Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-04-18 / 16. szám
Emlékezés Rooseveltre A mindennapok sodrában, az események hullámzó áradásában a kegyelet és a soha nem múló hála bensőséges érzésével emlékeztünk vasárnap, április 12-én Amerika nagy elnökére, Franklin D. Rooseveltre. Nyolc évvel ezelőtt ezen a napon hunyta le a szemét és lépett át a földi világból az örökkévalóságba. A földi léte végétért, hogy helyét a halhatatlanság foglalja el. A pártatlan történetírás még nem rögzítette le, hogy ki volt Roosevelt Amerikának és a világnak. A napi politika sokszor hamisít és az indulatok elkendőzik az igazságot. Tanúi vagyunk annak a törekvésnek, amely el akarja sikasztani F.D.R. érdemeit és meg akarja hamisítani a történelmet is. Hiú és hasztalan ez a törekvés. Roosevelt alakja az amerikai nép előtt, de a világ lelkiismeretesen gondolkodó, hálás népei előtt is tiszta fényben ragyog. Az amerikai ideáloknak, az igazi amerikai szellemnek volt csodálatos kifejezője és képviselője Roosevelt. A demokráciának volt keresztesvitéze, a szociális igazságnak és a kisemberek felemelésének volt tisztalelkü apostola. Gazdasági zseni volt, akinek rendszere uj prosperitást nyitott meg Amerika népének. A feléledő fasizmus, a demokrácia - gyűlölő nemzetközi hálózat azzal vádolja Rooseveltet, hogy eladta az európai kisnépeket — köztük a magyarokat is — a Szovjetuniónak. Ostoba, hazug vádaskodás! Hitler véres és becstelen háborúja tette a Szovjetuniót Amerika szövetségesévé. N e m Amerika és nem Roosevelt kereste ezt a szövetséget, de a világuralomra törő Hitler terelte bele ebbe a szövetségbe a Szovjetuniót. Amikor pedig összeomlott a hitleri hadigépezet és a megvert náci seregek nyomában a Szovjetunió csapatai özönlötték el K e l e t európát, Roosevelt volt az ,aki a legyőzött kisnépek számára biztosítani akarta a szabad, független és demokratikus életet. A sokat támadott yaltai szerződés épen azt bizonyítja, hogy Roosevelt segíteni akarta a volt csatlósországokat, — köztük Magyarországot is! — mert az ő tiszta és becsületes felfogása szerint a népeket nem lehet megbüntetni a bitorló kormányaik tetteiért. A yaltai szerződésben Roosevelt lehetőséget akart adni Magyarországnak is arra. hogy az igazabb élet útjára lépjen és szabad, független, demokratikus állami berendezéssel lépjen be a népek és nemzetek család iába. Majd eljön az idő, amikor az igazságos történelem megírja mindezt. De addig is, a történetírástól és az igazságosztó időtől függetlenül Roosevelt nemes alakig fénylőén áll milliók és milliók szivében. /--------------------------------------------N Vegyen U. S. Bondot! V____________________________J AZ GÖNDÖR FERENC POmXKJU Reentered as second class matter August 4, 1943, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZEKKESZTÖSEG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79SX„ NEW YORK. 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8-6168 VOL. XXVIII — No. 16 NEW YORK, N. Y„ APRIL 18, 1953 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT ‘Mint gim a fekete csalitban” Irta: ANDRÉKÓ PÁL Amióta a magyar nép vagy 15 évszázaddal ezelőtt akár gazdasági kényszerűségek, akár a szomszéd népek ellenséges magatartása következtében elindult uj hazát keresni, mindig nyugat felé nézett. Megérkezve a Duna-Tisza tájára s ott letelepedve, felvette a kereszténységet s ezáltal véglegesen a nyugathoz kapcsolódott. Az Európa nyugatán történt változások, társadalmi földrengések, kulturális harcok Magyarországon is éreztették hatásukat. A francia, angol, német parasztforradalmakra a Dózsa-réle felkelés a válasz; Luther és Kálvin fellépése nyomán a reformáció hatalmasan tért hódított. A 18-ik század második felében Franciaországban elterjedt uj eszméket Bessenyei György és testőr társai hozták haza. Az 1789-es nagy francia forradalom utórezgése a Martinovics-összeesküvés. A párisi 1839-as júliusi és az 1848 februári forradalmakra válasz a pesti 1848 március 15. a szabad sajtó kivívása. A nyugati eszmeáramlatok tehát Magyarországon mindig termékeny talajra találtak, a farradalmak magasra csapó lángjai a magyar nép szivét is átmelegitették. Amint a magyar nép a nyugathoz kapcsolódott, a magyar munkásosztály is magáévá tette a nyugati szellemet. Érdekvédelmi szervezeteit és politikai pártját nyugati mintára építette ki, ami annál természetesebb, mert hisz vezetői nagy része — nem is beszélve az egyszerű tagok ezreiről, — éveket töltött Nyugateurópában. így, hogy csak az ismertebbekről emlékezzünk meg, Garami Ernő, Jászai Samu, Peidl Gyula. Ilyen körülmények között önmagától értetődően ütötte rá a Nyugat a bélyegét a magyar munkásmozgalomra. A magyar nép nemzeti ünnepét, március 15-ét és az általa jelképezett Szabadság, Egyenlőség, Testvériség magasztos eszméit a szociáldemokrata munkásság megértette és magáévá tete. Talán legjel'emzöbb a márciusi eszmékhez való ragaszkodására a Petőfiszobcrhoz rendezett felvonulásokon kívül az a tény, hogy a szociáldemokrata párt megalakulása óta minden évben éppúgy kiadott március 15-én jelvényeket, mint a munka és munkásság ünnepén, május 1-én. Igaz, nem ünnepelt együtt a hivatalos Magyarországgal, hanem külön ünnepet tartott. Erre azonban súlyos okai voltak. Már Ti'Za István idejében is gyakran sújtott le a csendőr-ököl és puskatus a nagyobb darab kenyeret, több jogot követelő munkásokra. Sőt sortüzek is dördültek el. halottak és sebesültek vérét itta be az utca pora, vagy folyt végig a kövezetén. A két háború közötti j rendszer ráduplázott elődjére. Internáló - táborokat teremtett, börtöneit túlzsúfolta, vallásuk szerint osztályozta a magyar állampolgárokat. Kiüldözött a föld- [ röl, ahol születtek, földönfutóvá t tett ezreket és ezreket éppen akkor, amikor a trianoni Magyarországnak legnagyobb szüksége lett volna minden fiára. Felvonulhatott-e a munkásság együtt ezekkel az urakkal a nagy forradalmár költő szobrához, aki már száz évvel ezelőtt megmondta: “Haza csak ott van, ahol jog is van. S a népnek nincs joga” s aki elnyomás, internálótáborok, börtönök és kinzókamrák helyett világszabadságrcl álmodozott? Ha nem is ünnepeltünk a hivatalos Magyarországgal, de egyek és együtt voltunk a magyar néppel, amely a 48-as eszmék megvalósítását követelte, hiába. A magyar munkásosztály tradícióit követtük tehát, ha ma is, emigrációban, megemlékeztünk a j március 15-röl. Ez ma fokozottabban kötelességünk, mert a moszkvai cselédeknek éppúgy nincsen joguk a 48-as eszmék örököseinek nevezni magúdat, mint a nyilas banditáknak. Ünnepeltük hát mi is, szociáldemokraták .régi és uj emigránsok, fiatalok és öregek. Igen, öregek is, mert Vagyunk még mindég dölyfös vénhedők, Kik nem hajolnak az Idő előtt. Az orosz vazallus-állammá süllyesztett mai Magyarországon még csiráit sem lehet fellelni a márciusi eszméknek. Ott ma minden tilos: nem világszabadság, hanem a világrabszolgaság megvalósításán fáradoznak. Minél magasabbra tornázta fel magát valaki, annál jobban reszket, mit hoz a holnap, mikor jön érte az AVH s utána a hóhér. Azonban, ha a nagy orosz birodalomban szó sem lehet a márciusi eszmékről, nyugaton sem valósultak meg teljes egészükben március Ígéretei. Lehet-e ott igazán szabadság, ahol a munkásnak a munkanélküliségtől kell félni, amikor arra kell gondalnia, ha nem tetszem a munkaadómnak, legelső alkalommal az utcára kerülök, nyomorúságos segélyre utalva, amely csak az éhenhalástól ment meg. Van-e ott igazi sajtószabadság, ahol az ujságkiadás kapitalista vállalkozások kezében van? Hasznothajtö üzletnek kell lennie, tehát az újságoknak úgy kell Írni, hogy az üzlet jól menjen, az újságkiadó tőkések érdekeit közérdekké kell előléptetni s az igy kialakított közérdeket képviselni. Ha nem ezt teszik, ha igazán függetlenek és a valódi közérdeket képviselik, akkor elsorvadnak, elpusztulnak, vagy rendkívül nyomorúságos viszonyok között tengetik életüket. A nép egy tekintélyes részének tehát nincs módjában véleményét sajtó után kifejezésre juttatni. A törvény előtt mindenki egyenlő. Szegénynek, gazdagnak egyaránt tilos a hidak alatt, az utcák vagy a közterek padjain hálni. A törvény nem tudja, milyen könnyű a gazdagnak tiszteletben tartani a paragrafusukat s milyen nehéz a szegénynak lakáshoz jutni. Lopni senkinek sem szabad. Ám, ha a gazdagot lapáson érik, jön a kitűnő védőügyvéd s ékesszólóan, hatalmas beszédben, kiváló orvosok szakvéleményére támaszkodva bebizonyítja, hogy védence nem tolvaj, hanem szánalomrara méltó beteg, kleptomániás, akinek nem börtönben, hanem gyógyintézetben van a helye. A szegény ember hivatalból kirendelt védője gazdag kliensekről álmodozva vagy szerelmi ügyeire gondolva unottan vet oda néhány szót a szerencsétlen érdekében. Minek is erőlködnie, amikor a bíró jól tudja, hogy a kleptomania nem ragályos betegség, amely mindenkit megfertőzhet, különben is a szegények védve vannak ellene. A szegény ember tolvaj, bűnöző s neki meg kell védenie a társadalmat a bűnösök ellen, tehát börtönbe vele. Lehet-e ott igazi testvériségről beszélni, ahol a tökével rendelkezők kíméletlenül kizsákmányolhatják a nincsteleneket, ahol a földi javakban dúskálok érzéktelenül mennek el éhező, nyomorgó, rongyokban járó, tizedmagukkal nyomortanyán lakó embertársaik mellett? Testvériségnek lehet-e nevezni, amikor egy ház, egy darab föld, nagyobb pénzösszeg, vagy értéktárgyak birtokáért szülők a gyermekek, gyermekek a szülők, testvérek a testvérek ellen gyakran ádáz harcot folytatnak, néha le is gyilkolják egymást? A negyvennyolcas eszmék nem valósulhatnak meg teljes egészükben ,amig a megvalósulás alapjai nincsenek intézményesen biztosítva. Amikor a társadalmi átalakulást javasoljuk s annak érdekében harcolunk, mi szociáldemokraták kézzelfogható eredményekre mutathatunk. A skandináv államokat évtizedek óta szociáldemokraták kormányozzák. Ott ismeretlenek a gázkamrák és kényszermunka-táborok. Választójoga minden felnőttnek van, a sajtószabadság és lelkiismereti szabadság biztosítva van, egyesülési és gyülekezési jog van, a mungásság sztrájkjoga el van ismerve. A dánok, norvégek, svédek szabadon utazhatnak külföldre, a külföldiek szabadon látogathatják országaikat, a határok nincsenek vasfüggönnyel lezárva. A politikai demokrácia hiánytalanul működik. A náluk is meglévő nagy nehézségek ellenére szociálpolitikájuk széles alapokon nyugszik, hatalmas népjóléti és egészségvédelmi intézkedéseket foganatosítottak. A nép egészséges lakásokban él; táolálkozása, ruházkodása elsőrendű, a betegek számára van elségséges kórház és szanatórium. A kocsmából a szabad természetbe vitték ki az embereket, az alkohol gőze helyett friss levegőt szív tüdejébe az ifjlság. A népnevelés terén követendő példát mutatnak. A tőkések hasznának csökkentésével olyan munkabéreket értek el, amelyekből a skandináv munkások maguk és a családjuk számára magas életnívót tudnak biztosítani s ha véletlenül munkanélküliek lesznek, a segélyből akkor is tisztességesen megélhetnek. A földi paradicsomot persze még nem valósították meg, a polit.kai demokrácia teljes, de a gazdasági demokráciának még. csak a kezdetén vannak. Azonban az ut ki van jelölve, az első lépéseket megtették, a többiek a lehetőségek adta keretek között következnek. Ami talán legjellemzőbb ezekre az országokra, az államforma: mind a három északi ország királyság. A szociáldemokraták tehát nem akasztották fel a királyokat. A skandináv országokban az államforma nem kérdés .miután a királyok nem egyeduralomra törő, népelnyomó zsarnokok, hanem az alkotmányban szigorúan előirt jogaikat és kötelességeiket betartó államfők, mint máshol a köztársasági elnökök. A skandináv szociáldemokraták tehát nem bíbelődnek az államformával, nekik ennél sokkal fontosabb és sürgősebb teendőik vannak. ¥ Magyarország elöbb-utóbb felszabadul a bolseviki terror alól. Azonban a bolsevizmus — főleg társadalmi és gazdasági téren — mélyreható változásokat hagy maga után. Tetszik vagy nem tetsz’k, a hazatérők uj helyzet előtt találják magukat, amelyet távozásukkor nem ismertek. így az agrárország helyett • egy ipari államot találnak, tehát olyan országot, amelyben az iparral és kereskedelemmel foglalkozók többségben lesznek. Ez pedig azt jelenti, hogy az uj Magyarország felépítésének terhe főleg az ő váltakra nehezedik s ezt a terhet az ország demokrat;kus, szocializmus felé haladó békés fejlődésnek érdekében nemcsak vállalniok kell, de ki kell maguknak követelni. A munkásság politikai irányítása és vezetése úgy mint eddig, a szociáldemokrata cárt feladata lesz. Magától értetődik, hogy *z újjászervezett pártban nem lesz helye az árulóknak s époenugy- távol kell tartani tőle a vörös nácikat, mint zöld ingbe öltözött édestestvéreiket. Igen, a magyar munkásosztályt annak a szociáldemokrata pártnak kell kénviselni, amely a magyar munkásság európai nívóra emelése körül felbecsülhetetlen érdemeket szerzett macának s amely nyolc évtizedes, küzdelmes, de eredményekkel dús múltja alatt eggyé vált a munkásosztálylyal. Talán jobban azonosult a munkássággal, mint ahogy ma-
