Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-08-01 / 31. szám

' 2-tk eltol AZ EMBER AUGUST 1, 1953 r£ilahy hajós: w Krisztina és a király n cimü regényének egy részlete A londoni Lincolns-Prager-ki­­adóvállalat jelenti, hogy Zilahy Lajos “Krisztina és a király” cimü regénye már kötés alatt áll és az a közeli napokban a közönség elé kerül. A hir a külföldre kénysze­rült magyar irodalom életének je­lentős eseményéről számol be. Zi­lahy Lajos egy-egy uj kötetének megjelenése Magyarországon is eseményszámba ment; itt külföl­dön százszorosán annak számit, így marad fent a magyar iroda­lom, amely otthon némaságra van kárhoztatva s nem tudni, hogy íetszhalotti állapotából felébred-e valaha? A külföldre disszidált tiszta gondolat és szabad szó je­lentkezik Zilahy könyvével; kö- Szöntsük ezt az alkalmat ünnepi örömmel. Az alábbiakban Eugene Prager kiadó engedélyével egy rövid részt közlünk a nagy érdeklődéssel várt regényből, amely az azóta tizen­négy nyelven megjelent és igazi világsikert aratott “The Dukays” önálló részlete. A “Krisztina és a király” magyarul még nem jelent meg. A regény a Habsburg-tragé­diával és IV. Károly utalsó nap­jainak olyan autentikus részletei­vel foglalkozik, amelyek eddig még soha nem voltak megírva-. Forrásmunkának az iró gróf Ká­rolyi József kiadatlan naplóját használta fel, aki végig kitartott a száműzött IV. Károly mellett és jelenvolt az utolsó magyar király halálos ágyánál. íme a részlet: Bécs, 1921. április 20. Már második hete vagyunk Becsben. Tizenegy óra tájban jöttünk haza az Operából. Hi­deg csirkét ettünk vacsorára és Juan Hvang mindjárt le­feküdt, mert nagyon fáradt volt. Én még két levelet Írtam, Mamának és Ziának. Rossz szokásom, hogy leveleket leg­jobban ágyban szeretek irni, amitől egyrészt megfájdul a derekam, másrészt néhány selyempaplanom már áldoza­tul esett kiömlött tintatartó­imnak. Még nem volt egészen éjfél, amikor Margit komor­­nám ijedt arccal lépett be és jelentette, hogy egy ur keres, nagyon sürgős ügyben. Azt mondta, olyan detektív külse­jű a férfi. Kiüzentem, hogy már lefeküdtem, jöjjön hol­nap. Margit visszajött, hogy az illető nem ment el és azt mondja, hogy Schönbrunnból jött. Erre kiugrottam az ágy­ból. Szent isten, a tintatartó! A Schönbrunn szó úgy hatott iám, mint a varázsütés. Osz­kár lenne? Oszkár él? Ha nem is Oszkár, egészen bizonyos, hogy a király küldönce. Paoucsban és hálóköpenyben futottam- ki a folyosóra, amely már gyengén volt megvilágít­va. Szakállas férfi várt rám. akinek arcát félig eltakarta a nagy bőrkeretes autószemii­­veg. Kezében kisebb koffert tartott. Nem mozdult, erre én léptem közelebb hozzá. Meg­ismertem ruhájának zöldes­szürke szövetét. A király! Lekapcsolta arcáról az autó­szemüveget, de a szakállát még nem vette le. Mutatóuj­ját az ajkára illesztette és fé­lénken nézett körül. — Most érkeztem Svájcból titokban. Kik a vendégei? Biztonságban vagyok? — Csak egy vendég van a házban, de abban megbízhat Felséged. . — Ki az a vendég? — Juan Hvang. Kutatni kezdett az emléke­zetében. — Igen, emlékszem . . . Az a képviselő, aki a detronizálá­­si javaslatot tette a parla­mentben. Nem fog elárulni? — Nem Felség. Ezt az éle­temmel garantálom. — A személyzet? — Csak a komornám van a házban. És lent a portás. Mindkettőben megbízhatunk. Erre a király levette a sza­kállát és zsebredugea — Szeretnék majd a vendé­gével beszélni. Szeretek sze­mébe nézni a becsületes ellen­zéknek. A társalgóba vezettem, ahol j fáradtan vetette magát az egyik kofferbe. Olcsó kis vulkánfiber kofferjét letette maga mellé a földre. Cipője poros volt, ruhája gyűrött, ar­ca borotválatlan. GYPSY RÓZSI és DEUTSCH LÁSZLÓ egész nyáron itt vendégszerepei Casimir s Lodge BIG INDIAN, N. Y. Telefon: Pine Hill 3296 JÖJJÖN HOZZÁNK A FÖLDI PARADICSOMBA és élvezze a TERMÉSZET legszebb völgyét, csodás HEGYEKKEL körülvéve. Ami szem-szájnak ingere, nálunk megtalálja. — POLGÁRI ÁRON KIRÁLYI ELLÁTÁSBAN LESZ RÉSZE — Zene — Sport — Uszoda — Szórakozás — A legjobb magyar konyha — Magyar vendéglátás — Művészi műsor — Tánc — Social Games — előzékeny kiszolgálás. Az augusztusi és Labor Day-weekendre szóló rezerválások mielőbbi elintézése tanácsos. — Kedves Krisztina, — mondta barátságosan és kis­sé zavart mosolyával, — min­denekelőtt éhes vagyok. — Nem akar addig Felséged kezet mosni? A király figyelmesen meg­nézte piszkos kezeit. — Hát bizony nem ártana. Harmad osztályon jöttem. Egyébként a nevem Ringl Ká­roly, foglalkozásom szabóse­géd. Majd később megmon­dom miért. Tud nekem regge­lig szállást adni? Jobban mondva: van-e ehhez bátor­sága? Ha ez a szocialista Bécs megtudja, hogy itt vagyok, -maga is bajba kerülhet. Kezembe vettem a kis kof­fert és az egyik vendégszoba felé vezettem a királyt. Köz­ben egész kis birkózás kezdő­dött köztünk, hogy ki vigye a koffert. Végül is ö lett a győz­te. Mialatt a király rendbehoz­ta magát, vacsoráról gondos­kodtam. Juan Hvangot első mély álmából költöttem fel. — Itt van a király! — Tudom, — mondta. Le­hunyta a szemét és tovább aludt. Újból felráztam. — Térj magadhoz! Itt van j a király! — Melyik király? Ferenc j József? Egy pohár vizet loccsantot­tam az arcába. — öltözz azonnal! Veled is beszélni akar! Lerántottam róla a takarót - és segítettem neki öltözködni, | közben néhány szóval elmond­tam, hogyan érkezett meg a király. Kábult arcai ébrede­zett, de a kabátját még min­dig a pizsamájára akarta fel­venni. Visszasiettem a társalgóba, ahol legnagyobb meglepeté­semre teljes tábornagyi díszé­ben várt rám a király, összes kitüntetéseivel. Frissen volt b o r o t v á lkozva, lakeipőj én arany sarkantyú. Az a kis koffer igazán csodát tett. Gyors átöltözködését csak az­­tudtam megmagyarázni, hogy egy ellenzéki magyar politikussal nem akart ipa­roslegény külsejében talál­kozni. A tábornagyi ruhában mozdulatai, hangja és tekin­tete is megváltozott. — Most már elárulom, — mondta mosolyogva, — miért választottam a szabólegény foglalkozást. Mikor a svájci határon a vámőr kinyittatta a kofferemet, valami magya­­rázátot kellett adnom az uni­formis miatt. Margit kis kerekes asztalon tolta be a vacsorát, amely na­gyon megfelelt volna egy sza­bólegénynek, de a tábornagyi uniformis előtt nagyon sze­gényesen hatott. Hideg csirke salátával, torta, kompót és egy üveg bor. — Pompás! — mondta a ki­rály és farkasétvággyal látott az ennivalónak. Margitnak megparancsoltam, hogy fel­szolgálás alatt nem szabad a vendégre néznie. A parancsot minden erejéből igyekezett betartani, amitől szemgolyói úgy megmerevedtek, mint a festett babáé. De ezek a me­rev szemgolyók néha mégis a királyra ' ugrottak, villanás­szerűen, mintha Margit te­kintete gumiból lett volna, amely elpattan és visszaugrik. És a merev szemgolyók borza­lommal, szinte sírással teltek meg, mintha a hazajáró lelket pillantották volna meg. A király Margit jelenlété­ben angolul társalgóit, amit erősen bécsies kiejtéssel be­szélt. Az ő I-ja úgy hangzott, mint az,osztrák tojás: Ei. A v-ék hajlamosak^voltak arra, hogy f-nek hangozzanak. — Igen nagy elhatározás előtt állok, — mondta a ki­rály, miközben a csirke­combbal kínlódott. — Holnap reggel Magyarországra akarok utazni. A maga autójára gon­doltam, amely remélem el van látva a szükséges papírokkal, hogy akadálytalanul átjusson a határon. — Várják Felségedet Ma­gyarországon? — Senki sem tud az érkezé­semről. Legjobb, ha meglepe­tésszerűen érkezem a budai királyi palotába. Reggeltől mostanáig tartott az utam a svájci határtól Bécsig. A hosz­­szu utón álszakállam mögül szóbaelegyedteoi utitársaim­­mal, akik iparosok, vagy tiro­­li parasztok voltak. Amig a császárjuk voltam, jól esett tudnom, hogy egyszerűen Karl-nak hívtak. Ferenc Jó­zsefet sohasem emlegették a nevén, ő volt a Kaiser. Én, a Kari, közelebb állottam a szi­vükhöz. A vállamra vereget­tek, megöleltek ezzel a szóval. És most . . . borzasztó ez az osztrák nép. Innsbruck táján egy vastag libáskofa ült velem szemben, önmagámra terel­tem a szót, dicsérgetni kezd­tem önmagamat, hogy a Kari milyen derék fickó volt, nem ő indította meg a háborút s mikor trónra lépett csak bé­két akart. Tudja mit mondott az a kofa? Karl? Der blödl Kerl! És aztán pontosan el­magyarázta nekem, hogyan tagadtam le a Sixtuslevelet. A király elgondolkozva ka­nalazta ki a kompót levének utolsó cseppjeit is. —Hát igen . . . Ott hibáz­tam el a dolgot. Bevallom, minden éjszaka erről álmo­dom, mint a játékos, aki a rouge és noir közül a noir-t választotta és azon az egyet­len téten mindenét elveszítet­te. A maga Cini bácsija, — bocsánat, az én külügymi­niszterem,—ez az alabástrom homloku ökör túlságosan a markában tartott. Ha akkor valaki mellettem áll és csak egy kicsit rántott volna meg. Hirtelen lehunytam a sze­mem ezeknél a szavaknál, olyan fájdalom szúrt a szi­vembe. Juan Hvang lépett a szobá­ba, szinte végszóra, kísérte­tiesen. Mélyen meghajolt a király előtt, aki felállt és ba­rátságos mosollyal nyújtott neki kezet. Margit behozta a feketeká­vét és letelepedtünk a fote­lekbe. A király ugyanolyan élénk hangon folytatta a tár­salgást, mint velem. De ez az élénksége nem látszott egé­szen ‘természetesnek. Mintha valami izgató port vett volna be. Én megértettem ezt a hangulatát: a boldogság, a bizonytalanság, a remény és a félelem keveréke volt a leg­magasabb adagolásban, és gondolom, Juan Hvang előtt is fölényesnek akart mutat­kozni ezzel a jókedvével. Fe­lém fordult, de közben gyak­ran Juan Hvangra nézett, an­nak jeléül, hogy a történetet igazságosan meg akarja osz­tani köztünk. — Tudja-e Krisztina, hogy honnan származik a Habs­burgok neve? Jó atyám me­sélte még gyermekkoromban, hogy a tizedik^, században Ru­­elf nevű egyik ősünk, aki a középkor divatja szerint be­csületes és szorgalmas rabló­­lovag volt, mikor már elég aranyat összeszedett a Mora­via felé igyekvő kereskedők ekhós szekereiből, terjedel­mes lovagvárat építtetett ma­gának az egyik sziklacsucson. Nem tudott betelni a boldog tudattal, hogy neki vára van s miután egy kicsit már szenilis volt, folyton azt mondogatta környezetének, de akkoris, ha egyedül volt: Ich habe eines Burg! De miután középnémet} kiejtéssel és hadarva beszélt, ez úgy hallatszott: Hab’ s’ Burg! Nem tudom mi igaz eb­ből a történetből, annyi azon­ban bizonyos, hogy én vagyok az első Habsburg, aki elmond­hatom magamról: Ich habe keines Burg! Udvariasan nevettünk. Köz­ben Juan Hvang a tekintete és szemöldöke gyors kis moz­dulatával titokban a tudtom­ra adta, hogy hagyjam egye­dül a királlyal, összeszedtem a feketekávés csészéket, hogy kivigyem, ami jó ürügy volt. De nem csuktam be magam mögött teljesen a nehéz tölgy­­faajtót. Megálltam hallgatózni. ♦ ♦ «**< •Bt m ff* üt •Bt •?•❖•{• m :Bx Bt ttt NÉHÁNY NAP MÚLVA MEGJELENIK: ZILAHY LAJOS: MI/’ • ,* ' I * 'I ” Krisztina es a király cimü remekműve! Megrendelhető: “AZ EMBER” kiadóhivatalában 320 EAST 79th STREET NEW YORK CITY Telefon: BU 8-6168 Is m **••>*;♦ ut Üt ft m vyv Hl IS AIR CONDITIONED!!! Nvitva egész even át! Telefon: PLaza 7-1523 46th St. E- of Broadway, N. Y. IMMER MAN’S HUNGÁRIÁBAN minden este 2 zenekar: Kitunó műsor!

Next

/
Thumbnails
Contents