Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-07-18 / 29. szám
JULY 18, 1953 AZ EMBER 5-ik oldal A szálak Újvidékre vezetnek Dokumentumkönyv a bácskai vérengzésekről Történelemből újra: 4-es! (Levél a szerkesztőhöz) A könyv, amelyről szó van: kollektív munka. Szerzője nincs, csak szerkesztői vannak. A jugoszláviai zsidó közösségek szövetségének kiadásában hagyta el a sajtót a ’‘Fasiszta megszállók és kiszolgálóik zsidóellenes bűntettei Jugoszláviában” címmel a 250 oldalas, gazdagon illusztrált kötet. Voltaképpen nem egyéb, mint a megszállók és bérenceik háborús bűncselekményeinek felderítésére alakult Állami Bizottság zsidóvonatkozásu okmány- és fényképanyagának módszeres, áttekinthető feldolgozása. A mű célszerű csoportosításban tárgyalja a szerbiai, horvátországi, bosznia-hercegovinál, vajdasági, koszmetbeli és macedóniai tömegvérengzések megdöbbentő krónikáját. Az emberirtás irányelvei valamennyi országrészben ugyanazok voltak: a mészárlásokat nagyjából azonos akcióutasitások, “bizalmas” miniszteri vagy katonai leiratok rendelik el. A helyi pribékek fantáziája és találékonysága szerint mégis jelentős különbségeket mutatnak a módszerek. Egyhelyütt gépfegyverekkel kaszálják le az ártatlanok ezreit, másutt gettót improvizál a nekivadult helyi “vezéreszelős,” ismét másutt lágerkinzások előzik meg a kínhalált. A kép, amely, ebben a dokumentumkönyvben adatok és kiegészítő kommentárok nyomán bontakozik ki: több mint megrendítő! Okmányszerűen bizonyítva látjuk, hogy a háborús bűnözők Jugoszláviára szabadult hordája közel kétmillió ártatlan embert, köztük 60,000 zsidót küldött a legszörnyübb halálba. 1941 áprilisában 75,000 zsidó élt Jugoszláviában, de a felszabadulás napja már csak 15,000-et talált életben. A hitvány fasiszta “eszmeiség” gyilkos ösztönei Horvátországban és a Vajdaságban tombolják ki magukat leghevesebben. Megszületnek a “zsidókommunista”, “judeobolseviki’ és hasonló elnevezések. Elsőnek valamelyik náci tömeggyülésen rikácsolja világgá a berchtesgadeni sizofréniás, de mire ideér, a szenvedések poklába égő földre, jaszenováci tömegkivégzésekké, jég alá süllyesztett csonka hullákká .gázkamrákban fuldokló mártírokká változik a baromi frázis . . . Az Állami Bizottság okmányaiból — noha az összeállítók elsősorban a zsidó vonatkozású dokuAzonnali garantált szállítás! RIMOFIN—az uj T.B.C.-elleni gyógyszer; streptomicin, penicillin, insulin és minden más gyógyszer!—Szállítunk, a világ bármely részébe, MAGYARORSZÁGBA is, ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást is küldünk. Nem kell várni export-engedélyre!* Telefonáljon, Írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának cimére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 5-7-ig WLIB (1190 ke) és Vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. Modern magyar írók müvei, továbbá magyar regények, színdarabok angolul ■— eladók. Az érdeklődő leveleket “Könyvek” jeligére "Az Ember” kiadójába. mentumokat dolgozták fel, — a keresztényvallásu j u g o szlávok mártiriuma is kibontakozik, hisz legtöbbször egy csoportban hajszolták halálba őket a hóhérok. A “megtorló intézkedéseket” közhírré tevő plakátok szinte sztereotipegyformasággal “zsidók és kommunisták” kivégzéséről számolnak be. Az újvidéki razzia duvadjai is szerbek és zsidók házait rohanják meg . . . Általában: bennünk különösen gyötrő emlékeket idéznek a “Bácska és Baranya” című fejezetek oldalai. Az egész országban, de különösen Vajdaságban, egyetlen napi szünet nélkül, a megszállások első negyedórájától az összeomlás utolsó percéig szakadatlanul folynak a gyilkoságok. Kihallgatási jegyzőkönyvek, vizsgálati jelentések, beszámolók nyomán alakul ki a bácskai és baranyai gyűjtő táborok, a “munkaszolgálat”-nak