Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-07-18 / 29. szám

I 2-ik oldal AZ EMBER JULY 18, 1953 C-! is, hogy a kollektiv felelősség jo­gosságát nem Ismerik el, noha felmerülhet a vita afelett, hogy az 1939-es parlament le nem mon­dott tagjai tartoznak-e felelősség­gel? Ha összegezzük a Bizottmány alapitó okmányában lefektetett kizáró okokat a meghívott tagok névsorával, abból világosan meg­állapítható, hogy a Bizottmány létrehozásának célja nem a sze­mélyek üldözése volt, hanem a kizárása annak a gyilkos koresz­mének, amely katasztrófába dön­tötte az országot. Nem csodálkozott azon senki, hogy a kizáró okok miatt kivül­­maradottak a Bizottmányt nem ismerték el, fölényesen gúnyolód­tak és mindent elkövettek a disz­­kreditálására, de ugyanakkor min­den követ megmozgattak, hogy valami módon bekerülhessenek. Mint ahogy természetes, hogy az 1939-es parlamentnek azok a tagjai, akik nemcsak szembenál­­lottak a nácizmussal, de még sú­lyos üldöztetést is el kellett visel­niük, tagjai lettek a Bizottmány­nak, Ugyanúgy nem természetes, hogy bekerülhettek olyanok is, akik bár nem voltak protag onis­­ták s igy az események közvetlen­­len előidézői, “csupán” csendes opportunisták, akik csak azért nem öltöttek nyíltan szint, mert soha semmiért sem vállaltak fe­lelősséget, mert minden idők ha­szonélvezői akartak maradni« N e m az elvitathatatlan érdem vagy rátermettség, hanem az is­meretlenséggel járó szürkeség az, aminek az alapján jogot formál­tak a felvételre. így került be né­hány szimpatizáns s jóegynéhány MHBK-tag, miután ők ugyebár pern ismerik el a Nemzeti Bizott­mányt . . . Az igazolóbizottság tévedhetett, de az alvilág nem, mert ök pon­tosan tudták, hogy ki az, aki hoz­zájuk tartozik. Amint megvetet­ték lábukat, iSchtreicher növen­dékei elérkezettnek látták az időt arra, hogy a befurakodottak miatt alapjaiban megrendült Bizott­mányt most már alátámasszák a lapjaikkal. A felmerült MHBK- vita folyamán már nemcsak a ayilas lapokban, hanem fájdalom, még a Bizottmány tagjainak vi­tairataiban is ott láthatók a “Szálasi-nemzetség” bárgyú szó­lamai, de a felelőtlen vádak is. A legnagyobb megdöbbenéssel láttuk, hogy a protektor védelmé­ben nemcsak a kanális akkusztiká­­ja lett szalonképes, hanem az al­világ most már a Bizottmány fó­rumán a hivatalosság látszatával nyilatkozhat, bírálhat, sőt táma­dásba mehetett azok ellen, akik nem engedik a múltat visszacsem­pészni és nem hajlandók romot és üszköt szállítani az ősz Néró lábai elé. Alapokmány ide, alapitóokmány oda, megoszolhatnak a vélemé­nyek abban, hogy közvetve-e vagy közvetlenül, de biztos: a Nemzeti Bizottmányban a nyilasok képvi­selve vannak. Ezek szerint mi szükség volt az alapokmányra? dokkal kisebb veszély égy-két ex­ponált nyilas jelenléte a Bizott­mányban — ha másnak nem, hát elrettentő példának — mint az ál­cázott nyilasok, akiken keresztül a micisapkások szelleme lett úrrá azok felett, akiknek cselekedeteit-Mrs. Elizabeth WEIL of Boston please write your friend HELEN R. in Wellesley. nem az észszerüség vagy a mult tapasztalataiból leszűrt előrelátás, hanem a sértett hiúság vagy az előrehaladt korral járó csökö­nyösség szabja meg. * Nem általánosítunk. Éles kü­lönbséget teszünk az önmaguk körül is mindent szétverni akaró, gyűlöletet hirdető fasiszták között és a józan konzervatív s a nemzet tradicióin nyugvó fejlődés szószó­lói és a bölcs mérséklettel rendel­kezők objektiv bírálata között, a­­niire ma az elszabadult téveszmék és jövőben az esetleges túlzásba esések lefékezésére oly nagy szük­ség lehet. De az nem elég, hogy mi nem azonosítjuk őket. Látni akarjuk, hogy ők sem vállalnak közösséget azokkal, akiknek még az elmúlt idők kullogása is forra­dalmi volt és a jogállamokban is­meretlen “másodrendű állampol­gár” fogalmának törvénybe ikta­tása is kevés volt. Az még nem jobboldali, aki kényelmi szem­pontból kifelé, bár megtagadja, de a szalonokban és a fehér asztalnál buzdítja a diszkriminációs zse­bekben aranyásásra induló kalan­dorokat. * Amint a politika lángján meg­­pörkölödöttek észrevették, hogy “alte Liebe rostet nicht” és még a büntetőjogi felelősséggel tartozók restaurálása is megindult, egy­­egy “Aladárt” maguk élőt tolva kísérletet tettek arra, hogy a Bi­zottmányba bejussanak és önma­gukat kiegészítve a csalfa, de megtért vezér karjaiba siessenek, j Együtt rohamoztak a középkort | hűen visszatükröző Feilich Berch­­told huszárjai, az “Etelközi”-ek, akik magukat a középkor után rö­viden csak középpártiaknak neve­zik a defterdárok visszamaradt ivadékaival, akik másfél évszáza­don át megszokták, hogy a nem­zettől csak kaptak, de sohasem adtak. Csontváz-ujjaikkal ott ko­pogtattak egy letűnt világ kései utódai, akiknek halkuló mondatai között az oknyomozó történelem ugyanolyan érdeklődéssel kutat, mint a porlepte pergament meg­sárgult avasszagu fóliánsai közt. Nincs erősebb motor, mint a megsértett hiúság. Az eredmény­telen kísérlet után most már fia­talos hévvel támadták azokat, a­­kik nem tudnának lelkesedni a jobbágyság visszaállításáért, na és főleg, mert felvételük akadályát bennük látták. A közös harcban összekovácsolódtak s nemcsak az “eszmetársak,” hanem szép las­san a “társ-eszmék” is egymásra találtak. Mint ahogy a zseninek ; teher a megkötöttség, a gyengé­nek és tehetségtelennek az ereje a szervezetben ' van. ösztönösen szervezkednek s hangyaszorgalom­mal építik sejtjeiket. Gyüléseznek, vacsoráznak, keseregnek és vigad­nak s szépen megférnek nemcsak a nyomtatott meghívón, hanem a kadarkát helyettesitő “clarete" mellett is. Az első pillanatban az ember nem tudja, hogy sirjon-e, vagy nevessen? Ott lötyög a te­rem közepén a diszimiláns. aki a nagy “drang”-ban jól csendülő magyar nevét visszásvábositotta s most senkisem tudja, hogy ho­gyan szólítsa . . . Együtt vannak a Szálasi-gyász­­misések, a La Plata partján Had­úrnak áldozok, a Kopjások. Ott­látni a Sorház-utcából elindulta­­kat, az “Etelköz,” az “Ex,” a “Kettőskercszt vérszövetség” és különböző titkos társaságok tag­jait, a MOVE veteránjait, a dacos téglahordozókat, a csodaszarvas Nimródjait, akik a Meotisz mocsa­rában egymásra találtak a külön­böző tudományos intézetek, ka­marák, klubok s a gazdasági inté­zetek és vállalatok zsidótlanitó Cézáraival. Szépen van képviselve a volt katonai különitmény, a Hü­­ségháza és az 1939-es parlament Nemzeti Szövetsége, a nagyma­ma-kutató intézet, az ideológiai szeminárium, a Számonkérő Szék és az eszme gyakorlati megvalósí­tói: az osztagparancsnokok, a pártszolgálatosok és a keretlegé­nyek. A valamennyiüket összefo­gó kapocs az antiszemitizmus. A vak és fanatikus gyűlölet — amelyben legfeljebb árnyalati kü­lönbségek vannak — determinálja minden tettüket. Építhetnek, szer­vezhetnek, alapíthatnak szépen­­hangzó és nagy neveket kompro­mittáló “tudományos” intézeteket és gittegyleteket, adhatnak egy­másnak címet, rangot és diplo­mát, ezzel még sem nem bővül tudományuk ,sem nem javul ma­gyarságuk, hanem csak egysége­sebb és szervezettebb lesz a zsidó­sággal szemben állásfoglalásuk. Ezt bizonyította az is, amikor a | tudomány nevében sárga csillag­gal fojtották belé a szót a táv­­előadóba és az egyetlen észlényt,j az igazgatót, aki nem tartotta összeférhetetlennek a tudományt az egyetemmel, azonnal félreálli­­tották és kegyvesztett lett. Az el­intézés módját mindenki a legna­gyobb rendben és egyetértésben tudomásulvette, ami megint azt bizonyítja, hogy kifogástalan az egység és a harmónia. Na meg azt is, hogy a Rector Magnificus előtt nem Pázmány Péter, sem Széche­nyi István, hanem a Lajos zöld­­inges szelleme lebeg. A jobb sorsra érdemes magyar ifjúság pedig igazán megérdemel­né, hogy ne ezt lássa maga előtt követendő példának. * Mindez nem volna érdekes, mert hiszen nem is magyar ügy és a nemzet jövője szempontjából iga­zán nem fontos, hogy ki miben le­li kedvét és hogyan üti agyon — jelen esetben — idejét. De nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a | gyűlölet szellemének ébrentartása s a menedéket nyújtó ország lég­körének szisztematikus megmér­­gezése s az erre hajlamosak nem­zetiségre való tekintet nélküli ösz­­szegyüjtése nem is egy helyen: a Nemzeti Bizottmány megbízottjá­nak szorgos asszisztálása mellett történhessen. És itt kezd az ügy a helyzet nemismerői előtt érde­kes, a zsidóság előtt érthetetlen és a takarásra felhasznált személyek szerepe, hogy úgy mondjuk, gro­teszk lenni. Kiderült ugyanis, hogy a Bizottmány egységének a megbontására irányuló összes földalatti akciót, valamint a köz­tiszteletben álló személyek tekin­télyének szisztematikus aláásását s a gyűlölet csiráinak elvetését az az intézőbizottsági tag irányítja, aki a nyílt színen bár a mieisap­­kások ellen dörgedezett, de ugyan­akkor az alvilágot hívja segítségül s azokkal ostromolja a Nemzeti Bizottmányt. így alakult ki az az elaijasodott légkör, amelyben a szolgalelkü mezei hadak elvakultan támadtak meg mindenkit, akiről feltételez­hető volt, hogy nem engedik a Bi­zottmányt a Británnia-szálló ní­vójára süllyeszteni. Ez a társaság volt az, amelyik a “jobboldal” fo­galmának egészen uj és nyilas ér­telmezést adott, aminek következ­tében a tényleges jobboldalra a “vezér” már nem támaszkodha­tott s egyensúlyát veszítve, már nem is a meggyőzés eszközeit ke­resi, hanem az erkplcsi alapot egyszerűen szegreakasztva a ter­rorszervezetek erejébe kapaszko­dik és az azokat kiszolgáló lapok hasábjain fenyegetőzve véli célja­it elérni. .Nem kellett nagy szervezkedés. A múlt, ha szakállal is, de vissza­tért. Az Andrássy-uti “Braunes Haus”-ban lombos fává terebélye­sedett Sörház-utcai palánták ősi jogon a “vezért” szellemi atyjuk­nak tekintik, aki ezért a tartós hűségért a Bizottmányban hűség­gel fizet, ami mindenesetre tiszte­letreméltóbb, mint a társainak Száműzött költészet, száműzött költők Ima Irta: HELTAI JENŐ • Rongyos a nadrágom, Rongyos a harisnyám, Üres a kulacsom, Lapos a tarisznyám. Te hatalmas Isten Odafönn az égben Mikor veszed észre Az én szegénységem? Hiába vetettem, Sohasem arattam, Hiába indultam, - Egy helyben maradtam. Te hatalmas Isten Odafönn az égben Mikor veszed észre Az én szegénységem? Mikor veszed észre Az én pőreségem? Mikor veszed észre Az én dőreségem? Mikor nyittatod ki Kapuját a mennynek, A többi koldussal Hogy én is bemenjek! kalóz-lobogója. A “vezér” érzel­mekben nem felejtett, a gyakor­latban pedig sokat tanult. Kana­dában olyan remek és demokrati­kus szempontból is kitűnő beszé­det tartott — az amerikaiak felé — ami híveinek kivételével az egész magyar emigrációban osz­tatlan tetszésre talált. A kétkedők megtévesztésére maga mellé oly munkatársakat vett, akik a gya­nút elhárították s akiknek fedeze­te alatt a torzkeresztesek most már nyugodtan szervezkedhettek. A nemzet eszményképének kö­zös gondolatától áthatott magyar hadseregről és a mindenek felett álló katonaerényről magasanszár­nyaló és mindenkit meggyőző ere­jű szónoklatot tartott, de ő maga az MHBK-ba lépett. A kamuflazs hatása sem örökös. Amint a tények a ködön áthatol­tak, a távoli szemlélők érthetetle­nül nézik az eseményeket, mert fei nem tételezhető, hogy a taka­rásra használt személyek ne lát­nák saját szerepüket és nem tud­nák, hogy mihez nyújtanak se­gédkezett. Ma, amikor a minden elhomályosító kísérlet dacára a sarló és kalapács is csak horogke­resztes-védjeggyel valódi, elhiszik, vagy lehetségesnek tartják, hogy ottmaradhatnak az asztal mellett, ha diadalmaskodna az az irány­zat, amelynek most a szolgálatá­ban állanak? Komolyan gondol­ják .hogy a jövőben leülnének azokkal, akiket habzószáju ideo­lógusuk ékes és egyszerű tömör­séggel “gázkamra - szökevények­nek” nevezett? Hát nem okultak volna semmit a múltból? Balga álom, ha az intézőbizott­ságban helyet foglaló — mint ők írták lapjaikban: “beütéses”, — és Dachauból visszatért intézőbi­zottsági tag azt hiszi, hogy min­denen felülemelkedve és a leg­szebb emberi erényt gyakorolva már mindent megbocsájtottak. Hát az lehet, hogy ők mindent el­felejtettek s megbocsájtottak ,de a “Hungária Gyepmüvek” sem nem felejt, sem meg nem bocsájt, sőt azt sem tűri, hogy nekik holmi “kozmopolita világpolgárok, az atom-felekezet tagjai, a Wall Street-ügynökök” megbocsáthas­sanak. Vagy nem olvassák lapjai­kat? Nemcsak szép szónoklatokra, hanem tettekre is szükség lenne, hogy végre megszűnjék a gyűlöl­ködés és nyomában a bosszú. Ke­resni kell az őszinte kiengesztelo­­dés útját, de nem annak a “jobb­oldalnak,” amelyiknek a gyökerei a gyűlölet mocsarából táplálkoz­nak s nem azzal, akinek a karján nemcsak a közvetlen munkatár­sak, hanem a világ különböző pontjain szervezkedő “szórvá­nyok” lelki szemeikkel az újonnan kreált “Politisch Wertvolle Jude” sárga karszalagját látják. A hazaszeretet legalacsonyabb módja a mások hazájának vagy népének gyűlölete. Magát a kereszténységet tagad­ja meg az és az éjszakánál is sö­tétebb az agya annak, aki'azt hi­szi, hogy mások hitének gyalázá­­sával a saját hitét erősiti. Sajnos láttuk, hogy a megté­vesztésre, gyűlöletre és általában, az emberi alacsonyrendüségre is lehet ideig-óráig építeni, de az er­re alapított rendszer magában hordja a bomlás csiráját és amint a szabadság szellője ringatja a magyar rónákat, elolvad minden zsarnokság és erre törő álom. Ál­modhatják ezt kontinensekre va­ló tekintet nélkül a Bizottmányon kívül vagy belül, eltűnik mindez menthetetlenül, mint a tavalyi hó . . . Mészáros Zoltánná Megrenditöen fájdalmas csapás érte Mészáros Zoltánt, az ameri­kai magyar élet régi, hűséges és lelkesen érző tagját az elmúlt hé­ten: felesége, akivel hosszú időn át a legboldogabb szeretetben élt, hirtelen elhalálozott. Mészáros Zoltán mély érzésektől áthatott verseit többször s mindig nagy örömmel közöltük “Az Ember” hasábjain. Aki ezeket a verseket elolvasta, tökéletesen megismer­hette Írójuk finom és érzékeny lelkületét. De ezúttal az a köz­mondás, hogy “le style c’est l’homme”, “a stilus: az ember” nemcsak a mélyTől fakadó halk verssorok költőjére vonatkozott, hanem a költő feleségére is. Mé­száros Zoltánná a teljes harmoni­zálás szép és felemelő példájaként mindenben azonosult férjével és hozzá hasonlóan az igaz és nemes érzések ritka erényeivel bűvölte el ismerőseit. Távozása pótolhatat­lan veszteséget jelent nemcsak bánatos férjének, de mindenki­nek, aki ismerte őt. Kerestetések: A következőket keresem: 1) Dr. Maschansker György za­laegerszegi származású orvost (az apja neve: M. Arnold), aki a cse­peli kórházban volt: 2) dr. Kluger Ernő (apja neve: K. Sándor) vas­megyei (Egyházasráda) szárma­zású orvost. Én az ugyancsak vas­megyei. Kisrároslak kisközségből származó néhai Neumann Viktor leánya,: Bözsi vagyok. Címem: Fischer Ferencné (sz. Neumann Bözsi), Misma - Ajalóm, P.O.B. Ramlek, Israel. »♦♦♦♦♦♦♦»»»»»»»♦♦♦♦♦♦♦»a HAZAI SZALÁMI és mindenfajta iá hurka, kolbán, sonka, szalonna és friss hús. stb.. teasd HAZAI MÓDI — kapható: MERTL JÓZSEF — MAGYAR HENTESNÉL — 1508 Second Ave. Tel. RH 4-8292

Next

/
Thumbnails
Contents