Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-05-02 / 18. szám

*

€-ík olda>

AZ EMBER

MAY 2, 1953

a legtöbb rabszolgamunkást eddig Péter Gábor politikai rendőrsége szállította a Szovjetunióba a csatlósállamok közül.

Szovjet elbírálás szerint az az •ember, aki útlevéllel engedi sáJrkni ellenfelét, aki nem veszi észre, hogy éveken át mi történik a háta mögött, nem alkalmas arra a fontos posztra, amit egy csatlósállam politikai rendőrségének vezetése jelent.

A moszkvai NKVD magyarországi kirendeltségének emberei törtek be Péter Gábor Kapisztrán utca 32. számú, erőditményszerü magánvillájába.

Az altábornogy pontosan tudta, ezzel vége mindennek.

Revolvert rántott. Tűzharc után, több sebtől vérezve tuszkolták feleségével — Rákosi Mátyás kommunista miniszterelnök volt titkárnőjével együtt — szovjetautóba. Hogy mi lett vele és családjával, nem tudni.

A magyarországi terrorszervezete egyelőre egy Piros László nevii őrnagy és a moszkvai Révész Géza vezetik.

De Péter felszámolása korántsem csitította le az egyre betegebb Sztálin őrjöngő haragját.

Életé utolsó hónapjában már minden orvosban kémet látott s visszautasított minden gyógyszert.

Nem véletlen, hogy a halálos ágyát körülvevő orvosok modern eljárása helyett piócák rakásával igyekeztek megmenteni életét. . .

Érezte, hogy soha még olyan szüksége nem volt megbízható orvosokra, mint épp most.

S dühe egyszerre felfokozódott mindenki ellen, aki elvette tőle az orvosokba vetett bizalmat.

A szovjetunióban a felelősség tizediziglen is visszaható! Ha vét--‘•es valaki, vétkes az is, aki protezsálta.

Sztálin megítélése szerint Magyarországon legfőképp Péter és Décsi volt a felelős azért, hogy orvosok közreműködésével külföldre jusson az emberi agyak preparálásának fantasztikus receptje.

Nem voltak elég éberek.

Viszont Péter Gábor Décsi Gyulával együtt Beria személyes tanítványa volt. Együtt végezték el Moszkvában a legfelsőbb rendőrakadémia titkos tagozatát. Lényegében Beria ajánlata révén jutott Péter Magyarországon oly rendkívül fontos beosztáshoz és ugyancsak Beria találta alkalmasnak Décsit arra, hogy alapos átképzés után megszervezője legyen a magyar ÁVO pszichológiai alosztályának . , .

Décsi és Péter félszámolása után a “Pravda” egyre határozottabb hangon kezdte követelni az ébertelen állambiztonsági szervek felelőseinek megbüntetését.

Beria egyre kellemetlenebb helyzetbe került . . .

S ekkor következett be Sztálin váratlan és hirtelen halála.

¥

Sztálin halálával egyszerre I megszűnt az ok arra, miért kellene a sok jó szolgálatot tett megbízható bolsevista orvosokat — akiknek pontosan annyi közük van a zsidósághoz, mint Sztálin- | nak volt a görögkeleti egyházhoz J — eltenni láb alól.

Ugyanaz a Beria, aki mint a rettegett NKVD főnöke készséggel J letartóztatta az orvosokat Sztálin parancsára, a fordulat után, mint teljhatalmú szovjet belügyminiszter, jónak látta őket szabadlábra helyezni Malenkov beleegyezésével. Sem Malenkov, sem Beria nem haragszik rájuk.

Ők tudják .miért . . .

•

(Copy right by 1953 Agency Keyston, Agency Baeckers and Bela

Petrovics. Paris, Prance.)

Zilahy uj regénye: nagy amerikai siker

Az elmúlt napokban jelent meg a Prentice-Hall kiadásában Zilahy Lajos uj regénye, a “The Angry Angel,” amelyet a nagy amerikai lapok még nagyobb elismeréssel fogadtak, mint négy évvel ezelőtt a “The Dukays”-t. A “Herald Tribune” vasárnapi melléklete vezető hélyen foglalkozik a regénnyel. Robert E. Sherwood, aki a háború alatt a White House-ban lakott s Roosevelt elnök sorsdöntő beszédeit irta, Zilahy Lajos könyvével kapcsolatban Magyarországról is képet ad. Éppen ezért érdemesnek találjuk a nagy amerikai drámairó cikkét teljes egészében és szószerinti fordításban közölni:

“Emlékezetesen sikeres müvekhez irt folytatásokat mindig bizonyos gyanú kerülget, a legtöbb esetben jogos gyanú — kivéve Hollywoodban, ahol a nagy kasszasikerek ivadékokat szülnek, mint például “A sejk fia,” “Frankenstein fia” s talán majd egy szép napon az “Elfujta a szél fia.” Zilahy Lajos, mindennek dacára brilliáns folytatást irt finom regényéhez, a “The Dukays”-hoz, amely négy évvel ezelőtt jelent meg. Mr. Zilahy, a kitűnő magyar regényíró, szinpadi szerző, költő és publicista, akkor érkezett ebbe az országba, amikor odahaza a kommunisták szólásszabadságának utolsó foszlányát is elvették tőle. Ezeken a partokon a “The Dukays” kritikai fogadtatása Üdvözölte. Az én véleményem szerint a “The Angry Angel” hatásában jókkal erőteljesebb, mint elődje s maga a történet — egy rendkívül izgalmas történet — fókuszában sokkal élesebb.

A “The Dukays” központi figurája egy dinasztikus család volt, amelynek hagyománylevele arra kötelezte a hitbizomány örökösét, hogy csak olyan nőt vehet el, akinek tizenhat közvetlen felmenő őse nemesi származású s ezek közül legalább tiz főnemes. A “The Angry Angel” hőse csupán egyetlen ember, Ursi iM!hály, aki a századfordulón egy bányásztelepen született, csillagász és társadalmi újító lett, megszerette és feleségül vette Ziát, a legerősebb és legjobb Dukayt. Ursi négy kormányzat alatt élt Magyarországon: Ferenc József Habsburg-uralma, Horthy admirális kormányzósága, a nácik és végül a mostani Kremlin-irányitotta uralom alatt. Ennék a négy kormányzatnak urai — a felszin alatt ideológiájukban annyira különbözőek! — Ursi személyét azzal tüntették ki, hogy valamennyien “a társadalom igazi veszélyének” tekintették.

Mr. Zilahy ezt Írja:

“Eszünkbe kell hogy jusson Li-Pu-Ten, a Cha-ong dinasztia korának régi kinai költője, aki azt mondta, hogy voltak idők, amikor nem egyes emberek voltak veszélyesek a társadalomra, hanem bizonyos társadalmak voltak halálosan veszélyesek minden tisztességes embere, — különböző kormányzatok ügyészei és bírái, vádbeszédeik gyönyörű bíborába, erkölcsi kinyilatkoztatásaik méltóságos fekete palástjába öltözve — ők voltak a hihetetlenül lázadó, összeesküvő, megdöbbentően ostoba és állatian kegyetlen felforgató elemek és, nem a névtelen kis ember a vádlottak padján.”

A “The Angry Angel” pontosan ott kezdődik, ahol a “The Dukays” végződött, amikor 1939-ben kitört a Második Világháború. Bár folytatás, önmagában is egész, amely nem teszi szi^ségessé az előző kötet ismeretét. Mr. Zilahy rendkívüli képességet árul el, amikor alakjainak hátterét megtölti, anélkül hogy száraz “expozíciókba’’ süllyesztené az olvasót. Helyenkint úgy ir, hogy tollának sebessége elállitja a lélekzetet, azzal az eredménnyel, hogy korunknak ez a töriténelmi regénye, amely birtokában van annak az erénynek, amit Stefan Zweig “encyclopedic”-nek nevezett, néhol egy titokzatos gyilkosság melodrámai feszültségét éri el.

Eben az esetben azonban a gyilkosság nem az első fejezetben történik, hanem a regény végén s az áldozat nem emberi személy, hanem egy egész ország: egy ország szabadságának halála, amelyet a magyarok annyi időn át a maguk gáláns, derűs, romantikus és sokszor hátsó ajtókat kerülgető módján forgandó szerencsével védtek. Mi amerikaiak hajlamosak vagyunk arra, hogy Magyarországra csak úgy gondoljunk, mint a csárdás, Molnár Ferenc, Sir Alexander Korda vagy a Gábor-sisterek hazájára, — Mr. Zilahy semmiképpen nem felejtkezik meg szülőhazájának ezekről a csillogó pontjairól, de ugyanakkor mélyen tudatában van annak a ténynek, hogy MagyarorszáJ szülte azt a Kossuth Lajost, akinek forradalmi fellépése a Duna táján egy springfieldi, Illinois-állambeli névtelen ügyvédet inspirált: Abraham Lincoln-t.

Ez. a Kossuth-szellem hatja át a “The Angry Angel” lapjait. A regény cime egy magyar költeményből ered: “Különös, különös nyáréjszaka volt, Az égben egy dühödt angyal dobolt.”

Mr. Zilahy Írását az igazi érettség és erő jellemzi. Érettsége talán legjobban Ursi Mihály és Dukay Zia szerelmi történetében mutatkozik. Ez a szerelem nem az ifjúi szenvedélyek crescendo-ja. Egy nyugodt, bátor házasság költeménye, amely túlélte a háborúkat és a politikai pereket, az “ellenség” bombáit, a Szövetségesekét, akik nekik barátaik voltak, a “barátok” és rokonok árulásait előbb a gauleiterek, aztán a népbiztosok felé. Mihályban és Ziában azt találjuk meg, ami nagyon ritka a modem történelmi regényben: életnagyságu és teljes mélységű portrék. Eljön a nap, amikor ennek a két embernek el kell válnia egymástól, egyetlen gyermekük érdekében, aki a jövő szimbóluma s egyetlen reményük a szabadság feltámadására. Zia, mielőtt Ausztria amerikai zónájába menekül a kommunisták elől, kislánya podgyászát csomagolja. Amikor Mr. Zilahy azt részletezi, hogy mi minden kerül a nagy kofferbe, ez a fejezet valóban szivtépő. A különböző dolgok között apró vászonzacskók is vannak, vadvirág magvak | a Dukay-földekről: zsálya, tátika, kutyatej, búzavirág, pipacs, aztán vadgesztenye és tölgymakk . . . hogyha majd ez a gyermek letelepszik Connecticutban “ezekből a magvakból kikelt virágok és lombok úgy vegyék körül, mint a halott Magyarország eleven koszorúja.”

Amikor Dukay Zia ezeket a magvakat s a többi lehetetlen, de szivéhez nőtt dolgot — többek között apjának halvány rózsaszínű üvegből készült monokliját — csomagolja, “abba az egyetlen hajókofferbe egy egész nemzetet be kellett gyömöszölnie.” A nehéz podgyásZ simán érkezett meg Connecticutba — a többi menekülők nem voltak ilyen szerencsések. •

j A“The Angry Angel" drámai és régen nélkülözött bizonyítékát * adja annak, hogy ebből a haláltól taposott világból még nem veszett j ki a hűség és a lélek igazi nemessége.”

A “New York Times” kritikáját Charles Lee, a Pennsyl- i vania University tanára “Költemény prózában Magyarorj szághoz” cim alatt irta:

“Kétféle regény van: az egyik fajtát az ember együltében kiolj vassa, a másik fajtához későbben is visszaül. Mr. Zilahy kaleidoszkop! regénye hazájáról, Magyarországról — ő maga is egy dühös angyal, aki ! most New Yorkban él — az utóbbi fajtából való.

Nehéz eldönteni ennek a regénynek a műfaját, amelynek ábrái oly tömöttek és szinesek, mint egy faliszőnyegé a Régi Világból. Ez a regény egyes részleteiben anekdótikus krónikája egy családnak, a főüri rangú Dukayaknak, akikre sok olvasó emlékszik, amikor -a “The Dukays” négy évvel ezelőtt megjelent. Ez az uj regény történelmi szóbeszéd, ugyanakkor költemény prózában Magyarországról, a kilencedik századtól egészen napjainkig, — ez a regény háborús regény és politikai regény: a terrorok és feszültségek, eszmék és árulások könyve. Történelmi erők súlyától terhes, a huszadik század vonaglásaiban tornyosul s a Jelen tömöttségét szuggerálja. És mégis, dacára tolsztoji komolyságának, tele van szívből jövő humorral és finom lélekfestéssel.

A történet Ursi Mihály körül forog, aki 1899 szilveszter éjszakáján született, későbbi pályáján csillagász lett, de mindvégig a földi dolgok tanítványa maradt. Miután rajongója az Emberi Jogoknak, négy különböző kormányzat: a Hatósburok, a Horthy-rezsim, a nácik és végül a kommunisták veszélyesen felforgató elemnek tekintik.”

Miután a kritikus összefoglalóan elmondja a regény meséjét, kritikáját igy fejezi be:

“Mr. Zilahy mellékutakva kalandozva szövi meséjét. Kezdetben epizodikus, de a regénye vége drámai egységbe emelkedik, mint egy nagy benyomást keltő katedrális, amelynek részletei: színes ablaküvegei és díszes kőcsatornái sem hiányoznak.

Mihály és Zia mellett emlékezetes marad számunkra Schwester Hilda, a nagy kurtizán, Gruber ur, az öreg kém, és Slobo Tuykovich. aki gránáttépte félarcával is mindig csodálatosan megmenekül. És emlékezetes marad az egyedülvalóan kedves város: Budapest, békében és háborúban.”

VA “Daily Mirror”-ban dr. Paul Butler igy fejezi be kritikáját:

“Olvassátok és‘okulj átok belőle! A dühös angyal fekete' angyallá változott—egyszer majd ez a könyv a felszabadítások dokumentuma lehet.”

A“New York Herald Tribune” reggeli kiadásában John K. Hutchens hosszú és mindvégig elismerő kritikáját a kivégzett Ursi Mihály sorsára gondolva igy fejezi be: “De mialatt vannak Mihályok, mégis azt mondják ők: van remény és ez a jó könyv nem annyira gyászjelentése, mint befejezetlen történelme egy elárult nemzetnek.”

A “New York World-Telegram and Sun”-ban Sterling North egy kalap alatt foglalkozik a “The Angry Angel”-lel és Upton Sinclair “The Return of Lanny Bud” című uj regényével. Mindkét szerzőről azt állapítja meg, hogy magas színvonalú zsurnalizmusba öltöztetik regényeiket, “ . . . haragjuk Oroszország ellen inkább szerelmi veszekedés, olyanféle gyűlölet, mint amely régebbi megszállottságból ered. Egyik szerző sem tanulta meg, hogy a zsarnokság logikus és elkerülhetetlen következménye a szocializmusnak.” (Merész állítás, amellyel “Az Ember” természetesen nem ért egyet.)

Akadnak ellenvélemények az eddig megjelent heti folyóiratokban is, érezhetően aszerint, hogy melyik kritikus milyen politikai érzékenységgel olvasta a regényt. A “New Yorker” szerint “mintha az iró olyan eseményekkel foglalkozna, amik több ezer évvel ezelőtt történtek, amikre nincsenek élő tanuk s a fenmaradt bizonyitékok is szegényesek.” (Tekintve, hogy a “The Angry Angel” legrészletesebben a német nácik és a magyar nyilasok bestialitásaival foglalkozik, különösen hangzik a megállapitás, hogy minderre nincsenek élő tanuk s a fenmaradt bizonyitékok is szegényesek, és vájjon Rajk László vagy dementis és társainak kivégzése valóban “több ezer évvel ezelőtt” történt? Az olvasó eltűnődhetik, ho^y a kritika Írójának milyen irányban lehet szüksége ilyen felnagyított méretű feledékenységre?)

A “Saturday Review” hűvös tárgyilagossággal fogadja a regényt. Elismeri az iró drámai erejét és a mélybe hatoló őszinteségét, de a regény egyes részleteit nem menti fel a melodráma vádja alól. A “News Week” a regény meséjét szétvagdalt fejezetek összefüggéstelen sorának tartja s kifogásainak felsorolása után igy fejezi be kritikáját: “Mégis, minden fogyatékossága ellenére, vannak ebben a regényben Galsworthyhez méltó oldalak, amik az Írónak azt a képességét bizonyítják, hogyha a történelem témát nyújt feléje, a történelmi regényt meg is tudja Írni.”

Ezekkel az idézetekkel természetesen még nem fejeződött be az a nagy kritikai visszhang,. amely Zilahy Lajos uj regénye körül megindult az amerikai sajtóban.

Női ruhák alakítása, igazítása, helyrehozása a legutolsó divatnak

jrj p Cf f f>l pl nf> n

Hívja: Tel. SChuyler 4-9843 - kérje Miss Ethel-t. Kívánatra házhoz jön.

SZEREZZÜNK UJ ELŐFIZETŐKET “Az EMBER”-NEK, ERŐSÍTSÜK AZ ANTIBOLSEVISTA ÉS ANTIFASISZTA AMERIKAI MAGYARSÁG HARCOS HETILAPJÁT!

J