csúfolt rabszolgaalakulatok kegyetlen rémhistóriája. Hivatalos okmányok mondatai leplezik le a hírhedt “sarcok” hátterét, a “kémelháritó” kinzókamráit, majd az egész világon páratlanul álló csurogi, zsablyai, óbecsei és betetőzésül az újvidéki tömeg mészárlásokat, amelyeket “razzia” néven őriz majd időtlen időkig az emberi elvetemültség története. Az 1942 január 21-én megindi-Nagy Ferenc vezetésével a Magyar Parasztszövetség New Yorkban tartózkodó tagjai rendkívüli értekezletet tartottak hétfőn este a beállott külpolitikai és belpolitikai helyzet megvitatására. Az értekezleten számosán vettek részt, többek között Bartha Albert, Kovács Imre, Szabó Pál, dr. Deák Zoltán, Szemes István, dr. Fábry Pál, Molnár József és sokan mások. A helyzet tüzetes analizálása után az értekezlet a következő közlést adta ki: A Magyar Parasztszövetség emigrációs szervezetének vezetősége mély megrendüléssel és a legnagyobb elismeréssel adózik a magyar parasztság hősies ellenállásának, amivel a kommunisták magyarországi törekvését megakadályozta. Az 1947. májusi kommunista puccs kitervezője és végrehajtója, Rákosi Mátyás megbukott és az uj miniszterelnök, Nagy , Imre kénytelen volt beismerni, hogy az erőltetett szocializálás és kollektivizálás a magyar nép ellenállásán meghiúsult és az uj kormány legfontosabb programpontjaként mondotta ki, hogy a kolhozokból a bekényszeritett parasztok a kívánságukra kiléphetnek és újból egyénileg gazdálkodhatnak. A magyar parasztság a szinte naponta megvívott küzdelmével, a tervszerű élelmiszer-visszatartásával élelmezési válságot idézett elő, amivel az ötéves tervet megbuktatta. Tehát valójában a magyarországi nagyjelentőségű változás teljes egészében a parasztság kezdeményezésének és bátor kiállásának tulajdonítható. A magyar parasztság 1945-ben élt az alkalommal és egy valóban szabad választáson a demokratikus országvezetés mellett tett hitet. A szétosztott nagybirtokokon az ujgazdák meggyökereztek, a kommunista nyomás alatt régi gazda és uj paraszt egyformán a föld tott újvidéki “razzia” lefoglalt okmányai mindenben megerősítik az amúgy is ismert tényt, hogy a vérengzéseket minden komoly ok és észszerüség ellenére rendelték el és hajtották végre. “A szálak Újvidékre vezetnek”— hangzott a baljós s hazug jelmondat, amelynek jegyében a strandfürdő, a NAK-futballpálya, a görögkeleti temető s a belgrádi rakpart rémtörténetei valósággá váltak. Történelmi tény, hogy az 1942 január 4-i jelentéktelen összetűzés Zsablya közelében semmiképpen se indokolhatta meg — még fasiszta önvédelmi szempontból sem — a többnapos mészárlást. Az Állami Bizottság a horthymagyar katonai és rendőrhatóságok lefoglalt irattárai alapján kétséget kizáróan állapította meg, hogy a zsablyai réten lefolyt apró csatározást jóval megelőzően kelt “szigorúan bizalmas” hadtestparancsnoki rendelet állapította meg a razziák időpontját. * A kannibálizmust csak az értheti meg igazán, akit megettek, vagy legalább nyársra húztak. A- kinek nem hasította a fülét a jaszenováci, gradiskai vagy akár a buchenwaldi embermáglyák halálsikolya, annak mindig papirosiizü marad az egész. Olyasfajta ráhatást gyakorol csak, mint a tulborsozott rémdráma perverz leleménye. Nekünk, itt Amerikában, ha Amerika akarunk maradni, rendületlenül beszélnünk kell. A mi feladatunk: emlékeztetni, mert ha felejtünk, egyszer majd a szabadon járó gyilkosok juttatják eszünkbe a rémségeket! saját birtoklásában látta élete legfontosabb biztosítékát. A magyar parasztság a töretlen erejével kikényszeritett változással most is az országmentő és nemzetfenntartó szerepét tölti be, mint ahogy az elmúlt évszázadokban minden idegen hódítóval szemben megtartotta az országot, a nemzetet. A Magyar Parasztszövetség emigrációs