közeli napokban fog megjelenni magyarul, lüktetőén izgalmas történet keretében századunk tragikus eseményekben gazdag korszakát mutatja be, — hűen a maga nagy emberi ideál­jaihoz. biztosítja az optikai illúzió töké­letességét, mig a hangok perfek­­tuálását a sztereofonikus mikro­fonok adják meg. A néző végre egyformán élesen láthatja az elő­térben és háttérben mozgó alako­kat és általában az egész cselek­ményt úgy élvezheti, mintha künn az életben, a maga valóságában láthatná a drámát lezajlani. A “The Robe” különösen alkalmas az uj technika brilliáns jeleneteinek bemutatására. Maga a filmig hó­napi munka eredménye és (előállí­tási ára 4.5 millió dollár volt. L. C. Douglas hires regényét a 20th Century-Fox Technicolor-kivitel­­ben hozta ki és a bemutató elő­adás világvárosunk szenzációjává nőtte ki magát. “THE VILLAGE” A svájci Alpesek egyik legérde­kesebb községe: Pastalozzi. Ez a kis helység messze túlnőtt a sváj­ci, sőt európai hírnéven. Kétszáz háborús árva él itt, akiknek éle­téről szól a “Village” c. United Artists-film. Az újdonság bemu­tatója szeptember 22-én volt a Normandie Theatre-ben. “The Village” művészi méltatá­sára elég az a tény, hogy e kép nyerte az 1953-as “D. O. Selznick Silver Laurel Award’'-ot; Lazar Wechsler irányítása alatt került megrendezésre (Wechsler nevéhez fűződik a “The Search,” “Four in a Jeep” és a “The Last Chance” sikere); Leopold Village a direk­tor és a főszereplők: John Justin- Eva Dahlbeck. A film igazi fősze­replője azonban a 200 árva és ma­ga a község: Pestalozzi, ahol a “The Village” elkészült. Ennek a jelentős filmalkotásnak sok mon­danivalója van s sok tévhitet osz­lat el. A “The Village” kézzel foghatóan, s valóban az életből merítve témáját', bizonyítja a de­mokratikus élet ideális voltát. “THE BEGGAR’S OPERA” Kétségtelen, hogy a Warner Bros.-filmvállalat egyik legkima­gaslóbb művészi sikere a “The Beggar’s Opera” cimü alkotás, a­­melynek főszerepét Sir Laurence Olivier alakítja. Az ötödik hete futó újdonság a 3rd Ave és 59 St. sarkán lévő Baronet-moziban lát­ható. »“Krisztina és a király.” A Magyar írók Könyvesháza-sorozatában kiadja a Lincolns-Prager Publishers, London. Ezt láttuk “THE ROBE” A newyorki mozikritikusok vé­leménye szerint szerdán, szeptem­ber 16-án a mozitörténelem uj fejezete kezdődött Amerikában. Ekkor mutatták be a Roxy-mozi­a moziban szefüggő egészet lát, s mi több, a hangok is tökéletesen úgy hatnak, mintha a szereplők szájából jön­nének (ez eddig nem volt 100 szá­zalékos még a legjobb filmeknél sem!). A francia Henri-Chretien különleges üveglencse - rendszere MAYOR'S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom légkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY ban az első filmalkotást, amely az uj optikai szisztémával működő “CinemaS'cope”-eljárással készült. “The Robe” e nagyszabású film cime, amelynek bibliai témájaI van: Krisztus köpenyének törté­netét’ eleveníti fel. Az eddigi több- | dimenziós filmeknek számos hát­rányuk volt: a három vetítőgép­pel működő filmjelenetek nem il­lettek szorosan össze; avagy a né-A brilliáns magyar zongoraművész: KÁROLYI GYULA hangversenye OKTÓBER 4-én, VASÁRNAP d.u. 5.30-kor a TOWN HALL-ban (43rd St., East of Broadway). Liszt, Kodály és Chopin müvei a műsoron. Jegyek: $2.40, 1.80 és 1.20-as árban a pénztárnál. STEINWAY-zongora. zőnek színes szemüveget kellett viselniök; inkább technikai bra­vúrokra, újításokra törekedtek az eddigi 3-D-filmek, mint művészi hatásra. Mindezeket az eljárásokat az uj “Cinemascope” - szisztéma kikü­szöböli. Az óriási korszerű vetítő­vásznon különleges plasztikus ha­tásokkal kerül a néző elé a film­cselekmény. A néző egyetlen ősz-A budapesti születésű és a Zeneakadémián képzett ELIZABETH ZJJPPMIAGER csilei zongoraművésznő első newyorki hangversenye a TOWN HALL-ban lesz OKTÓBER 3-án, VASÁRNAP d.u. 3 órakor. Haydn, Mozart, Brahms, Ibert, Villa-Lobos, Dohnányi és Bartók Béla müvei a műsoron. Jegyek: $3 (páholy), 2.40, 1.80 és 1.20-as árban elővételben; Stein, way Hall Box Office. 113 W. 57 St. N.Y.C., vagy a Town Hall-ban ((43rd Street, East of Broadway) a hangverseny előtt. STEINWAY-zongora. Hazafiasság és pacifizmus

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents