Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-05-09 / 19. szám
Ez történik i Magyar| országon HÁBORÚRA KÉSZÜL A SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG Három honvédlaktanyában: Székesfehérváron, Nagykanizsán és Miskolcon folyik a Szabadságharcosok u.n. instruktorának kiképzése, szovjet partizánszakértők által irányított 6-hónapos tanfolyamokon. A kiképzett oktatók a közelmúltban fejezték be a tanfolyamot, amelynek kiképző anyaga a következő volt: 1) Kézi lőfegyverek ismertetése, szétszerelése, tárolása. A nyugati hadseregeknél rendszeresített lőfegyverek ismerete, használata .szétszerelése. Lövészet minden helyzetből, álló és mozgó célpontra; autón, motorkerékpáron, kerékpáron közeledőre, futó és gyalogos célpontra. 2) Szurási gyakorlat rongybábura. Előadó: egy szovjet partizántiszt. 3) A kézigránátok ismertetése, dobási gyakorlatok, időzítés. 4) Rögtönzött robbanószerek készítése, rögtönzött gyujtóanyagok előállítása. Gyújtási módok, mechanikai, vegyi és elektromos gyújtás, rögtönzött és kész robbanószerek alkalmazása. 5) Telefon, távíró-berendezések használaton kívül helyezése, útzára,k létesítése, vasúti szerelvények kisiklatása, elektromos vezetékek rombolása. 6) A nyugati hadseregeknél rendszeresített egyenruhák ismertetése. a rendfokozatokkal. Alakulatok fegyverzete, felismerése, létszámuk. 7) Ellenséges haderő által elhelyezett iránymutató táblák megsemmisítése és elcserélése, a nyugtalanító hírek terjesztése és továbbítása. Az egyes tanfolyamok létszáma 120 fő, tehát évente 720 partizánvezető-szakértőt termel ki a bolsevista rendszer, akik “valamenynyien harcos-békére készülnek.”. VOLT NYILAS PARTTAG, AKI KOSSUTH-DIJAT KAP . . . Kiosztották az idei Kossuth-dijakat és a jutalmazottak sorában szerepel Kocsis András szobrászművész is, aki 20,000 forintos dijat kapott. Kocsis, akinek tehetségéhez nem fér kétség, a háború alatt aktiv nyilaskeresztes volt és jelentős szerepet vitt az újpesti és rákospalotai pártdiktaturában. A bolsevista rendszer nem finynyás: volt nyilasokat ölel a keblére, ezzel is bizonyítva, hogy a zöldtől a vörösig egészen rövid az ut . . . HONTHY HANNA IS A KOSSUTH-DÍJ ÁSOK SORÁBAN A Kossuth-dijasok között szerepel az idén Horthy Hanna is, az, élemedettkoru operettdiva, minden rendszer hűséges kiszolgálója. Honthy a német megszállás alatt magasrangü náci-tisztekkel mutatkozott, lakása állandó központja volt a hitleri hadsereg szórakozni vágyó korosabb ■ tisztjeinek. A háború után hirtelen az oroszokért kezdett lelkesedni, majd heves szereplési vággyal a kommunista gyűlések szónokaként tűnt fel, mig most megkapta az ezért járó jutalmat : Kossuth-dijjal tüntették ki ‘‘az operettmüvészet terén kifejtett munkásságáért.” azé: GÖNDÖR EERMNC PO Reentered as second class matter August 4, 1942, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST.. KEW YORK. 21. N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 VOL. XXVII _ No. 19 NEW YORK, N. Y„ MAY 9, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT Multgyalázás? Irta: TAKÁCS JÁNOS A kommunisták gyalázni szokták a nemzet múltját, azt j az osztály-elnyomás s elnyomorodás történelmeként tanítják, kultúráját az uralkodó osztályok kiszolgálójának tekintik. Ezt mondták a Szovjetunióban is, mig az nem lépett a hóditó imperializmus útjára és a világháborúban nem kellett a nép hazafias érzelméhez folyamodni. Ettől, kezdve a szovjet kulturpollti- < ka 180 fokos fordulatot vett, dicsőítvén az orosz múlttal cárizmussal, imperializmussal együtt. A magyar kommunizmus nem fordult ily merészet, mert a szovjet nép és elsősorban az orosz nemzet elsőségét kell hirdetnie. Fenntartja tehát, hogy a magyar múlt 1948-ig, mig ők uralom:a. jutott- ki népelnycmó '-olt— de magasztalja a történelem s a kultúra egyes nagyjait, mint a kommunizmus állítólagos előfutárait. E módszer elfogult, történet-hamisító és nemzetgyalázó. Nem veszi figyelembe, hogy a múlt nem ítélhető meg mai szemszögből, az osztályérdek nem elég a történelem magyarázatára, egy nemzet életében nemes indokok is szerepet játszottak s minden nemzet történelmének vannak szomorú lapjai. A kommunisták mult-gyalázása olyanokat is tiltakozásra késztetett, akik szembenálltak az 1919-1945-ös Horthy - rendszerrel. A magyar nemzet ekkor is dolgozott, alkotott, sőt a háborúig szociális téren is haladt, ha kevesebbet is, mint kellett volna, j S tiltakozni kellett az ellen is, mintha a világpolitika katasztrófájáért elsősorban Magyarországot terhelné a felelősség. Az is felháborító volt, hogy a kommunisták csak a magyar bűnöket emlegették — a szovjetpolitika rengeteg bűnét egyenesen dicsőítették. Persze, történethamisitás, nemzeti elfogultság másutt is volt és van. Minden rendszer kárhoztatta az előbbit, minden nemzet történet-tanítása maga felé hajlott. Ez ecy bizonyos mértékig érthető, a lelkesités szempontjából — de könnyen sovinizmussá, nemzeti, faji gőggé, idegengyűlöletté fajul, elleplezi a nemzeti hibákat, veszélyezteti a békét. A kommunisták éppen azért is záriák el népeiket a külvilágtól, hogy annak képét meghamisítsák, a Szovjetunióét pedig f elmarasztalják. De az is igaz, hogy némelyek, akik emiatt felháborodnak, maguk is hasonló hibába esnek s ugyanúgy gyalázzák a nemzeti múlt ama szakaszait, melyek őket megfosztották az uralomtól. Ennek vészes példája Németország, hol a militaristák, reakciósok és ellenforradalmárok az első világháború elvesztését a ‘‘hátulról való tőrdöf és”-nek tulajdonították, a felelősséget a köz társaság nyakába varrták, ezzel elősegítették Hitler uralomra jutását, a vakhitet a német győzhetetlenségben s igy a birodalom uj, még nagyobb katasztrófáját. . Hasonló történethamisitás hatotta át a magyar közéletet. Miután Németország és Ausztria összeomlott, a magyar sovinizmus és reakció azt hirdette ,hogy a magyar csapatok csak a destrukció aknamunkája miatt bomlottak fel, ez okozta az ország mf^ásoAÁiti'.sáv: l uiU' volV"<x jobboldali szélsőség lő hajtóereje s a hitleri politika befolyásának megkönnyítője. A történelem iróniája , hogy a szélső jobboldal ma azokat is deíétizmussal, hazaárulással vádolja, kik érádat 30 évig a magyar baloldal ellen emelték. A magyar nácik hazaárulónak mondják Horthyt és környezetét, a konzervatívokat, akik szerették volna az országot a nácizmus katasztrófájából kivonni. Még furcsább, hogy ennek dacára e politikusok némelyike versenyez a magyar nácikkal — akik- őket ki akarták irtani és ma is megölnék, ha tudnák — annak gyalázásábám, amit ők baloldalnak neveznek, egy kalap alá vonva a demokrácia s a diktatúra, a Nyugat és Moszkva híveit. Tiltakoznak a múlt gyalázása ellen, de ez alatt a nácik azt értik, hogy Hitlert és Száiasit nem szabad szidni, a konzervatívok pedig, hogy a Horthvrendszert nem szabad bírálni; hiszen ^sigmond király vagy Ferenc császár kritizálása ma nem aktuális. Mindkét csoport viszont hevesen szidalmazza a második világháború utáni magyar rendszert, amelynek minden . szerencsétlensége az ő politikái uk nyomán szakadt a nemzet nyakába. A demokratikus baloldal 1918-ban és 1945-ben ugyanannak a balsorsnak áldozata lett. A világpolitikai erők szétbomlasztották a régi rendszereket s nekik ölükbe hullott a csak névleges hatalom: és tőlük várták, hogy jóvátegyék, ami az előző, állandó uralmi rendszerben tönkrement. A magyar demokrácia mindkét esetben azért is súlyos handicap-pel küzdött, mert az autokratikus rendszer kizárta volt őket a parlamenti váltógazdaságból, a kormányzásban és igazgatásban gyakorlatot nem szerezhettek. S 1945-ben az á szovjet haderő szállta meg az országot, mely Hitler verhetetlennek hitt légióit legyőzte — mig a nyugati hatalmaktól akkor segítséget várni nem lehetett. Mégis, 1945-47 a magyar nemzet életerejének, függetlenségi akaratának bizonyítéka. Az újjáépítés hihetetlenül gyors volt, a közrend lassan helyreállt, a nemzet nagy többsége — egyedül a megszállt országok közt — a demokrácia és a parlamentárizmus mellé állt. Ha a kommunista erőszak végül itt is j ugyanúgy diadalmaskodott, i mint i’ gycTte? hafc-jr.akhaz j tartozó egyes nagyöbb országokban is, ezért ez a rendszer, j ezek a pártok nem érdemlik meg a középső s a szélső jobb- I oldal szüntelen gyalázkodását. S akik őket gyalázzák, azok nagyrésze nem csupán irá-1 nyitója vagy támogatója volt j — Szálasiig vagy még Szálasi alatt is — a rendszernek, mely alatt az ország a pusz- ! tulás felé haladt, hanem ami- I kor ennek következtében a katasztrófa bekövetkezett, elmenekült, sorsára hagyva a nemzetet, mely mégis csak ő alattuk került bele a balsorsba. Voltak, akik azért menekültek, mert bűneikért, népellenes magatartásuk miatt ( a felelősségre vonástól féltek; de sokan a volt felsőbb ősz- ! tályok tagjai közül egyszerűen a megszállástól, a nélkülözéstől rettegtek, ami utóvégre minden magyart egyaránt fenyegetett. Akik közülük otthon maradtak, azokat a demokratikus pártok védeni, munkájukba bevonni igyekeztek. Igaz, a kommunisták sokakat közülük fenyegettek, sőt üldöztek is; ez azonban legalább annyira állt azokra a kisgazdákra, demokratákra és szocialistákra, akik életük kockáztatásával igyekeztek nemzetüket védeni s akik közül ezért sokan valóban életüket áldozták is. S most olyanok gyalázzák őket, akik közül sokan már akkor hűen szolgálták a nácikat, amikor Magyarország még szuverén volt s német katonák nem voltak területén. Bjrálni, hibáztatni lehet, sőt leéli minden rendszert, ? háború utáni, induló, magyar demokratikus rendszert is, hiszen csak igy érhető el az elvek és a helyes gyakorlat tisztázása — de gyalázni a legkevésbé azoknak szabad, akik minden más magyar időszak és rendszer kritizálását nemzetgyalázásnak, multpiszkolásnak minősitik. Küzdjön egymás ellen az emigrációban a magyar baloldal és jobboldal, konzervativizmus és progresszió, az igazság, a tények, az elvek, az érvelés, a meggyőzés fegyvereivel — de a gyalázást tartsák fenn azok ellen, akikről bizonyítható, hóe-y a véres erőszak hívei, akik tudatosan támogatták az országot elnyomó hatalmat s akik ma sem tagadják meg gonosz nézeteiket. Verseskötetet ad ki a Schilzong... (Levél a szerkesztőhöz) Tisztelt Főszerkesztő Ur! Itt a tavasz, ilyenkor nemcsak a fák, de a költők is rügyezlek. Itt van például ez az Alföldi Géza ,aki kijelentette, hogy verseskötetéc ismét megjelenteti, még pedig, amint azt a kezemben lévő előfizetési felhívásból látom, nem Schilzong József, hanem Al| földi Géza név alatt. Már a múltkori levelemben megirtam, hogy a szórványok úgy látják: elérkezett az ideje annak, hogy a szálasizmusnak, mint koreszmének és eszmerendszernek j megtartásáról és továbbfejleszté- 1 séről gondoskodás történjék, ami; ért is meg kell teremteni a Szálasista Akadémiát. A Lipótmező egyelőre elérhetetlen, az Akadé| mia fenttartásáról a “nemzet” j ugyancsak nem gondoskodhatik. Fel kell tehát az emigrációban állítani, nehogy elkéssünk. Igen ám. de ehhez pénz is kell! A szajré és a tarha fogytán van ... Most jön az Alföldi-Schilzong. Veleszületett önzetlenségével lemondott verseskötetének szerzői jövedelméről az Akadémia javára. Nem uj ez az altruizmus Schilzong részéről. Ennek annakidején, amikor az aranyvonat körül annyit scmfordált, már tanujelét adta, hiszen akkor is teljesen önzetlenül, csak és kizárólag az emigráció érdekében “scmfordált.” A 96 oldalas verseskötet ára egyébként 5 dollár volt március 31-ig; azóta már 8 dollár.Az elsd terminusról sajnos lekéstem, a 8 dollárt meg sokallom a 96 oldalnyi verselés’ért ... . -< De megmondja ám az előfizetési felhívás azt is, hogy miért