szervezete megállapítja, hogy a magyar parasztság halhatatlan történelmi érdemei a földreform igazolása mellett a demokratikus emigráns politika követeléseit is alátámasztják. Az emigrációban a Magyar Parasztszövetség a demokratikus pártokkal karöltve 1945-47 demokratikus átalakulásának örököseként követelte a felszabadítás okos, észszerű előkészítését. A vasfüggöny mögötti fejleményekkel igazoltan ezúttal szólítja fel az emigrációban élő demokratikus pártokat és csoportokat a tömörülésre, a magyar nép nagyszerű ellenállásával kifejezésre juttatott érzelmeinek és követeléseinek megfelelő és bátor tolmácsolására. Hívjuk az összes demokratikus emigránsokat, teremtsük meg a magyar emigráció demokratikus egységét és készüljünk fel a reánk váró nagy feladatok megvalósítására. A szenvedésekben is keményen helytálló magyar parasztság felé a legteljesebb együttérzésünket és bizalmunkat nyilvánítjuk. Kívánjuk, hogy vágyai minél hamarabb megvalósuljanak, nagyszerű szabadságharcában teljes érzéssel vele vagyunk. New York 1953 julius 13. A MAGYAR PARASZTSZÖVETSÉG EMIGRÁCIÓS SZERVEZETE A Parasztszövetség vezetősége gondoskodott arról, hogy a fenti kiadványának szövege a magyarországi parasztság tudomására jusson. Kedves Főszerkesztő Ur! Az alkalmi köziró, a;kinek nevét most már ném Írjuk le többé, tudvaleöen a történelemből négyesre áll. Már többször figyglmeztettem, hogy tanuljon történelmet, mert szigorú kritikus vagyok, a történelemhamisitást pedig nem tűröm. Eddig Nagy Ferencből, Francoból és Titoból szekundázott be. Ma fogom őt Peyerből is elbuktatni. Csak ne tévedne mindig a történelem mezejére; aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul! Folyton hősiességről papol, de bevallja, hogy 1945-ben messziről, vagyis lőtávolon túlról figyelte az eseményeket. Azt állítja, hogy mi Nagy Ferencet népszerűsíteni akarjuk. Engedje meg az alkalmi köziró, de Nagy Ferencet odahaza nem kell népszerűsíteni! Én mondom azt, aki csak három évvel ezelőtt másztam át a drótakadályokon és aknamezőkön s nem mint ő, biztos fedezékből, hanem a helyszínen figyeltem az eseményeket. Végigéltem a választást is, láttam, hogy a heves belpolitikai harcokban a demokratikus erők a törvényességnek és az alkotmányos formáknak teljes betartásával miként győzték le ellenfeleiket. Nagy Ferenc is ott volt, iparkodott menteni azt, amit menthető, de amikor a “szalámiszeletelés” az orosz szuronyok védelme alatt kezdetét vette, amikor azt látta, hogy minden erő elhagyja és minden törekvése meghiúsul, elmene.kült. Hát hogyan lehet olyan oktalanságot leírni, amit itt idézek: “Elpuskázták még azt Is, amit menteni lehetett, avagy nyomorult figurák módjára vesztették el azt, amit hősiesen lehetett volna veszteni, ha már sehogyan sem volt mód annak megvédésére.” Köziró uram, puska nem volt, a munícióval együtt futva vitték magukkal a gyáva, becstelen nyilasbrigantik náci-duvad szövetségeseikkel és mihelyt Németországban meglátták az ellenfelet, azonnal eldobták fegyvereiket és feltartott kézzel, de hősiesen borultak le kegyelemért esdekelve lábaik elé. Hiszen ezek szerint ön is egy véleményen van velem abban, amit Kovács Imre oly szépen fejezett ki: “Ahoz nem voltak elég bátrak, hogy az ezeréves tragédia nagy jelenetében egyemberként vessék magukat a vörös hadsereg elé, ahogy fogadkozásaik után várható volt és a sirt, hol nemzet süllyed el, valóban a megrendült népek vegyék körül.” Piszkos, becstelen, alávaló, gyáva fráterek voltak, kezdve az utolsó “államfőtől” a legutolsó árpádsávos, halálfejes, különítményes, hungarista keleti bajtársig. Ugyancsak egy véleményen vagyok a közíróval abban, hogy “az otthoni magyarság nem felejt és bizonyos urakat nem tárt karokkal, hanem tárt karókkal fogja