Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-07-25 / 30. szám
JULY 25, 1953 AZ EMBER 5-ik oldat Itt az idő!—Vagyis: itt volna Irta: KÉRI PÁL A “commentator” - ok, sőt, a fémjelzett politikusok is, makacsul azon rágódnak, vájjon van-e orosz “peace offensive,” mi annak a célja és mennyire őszinte az. Holott én már a Sztálin halála után való első tünetek óta, egészen mást szimatolok annyi nemzetközi bűztől megedzett orrommal. Énnekem az az érzésem, az oroszországi változások oka: belpolitikai. Olyan jelenségeket láttak, olyan hangulatot észleltek— éspedig elsősorban magában az orosz birodalomban — amelyek, most hogy a gyűlölt de végzetien rájuk rendelt emberevő istene a népnek meghalt, életveszedelmet jelenthettek volna az egész uralmi rendszer számára. Ezért, enyhítéseket hoztak be, vagy tükrözgettek, az egész vonalon. Az ilyen hangoztatások, mint az, hogy a szovjet-embernek nem kell többé félni attól, hogy hajnal előtt érte jön a rabkocsi mert néki is vannak -,.oigári jogai, az ilyenek élesen jelentősek és bevilágitóak voltak. Természetes, ilyen veszedelmesen kényes helyzetben vigyázni kell a külpolitikai viselkedésre, márcsak annak a maguk népére való hatása miatt is. De ez a “peace offensive” csak másodlagos; a fontos inditó ok a belpolitikai fenyegetés volt. Igaz, a hatás jóformán ugyanaz, a belső okok miatt ellenditett “peace offensive”-nek ugyanaz a megosztó hatása lehet a nyugati szövetségesekre, mintha ez lett volna a főcél. De nékik, az orosz hatalmasoknak, most igazán más a gondjuk. Mármost, ebben az általános, nyomást és terrort enyhítő igyekezetben, én úgy látom, két iskola volt. Az egyik csak ideiglenes, bármikor nemigen nehezen viszszavonható, igazában taktikai engedményeket és igérgetéseket akart; a régi iskola, “reculer pour mieux sauter”, hátrálni, de ugrásra készen. A másik azonban gyökeresebb és igazi változásokat akart. Nyugodjunk bele, hogy Moszkvában is vannak széles látókörű okos emberek, nem csupán vaksian dogmákra meredő taktikusok és intrikusok. Ugylátszik, Béria azok közül való volt. Valami olyasmit akarhatott mint egy belső “titoizmus”, vagy NÉP, a kommunista uralom és rendszer föllazító megváltoztatását. Hogy éppen ő, a véreskezü, vállalkozott volna erre, abban én nem látok valami különös dolgot, hiszen régi rendörminiszter létére ő legjobban tudhatta hol a nagy baj, miért a veszedelmes közhangulat, amit fékentartani már alig lehet. És ezzel az ő “uj gazdasági politikájá”-val személyesen magához ránthatta volna a döntő hatalmat, a vezetést. Lenin idején munkások és matrózok fegyveresen föllázadtak a kommunista nyomor és tűrhetetlen elnyomás ellen. Ezt a fölkelést Lenin letörte, de rögtön utána behozta az “uj gazdasági politikát,” a NEP-et. Az alsó és közép rétegen megszüntetett minden kommunista kényszert, fölszabadította az élet, a gazdálkodás nagy részét. A paraszt szabad lett. Én akkoriban Moszkvában voltam; Moszkva piaca el volt árasztva Igen drága, de legfinomabb jókkal, ennivalóval, egyébbel. Ki fiaette meg? A nepman — de minden harmadik ember az volt — meg a vígan panamázó, sikkasztó közhivatalnok. Moszkvában lóversenyek voltak, a Tverszkáján pedig, az ottani Andrássy-uton, nyíltan forgalmazott éjjel-nappal egy “kaukázusi tea ház”-nak maszkírozott fényes bordély, A legfontosabb ebben azonban a paraszt volt. Nyíltan kiadták néki a jelszót: “gazdagodjatok meg!” Az okosok és mindentudók ma azt mondják, Lenin ezt csak ravaszságból csinálta, ha rákerül a sor, visszacsinálta volna az egészet. Vájjon. Lenin erről sohasem nyilatkozott, mert röviddel azután megütötte a guta. Az ilyesmit visszacsinálni ha egyszer megvan, kétségbeesetten nehéz. A szabad paraszt, gazdasági hatalmával, megszerzi magának g politikai hatalmat is, az pedig demokratizálást jelent. Ezt a folyamatot Sztálin megállította, — de csak milliók életébe került vérfürdő és mély, kockázatos megrázkódtatás árán. Sztálin meg bírta ezt csinálni; a megváltozott állapotok mellett Malenkovék már nem mertek vállalkozni ilyen fordulatra a jövőben. Letörték tehát még idejében, még csirájában Béria kísérletét, amely lényegében abból áliott volna, ami Tito uralmának is a veleje: lemondani a kommunizmus minden olyan elvi intézkedéséről, amiről csak szükséges, csak a hatalmat magát tarthassa tovább is a kezében a régi klikk. Ez lett volna ugylátszik Bériáék elképzelése. A többiek még ezt sem merték. Hanem megmaradtak a régi jó sablonnál, tesséklássék engedményeket tenni, amiket bármikor vissza lehet csinálni, meg főként, Ígérgetni és azt természetesen be nem tartani. Az is megtörténhet végül, hogy ők akik most elteszik láb alól Bériát, kénytelenek lesznek igazi engedményekhez, gyökeres, alig viszszacsinájható változásokhoz fordulni, valami olyan belső “titoizmus” féléhez. Nem először esne meg, hogy az életből kipurgált ellenfél, a tarkólövés vörös pecsétjével odahátul, diadalmasan hazajár. Ez persze nem volna lehetséges csakcsupán a szolga-országokban, hanem végig kellene annak söpörni Oroszországot is. Ki tudja? Egyelőre azonban elszántan próbálkoznak, taktikai ál-engedményes kapkodásokkal. Hogy magában Oroszországban mik a tünetei a nyugtalanító elégedetlenségnek, azt — a termelő munka kétségtelen meglazulásán, fogyásán túl — egyelőre nem tudhatjuk. De a megszállott szolgaországokban jól látjuk mi történik. Valóságos lázadás. Ennek a lázadásnak veleje: az ülősztrájk. Bemenni az üzembe, de nem dolgozni. Vagy ott ahol dolgoznak, selejtet Halmozni selejtre, szabotálni. Este hazamenni, de másnap esetleg be sem jönni, vagy csak későre. Ez a passzív forrongás néha nyílt utcai tüntetésekbe habzik fel. És nyílt, igazándi sztrájkba is. Képzeljük el: sztrájk egy kommunista diktatúrában! Ezeket persze tankokkal le lehet törni. Idegen, orosz tankokkal. Hogy magában Oroszországban mi volna ha orosz utcán kellene egyszer orosz tankot felzakatoltatni, az más kérdés. És nyilván, ez a nagy kérdés. De hogy a szolga-országoknál maradjunk: a kérdés zöme a nemdolgozás, a selejt-gyártás, a szabotálás, sétálás. Gyárban és mezőn, városi üzemben és falun. Az oroszok a Nyugatra fogják, az lazítja fel az ő népségeiket, de még a nyugati irók is azon találgatnak, micsoda földalatti szervezetnek kell itt lenni, ami ilyen finoman vezeti ezt a tétlen erélyes lázadást. Nyilván nem olvasták Marxot. Maga az a tény, hogy üzemekbe gyűjtik a munkást, már az önként megszervezi az egyenként gyönge tömeget kizsákmányolói ellen. $ még falun is: az a kommunista nyüzsgés - sürgés, amivel szakadatlan összehívják, tömegesen leckéztetik a parasztságot, már az maga is megtanítja Making Big News in Performance and Price! There hasn’t been so much real interest and excitement in a medium-priced car in years Five months ago Packard announced the new CLIPPER line. Five months ... yet wherever you go today ... in hotels, in restaurants, on trains, at parties, in meetings . . . wherever people gather, you hear them say: "That new Packard CLIPPER is the buy. of the year!" How come? Well, there’s the Packard engine, famous since the Year One in automotive history. This walloping big powerhouse with a reasonable appetite can purr like a kitten and pull like an elephant. There’s the Packard ride! Smooth, luxurious ... it will make you want to load ’er up and head for the wide open spaces. There’s Packard’s contour styling that is setting the new trend in automotive design. Better visibility any way you look. A design that won’t go out of date overnight— which helps your trade-in value later on. There’s everything you want your family car to have today. In all, around 70 big-car features! See! Compare! Drive! In fact, if you’ll go to one of the CLIPPER dealers listed below and check the big-car features of this new car, we feel that you’ll add your voice to the thousands who are saying: "Packard Clipper! It sure is the buy of the year!” In addition to the Clipper, PACKARD is building today a car so beautiful and fine that it is applauded everywhere ax "America's new choice in fine cars.” Ash the man who owns one—today! And rediscover the thrill of driving a Packard! PACKARD IINWOOD. Inc. 5065-5069 BROADWAY AT 216th STREET, NEW YORK 34, N. Y. L0 9-4600
