Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-06-13 / 24. (25.) szám
A JUNE 13, 1953 AZ EMBER 3-ik oldtul j Újabb adatok Almásy Barnáról a szadista tömeggyilkosról Újabb tanú jelentkezett “Az Ember*’ szerkesztőségében a véreskezü MHBK-tag ellen DR. KLÄR ZOLTÁN NEW YORKBAN Or. Kiár Zoltán, az évlize; elek óla bátran és becsülettel ' harcoló és világ vonatkozás! ban ismeri igazságba}nők \ feleségével és kisfiánál Aineí rikáha érkezeti. Külömbözö \ meghívások ,szólították ide \ ezt az orvosnak és újságírónak egyaránt nagyon értékes emberi; aki már el is kezelte munkáját és semmi kétségünk benne, bogij Amerikában is nagy sikerei lesznek. Elsősorban Magyarországon, de Európa kiilöin! hozó országaiban is halált megvető bátorsággal hurcolt a demokratikus eszmékért a náci és botseviki rémural! inak ellen és az elngomot' lak felszabadításáért. Végig I szenvedte a koncentrációs táborokat, a börtönöket és : soha egyetlen pillanatra sem tántoroaott meg. Az emigrációban abban a ki! véleles helyzetben részesült, j hogy két bécsi nőgyógyászati \ klinika szabad működési le\ hét őséget adott neki. Valamikor II u d a pesten ugyanazokért az eszmékért küzdött, mint “Az Ember” szerkesztője. Épen olyan bái- I tor. mint tehetséges ú jságíró ! volt és “Társadalmunk’' című lapjában minden igaz. ügyért síkra szállott. Orvosnak hintáik meg Nem Yorkba, ahol kórházi pozícióját máris elfoglalta. Felesége: egyúttal ragyogó harcostársa is, aki a legnehezebb időkben s a legnagyobb megpróbáltatások közepette önfeláldozót bátorsággal és ha— hitt megvető elszántsággal küzdött érette. Őszinte öröm számún] :d Kiár Zoltánék bekapcsolódása az amerikai életbe psr baráti szeretettel köszönijük, őket a newyorki frontom GONDNOK VÁLTOZÁS AZ ÖNKÉPZÖ EGYLETBEN ] A New Yorki Első Magyar Chk^pzö Egyletnek május vége i ■£ uj gondnokai vannak Wiilír >n Indich és Mrs. Olga Hartmar n személyében. A konyha Mrs. Hartmann személyes vezetése alatt a ti és a vendéglőt, amely alkalmsa kisebb összejövetelek rendezésé;« is, nem-tagok is látogathatják. Mrs. Hartmann konyhája közismert a newyorki magyarság körében, akik úgy a régi 79-ik utcái, valamint a Hotel Chalfonte éa 97-ik utcai (5th Ave.-né!) vendéglőt szorgalmasan látogatták* Barátai és ismerőse} minden bizonnyal örömmel «esznek tudomást uj vállalkozásáról, meüyeti remélhetőleg siker fog koronázni. Több cikkben megírtuk már Almásy Barna gaztetteit. Az MHBK franciaországi szervezetének egyik vezető tagja ez az Almásy sőt legutóbb pgy fegyelmi ügyben Zákó András tábornok őt nevezte ki fegyelmi bírónak is. Milyen lehet az MHBK, ahol ilyen szadista tömeggyilkosok lehetnek fegyelmi bírák? Cikkeinkre most egy újabb tanú jelentkezett szerkesztőségünkben. Hosszú levélben küldte meg vallomását, amely még az eddigieknél is szörnyűbb adatokat tár fel a volt munkásszázad-parancsnok vadállati kegyetlenkedéseiről. Blumenthal Árpád a tanú neve, aki jelenleg a californiai Santa Monica-ban lakik. Leveléből csak a lényeges részeket közöljük; — Én is azon kevesek közül való vagyok — kezdi Blumenthal Árpád a vallomását — akiknek sikerült megmenekülnie Almásy Barna kegyetlen keze alól. A putnoki 107 30 munkásszázad tagja voltam és szenvedő hőse lettem 1943 julius 8-án annak az inkvizíciónak, amelyet “titkos levélirás” címén Almásy rendezett s amelyröl az előttem vallomást tevő tanuk is megemlékeztek, örökre emlékezetemben maradnak ennek a napnak eseményei. Reggel 4 órakor épen indulóban voltunk munkára, amikor megjelent Almásy. Kiállitatta a sorból mindazokat, akiket a levélírással vádolt. Minthogy ilyenek kevesen voltak, egy Riczó nevű honvédet állított a sor elé és el kellett vonulni mindenkinek előtte. A vád az volt, hogy Riczótól többen megvették a vételezett sajt-adagját. A.ki jobban volt öltözve, vagy akinek egyszerűen nem tetszett az ábrázata, arra Almásy rámutatott. Ezeknek félre kellett állni, így választott ki engem is és amikor szólni akartam, hogy ártatlan vagyok, egy kétméteres gumitömlővel akkorákat vert rám, hogy elvesztettem eszméletemet, amit az is elősegített, hogy a földön taposott rajtam. Valamennyi félreállitottat addig vert Almásy, mig a földrekeriiltek, legtöbbjük eszméletlenül. Negyvenötén hevertünk igy súlyos sebekkel. A század maradványa elvonult, mi ottmaradtunk és reggel 4-től este 8- ig megállás nélkül, mindig újra és újrakezdve folyt az ütlegelés. Este egy hermetikusan elzárt pincébe dobáltatott minket -és még a kenyéradagot is megvonta tőlünk. — Másnap egyenként vittek kihallgatásra minket. Személyenként 4-5 óráig tartott a kihallgatás, illetve az ütlegelés. Az áldozatok félreismerhetetlenül eltorzulva kerültek vissza a pincébe. Napokon át ment ez igy. — Az én kihallgatásomra a 8- ik napon került sor. Nem tudtam a lábaimra állni az előző bántalmazásoktól. A testem tintaszinü volt az ütésektől. Tántorogva álltam Almásy előtt és hallgattam a vádat, hogy én is vettem sajtot Riczótól. Más vád nem volt ellenem, ellenben a szintén ott tartózkodó Kádas főhadnagy, századparancsnok kérdéseire módom volt elmondani, hogy résztvettem az első világháborúban és hét kitüntetést kaptam. Erre Kádas közbelépésére Almásy elrendelte, hogy “takarodjam ki a börtönből.” Kádas utánamjött és megengedte, hogy másnap elmehessek az orvosi rendelőbe. — Egy Csáky nevű zászlósi rangban lévő fiatal orvoshoz kerültem. Megdöbbenve vizsgálta sebeimet s mikor azt kérdezte, hogy mi történt velem, a sírástól nem tudtam válaszolni. A szanitész mondta el, hogy Almásy keze alatt voltam s az orvos azonnal megértette, honnan vannak a sérüléseim. Az orvos bekötözött és elmehettem. Két napig aludtam egy romokban heverő kanálisban, harmadnap a magyar megszálló parancsnoknágnál jelentkeztem. Kertészeti munkát kellett' végeznem. Almásy mindennap megjelent itt, de nem fedezett fel engem. Egy alkalommal hallottam, amikor Almásy egy SS-kapitánynak telefonált Nezinbe, azt mondta, hogy van 40 zsidója, akiket aknaszedésre akar küldeni, a többit majd személyesen beszéli meg. El is ment másnap Nezinbe. Sajnos: nem tudtam ezt a baljóslatú hirt közölni a baj társaimmal . . . — Amikor Almásy visszajött Nezinböl, összeszedte a volt vádlottakat. Engem nem talált a századnál. Sokáig keresett a gumií’ádlis kocsiján a városban, majd a parancsnokságon is, de én elbújtam egy pincében. Hallottam a bömbölö hangját, hogy “hol van az a hosszú felvidéki zsidó?” Láttam, amikor Sütő Lajos tizedes futólépésben elindította a 40 embert, akiket kocsin kísért és közben ütlegelte őket. Az ut 120 km. volt, amit tiz óra alatt tettek meg. — Négy hét múlva a szolgálati őrmesterünk fneglátott és le tar- ; tóztatott. Másodmagammal siralomházba csukatott, de újra csoda történt és ki tudtam szabadulni. Egy másik alakulathoz kerültem és Sosztkán teljesítettem szolgálatot. 'Itt én is beszéltem Zsolt Bélával. — Almásy gaztetteiből még egyet említek. Amikor Chlukovban volt a százada roncsaival, a tél olyan erős volt, hogy a hőmérő 45 fokos mínuszt mutatott. Egy este Almásy kivezényelte a munkaszolgálatosokat s reggelre mindenkinek borzalmas fagyási sebei voltak, ötven embert bevittek a gyengélkedőbe, ahol egy -ötvös nevű alezredes felháborodva kérdezte, hogy ki rendelte el ezt a szadista kegyetlenséget? Homokra hullt virág Irta: BÁLLÁ ERZSÉBET Búcsúzom tőletek, el akarok menni, Szeretnék mindent, mindent megköszönni Annak, ki igy adta különös sorsomat; Kemény ütlegek közt tündérálmaimat. Hogy pereg a könnyem, mint eső az avarra S hiába várok egy megváltó tavaszra. Hogy elfakulok én és bennem a világ, Mert olyan vagyok, mint homokra hullt virág. Patakba szédülő fák s zöldhaju lombok, Szöllőillatot lélegző lankák, dombok, Szellőben hullámzó arany búzaföldek, Piros pipacsmezők és királyi tölgyek. Pufók fehér felhők és nefelejcskék ég, Szőttes kendők, szoknyák, illatos faluvég, ifi Lekaszált réteken hirtelen fergeteg, Ijedt villanások, részeg kazlak, szelek. Külvárosi verklik, uccák, kopár terek. Szürke aszfalton az éhes kis verebek. Fakul minden lassan, csak a szivem sajog. Mert oly árva vagyok, akár a csillagok. Olyan vagyok mint a homokra hullt virág: Nem kell már nekem ez a gazdag szép világ. Az öröm is fakó, mint esővert zsoltár, Sziklabarlangbavert, elfelejtett oltár. i S szivemben a csengő, tiszta üveghangok Elnémulnak lassan, miként a hárangok. Mért nem hazudsz remény csalfán és édesen? Mért nem találsz rám megváltó szerelem? Különös égi jel sötétlik sorsomban. Talán nem is éltem, talán csak álmodtam. ít 3 3 M it H II H |J,j ii Ü H ii M ii ii ij M j ii fi Ragyogó! Herendi Színes! • ' porcellán ŐSNEMES MAGYAR CSALADOK HERENDI POR CELLÁNT VÁSÁROLNÁK NÁLUNK MÁSODIK ÉS HARMADIK GENERÁCIÓS MENYASSZONY-LEÁNYAIK SZAMÁRA, MERT EZ A LEGSZEBB NÁSZAJÁNDÉK A VILÁGON. Semmi sem okozhat nagyobb örömet egy fiatal asszonynak, mint egy gyönyörűen megtérített asztal, mesebeli, színes HERENDI tányérokkal! HA MÉG NEM JÁRT NÁLUNK — MEGLEPETÉS VÁRJA ÖNT M ÁY E R JÁNOS Herendi M uzeum 692 Lexington Avenue (Az 56-57, utcák közölt) Telefon: PL 8-0607 New York 22, N. Y. — A hadbirósági tárgyaláson Almásy bevallotta, hogy büntetett előéletű volt. Tiszaujlakon volt leventeoktató, eredeti foglalkozása: rendőr volt. A tárgyaláson kiderült az is, hogy 14 ukrán nőt tartott magának .akiket ugyanúgy korbácsolt, mint minket. Kiderült az is, hogy rengeteget harácsolt, főleg az arany pénzekre vadászott a civil lakosság körében. — Ha partizánvadászatra ment, mindig mi masíroztunk elől, hogy ha akna robban, mi pusztuljunk el. Sok bajtárs vesztette el igy az életét. A 40 “aknaszedö” közül is 39-en elpusztultak. Rendszerint a reggeli mosakodásnál rendezte a veréseket. A kutnál verte, csépelte a munkaszolgálatosokat oly vadul, amilyen csak a gengszter-filmekben látható. A kikötéseket maga irányította. Egy Lánc és egy Stegmann nevű bajtársat majdnem minden vasárnap kiköttetett és közben a szeméremrészen rugdosta őket, Blumenthal Árpád vallomása azzal végződik, hogy Almás.v Barna a háborús gonosztevők sorában az elsők között áll . . .