fogadni.” Köziró uram, tárt kar az van, de tárt karó, az nincs. A magyar nem ismer ilyen kifejezést, csak Ön . . . Na de hagyjuk ezt. Beszéljünk inkább a Nemzeti Bizottmányról. Hát nem megmondottam már, hogy a Bizottmány nem képviselheti illetékes amerikai és más hatóságok előtt a' tízezres priuszt, hiszen akkor az illetékes hatóságok le sem ülnek a Bizottmánnyal tárgyalni. A gyáva becstelenek keressenek maguknak Ágh László, Marschalkó Lajos, Makiári, Haynal, Brinzei, Milotay, Oláh, Vágó, Kerecsendi-Kis, Szilasi, V a j t a , Schréter Farkas, Schilzong-Alföldi és hasonszőrű képviseletet. Ezek viseljék a duvadak képét; a Bizottmány a tisztességes, be- \ csületes, jellemes menekültek százezreinek képviseletére hivatott. Ha pedig az illetékes hatóságok nem ülnek le velük egy asztalhoz tárgyalni, akkor ugyanolyan kitartással, amilyennel egymást odahaza üdvözölték, képeztessék át magukat és rendezkedjenek be az örökemigrációra. Áttérek most Peyer Károly ügyére, ön — mint írja — 1919- ben otthon volt. Most elmondom Önnek, hogy mit nem látott ott: Nem látta, hogy Peyer nem fuzionált a kommunistákkal, hanem igenis hősiesen ellenállt. Akkoriban ugyanis a nem fuzionálás hősiesség volt. Nem látta,hogy 1919 junius 24- én egy tiszticsoport fegyveresem akarván magához ragadni a hatalmat, jóelőre összeállította a kormánylistát, amelyen Bethlen István, Teleki Pál és Peyer Károly szerepeltek. Nem látta, hogy Peyer belügyminiszter rendelkezése folytán tartóztatták le az osztrák-magyar határon Szamuelly Tibor duvadat. Nem látta, hogy Peyer belügyminiszter rendelete adta vissza tulajdonosaiknak a vörösök által ‘köztulajdonba vett” házakat. Ezt Ön mind nem látta s mégis ezzel a szánalmasan hiányos és gyatra történelemtudással képesnek tartja magát a közirásra? Hát miért vezeti félre olvasóit? Nem gondolja, hogy milyen történelemhamisitást követ el? ön ezek után milyen osztályzatot adna önmagának a történelemből? Peyer belügyminiszter és Miákits kereskedelemügyi államtitkár 1920 január 20-ig bennmaradtak a kormányban. Miután azonban a fehértisztek tovább is rablógyilkoltak, pártvezetőségük felszólította őket, hogy lépjenek ki a kabinetből. Ez a történelem köziről ur, ezt tanulja meg! A parlamentben Peyer sokszor szólalt fel. Az bizonyára érdekelni Togja, hogy a numerus ciausus nevű világbotrány tárgyalása alkalmával azt mondotta, hogy az antiszemitizmus a korlátolt agyuak és üresfejüek szocializmusa. Egy másik alkalommal az egyik wolffista legénykedni akart azzal, hogy ő milyen nagy hazaffffy volt és odaszólt Peyernek: "Mi ám nem esküdtünk fel a Nemzeti Tanácsnak . . . Peyer visszavágott: “Én nem tagadom, én fel akartam esküdni, de nem fértem a terembe, mert maguk, élükön Habsburg Józseffel úgy tolongtak a bejáratnál, hogy nem tudtam bejutni!” A fajgyalázás és a botbüntetés tárgyalásánál — úgy tudom — Peyer Károly nem szólalt fel, panamista, korrupciós nem _ volt, frankhamisitó sem. 1944 márciusától Mauthausenben, a nácik koncentrációs táborában volt és onnan nézte végig, hogy a német szövetségesek a nyilas cinkosaikkal miként rablógyilkolják le szegény hazánkat. 1945 -ben hazajött, de csakhamar célpontja lett a vörös terrornak és életét mentve Amerikába jött. Itt azt várjuk tőle, hogy a sok százezer honfitársát, akik az önök kurzusa által teremtett nyomor és nélkülözés elől idemenekültek, felvilágosítsa a valóságról. Levelemet úgy végzem, amint azt Istenáldotta történelemtanárom, főtisztelendő Jászay Rezső dr. szokta volt az ilyenkaliberü történészeiknek mondani: menjen öcsém a helyére, megbukott é»’ osztályismétlésre utasítom. Főszerkesztő Urnák kész hive: Montreal 1953 julius (TELJES NÉV ÉS LAKCÍM^ A Parasztszövetség emigrációs szervezete üdvözli a magyarországi parasztságot
