Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-09-05 / 32. szám
SEPTEMBER 5, 1953 AZ EMBER 3-ik oldal HAWAI RÓZSIJA * Mondjátok meg Ábrahám Palinak - . . — LEVÉL TRIESZTBŐL — írta: HERCZEG GÉZA Mondjátok meg Ábrahám Palinak, hogy keresztül-kasul egész Európában mindenfelé ma — Lehár Ferenc melleit — ő a legnépszerűbb és leggyakrabban szinrekerülő magyar zeneszerző. A bécsi-típusa úgynevezett nagy operett valami reneszánsz-féle megújhodáson megy keresztül az egész kontinensen, főként Németországban, Belgiumban, Franciaországban, s legintenzivebben Olaszországban. Nincs olyan este, hogy valahol ne játszanának egy Ábrahám-operettet: a nürnbergi Operaház fényes kiállításban hozta ki és játszotta egész nyáron első sikerét: “Viktória und Ihr Husar.” Nápolyban egy staggione-társulat plakátjai a “Bál a Savoyban” cimü darabját hirdették. És Velencében a napokban egy trieszti újság került a kezembe, benne egy nagy hirdetéssel, hogy szombaton, augusztus nyolcadikán, mint a trieszti “IV. Festival dell Operetta” különleges látványossága — “unó spettacolo d’eccezione” — “II Fiore di Hawai” kerül színre, ‘di Paul Abraham, nella in• terpretazione di Rosy Bársony,” ami magyarul azt jelenti, hogy a mi Ábrahám Palink “Hawai Rózsája” lett az operett-ünnepi játékok szenzációja a mi Bársony Rózsink vendégszereplésével. Indiából visszajövet Rómában maradtam, s ragadtam volna, ha a velencei Film-Festival válogató zsűrijében nem lett volna dolgom Veneziában. így és itt kerültem a megható dupla magyar halmozás közelébe. Hűtlenség lett volna nem venni egy repülőgépet — harminc perc a Lidótól a görzi repülőtérig — egy szivmelegitö magyar weekendre, átélni Ab r ah ám Pali kétségtelen sikerét, nieghalmozva Bársony Rózsi — itt megszokott — diadalával, ami dupla győzelem Palinknak, aki az egész szerepet annak minden kedves és törhetetleniU fiatalon maradt számát, annak idején az édes budapesti szőke csoda számára komponálta. Triesztben, ahol Bársony Rózsi a legnépszerűbb színésznő és a “Viktória” tavalyi bemutatója óta a legnagyobb box-office, a “Hawai Rózsája,, valóban a címben szándékosan elhelyezett sajtóhibával — “Hawai Rózsija” lett. Velencét viszontlátni hosszú évek után olyasmi, mint megujrázni egy nászutat, turistává válni a galambetető szandálos német kolbászevő globetrotterek között, — mellre szívni a füstjét az ifjúság márnoritó Princessas cigarettájának. Triesztbe újra elkerülni több, legalább is azoknak, akiknek Ferenc Jóskáért kellett imádkozniok a templomban s iskolai szünetet kaptak szeptember tizedikén, Erzsébet királyné megöletésének az évfordulóján. Trieszt egy szép múlt órájának állva maradt nagymutatója, emléke egy korszaknak, amelynek igazi jelentőségét senki se ismerte jel, eredménye egy bőkezű érának s egy éra gavalléros bőkezűségének, mely úgy szól ta a pénzt Fiúméra és Triesztre, mint a részeg huszárfőhadnagy a primadonnára. Trieszt, kacér, megátalkodotton örökifjú primadonna ö maga, szebb mint valaha, ami nem meglepő. Szászegynéhány évig az osztrákok kényeztették el, huszonöt éven át az olaszok, most tizedik éve az angol-amerikai feltűnően, azaz alig észrehevetően, diszkrét népszövetségi rezsimje s a megujhodott olasz kormányzat jár a kedvébe. Kétségtelenül Tito is odaadná az utolsó kupica szilvóriumát, ha — ami kizártnak látszik — Trieszt városába s kikötőjébe bekerülhetne. Egyelőre az úgynevezett B-zónával kell megelégednie, Trieszt kevert lakosságú környékével. Csapatai pár kilométerre állnak a város központjától, ami — tetézve a bizonytalansággal Trieszt jövőjét illetően — elég ahhoz, hogy a csodaszép város s a páratlan kikötő megbénuljon, belehaljon, mint egy csodaszép lány felravatalozva feküdjön illatos virágok között. A valamikor mozgalmas kikötőben egyetlen hajó se horgonyőz. Havonta egy amerikai csapatszállító. És három kiránduló hajó a környékre. Nincs szomorúbb látvány egy üres kikötőnél. Szegénységében is etegáns, momentán reménytelenségében is mosollyal az arcán, Trieszt az igazi előkelőség diszkréciójával takargatja a sebeit s a rongyait. Itt békés harmóniában élnek az olaszok a szlovén, dolinát, horvát, szerb kisebbségekkel s a magyar, bolgár, román, lengyel vasfüggöny mögötti menekültek csoportjaival, s szinte élvezni látszik a polyglot keveredés látszólagos eredményét, ami valamiképpen a régi világ igazi hangulatát hozza vissza, a békebelit, a háború előttit, az első háború előtti igazi békét. Trieszt egy darab Fiúmét is visszatükrözted, még a békebeli Budapest bájából is van benne valami, s lényegében a régi, igazán kedves és hasonlít hat at lan Bécs zsebkiadása. Nyilvánvalóan a bécsi reminiszcencia s a régi világ után sóhajtozó nosztalgia az oka, hogy itt negyedik éve — “ausgerechnet” — operett-ünnepi játékokat rendeznek. Mélyebb analizálással ebből az egy tényből következtetni lehetne Trieszt tudatos vagy tudatalatti igazi vágyakozására, nem önállóság, talán nem is az óhazához való kapcsolódás után, hanem a letűnt s soha vissza nem hozható idők után, amikor egy nagy birodalom egyetlen számottevő kikötője volt, virult, pezsdült s szemlátomást gazdagodott. Amit az élet elvett tőlük, az operett — legedább a színpadon, legalább illúziókban —visszahozza. “Festival dell’ Operetta.” Trieszt város kormányzatának hivatalos égisze alatt a Castello di San Giusto hétezer nézőt befogadó szabadtéri arénájában játszódnak le az évenként megismétlődő ünnepi játékok, melyeknek során — természetesen a magyarok vezetnek — a “Csárdáskirálynő”, 'A bajadér,” “Viktória,” “Bál a Savoyban,” “A vig özvegy” kerültek a három év folyamán színre. Az idén 'Paganini” s egy olasz operett után, mint a szezon kulminációja került színre a ‘Hawed Rózsája,” fényesebben és gazdagabban kiállítva, mint valaha, még a berlini Metropol Theaternél is dusabban, ahol pedig maga Ábrahám Pali dirigálta a bemutatót, húszegynéhány évvel ezelőtt, lobogó hajjal, frakkban, karcsún, elegánsan, dirigensi pálca nélkül, fehér glacé-keztyüseh. Bársony Rózsi ma Olaszország leghíresebb szubrettje. “La Regina déllé subrettes d’Europa,” nevezik és hirdetik, s mert évenként ő az operett-ünnepi játékok sztárja, a királynőt megillető hódolattal ünnepük. Meg is érdemli. Nemcsak magyar-szőke kedves feje, s utánozhatatlan hatvannégyfogu mosolya ,hajlékony figurája s mindenekfölött siker-biztos egyénisége,—magyarul, “personality”-je,—nemcsak zengő, angyalian szomorodni-izü remek olasz beszéde, hanem a tánctudása, amely mindig egyéni volt s művészien szellemes és tréfás. Művészete most megérett s oly magaslatra emelkedett, ahova Joe Pasternakunk mechanikus hollywoodi bábui soha se jutnak el, akármennyi milliót is költenek a filmekre. Hétezer nézőt elbűvölni egy végtelen nézőtéren — pontosan mintha valamikor a gellérthegyi Citadellán játszották volna a “János vitéz”-t — nem kis teljesítmény. pláne, ha művészi, egyéni és senkihez se hasonulható eszközökkel sikerül. Bársony Rózsinak akció van a táncában, fölényes humor, irónia, önguny és a műfaj szelíd szatírája. Ritka teljesítmény. Éjjel félegykor végződött a bemutató! Éjjel félkettőkor még ezrével álltak a triesztiek, hogy tapsolják és éljenezzék kedvencüket, akit egészen kisajátítottak maguknak, s ami jó igy, amikor úgy sincs hazánk, melyről elmondhatnák, hogy elvesztette. Fordítva: ö vesztette el a hazáját. “Nekünk csak egy volt, az is elveszett . . .” Kell, hogy Ábrahám Pali ezt mind megtudja. Hogy egy ilyen ünnepi estén legalább is három millió lira a bevétel, mely körülbelül ötezer dollárnak felel meg, s mely után a pontos és megbízható olasz Szerző-egyesület ötszáz dollárt inkasszál esténként. Fontos, hogy tudja, hogy muzsikáját, mely majdnem huszonöt év után frissebb és fiatalabb és originálisabb, mint a Broadway fütyülő komponistáinak a kotyvaléka, melyet eyg doktor harmonizál s egy másik professzor orkesztrál. Érdekes lesz a számára megtudni hogy Cesare tiallino, a hires maestro hetvenkéttagu zenekarral játsza brilliánsan az ő eredeti, szellemes és modern — huszonöt év után is uj — hangszerelését, hogy Lit a Manuel, Magda Gone lla, Renzo Bassi, Gino Sabbatini játszák a főszerepeket, mindmeganynyi elsőrangú olasz színész vagy énekes, s ahogy egy Elvi0 Calderoni nevű színészben még a mi pótolhatatlan, kedves és felejthetetlen Dénes Oszkárunknak is akadt egy méltó utódja. Ábrahám és a darabja augusztus nyolcadikán, egy enyhe csillagos holdvilágos trieszti éjszakán hétezer ember előtt élete legnagyobb sikerét aratta, talán épen azt az elérhetetlen teljes sikert, ami minden művész legtitkosabb álma, ami itt beteljesedett, hiánytalanul. Mindezt mondjátok meg Ábrahám Palinak, legföljebb azt hallgassátok el, hogy a színpadon is s a nézőtéren is, könnyek pecsételték meg a sikert, őszinte könnyek, budapesti könnyek, sósabbak, mert magyar könnyek. Laval Pál lemondó nyilatkozata Az utóbbi időben zavaros és ellentmondó hírek terjedtek el at newyorki 69-ik utcai ref. egyház belső ügyeiről. A nagymultu magyar egyházban keletkezett személyi válság-okára az alábbi nyilatkozat dérit hiteles fényt, amelyet Laval Pál főgondnok, az I amerikai magyar élet rendkívüli megbecsülésben álló tagja tett közzé a napokban. A nyilatkozat J határozottan állást foglal az uj lelkész bizonyos intézkedései ellen, egyben a nyugalombavonult I dr. Takaró Géza iránti lelkes szoj lidaritásról tesz tanúságot. t j íme a nyilatkozat: A New Yorki Első Magyar (69-ik utcai) Református Egyház főgondnoki tisztségéről lemondtam. Az uj lelkész, Kovács Imre megválasztását, dr. Takaró Géza javaslatára, én ajánlottam a közgyűlésnek. Kovács az egyháztanács ülésén, jegyzőkönyvileg igázoltan kijelentette, hogy csak annyi fizetést vesz fel az egyház pénztárából, amennyit dr. Takarónak tudunk folyósítani hátralékos fizetésének törlesztésére. Röviddel azután azonban Kovács meggondolta a dolgot. Sürgetésére az egyháztanács, amely a gazdasági ügyek intézője, úgy határozott, hogy Takaró hátralékos fizetését az egyház rendes jövedelméből egyelőre nem törleszti, hanem külön adományokat , kér erre a célra. Ezt a határo\ zatot Kovács önkényesen meg-; vltoztatta és körlevelet küldött ki, amelyet hírlapokban is közzétett, azt állítván, hogy, i “a fizetéshátralék tételét nem tudjuk elismerni, mert az egyház halálos ítéletét irtuk volna alá . . . és magunkat e tehertételtől mentesnek tekintjük.” Kovács a saját érájának költségeire 20,000 dolláros bankkölcsön felvételét pártolta, aminek a gondolatát azonban a közgyűlés elvetette. Az uj lelkész ez eljárásához nem nyújthatok segítséget. LAVAL PÁL Azonnali garantált szállítás! RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, penicillin, insulin és minden más •gyógyszer!—Szállítunk- a világ bármely részébe, MAGYARORSZÁGBA is, ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!* Telefonáljon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának cimére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrációd ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére. 55 West 42 St. New York 18, N. Y. (Rooip 1«4f) Telefon: LO 4-«« 10
