Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-04-25 / 17. szám
6-ik oldat AZ EMBER APRIL 25, 1953 Könnyen elejét lehetett volna venni ennek a felkelésnek és ezzel meg is menthettek volna tízezer embert, de a szovjet hatóságoknak érdekük fűződött ahhoz, hogy ez a szerencsétlen végű felkelés kitörjön! Ekkor még számolniok kellett a közvéleménnyel és ürügy kellett arra, hogy gruziai politikai ellenfeleikkel — elsősorban a szociáldemokratákkal, mensevikekkel, és federalistákkal — leszámolhassanak. Grúzia ekkor még nem volt teljesen leigázva. A szovjet rendszerrel szembeni elégedetlenség ez időben a nyilt lázongás formáját öltötte. Külföldről érkezett haza Valiko Dzsugeli, a gruziai gárda parancsnoka, Csikisvili, a mensevikek központi vezetőségi tagja- és mások. A Cseka értesült a felkelés részleteiről, Dzsugeli és a többiek megérkezéséről és le is tartóztatta őket. Dzsugeli a börtönből értesíteni kívánta a mensevikeket, hogy a szovjet hatóságok ismerik a felkelés tervét és követelte, hogy annak időpontját halasszák el. Ez a levél a Cseka kezébe került. Éjikor Dzsugeli levelet intézett Berijához azzal a kéréssel, tegye lehetővé számára, hogy véget vessen a felkelés előkészületeinek, beleegyezve, hogy öt magát kivégezzék. Dzsugeli javaslatát visszautasították. Azután Berija továbbhaladt felfelé a ranglétrán. 1931-ben a gruziai kommunista párt titkára lett. Ebben az időben a régi gruziai párttagok körében mindinkább nőtt az elégedetlenség a párt .központi vezetőségének működésével szemben, elsősorban a “sztálini általános vonal” alkalmazása miatt. A régi kaukázusi kommunisták ismerték Sztálin múltját, munkásságát és jellemét, éppen ezért nem akarták vezé-> lüknek elismerni. A párton belüli ellenzék Grúziában egyre erősebb lett. A szovjet vezetők szokásukhoz hiven úgy vélték, hogy a rendet csak gyors megtorló intézkedésekkel állíthatják helyre. Satu ipjjziq iBiiupeiaj b iazzg Beriját, akinek két évébe került Grúzia letörése. A. rendeletet moszkvai urainak teljes megelégedésére hajtotta végre — az országot nemcsak az ellenzékieskedőktől, de az ártatlan lakosság jórészétől is megtisztította. Fentebb már említettük Lakobát, Sztálin egyik személyes barátját, aki gazdájának bizalmát élvezte. Amig élt, Kaukázus volt a Szovjetunió egyik demokrata támaszpontja. 1936 novemberében azonban Berija Tbiliszibe hívta volt protektorát s tiszteletére ebédett rendezett. Utána színházba mentek. Onnan Lakóba visszatért a szállodába, ahol másnap reggel halva találták. Berija azt távirotozta Suhumiba, hogy Lakóba hirtelenül elhunyt, angina pektorisban. Lakóba erőteljes, egészséand rehearsing their reading, program for the last four weeks Niomi Robbins, Bruce Sauber, Cyges, 44 éves ember volt, aki beteg soha sem volt. Nagy diszte-P i * A legszebb tavaszi pihenés MIAMI BEACH-en, * FLORIDÁBAN, csakis 1 a fényesen átalakított, Ameri» ka-szerte ismert BÖLCSKEY[ nyaralóban élvezhető. I indián Creek Lodge J 3 percre a tengerparttól í 6981 INDIAN CREEK DRIVE Telefon: 86-6152 i i Fürdőszobás, modern komfortt tál berendezett hűvös szobák i I MAR HETI S40-TÓL. * Swimming Pool Facilities * Vendégeinket autóval várjuk. t metést kapott, de ő holttestét tartalmazó koporsó néhány nappal később eltűnt, a sírt pedig betemették, Jó szovjet szokás szerint, Lakóba titokzatos halála után a rokonságát és baráti körét is internálótáborokba hurcolták vagy kivégezték. Berija hűsége és odaadása lehetővé tette számára, hogy felverekedje magát az országot irányitó kis csoportba. 1938-ban már egy újabb lépést tett előre: Sztálin Jezsov helyettesévé nevezte ki, aki — mint ismeretes — a nagy tisztogatások vezetője és legfőbb végrehajtója volt. Emlékezve Lakóba esetére, Berija 65 hűséges emberének kíséretében érkezett meg Moszkvába. Velük A harmadik miniszterelnök-helyettes, a Szovjetuniót irányitó klikk negyedik és egyben utolsó tagja Lazar Mojzevics Kaganovies, 1893-ban született Ukrajnában. Iskolába csak két évig járhaakarta biztosítani magát a kellemetlen meglepetésektől. Felfelé ívelése tovább folytatódott. Nem sokkal Jezsov után, ő lesz az NKVD mindenható főnöke. Most aztán, Sztálin halála után ismét emelkedett egyet: miniszterelnök-helyettes lett. Ezenkívül b e 1 ügyminiszter, a Szovjetunió marsalja, a titkos rendőrség és a kémszolgálat főnöke, áz atomikutatások irányitója stb. Sztálinnál szemben mindig hü és istenitő alárendelt volt. Ezt bizonyítja az is, hogy még gazdája életében egy könyvet irt “A kaukázusi bolseviki szervezetek története” cimen, amelyben durván meghamisítja a tényeket, csakhogy bizonyítsa Sztálin forradalmi “érdemeit.” tott, mert utána magának kellett megkeresnie kenyerét. Előbb gyári munkás, majd nyergestanonc volt. 1911-ben lépett be a pártba. Az egész polgárháborút végigharcolta, Szamarában, Nizsnyij Novgorodban és Turkesztánban töltött be pártfunkciókat. Sztálin figyelmét 1922-ben vonta magára, amijior az ukrajnai pártszervezet titkárává választották. Hat évvel később, 1928-ban Sztálin Moszkvába hozatta. Ettől kezdve Sztálin és bürokráciájának egyik leghübb és legmegbízhatóbb kiszolgálója, Sztálinnak már szinte szokásává vált, hogy a legnehezebb feladatokat Kaganovicsra bízza. 1932-ben ő volt az, aki kérlelhetetlenül intézte a [kényszerbeszolgáltatásoknak ügyét, egyike volt azoknak, akik Könyörtelen szigorral kollektivizálták a szovjet falut. 1935-ben “érdemeinek” elismeréséül közlekedésügyi népbiztossá nevezték ki. Ekkor azt a feladatot kapta, hogy reformálja meg a szovjet vasutakat és rendezze a teherszállítási problémákat. Ezt a feladatot Kaganovics hozzá méltó módon oldotta meg. A teherszállítmányokat úgy biztosította, hogy elrendelte: az állomások ne adjanak ki jegyeket és így IV. — KAGANOVICS Kolléga leszek a Zitával... Irta: JÁNOS ANDOR az utasszállitás hetekig szünetelt. De a feladatot teljesítette: rövid idő alatt 31 százalékkal emelte a teherforgalmat. Ezek után egyike volt azoknak az eszközöknek, amelyek segítségével Sztálin a bolseviki pártot megtisztította személyes ellenségeitől. őt nevezték ki a moszkvai szovjet és egyben a moszkvai pártszervezet főnökévé, azaal a, feladattal, hogy tisztítsa meg a pártszervezetet a “trotzkistáktól.” Ezt a feladatot is a tőle megszokott alapossággal hajtotta végre. Kaganovics egyike lett Sztálin bizalmas embereinek. Fia nemrégiben vette el Szvetlánát, Sztálin lányát. Ez kedvező helyzetet és biztos pozíciót biztosított számára. Most aztán, Sztálin halála után, karrierjének csúcspontjára érkezett — miniszterelnök-helyettessé nevezték ki. Tény, hogy ő a mai rezsim-vezető négyes társaságnak a legkevesebbre becsült tagja, hisz mig Molotov és Berija, a másik két miniszterelnök-helyettes, külön tárcákat kapott, ő csak miniszterelnök - helyettes lett. A Magyar Zsidók Világszövetsége hírei A SZOKÁSOS véd-, dac- és lábfürdőmet vet-, tem éppen édes-bus riviériai száműzetésemben, amikor kedvenc postásom átadta a Buenos Airesban megjelenő “Délamerikai Magyarság”^. Éles szemeimmel rögtön felfedeztem a helyi hírek között a következő épületes újdonságot: “Szeleczky Zita emigráns-színésznő és Vágó Pál, szélsőjobboldali emigráns-politikus rövidesen egy uj politikai hetilapot fognak kiadni Argentínában.” A nagy meglepetéstől hangosan felnyögtem, majd elkezdtem erélyesen korholni magam, hogy amig én plutokrata lábfürdőket veszek, addig a szárazföld másik csücskén atombombákat robbantanak, azaz szenzációs lapalapitási tervek születnek a világ megváltására . . . Úgy hiszem nem kell a tájékozott közvéleménynek recitálni a két uj “főszerkesztő” személyi adatait és közéleti tevékenységét, hiszen hírhedt nevük már beszélnek önmaíguktól. Nekem azonban tagadhatatlanul rokonszenves [korunk e két élfigurája, többször fCiglalkoztam már velük e lap hasábjain is; ha nem is éppen dicsérő jelzőkkel, de időnként tudomására hoztam az aggódó nyilvánosságnak, hogy Buenos. Airesben, élnek jó egészségben bis 101 Jahr, sőt . . . Vágó Pali bácsi köztudomás szerint egyik újító volt a magyar házassági jog terén, sőt valószínűleg az egész gömbölyű glóbuszon, mert az még nem fordult elő az egyetemes világtörténelemben, hogy égy boldog vőlegény-jelöltet lány kérés közben hanyagul és tőrösbottal hasbaszurtak. Viszont az is igaz, hogy a vőlegény bűnös volt, mert egyik dédmamája zsidószármazásu vala ... és egy nyilas államtitkárhoz nem illik háztüznézőbe menni ilyen terhelő priusszal. Szálasi vezér mennybemenetele óta Pali bácsi argentínai száinkivetésében kinevezte önmagát jogforrásos nemzetvezetőnek, féltucat váltó- és közlegénye pedig “Éljen Pali bácsi” kiáltással és karlenditéssel üdvözli az egyik külvárosi kávéházban, ahol ő minden délután szorgalmasan gumidominózik. S ZELECZKY Zita művésznőnek is izgalmas és változatos az életgörbéje délamerikai emigrációjában, Állandó cselekvő lázban van, fonás szucsog, mint a kisüstön a barackpálinka. Zita mindig és mindenhol szerepelni akar; elvárja, hogy írjanak róla és kétségtelenül zajos a propagandája a talajigyökeres sajtóban. Mikor pár esztendővel ezelőtt megérkeztek a nyugatos színművészek Buenos Airesba, voltak közöttük úgynevezett “háborús bűnösök” is. Páger és Cselle direkciójában megalakult a Színjátszó Társaság, amelynek S'zeelczky Zita is főszereplője volt. Később az egyik próbán Páger nem éppen hízelgő névvel illette az érdemes művésznőt, mire az kapásból “lekent egy frászt” a Tóninak. Azóta örök a harag, Zita kivált az illusztris együttesből és megalapította a buenos-airesi “Nemzeti Szinház”-at lelkes műkedvelőkből. A második címszereplője egy Komáromi Andor nevű álhirlapiró és alkoholtestvér, a harmadik pedig egy kopasz szuper-antiszemita. Alkotói felbuzdulásában a mi Zitánk átdolgozta Madách; “Ember tragédiájá”-t egy egész estét betöltő sugöpéldánnyá, azt leolvasta a színpadról és a hívők rögvesztett tábora egész este ünnepelte nemzetünk e “kis üdvöskéjét.” Argentin filmen is szerepelt és a sors grimasza, hogy egy menekülő lengyel zsidólányt alakított benne, hűen és a tőle megszokott faji rokonszenwel. Körülbelül ez volna dióhéjban a művésznő mai portréja, de ezzel még nincs vége színes életrajzának . . . Nem szégyenlem bevallani, hogy én az elmúlt év októberéig sem utcán át, sem a színpadon nem láttam a pesti Nemzeti ex-szinésznőjét. Sem Budapesten, sem Buenos Airesban . . . Elhatároztam, hogy megnézem magamnak, politikai elveim dacára is. Kapóra jött, hogy a calle Rivadavia alatti protestáns székház dísztermében egy vasárnap délutánra ünnepi előadást hirdettek Szeleczkyék, uj műsorral és illusztris szereplőkkel. A hangulatos nagy teremben a rendre Szeleczky Olga operaénekesnő ügyelt fel, lehettünk ott egy hiján húszán, magamat is beleszámítva. A tarka programmban volt dal, próza, török-hódoltság korabeli villámtréfák, egy-két kóser vicc Mórickáról és egy a Száliról. Hogy úgy mondjam, nem volt egész összhangban egy vallási egyesület fenkölt szellemével. Végre megjelent Szeleczky Zita is. Nem lehet elviitatni tőle, hogy ;szép nő és tehetséges is. Elénekelte halk mikrofon-hangján a “Hazamegyünk mi még” című igyászballadát, amelynek nyöszörgő szövegét egy hízásra hajlamos, disznótoros népdal-költő ihlette rímekbe. A neve egyébként nem birja el a nyomdafestéket. — ‘Wer ma guts Kind,” ha ezek valóban hazamennek, micsoda kinyirás lesz a Sorház-utcában— gondoltam magamban megrémülve. A ZÁRSZÓ jogán még felszólalt az Olga művésznő is, aki a gyér látogatásra hivatkozva, meghívta a nem protestáns vallásuakat is a legközelebbi előadásra. Ez valóban nemes gesztus volt tőle és a felekezeti türelmesség bölcs bizonyítéka, csak az rontotta el kissé a barátságos invitálást, hogy a balfenéken a közönség sorából valaki elorditotta magát: — A meghívás azonban zsidókra nem vonatkozik . . . Ezek a derűs emlékek most ismét eszembe jutottak, amikor olvasom, hogy rövidesen Zita művésznő Pali bácsival egy uj nyilas lapot fog összegründolni . . . Most lesz csak jaj neked, Argentínába kivándorolt emigráns magyar; nem volt elég a “Magyarok Útja” című sajtósaláta, amelybe — az argentin törvények szellemével ellentétben — kéthetenkint Oláh Gyuri irta tiz álnéven vérvádas felbujtásait; Kerecsendi Pici állva szonettezett, Rettenetes Manschalkó Lajos porig csepülte az amerikai demokráciát, a morfiumos Andreánszky István hullákat gyalázott és Wass Albert bájos regényt irt benne a “Tizenkét almafá”-ról. Mellesleg a legjobb propaganda is volt Rákosiék vörös rablógazdálkodása számára . . . E sorok Írója szerető szívvel sok szerencsét kíván az uj szerkesztők uj lapjához és csak szerényen arra figyelmezteti őket, hogy nehogy úgy járjanak, mint a “Magyarok Útja,” amelyik előfizetők és hirdetők hiányában eltűnt az emigráció mély süllyesztőjében . . . — De miért lesz maga kolléga a Zitával? — kérdezheti most a nyájas olvasó e cikk címére hivatkozva. — Neki is lapja lesz — válaszolom finom, bár kissé kétértelmű kajánsággal. Április 25-i társasvacsoránk dr, Hoffman Jakab, dr. Jung Leó és Mr. Jacques Kreisler diszelnökeink tiszteletére pontban este fél 9 órakor veszi kezdetét a Hotel Bretton Hall nagytermében *86th St. és Broadway sarkán). A társasvacsora keretében kerülnek átadásra Re*chenthal Ferenc festőművésznek ez alkalomra festett olaj portréi. A master of ceremonies tisztségét dr. Weitzner Imre tölti be. A bemutató beszédeket dr. A. Abrams rabbi és Lengyel Emil, egyetemi tanár tartják. A társasvacsorán résztvesznek az argentínai magyarszármazásu zsidóság képviseletében Nadler* Lajos, a Világszövetség argentin tagozatának diszelnöke és Friedman Jenő, & chicagói tagozat elnöke. Vacsorajegy iránt érdeklődők forduljanak központi irodánkhoz (317 E. 79 St.) vagy telefonáljanak: BU 8-8213 számon. Az emlékalbumbizottság (Mrs. Yolie Nanasi, Mrs, Violet Speed és Sunshine Oszkár) befejezte munkáját és további albumhirdetést már nem fogad el. AZ UJ BUDAPEST-ÉTTEREM ÜNNEPÉLYES MEGNYITÁSA Szombat este meghívott előkelő közönség jelenlétében nyitotta meg New York patinásnevü magyar étterme, a közkedvelt Terhesné Budapest - restaurantja a 1481 Second Avenue alatti nagy gonddal és ízléssel berendezett uj helyiségét. A Budapest - étterem eddig is kedvelt, divatos vacsorázóhelye volt a newyorki magyaroknak, de a régi helyiség már kicsinek bizonyult. Ez indította Mrs. Terhest arra, hegy a vendégek kényelmére uj helyiségbe költöztesse át éttermét. Az uj helyiség —amely a régi címtől csupán néhány lépésre, a 77. Street sarkán van — mindenben megfelel a kivánalmaknak. Tágas, szép terem, bőséges hellyel, az eddiginél jóval több asztallal. Persze csak a cim változott, mert a lényeg: az utánozhaitatlanul kitűnő és Ízletes szakácsmüvészet maradt a régi! A szombati ünnepélyes megnyitón a vendégek örömmel gratuláltak Terhesnének a szép uj helyiséghez és nem győzték eléggé dicsérni az étrend remek fogásait. Egyöntetű volt a vélemény: aki igazán tökéletes magyar vacsorát akar enni, annak Terhesné Budapest-éttermébe kell menni! 'H.)
