Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-26 / 35. szám

Ez történik Magyar­í országon M^Í HAJDÜ-NÉMETH KÉPVISELŐ CSALÁDJÁNAK MENEKÜLÉSE I A • • • • CONDOR JbJuRMNC POHTHÜUl “THE MAA” FEREAC GO A DOR'S POLITICAL MEEKLY A Parisban élő volt kisgazdapár­ti képviselő, Hajdu-Németh Lajos annak idején, az 1947-ben történt menekülésekor M a g y arországon volt kénytelen hagyni a családját. A család tagjai azóta többször is hozzáfogtak menekülésük előké­szítéséhez. de különböző okok mi­att eddig nem kerülhétett sor az akció végrehajtására. Mintegy két hónappal ezelőtt Haján - Németh Lajösné a már felnőtt gyermekei­vel együtt sikeresen kimenekült Magyarországról. A határ átlépé­se nem ment simán, sőt mindaz, ami történt, a magyar emigrálás történetének legizgalmasabb feje­zetei közé tartozik. A határőrök rajtaütöttek a menekülő csalá­don, amelynek tagjai a magukkal vitt fegyverekkel tűzharcot vívtak a hevesen tüzelő határőrökkel! Állandó tűzharc közben vágták át I a drótokat s valamennyien sértet­lenül értek át az osztrák területre. HANGSÚLY: AZ ALSÓ NYOLC OSZTÁLY'! Az elmúlt napokban egy buda­­pestkörnyéki tanítónak sikerült kiszöknie a Rákosi-“paradicsom”­­ból. “A szeptemberben meginduló uj iskolaév elején szigorúan bizal­mas leirat érkezett — mondta a tanító. — amely szerint a népidé-, mokrácia legfőbb értéke az az if­júság, amelyik az alsóbb 8 osztályt látogatja. Ennek az ifjúságnak nevelésén van a hangsúly! Ez a korosztály a népidemokrácia jö­vője!” MÁK- ÉS DIÓDAHÁLÓKAT készít a rendszer ... A “Szabad Nép” nagy diadallal jelentette be, hogy legközelebb megkezdik a mák- és diódarálók gyártását az egyik üzemben. Eb­ből viszont kiderül, hogy eddig hiányok mutatkoztak a fenti da­rálókészülékekben. Óriási vív­mány: ezentúl nem morzsolni kell a diót és nem mozsárban tömi a mákot, hanem darálni lehet mindkettőt! . . . KÉT NAP MULASZTÁS: 3045 FORINT BÜNTETÉS! A dorogi bányában dolgozik Ti­hanyi Márton immár 41 éve. Leg­utóbb két napon át kimaradt a munkából s emiatt nem kevesebb, mint 3045 írt. illetmény-elvonásra büntették. INGYENES ANGOL TANFOLYAMOK NEW YORK CITYBEN A newyorki “Adult Elementary Education” felhívja azok figyel­mét. akiknek angol tudásuk nem elegendő, hogy az őszi ingyenes nyelvtanfolyamok megindultak és azokra október 1-ig lehet jelent­kezni. E tanfolyamokat különböző helyeken különböző idötájban tartják, de az érdeklődők az aláb­bi címen a legalaposabb informá­ciót megkaphatják: Board of Education, Adult Ele­mentary Education, Room 601 110 Livingston Street Brooklyn 2, N. Y. Telefon: MA 4-2800. Extension 527. A tanfolyamok nemcsak kezdők, de haladók számára is kitűnőek. Néhány ipari szaktanfolyamról is felvilágosítással szolgál a fenti hivatal. Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSE» ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. NEW YORK. 21. N. Y. Phone- BUtterfield 8-6168 EDITORIAL AND PUBLISHING OFFICE: 320 EAST 79th STREET,NEW YORK 21, N. Y. (Yearly Subscription $10; Single Copy 20 cents) VOL XXVI l_No. 35 NEW YORK, N. Y., SEPTEMBER 26, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT A karaván halad... Irta: GÖNDÖR FERENC Szeretném most azt az optimizmust szertehinteni és min­den jóakaratu emberbe beleplántálni, amely betölti egész valómat. Milyen optimizmusról van szó? Természetesen politi­kai optimizmusról. Politikai korszakban élünk és a világ sor­sát a politikai irányok birkózásának eredménye dönti el. Az embermilliók jövendő sorsa, népek és nemzetek jövendő hely­zete s köztük Magyarország elkövetkezendő élete is elsősorban a politikai küzdelmek kialakulásától függ. s ezért vagyok én optimista. Mielőtt azonban rátérnék ennek az én derűlátásomnak boncolgatására, hadd mondjam el, hogy nem mindig éreztem ezt a szép és felemelő optimizmust. Az elmúlt évek folyamán sok kétség mardosott és az aggodalom nyugtalanná tette nap­palaimat és éjszakáimat. Baljóslatú jelek, riasztó mozza­natok, sötét fejlemények tették sokszor vigasztalanná az ég­boltot. Az embertelen bolsevizmus támadásba lendült és a vi­lágot akarta felfalni mohó étvágyával. Népek és nemzetek hullottak bele a sztálini bolsevizmus kosarába és volt idő, ami­kor a legkomolyabb aggodalommal kellett arra gondolni: lesz-e megállás? Truman és Acheson elévülhetetlen érdeme, hogy “megállj ”-t parancsoltak az előretörő bolsevizmusnak és visszaadták az emtoermillióknak a szabad és emberi életbe vetett hitet. Közben azonban uj rémek is felütötték fejüket. Alig kétévi szendergés után a nácizmus feléledt szipleges rom­jaiból és a szabad világ megrökönyödésére hallatni kezdte szemtelen hangját. Németországban felburjánzott az uj ná­cizmus, amelynek titkos és nyílt exponensei és a sebtében ki­alakított fertőző gócai a -gyilkos és őrült Hitler véres árnyára vetették szemüket és az ö átkozott szellemében kezdtek hoz­zá világfelforgató tervük újbóli megszervezéséhez. Most már nem egy, de két ellenség fojtogatta a szabad világot, a bolse­vizmus és a reneszánszát élő nácizmus s közöttük, a kettős támadással szemben erőtlennek, bágyadtnak, elfáradtnak, te­hetetlennek látszott a küzdőtér harmadik szereplője, a de­mokrácia. Röviden ezzel a megjelöléssel nevezhetjük a két ol­dalról szorongatott irányzatot, de a demokrácia szóhoz ön­kéntelen eszmetársitással sokminden szépet, jót és nemeset kapcsolunk: a szociális igazságot, a faji és felekezeti különb­ség nélküli egyenlő emberi jogokat, az egyéni és közösségi szabadságot, a jólétet s általában- az emberibb életet. Ezt akarta és változatlanul ma is ezt akarja elrabolni tőlünk mindkét ősellenség. Néhány évvel ezelőtt még szorongva leste a világ: melyik irányzat kerekedik felül? A vörös veszedelem tovább terjesz­kedik és elnyeli a világ még szabadon maradt felét is? Avagy a feléledt nácizmus, a barna veszedelem aknázza alá a szabad világ fundamentumát? Sőt — mert ez sem számíthat a megle­petések közé — együttesen, kéz^a-kézben, perverz és véreng­ző frigyben rohanják meg a világot s maguk alá gyűrik mind­azt, amiért élni érdemes? S ami vonatkozott-a világhelyzetre, ugyanaz állt a ma­gyar helyzetre is. Miközben Magyarországot egyre jobban kö­tötte gúzsba a Rákosi-féle rémuralom, a nyugati országokban és Amerikában is mind mohóbban és folyton türelmetlenebb toporzékolással jelentkezett a nácizmus magyar fattyutest­­vére, a nyilasizmus. Hitvány, esküszegő és hazaáruló táborno­kok kezdtek hozzá a lázas szervezkedéshez, hogy majdan ott folytassák, ahol a gyászos bukásuk alkalmával abbahagyták. Ezek a gyászvitézek és gyászmagyarok a vezeklés helyett újra a közszereplés mezejére léptek és odáig vetemedtek vakmerő­ségükben, hogy a bolsevizmus elleni keresztesvitézeknek ha­zudták magukat, holott mindenki tudja, hogy véresre tapsol­ták tenyerükét a Ribbentrop-Molotov-szerződésnek és hogy a bolsevizmus sokkal kedvesebb nekik, mint a demokrácia. Gyü­lekezett a Magyarországról elmenekült nyilas csőcselék, a du­­naparti sortüzek fenevadjai, a Hitlerért rajongott hazaáruló banda és már nem is titkolták, hogy uj vérengzésre készülőd­nek, uj és a réginél is borzalmasabb tömegmészárlásra és jaj lesz mindenkinek, zsidóknak és keresztényeknek egyaránt, aki a feketelistájukon szerepel. De a tömegirtásos lázálmok őrültjei mellett mások is serényen szervezkedtek, akik épen olyan ádáz ellenségei a demokráciának, mint a nyilasok s eb­ben csodálatos harmóniában egyetértenek egymással. A régi, letűnt, korhadt és feudális ország volt haszonélvezőiről van szó, a Horthy-rendszer múmiáiról, a sokezerholdas nagybirto­kokat visszaállítani akarókról, az urambátyámos klikk-rend­szer bajnokairól, a szociális fejlődés kerékkötőiről, a faji és felekezeti 'megkülönböztetés magvetőiről, a katasztrófa-poli­tika felelőseiről, egyszóval a magyar reakció nagymestereiről, akik épen olyan veszedeln —k, mint a véres fegyvereit újra csiszoló csőcselék. Mindkét az ország sírásói közé tartoznak:, egyik golyószóróval, a mási* u.n. osztálytörvényekkel és csakis a kiváltságosoknak kiosztott joggal tette tönkre az országot. Akármelyikük kerül uraló - a felszabaduló Magyarországon, vagy egymást segítve — r ahogy itt kint az emigrációban is teszik — együttesen i Iják kezükbe az országvezetés gyeplőjét, elmondható le, keserű és gyötrelmes mondat: Finita Hungáriáé. Vége les Tagyarországnak, örökre. Ha er­re gondoltam, ha virrasztó Szakákon a jövendő ködös képét idézve ezt latolgattam, a kétségbeesett keserűség marcangol­ta szivemet. Mert van nekem egy külön személyes és önző vágyam is a jövővel kapcsolatban: szeretnék még egyszer majd hazamenni, ha rövid látogatásra is és végiglátogatni heves ifjuságomi szintereit. Szeretnék elandalogni a kaposvári virágos utakon, szeretnék belépni újra az Otthonba és a Fé­szek meghitt falai közé, szeretnék leülni az Abbázia terraszára ... De csak egy valóban szabad és demokratikus Magyaror­szágra mennék és mehetnék el látogatóba. Ennek a látoga­tásnak lehetősége vagy lehetetlensége is hozzájárult tépelődé­­seimhez, amikor Magyarország jövőjének hatalmas kérdője­leire függesztettem sóvár szememet. A kétségek megrohantak, mert azt kellett látnom, hogy mindjobban erősödik a magyar reakció és elszomorodott szívvel azt is látnom kellett, hogy bizonyos amerikai befolyásra is szert tudnak tenni olyanok, akiknek a (magyar jövendő kimunkálása terén végzett tevé­kenységét veszedelmesnek tartom. És most mégis optimista vagyok, világviszonylatban ép­­ugy, mint magyar vonatkozásban. A sötét felhők szétoszlóban vannak. A helyzet gondos vizsgálata jogot ad erre az optimiz­musra, a jövő képe biztatóan int felém. A bolsevizmus ereje megtorpant. Sztálin halála kétségte­len gyengülési folyamatot indított el, de ettől függetlenül is fokozódik a kijózanodás és az igazság felismerése. Európa megfertőzött népei rohamosan gyógyulnak. A bolsevizmus rémarca már nem fenyegeti a világot olyan mértékben, mint néhány évvel ezelőtt. A gyengülés, a lemorzsolódás további fokozódása várható s azt már tudjuk a világtörténelemből, hogy a lejtőn nincs megállás. A zsarnoki diktatúra, ha egyszer meginog alapjaiban, egyre gyorsulóbb tempóban siet a jól megérdemelt pusztulás felé. De a feléledt nácizmus is rogya­dozó lábbal mutatkozik a színen. Még hallatszik olykor-olykor rekedt, ugató hangja, de ez az a kutyaugatás, amely nem hal­latszik többé az égbe. Szinte patikamérlegen lemérhető, hogy mennyit vesztett az elmúlt időben erejéből, lendületéből ez a gyilkos járvány. Az idő különbenis szalad és a náci-pestis ter­jesztői, a felelősségrevonás alól kicsúszott gyűlölet-apostolok lassan már kivénhedve tántorognak az enyészet felé és nem tudják kinek átadni torz, bitang eszméiket. Az uj generáció nem veszi át ezt a gálád örökséget. Csak az a fáklya szállhat elődről-utódra, amely az igazság fényét terjeszti. A náci-gaz­ságok füstös, kormozó fáklyái csonkig égnek a vérrel mocskolt kezekben. Magyar vonatkozásban is a derengés fényeit látom. A magyarországi nép — erre hiteles híreink vannak — politi­kailag felnőtté, iskolázottá vált és egyaránt elutasítja magá­tól a bolsevizmust és a nyilasizmust. Az otthoni magyar nép demokráciára vágyik és pokolba kívánja a sokezerholdas, urambátyámos klikk-országot. Annyi megpróbáltatás után tisztán látja a magyar nép, hogy egyetlen ut van számára: a szociális igazságon és társadalmi egyenlőségen felépülő tisz­tességes demokrácia. Ezt akarja a magyar nép és semmi mást. Ugyanakkor az emigrációban serénykedő reakció napról-nap­­ra vészit a súlyából és jelentőségéből. Éveken át hangoztatták frázisaikat és ma már mindenki tisztán látja, hogy ezek csak frázisok voltak, eszmei és erkölcsi tartalom nélkül. A frázisok elpuffogtak és ma már senki nem hisz nekik. A mértékadó külföldi körök — habár lassan — de lemérték őket és ez a mérlegelés katasztrofális eredménnyel járt. Kiderült, hogy súlytalanok, értéktelenek, haszontalanok. Ma már hitelüket vesztve állnak a külföldi tényezők előtt. Egy lyukas garast nem érnek sem a magyar tömegek szemében, sem az amerikai intézmények, körök és személyek megi^t élése szerint. Múmiák, múzeumba való példányok, egy letűnt korszak visz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents