Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-01-03 / 1. (2.) szám

3-ilk »Wal AZ EMBER JANUARY 3. 1953 rz v 7 i íi a szivem Irta: KONDORÁT GYÖRGY Hagyományos szerencsém foly­tán újra “baleset” ért. A nagyvi­lágot természetesen hidegen hagy­ja ez a magánügyem, különben se tarthat számon minden bagatelle eseményt a földgömb kétmilliárd lelkes lénye közt. Én azonban nem tudok könnyedén napirendre tér­im felette, mert a szivem zűr-zajos zenéje még mindig figyelmeztet a közelmúlt grand guignol-jára . . . Nem csodálható tehát, ha egyelőre allergiám van mindenfajta muzsi­kától. Ez az omen tart vissza a közeljövőben a Carnegie Hall-ban tartandó és nagysikerűnek Ígérke­ző hangversenyről is. Pedig a ja­ván már túl vagyok s most türel­metlenül várom, hogy mefisztofe­­leszi szimfóniájában mikor áll be szabotázs. Eddig azt hittem, hogy m a keblünkben helyet foglaló legnemesebb szervünk nagyrész­ben a szerelem szolgálatában áll. ütne. mennyire tévedtem . . . Történetem eleje visszanyúlok egy késő őszi enyhe, szerelmesek­nek való szombat estére, amikor a newyorki Babylonban kigyullad­tak a fények s sziporkáztak a mu­latók cégtáblái a szórakoznivágyók (útbaigazítására. Én — sajnos — nem sorozhattam magam ebbe a kategóriába. Orvosom is azonnal észrevette ezt. Külsőm annyira mégriasztotta, hogy megdöbbené­sében ijedten “Ah!”-t kiáltott. Az­tán sürgősen bepúderozta magát s megnyalta a piros festéket szája szélén, hogy tetszetősebb legyen — merthogy nőszemély volt az il­lető . . . Aztán suttogni kezdett családtagjaimmal, mintha én, a szenvedő alany ott sem lennék. Mint később megtudtam, körülbe­lül ezt suttogta: — Rögtön kór­házba vele, mert nem éri meg a hajnaliakadást! Szívrohama van! Aztán feltűnő gyorsasággal tüt nyomott belém. Talán azért, hogy meg ne sántuljak és kibírjam a viszontagságokat a kórházig. Csakhamar megjelent aa ambu­lancia. Engem, mint jólszituált be­teghez illik, oxigéntartóval az or­rom alatt, ünnepélyesen elhelyez­tek az autóban. Azután a szoká­sos diszkiséret mellett, villámgyor­san siklott velem a humanitás ko­csija. hogy időben érjen a meg­felelő helyre. Az állatkert szom­szédságában vezetett el az utunk. A jólnevelt állatok már pihenőre tértek a hold alatt: kihallatszott félelmes horkolásuk, csak néme­lyek sóhajtoztak epekedőn. talán az elmaradt “légyottok” miatt . . . Mikor a komor épülethez érkez­tünk. jóakaróim késedelem nélkül felvittek hordágyon az emeletre, hogy a helyzetük magaslatán álló, nagytudományu orvosok kezelésbe vegyenek. Erről azonban, nincsenek megfigyeléseim, mert egyéni ön­tudatom megszűnésével narkotikum álomba merültem. Ebből a mély kábulatból csak a reggeli órákban tértem magamhoz, a viszonyok­hoz mérten — elég normálisan. Jóképű pap állt az ágyam előtt, frissen beretválva, pirosán, kicsat­tanó egészségben. Jóságos arca, szelíd tekintete régi emlékeket idézett fel bennem gyermekkorom­ból. Nagyjában egykori hitokta­tómra hasonlított. Bécsi főtiszte­lendő urra, aki hittant és erkölcs­tant tanitett a kaposvári gimnázi­umban — az ókorban, ő is — mint ez itt, — felfelé fésülte a haját, ami akkor a szolid emberek álta­lános szokása volt. Igazi jámbor ember hirében állott, ámbár sze­rette pofozni a diákokat. De ez vérmérséklet dolga. Aban az idő­ben a nagyközönség ezt nem vette zokon, ügy hozzátartozott ez a közoktatáshoz, jóneveléshez, mint & diákok részéről a szamár min­dennapi lerajzolása a falitáblára a soros tanárunk nevével. * olto­­gatta belém annak idején a Tízpa­rancsolatot. Valahányszor kifelej­tettem az örök törvény valamelyik pontját, mindannyiszor megkap­tam érte a kijáró pofont. A most előttem álló newyorki szentéletü férfiú azonban nem azért jött, hogy kikérdezze a régi leckéket s megpofozzon —ami kü­lönben is divatját múlta már. Amint észrevette, hogy felnyitot­tam szememet s magamhoz tér­tem, becsukta imakönyvét s szer­tartásosan keresztet vetett reám az Atyának, a Fiúnak és a Szent­lélek Istennek nevében, Amen. Utána mindjárt feladta az utolsó kenet szentségét. Erre szokatlan nyugalom fogott el. Eleget tettem keresztényi kötelességemnek, most már elalhatok örökre, nem fogok eltévedni a szentek között. Eme utolsó szentség azonban sokat se­gített rajtam, mert megvigasztalt. Ez a “szomorú vasárnap” igy kez­dődött . . . Családtagjaim jóval a látogatási idő előtt érkeztek meg. Oly meg­­illetődve jöttek elcbem, mintha a ravatalomhoz járulnának. Gyász­ruha ugyan nem volt rajtuk, de a tekintetük sötét és szomorú volt. Utólag tudtam meg csak nagy si­etségük okát. Táviratot kaptak a kórházból, hogy állapotom kriti­kus. De minden jóra fordult. Át­estem a krízisen. Ennek annyival is jobban örültem, mert még a “végrendeletemet” sem volt időm elkészíteni, dacára annak, hogy ez jóval kevesebb időt vett volna igénybe, mint a jó öreg Rockefel­­, leré. Első kórházi ebédem láttára ! újra dobogni kezdett szivem. Csa-HUNGARIAN GARDEN RESTAURANTBAN 1528 Second Avenue New York City MAXIE FRANSKO és hires cigányzenekara KIVÁLÓ KONYHAI ZIETTL LAO tulajdon»! Tele#®*» : RE 4-9670 I ládom főztjeire gondoltam: szé­kelygulyásra. turóscsuszára sei* tejföllel, melyek kedvenc ételeim s lelki szemeimmel az összes va­lamirevaló vendéglők étlapjait lát­tam ... Az étlapokra gondolva elfacsarodott a szivem! Lónyai Nándor szerkesztő barátomat kép­zeltem el magam előtt egész kö- I vétségében s igazán sajnáltam, hogy nincs velem itt. ő beérte volna szigorúan diétás járulékom­mal szíves-örömest; soha életében ételt nem utasított vissza, mindig farkasétvágya volt . . . így azután jobboldali szomszédom kebelezte be első menümet.. Ezt annál inkább megtehette, mert gyomra már hozzáedződött a kórterem levegö­­! jéhez, a “finom” kórházi menázsi­­hoz és mindent remeknek talált az ipse, sőt kijelentette, hogy a külső társadalomban soha sem élt olyan pompásan, mint itt. Azután újra megkezdődtek a végtelen kórházi tortúrák, melyek fájdalmasak voltak, de hatható­saknak bizonyultak. Szakemberek mindenféle fajtája különféle csa­­'lafinta trükökkel igyekezett hasz­nossá tenni magát a szivem körül s bővíteni a gyakorlatát. A bordái­mat pedig oly elkeseredetten ko­pogtatták, mintha üres hordó len­nék s emiatt elégedetlenkednék. Az ápolónők megható viselkedése is említésre méltó. Szívesen gondolok vissza a kedves nőkre. Kitüntető bizalmuk felülmúlja a képzeletet. ; Injekciókkal traktáltak szüntele­nül, sziverösitö szerekkel erősítet­ték életkedvemet s úgy össze-visz­­sza forgattak minden diszkréció mellőzésével, hogy arról a velem született “jó modorom” tiltja a megemlékezést. Még a hátamat is lemosták szeretettel, mint az édes­anyám gyermekkoromban, amikor az maszatos volt. Hiába, tiltakoz­tam, hogy azt elvégzem majd ma­gam is, ha hazakerülök. Csak nem tágítottak a hátamtól. Nem tudom mit találtak rajta. Mindenesetre hivatásuknak élő, önzetlen s szor­galmas ápolónők voltak, élvezettel végezték a kötelességüket a derék leányzók. Este—a déli tapasztalatok alap­ján.—nem érdekelt a vacsora. A szomszédom sóváran figyelte, mi |fog történni. Hozzá se nyúltam. ! Ekkor karvalyként csapott le az ételre. Ezzel az aktussal azután végképpen barátságába fogadott. Mondta is elérzékenyülve: “magát az Isten küldte ide!” Hálából cse­vegni kezdett, hogy szórakoztas­son. Csevegése károgásból, ijeszt­getésből állott, amellyel felkeverte lelkem kezdődő egyensúlyát. Be­szélt a kórterem titkairól, a bor­zalmasan szenvedőkről, a fájda­lom őrültjeiről, a csodálatos mű­tétekről s azokról a megátalkodott emberekről, akik direkt idejönnek meghalni. Mikor azonban személyi j dolgokra tért át a kíváncsian bő­beszédű ember és azt tudakolta, hogy ki fia-borja vagyok, ki volt apám meg öregapám. végleg meg­untam a társaságát. Jobban kifá­rasztott. mint az orvosok és az ápolónők együttvéve, pedig pihe­nésre lett volna szükségem. Végül is unatkozva fordítottam lemosott hátamat a gyászmadár felé s ma­gamra húztam a takarót. A következő reggel már korán — ha nem is talpon, de — ébren voltam. Injekciót kaptam a leg­­csinosabb ápolónőtől. Ez azonnal jókedvre derített. — szeretem a csinos ápolónőket! A szép. nyu­godt. bizalmatkeltő arcok, a simo­gató kezek — pihentetők. Az idő egyébként lehangoló volt. A min­dent átfogó köd miatt homályosan láttam keresztül az ablakon, mé­gis észrevettem ablakom alatt ked­venc fáimat, a fenyőket. Úgy áll­tak kint a félhomályban, mintha engem őriznének. Harmat csillo­gott ágaikon, mint az égen a bé­kességet hirdető csillagok. Közele­­! dik a karácsony meghitt ünnepe, | vájjon nekem lesz-e karácsonyom? Kis mozgolódás támadt az j ágyam előtt. Három hordágyat j vittek kifelé fejük búbjáig beeső- 1 magolt betegekkel. Ez megelége­déssel töltött el. Elismerésre mél­­| tó. hogy mennyire törődnek itt a i páciensekkel. Bizonyára friss leve­gőre viszik őket a fenyőfák közé s azért vannak annyira bekapolva, nehogy náthát kapjanak. Minden­tudó szomszédom azonban felvilá­gosított vaskos tévedésemről: j — Hullák ezek — fricskázott a levegőbe — ... csak legalább ne olyankor vinnék el őket, mikor az ember reggelizik. Ez. ületlenség! Mig maga aludt, ezek elbúcsúztak j az árnyékvilágtól. Talán magának több szerencséje lesz! . . . , Ezzel a szellemesnek nem mond­ható megjegyzésével újra feibori­­| tóttá a nyugalmamat. A baloldali szomszédomhoz, egy szakállas ag­gastyánhoz közeledett most az is­merős papom. A kiváló tisztelendő búcsúztatta az élettől a nagysza­­kállut. Többek közt ezeket mon­dotta: “nyugodjon bele felebará­tom az Isten kifürkészhetetlen akaratába. Az orvosok véleménye szerint — akik pedig csalhatatla­nok. — ki fogja bírni, amig az unokája megérkezik . . . csak ki­tartás!” A pap vigasztaló szavaira az öregur már nem reagált. Egy­szerűen a menyezetre fordította a szemhéjait, mintha rosszalná raj­ta a repedéseket. Aztán lecsúszott róla az oxigéntömlő . . . lebicsak­­lott a feje. De egyszer minden bálnak vége van. Mire kellőképpen megkedvel­tem volna uj szállodámat, máris búcsúznom kellett. Megmentették az életemet s hazavittek. Éppen ünnepet tartott az ország, csütör­tök volt, — nekem Feltámadás! Ghandi-szerü kúráim után szemér­metlen mohósággal fogyasztottam otthon a nemzeti madárból, köz­ben bánatosan azokra a szeren­csétlenekre gondoltam, akiknek ily nevezetes napon is csak csirke jut. Hálaadásom igazán őszinte s min­taszerű volt. Most itt vagyok s még mindig elmélázva figyelem a szivem visz­­sza-visszatérő muzsikáját. Szivszo­­rongva várom, a következő “roha­mot,” amiről — ha sikeresebb lesz — aligha fogok beszámolni, nem lévén Sir Conan Doyle, aki a túl­világról is képes levelezni. Remél­jük azonban a legjobbakat. Éljen az élet! Illlllllllltlllllllilll!! IM i l‘l!l:l llltll ttlllili ii) l (i !t!l lii!f,.:n71ili!U' EUROPE THEATRE 78 St. cor. First Avenue, N.Y.C. Tel. REgent 4-3070 — N.Y.C, JANUÁR 2-től 8-ig. péntektől csütörtökig naponta déli 1 órától este 11-ig kerül bemutatásra — New Yorkban először! — Minden eddiginél szórakoztatóbb, kacagtatóbb. dalos, nótás cigány­zenés filmkomédia, a ‘VIDÉKI FISKÁLIS' MÁLY GERŐ, a jóizü magyar hu­mor nagymesterének felejthetetlen alakításával,—valamint az érdek­feszítően izgalmas, megható, pazar szépségű magyar film. a ‘HEGYEK LEÁNYA* rillllllirilll(l)llllll!l!lllltlilllljlílil!lilil!tll)l!lliillUI‘!il!lillllül!lil!i!ll!IIIUI “HATIKVA” a gaiuii magyarnyelvű zsidóság harcos hetilapja. Fizessen elő a “Hatikvá”-ra “Az Ember”.' kia­dóhivatalában. Egy évi előf izetés dija 12 dollár. Ezért az összegért ’minden héten, a lap megjelenésé után 3 nappal, .repülőpostán kapja kézhez a világon élő magyarszár­­mazásu zsidók tartalmas lapját, amelynek cikkeit a legjobb galufci és izráeli magyar-zsidó irók írják, Központi szerkesztőség és kiadóhivatal: “Hatikva” Calle Colombres 74 Buenos Aires,. Republics Argentina Erre a címre is beküldheti az előfizetését. VÁMMENTESEN szállítunk magyarországi RAKTÁRBÓL: Élelmiszer csomagokat, kávét, teát. cukrot, nylon harisnyát, stb, KÉRJEN SÜRGŐSEN ÁRJEGYZÉKET! AMERICAN FUEL TRADING CO. 300 )Fourth Ave. New York 10» A'- TT, Telefon: OR 7-57DJ HAZAI SjZAJLAl«! J és mindenfajta jé A L l hurka. kolbász, J* 8onka. szalonna és *frjss has. stb., tgasd HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magtar----------------------------- hentesnél 1508 2nd Ave. Tel,:RH 4-829? MERZ-SZALÁMI! VALÓDI! IMPORTÁLT! (Jelenleg Hollandiából.! Yorkville-ben kizárólag PAPRIKÁS IMPORTERNÉL kapható! 1504 SECOND AVE. 78 is 79 utcák között NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BÜ 8-6117 Vidékre pontosan szállítunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket. Mrs.Herbsts 1437 Third Awe., N.Y.C. Tel. BUtterfiefd 8-0660 VALÓDI. HAZAI JEGESKÁVÉ' A legfinomabb készítésű rétesek sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádió­­óráját: WWRl állomás 1600 ke. V_____________________________/ MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents