Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-06-20 / 25. szám

4-ik oldal tr- ........... AZ EMBER GÖSlOÖR FESUZNC POUUKAl HETUAPIA 401 THE MAN Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — » Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: I S2G East 79th Street New York 21, N. Y. 1 Telephone: Butterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00 In Foreign Countries $10.00 Single Copy 20 cents Voirxxvll New York, N. Y., June 20 1953 NoT25 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. ¥., under the Act of March 3, 1879. (FOLYTATÁS A 3. OLDALRÓL) az első napon megbuktathatták volna. A célhoz csak a választásokon keresztül juthattunk. A Kisgazdapárt és Nagy Ferenc elvitathatatlan érdeme, hogy a nemzet történelmének legnehezebb órájában, dacára a jelenlévő orosz megszálló csapatoknak, az ország többségét maga mögé tudta állitani s ezzel az egész világ előtt bebizonyí­totta, hogy a magyar nép nem hive a moszkovita rendszernek és elveti a bolsevizmust. Az 1945-ös választások eredménye, amelyhez hasonlót egyetlen orosz befolyás alatt lévő ország nem tudott produkálni, a világ min­den fóruma előtt nemcsak felmenti a magyar népet a később tör­téntekért, hanem élesen rávilágít arra is, hogy mily hatalmas terrort kellett kifejteni ahhoz, hogy az ország a nép akarata ellenére, oda sülyedjen, ahol ma van. A moszkoviták valósággal megdermedtek, amikor látták, hogy az ország mily nagy örömmámorban úszik. Rádöbbentek, hogy az impor­tált vezérkaron, a mindenhol felállított pártkeret-megbizottakon és a rohammunkával átképzett “kisnyilasokon” kívül nincsen pártjuk az országban. Ettől a pillanattól kezdve a simább és a kifelé kevésbé fel­tűnő apró fondorlatok, megtévesztések és csalások helyett a legélesebb erőszakhoz nyúltak. A választások után a Kisgazdapárt Kovács Bélát jelölte ki a bel­ügyi tárca betöltésére. Itt kezdődött el tragédiája. Az oroszok taktikája és a fejlemények közismertek. Minden lépésüket az a szándék irányi­­tota, hogy a Független Kisgazdapárt parlamenti többségét lefaragják. Ma már a távlatból nézve az eseményeket, megállapíthatjuk, hogy a belügyi tárca birtoklása sem jelentett volna erőt, vagy legalább is olyan hatalmat, amivel a fejleményeket fel tudtuk volna tartóztatni, mert hisz nem a pártokkal vagy renitenskedő csoportokkal, hanem Moszkva hengerével állottunk szemben. Mint ahogy nem jelentett erőt a Kisgazdapárt kezében a hadügyi tárca sem. Tombor Jenő nemcsak energikus és kiváló képességű katona, hanem nagyszerű organizátor is volt, de mit használ mindez egy félmilliós hadsereg árnyékában? Bartha Albert rátermettségét sem vonhatja kétségbe senki sem, aki rémregénybe illő részleteket közölt az oroszok és a kommunisták földalatti szervezeteiről, amin minden intézkedés megtörik. Nem fs lehetett más választása, mint a menekülés. Tombor pedig, az oroszok­kal szemben folytatott reménytelen küzdelemben felőrölve idegeit, a kötelességteljesités halottja lett. A Kisgazdapárt mint parlamenti többségi párt, kezdettől fogva nem rendelkezett, de a jelenlévő megszálló csapatok miatt nem is ren­delkezhetett semmi néven nevezhető karhatalommal, amivel érvényt szerezhetett volna akaratának. A parlament lehetett volna egyedül az a fórum, ahonnan a foj­togatott nemzet segélykiáltása messze elhangzik. De nehéz parlamen­­tárizmusról beszélni ott, ahol a szólásszabadság és mentelmi jog csak a papíron létezik. Ahol a parlament kapujából viszik el a képviselőket és a nem simulékonyak minden lépését nyomon követi az NKVD alá tartozó politikai rendőrség. Veér Imre felszólalása után magyar rendőrruhába bujtatott oro­szok összezúzzák a lakását s miután őt nem ismerték, félholtra verik az egyik látogatóját. Fillér Lászlót éjjel ágyából hurcolják el, azóta se látta senki. Az ez ellen tiltakozó Varga Béla házelnök válasz helyett másnap goromba fenyegetést kap. Kovács Bélát a Ház nem adja ki, másnap az oroszok letartóztatják. Gyulai László, Hám Tibor, Jackó Pál, Vörös Vince, Vidovics Ferenc képviselőket a Ház kapujából ci­pelik el. Saláta Kálmánt hét-határban keresik, de a kommunista Dadi Imrét, aki Szentes kisgazdapárti rendőrfőnökét a felmerült el­lentétek sima kiküszöbölésére úgy lőtte le, mint vásári bódéban a cserép pipát, nemcsak, hogy nem üldözték, hanem használhatóságát látva, fontos megbízatással Kárpátaljára küldik. Nem tekinthető komoly támasznak az a parlament, ahol a pót­képviselők pótképviselői ülnek a megválasztottak helyén, mert rövid másfél év alatt a Kisgazdapárt 243 mandátuma közül kinevezés, ki­zárás, mandátum-megfosztás, elhurcolás, letartóztatás és elmenekülés címén 87 cserél gazdát. De ha nem rendelkezett a hatalommal, miért maradt a helyén? Miért nem mondott le? Kiknek? A kommunistáknak? Ezt szerették volna a kommunisták is, mert az ellenállás rengeteg idejüket vette igénybe s az oroszok tü­relmetlenek voltak a lassú tempó miatt. A Kisgazdapárton kívül nem volt olyan polgári párt, amelyik át­vette volna a hatalmat. A lemondás tehát egyet jelentett volna az események meggyorsításával. A földművelésügyi minisztériumban szerzett tapasztalataik után legszívesebben azonnal Dobi Istvánt, az értelemnélküli bábut szerették volna céljaikra felhasználni. Lemondás esetén a kommunisták most már minden gátlás nélküli hatalomhoz jutottak volna. Vagy már elfelejtették, hogy a polgári pártok Károlyi Mihályt miért tették felelőssé? Történtek hibák? Persze, hogy voltak hibák. De a történelem tanúsága szerint eddig csak azok voltak hibátlanok, akik sohasem jutottak el a hatalomig s igy hibák elkövetésére nem is nyílott alkal­muk. Kedvezőtlen optikával azonban a legnagyobb államférfi sem tud megküzdeni. Pedig a tömeg szemében csak a siker igazol. A legböl­­csebb intézkedés is ostobának látszhat a körülmények kedvezőtlen ala­kulása folytán s a legnagyobb butaság bölcs előrelátásnak, ha a dolgok jól fordulnak. A kívülálló csak a megjelent rendeletekből ítélkezhetett — nem egyszer lesújtóan, — mert nem láthatta azt a szinte késhegyig menő harcot, amit a párt a politikai bizottságban, Nagy Ferenc pedig a mi­nisztertanácsban folytatott egy-egy paragrafus lecsiszolása vagy a sérelmes részek enyhítése érdekében. De nem lehetett tudomásuk azokról a rendelej- és törvényjavaslatokról, amelyek épen Nagy Ferenc és a Kisgazdapárt ellenállása miatt nem láttak napvilágot. Ez a lát­szólag negatívum az ország szempontjából lényegesen nagyobb előnyt jelentett, mint az a hátrány, amit a megjelentek miatt elszenvedett. A Kisgazdapárt, mint a polgári gondolat kifejezője, élet-halál harcot vívott s nem azt tette, amit akart, hanem amit lehetett. Csak a diktátorok nem bírják el a kritikát s még a rosszindulatú bírálatból is lehet okulni. De szerényen szólva, illetlenség, hogy ugyan, azok oktassanak és vádoljanak naivitással, akik vezércikkekben lel­kendeztek “a két fiatal nemzet: a III. Birodalom és a III. Internacio­­nálé testvéri összefogása” felett. A német és orosz vezérkar együttes győzelmi ünnepét, amelyet Przemislben ültek, — egy előbbi testvér­nép teteme felett — úgy magasztalták, mint az uj ezer év alapkő­­letételét. Az egyik hivatásos nyilas, de műkedvelő politikus “követendő példának” hozta fel a német vezető politikusok “férfias és bátor ki­állását,” akik nyiltan és határozottan megmondották véleményüket az amerikaiaknak s olyan követelésekkel állottak elő, ami legalább is szokatlan a legyőzöttek részéről a győztessel szemben. Nem valószínű, hogy a nyugati zónában laknának a gerincesek és hősök, mig az orosz zónában a megalkuvók és szolgalelküek, A nyu­­gait zónában szabadon szárnyal a gondolat és az ellenvélemény, ugyanakkor a keleti zónában a politikusok első kötelessége Sztálin üd­vözlése és szakadatlan ünneplése volt. De nem gondolnak arra, hogy ez nem a német politikusok bátor­ságát, hanem a demokrácia nagyszerűségét dicséri és bizonyítja, mert ahol büntetlenül és félelem nélkül bárki megmondhatja a véleményét, ott nincsen szükség a bátorságra. Bátorságra a keleti zónában volna szükség, de ott még a nyomát se látjuk annak a férfias kiállásnak, melyet annak idején a védtelen zsidókkal szemben tanúsítottak. Egy másik vélemény szerint “nagy időkben hiányoztak a nagy emberek.” Propaganda-frázisnak lehet, hogy jó, de nem igaz. A zsarnok nem tűri az ellenvéleményt s a nagy emberek nem a kritika reflektorfényé­ben tündökölnek, hanem a sötét tömlöcökben ülnek. Számuk talán még soha nem volt olyan nagy, mint napjainkban. Mint látjuk, nem­csak a börtönök telnek meg a nemzet legjobbjaival, hanem jut bőven a szibériai szteppékre, sőt a föld alá is. A nagy emberek azért nem láthatók, mert minden szempontból távol estek a véleményezőtől. Poli­tikai rövidlátásra pedig nincsen szemüveg. Vannak idők, amikor a nemzetek sorsát egyedül és kizárólag a nyers és brutális erőszak dönti el. Ilyenkor az ész és zsenialitás csak akkor érvényesülhet, ha az erőszak szolgálatában áll. De az ész az erőszakkal szemben nem tényező. Ezt bizonyítják a Vasfüggöny mögött lejátszódott események. Magyarországon, Romániában, Lengyelor­szágban, Bulgáriában, Litvániában, Észt- és Lettországban hirtelen és egyidejűleg kivesztek volna a hazájukért aggódó kitűnő államférfiak? Cseh nemzeti szempontból még az ellenfelei sem vonhatják két­ségbe Benesnek, az állam egyik alapítójának, vagy Masaryknak a nagyságát. Összehasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben voltak, mint mi, mert nem legyőzöttek, hanem szövetségesei voltak az oroszoknak és a győzők asztalánál foglaltak helyet. Hol van a régi nagy garni­túra? Hol vannak a régi nagy emberek? Benest misztikus, Masarykot pedig tragikus körülmények között söpörték le a politika sakktáblá­járól. De az eredmény, a helyzet mindenütt egy és ugyanaz. Dzsin­­gisz-kán primitiv hordáival szemben nem észre, hanem erőre lett volna szükség. Bárki állott volna e mindent elsöprő viharban az ország kor­mányzása éléi., az események menetét megváltoztatni nem lett volna képes, legfeljebb a mártírok sora lenne hosszabb. Lehet, hogy a kibic­­nek — aki az illatos havanna két füstjén keresztül, távol a veszélytől nézte a küzdelmet — semmi sem drága és nem vigasztalja meg az sem, hogy Nagy Ferenc politikai pályafutása csak azért nem ért tragikus körülmények között véget, mert Kovács Béla elhurcolása a világ köz­véleménye előtt olyan nagy port vert fel, aminek megismétlése orosz részről nem volt kívánatos. Végeredményben az elsősorban propagandacélu bírálatok nem keve­sebbet vártak a Kisgazdapárttól és a kormányban helyet foglaló tag­jaitól, mint hogy minden karhatalom nélkül akadályozzák meg a Nyu­gat felé törő orosz expanziót s szerezzenek érvényt a yaltai egyezmény­nek, amelyet a szövetségesek kötöttek egymás között, de aminek be­tartására Truman és Churchill a hatalmas és győztes hadseregeik ár­nyékában együttesen sem voltak képesek. Bármennyire is megtiszte­lő ez a kitüntető feltételezés s a Kisgazdapárt és Nagy Ferenc képes­ségeihez fűzött remény, mégis az a meggyőződésünk, hogy sok min­denben más volna a véleményük, ha nem a saját, hanem az ország érdekein keresztül néznék az eseményeket. Fájdalom, az ellenfélnek kijáró megbecsülés még azoknál is meg­szűnt, akik magukat úgy szeretnék feltüntetni, mint a lovagias maga­tartás született őrei. Az ellenfél szemében ezért nem lehet senki sem más, csak törpe. Az emigráció történetében ez nem újság. Hegedűs Lóránt “Az igazi Görgey” cimü könyvében Írja, hogy a Monarchia titkos levéltárának feloszlatásakor derült ki, hogy azok voltak a leg­hangosabbak és vádolták hazafiatlansággal Kossuth Lajost, akik ma­guk is a kamarilla zsoldjában állottak. Akkor is szemben állottak a nemzet szabadságával; ma a yaltai egyezményben, a nép önrendelke­zési jogában, a demokráciában látják veszélyeztetve érdekeiket. A Kisgazdapárt és Nagy Ferenc is nyugodtan várhatja a törté­nelem Ítéletét, mert a történelem nem a születési előjog üres rőfjével, sem a kő-bölcsőben ringatottak ütődöttségével, hanem — a sorozatos történelemhamisitások ellenére is — az igazsággal mér. JUNE 20, 1953. ~ -.....— - -i Az amerikai sajtó dr. Földes Jenő uj gyógymódjáról A legprominensebb orvosi szak­újság, a “New York State Journal of Medicine” legújabb száma hosszú cikkben emlékszik meg dr. Földes Jenő, a nagynevű newyorki szivspecialista tapasztalatairól az angina pectoris nevű szivbeteg­­ség újszerű s jelentős eredménye­ket felmutató gyógymódjával kapcsolatban. Dr. Földes mercu­­hydrin-t és aminophhyllin-t hasz­nál, amivel eddig a migrénes fej­fájásra panaszkodó pácienseit kú­rálta. A (komoly feltűnést keltő orvosi leirásból hosszú részlete­ket közölt a “N. Y. Joumal-Amer­­ican” is. Az angina pectoris egyi­ke a legveszedelmesebb szivbajok­­nak, amit a halájozási statisztikák mindenütt kidomborítanak. A Já­váié magyar orvos uj gyógymódja leegyszerüsiti az eddigi kompli­kált és hosszadalmas kezelést és igen valószinü, hogy egészen kö­zel jutott a kardinális megoldás­hoz. J Érdekes est a Fellowship Club-ban Vidám hangulat uralkodott az Ehlers-páholy kebelében működő Fellowship Club csütörtöki össze­jövetelén. Steiner Viktor tartott humoros előadást karrierjéről és mindent megtett, hogy a hallga­tóságot állandó vidámságban tart­sa. Jó amerikai szokás szerint: sa­játmagát állította be a vidám epizódokkal telt előadás “áldoza­ti” célpontjául. Steiner ott kezdte históriáját, amikor a hires Boule­vard Café-ben, mint pikkoló-fiu dolgozott . . . egészen odáig: mi­ként lett belőle Keleti Juliska direktora, publicitási ügynöke és vállalkozója. Mindezt sziporkázó szellemességgel s a “bemondások’* tömegével adta elő Steiner Vik­tor hálás hallgatóságának. Re­mélhetőleg a nagy siker további programmokban nyer kifejezést. RASKÓ AURÉL ÓRÁN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ, TE A, KAKAO NYLONHARISNYA^ ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETETADOMÁNY nálunk megrendelhető Arieavxékkel készséaael szolaálunk BLOBUS TRADING C0RP. 61 BROADWAY, NEW YORK 6 I Teí. BOwling Green 9-4184 HOLLÓS BÖZSI ANGOL - MAGYAR magyar-angol fordítási, emigrációé ügyekben segítő irodája készséggel áll a magyarság rendelkezésére. 55 West 42 St. New York 18, N. Y. (Rood? 1046) Telefon: LO 4-3610

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents