Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-09-19 / 34. szám

6-ik oldal AZ EMBER SEPTEMBER 19, 1953 Párisi Panoptikum: Dénes Magda verseiből: Kollektiv utazás a tömegtéboly felé írta: JÁVOR LÁSZLÓ A Champs-Elyséesen találkoz­tam Balthazárral, aki egy hónap­ja eltűnt a szemem elől. Baltha­­zárt, a filozófust nem kell ismét bemutatnom, gyakran beszéltem már róla, ha méltóztatnak emlé­kezni. A barátom sápadt volt, so­vány arcát zöldes fénnyel öntözte korunk halotti mécsesének, a ká­véházi neonnak a szine. — Hogy van Monsieur Baltha­zar — köszöntöttem a kitűnő fér­fiút.-— Gyalázatosán — nyögött egy bölcshöz nem méltó grimasszal. — Csak nem volt beteg? . . . — Mi az, hogy voltam, vagyok is, még nem hevertem ki a nya­valyát. — Mi baja volt? — Kollektiv utazás ... Ez egy újfajta betegség; meghatározását ne keresse az orvosi tankönyvek­ben, ez egy újfajta téboly, a kol­lektivizmus egyik korcsoportjához tartozik. Várjunk csak, ha elemez­zük a dolgot, az újabb időkben Európára csapott le ez a nyava­lya, de úgy látszott a fehér faj rezisztens maradt, aztán átcsa­pott ez az izé Ázsiára és ott meg­izmosodva visszatért ide és ron­csolja a fehér ember agyvelejét. Ezt a betegséget egy szellemi bo­londgomba okozza, amely a ke­véssé foglalkoztatott agyvelőket támadja meg. A társadalom . . . A Mester görcsbe rándult, elő­kapta a zsebkendőjét, a szájához szorította. Gyengéden átkarol­tam, hogy el ne essen és egyik kávéház tcrraszának a székére ül­tettem. Lassan megához tért. • — A társadalom — folytatta... Aztán ismét görcsöt kapott. — Az istenért, mi baj? — kér­deztem riadtan. — Semmi, kis hányinger kör-Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, peni­cillin, insulin és minden más 1 gyógyszer!—Szállítunk a világ bármely részébe, MAGYAR­­ORSZÁGBA is, ahová az orvos­ság mellé magyarnyelvű utasí­tást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!“ Telefonál­jon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN V. budapesti gyógyszerész magyar patikájának cimére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. “HATIKVA” a galuti magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a “Hatikvá”-ra “Az Ember’’ kia­dóhivatalában. Egy évi előfizetés dija 12 dollár. Ezért az összegért minden héten, a lap megjelenése után 3 nappal, repülőpostán kapja | kézhez a világon élő magyarszár­­mazásu zsidók tartalmas lapját, j amelynek cikkeit a legjobb galuti ! és izráeli magyar-zsidó Írók Írják, Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: “Hatikva” Calle Colombres 74 Buenos Aires, Republics Argentina Erre a címre is beküldheti az előfizetését. nyékez. Semmi, már elmúlt. Jaj, bár téli sportra mentem volna. Az orvos, ha sebész, téli sportra küldi betegeit. Ott összetöri az ember a végtagjait, gipszbe, sínekbe teszik a karját meg a lábát. Az orvos otthon kezeli tovább. Kis pénz, kis fájdalom, aránylag legjobb az orvosnak és a betegnek. De ez a kollektív utazás, ez kész halál. Egy életvirgonc egyed elsején cso­port-utazásra adja a fejét és há­rom hét múlva csoporthülyén tér vissza otthonába. Az egyik turista iroda plakátjának bedőltem. “Há­rom hét a Földközi-tengeren”, “Egy évre való felejthetetlen em­lék”, “Napsugár, utazás, öröm, jöjjön velünk!” És én hülye, men­tem . . . — Parisban, a pályaudvaron hatalmas csorda várt. Beszálltunk a fülkékbe, a helyek már előre meg voltak számozva, mily nagy­szerű a szervezett élet, nem kell gondolkozni, a Szervezet gondol­kodik helyettünk, mi csak élvez­zük a szervezettség áldásait . . . Elhelyezkedtünk, helyet túrtunk magunknak, mint a birkák az akolban. A fejünk fölé függesztett számok alatt nyolc egyén ült: póstaellenőr, gépirókisasszony, rá­diószerelő, műszaki rajzoló, áru­házi elárusitónő, diáklány, zálog­házi becsüs volt az utitársam. A többi fülkében a számok alatt ha­sonló társadalmi összetételű sze­mélyeket terelt a balsors, embere­ket, egyéneket a számok alá, akik később tömegbe verődve nevüket is elvesztve üres számok lettek maguk is. A filozófus dohányszelencéjét kinyitotta, annak fedelét balkeze gyűrűs- és mutatóujja közé tette és ügyesen cigarettát sodort. — Nem részletezem magát az utazást — folytatta. — A tájak leírása, a színhely mellékes. Táj­kép helyett a kollektiv massza portréját szeretném megfesteni hajók, tengerek, strandok, városok háttere nélkül. Képzelje: állati moraj, lótás-futás, fültépő ordi­kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TEA, KAKAÓ NYLONHARISNYA és ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavzékkel készse'aael szolaálunk GLÓBUS TRADING CORP. (1 BROADWAY, NEW YORK 6 I Teí. BOwling Green 9-4164 | j MIÓTA ELMENTÉL Mióta elmentél nem köt engem ide semmi S hogy hirtelen tótágast állt bennem az élet Már nincs fény mely áttörje a setétet. Zuhanok. Hiába intek, hiába kiáltok A Zöld Magány arcomra lépett És minden holnapot összetépett. Zuhanok. » Hát ülök bambán a vészes mában S morzsolgatom ami itt maradt; Egy régi mosolyt, egy elfelejtett napsugarat. Amig földet érek. A LECKE Az élet asztaláról túl sokat ettem: Undok sarat és piszkos trágyalevet. S minden saroknál az árulás leselkedett. De utolszor bántottak meg. Most megtanultam minden szennyet. Mire maró könnyemet letörlöm Az életre készen leszek. Ránevetek sunyi mosollyal Egy-egy védtelen arcra Már én tanítok másokat kudarcra. Felszabadultam. BÚCSÚZÓ Ősz lett. Elmúlt az április varázsa Életrekeltek a régi sebek. Rőt szomorú hideg égen A nap melege elveszett. Istenhozzádot mondok megint. Egyedül maradtam. Elfogyott a sok lila vágy Megkopott a sok emlék-óra S virradóra Tán elfelejtem Hogy nem szeretett, kit úgy szerettem Hogy bánatos, buta, balga játék lett az élet. tás, “boldog felszabadulás” lett úrrá a tömegen. Saját zenekar jött velünk, alkalmi muzsikusok, akik lakás-ellátás ellenében ra­jongtak hangszereiken. Az utasok egy része gramofont és hordozha­tó rádiót is hozott magával, ezek a pokolgépek üvöltése külön fű­szere volt az “egy évre való felejt­hetetlen örömnek.” Mondanom sem kell, hogy mindenkinek fény­képezőgép lógott a nyakában. Ügyes emberek kollektív utazással oltották be a népet és ezen a fil­léres utazásokon milliókat keres­­bek ők. Az áruház szürke kis vere­be egy évig kuporgat, aztán har­mincezer frankért világhírű luk­­szushelyeket lát, igéző strandnad­rágban és melltartóval szédíti ön­magát és a világot, kollektive táncol, buvárhalászatban vesz részt, kollektiv sátorban alszik, életének bezártsága helyett a sza­badság illúzióját adják neki az élelmes utazási vállalkozók. A kis ember azt hiszi, hogy gazdag és szabad .Nem látja, nem érzi, mert nem akarja észrevenni, hogy min­den fals, minden illúzió, hogy né­ha múzeumok termein terelik, ro­han, semmit se lát s mert a haj­szától farkas-étvágya van, azt a menüt, amit otthon nem enne meg, itt felségesnek találja. A tenger levegőjétől, a tánctól, a kalandóktól állandó feszültségben ég, a kényelmetlen sátrakban aludni nem tud, de ha fekvőhe­lyére roskad a kimerültségtől al­szik, mint egy morfinista. A mór- . fin: a kaland. Az van. Élete szűk | hétköznapjából kilépett kalapos­lányok, midinettek és ifjonti hév­vel virgonckodó nyugalmazott bá­nyatanácsosok nem veszik észre a filléres álpompát, gyönyörködnek a tűző napon csokoládéra barnult meztelen testükben és boldogok a gyorsan pergő napok és éjsza­kák kán-kánjában. — Megdöbbentő észletet a tö­­meglélek megfigyelője számára az, hogy a kollektivizmus tébolya hogyan keríti hatalmába az em­bereket, a legindividuálisabbat is, a latint. Egyszerre reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak, szórakoz­nak. Nézzük meg a törfieget szóra­kozás közben . . . Mondhatom, el­szomorító látvány. A szórakozás tömegjáték. Egy pasas dirigál, gyakran fütyülővei a szájában, mint te meg jeleneteknél a film­rendező. Mindenki játszani, sze­repelni akar, mindenki boldog ha elvesztheti gyatra egyéniségét. Ez a század mintha csak arra vár­na, hogy csordába tereljék, hogy szerepeltessék, feladatokat bizza- • nak rá, foglalkozzanak vele és fő­leg szórakoztassák. — A kollektiv utazás résztvevői esténként rögtönzött színpadon, vagy a tengerparton tömegverse- j nyékét rendeznek. Szégyellem el­­mondani milyen idült hülyévé' váltak utitársaim. Őrült sikere volt a gyakran megrendezett férfi lábversenynek. Százával jelent­keznek a férfiak 17-70 között, hogy lábukat a zsűri előtt muto­gassák. Dijak is vannak hát per­sze. Máskor: állatutánzási verse­nyek. Egyik kecskét utánoz, ug­rál, mekeg, két hüvelykujját a homlokához teszi, szarva is van. Van aki csikót imitál, nyerit; a varangyosbéka imitátoroknak is nagy táboruk van, olyan komo­lyan veszik ezt a szerepet, mint az elmegyógyintézetek zárt osztályá­nak a lakói. — Hát bizony, ma bakugrás Ra­­guzában, vagy a lidói strandon holnap pártfelelös beosztás egyik kolhozban ... a kapitalizmus, a demokrácia minden érvényesülési lehetőséget megad az egyénnek: szabad vagy, élj a szabadsággal. De a szériamunkában elkorcsoso­­dott mai ember nem tud mit kez­deni az életével s mivel elveszítet­te az egyéniségét, azt várja, hogy irányítsák, hogy foglalkoztassák, hog yparancsoljanak neki. A szé­ria-ember egyedül fél a jövőtől is. Neki diktátor kell, aki minden pillanatát igénybe veszi, aki sivár magányából kiragadja s a jövő boldog utópiáját Ígéri. A gondol­kodni képtelen nem tudja azt: aki a holnapot ígéri, az a mát lopja el tőle. — Balthazar, szörnyű amit ma­ga mond. — Miért szörnyű? — Mert szóról-szóra igaz! A Champs Elysées végén, az Etoileon Napoleon lakájai által emelt hatalmas diadalkapu ra­gyog felénk reflektoroktól kivilá­gítva. -— A társadalmak az egyén lelki KÉRJÜK uj és hátralékos buenos airesi előfizetőinket, hogy évi előfizetésüket János Andor szerkesztőnknél befizetni szíveskedjenek. CALLE MIRANDA 1499 HURLINGHAM, ARG. nyavalyái miatt súlyos krízisbe kerülnek. Kielégületlen egyének, kielégületlen társadalmat alkot­nak. A magát elnyomottnak érző ember a demokrációból, amely rossz, a kollektiv társadalomba vágyik, amely még rosszabb. — Mi a teendő, feleljen Mester! — Én harcolok, védem maga­mat, néhány barátomnak beszé­lek kávéházi asztalok mellett. — Mi lehet az én feladatom? — A művész leplezze le azt, ami gyilkos és ocsmány; élje önmagá­nak és fedje fel másoknak az élet örömeit. A Hungária Philatelie Society hírei 205 E. 85 St. Room 204 Közli: DR. FÖLDY KAROLY titkár (Tel. TRafalgar 9-5339) New York 28, N. Y. Felhívjuk tagjaink, barátaink s általában a magyar bélyeggyűjtők szives figyelmét, hogy idény-meg­nyitó gyűlésünket szeptember 18- án, most pénteken este 8 órakor tartjuk klubhelyiségünkben, a 157 East 86 S't. szám alatti Yorkville Temple-ben. Kérjük a tagokat, hogy ezen a fontos gyűlésen mi­nél nagyobb számban szíveskedje­nek megjelenni. ENDREY Jenő és PÁDLY MARGIT 22 éve fennálló rádióműsora!!! WLIB (1190 ke.) ÁLLOMÁSON VASÁRNAP d.u. 5-től 7-ig! ELEVEN! ÖTLETES! VIDÁM! AIR CONDITIONED!!! Nyitva egész éven át! Telefon: PLaza 7-1523 46th St. E- of Broadway, N. Y. it***********************-**** IM M EBMAN’S HUNGÁRIÁBAN minden este 2 zenekar! Kitűnő műsor!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents