Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)

1953-03-28 / 13. szám

MARCH 28 1953 AZ EMBER 5'ik olJai KIRÁNDULÁS Ä FÉNYBE Irta: JUNGREISZ ELZA Mikor rövid idővel ezelőtt los­­angelesi barátaim meghívását ke­lembe» tartottam, az érzések sok­félesége járta át szivemet. Nagyon régi vágyam teljesült ezzel a lá­togatással, az ismeretlen világ varázsa vonzott és sohasem látott testvérek melegsége várt. Mégis, szorongással gondoltam rá. A szónak nagy mesterei, a gö­rög vagy római szónokok, ha nép­­gyülésen vagy a szenátusban fel­szólaltak, egy gazdag, ékes nyelv bősége, biztonságot kölcsönző adottságok és a szellemi párvia­dalokra beállított hallgatóság áll­tak mögöttük. “Élet és halál ha­talma van a nyelvben,” tartja egy bölcs mondás és az ókori szó­nok, aki csakugyan élet és halál fölött döntött olykor egy-egy be­szédével, komolyan és lelkiisme­retesen fel is készült rá. A zugó tenger mellett próbálta hangja erősségét, a hegyeken felkapasz­kodva idomította magát szabá­lyos lélegzéshez, kis kövecsekkel a szájában ismételgette a neki nehézségeket okozó betűket. Az összegyűlt nép művészire csiszolt és tökéletesedett remek­művet kapott, mely úgy suhintott, simogatott, ütött és emelt fel, a­­hogy azt megalkotója akarta. A zsidó történelem és minden történelmek forrása, a Biblia azonban azt tanitja, hogy az Ige népének mesterei féltek a szó fe­lelősségétől. “Nehéz ajkú és da­dogó beszédű vagyok” — mondta Mózes és felsőbb erők voltak azok, melyek szavainak mégis 'megfel­­lebezhetetlen hatalmát megadták. A próféta Jeremiás is megijedt a rárótt küldetés súlyától. “Ifjú va­gyok én, nem tudok beszélni, ifjú vagyok, érdemtelen, gyönge.” Csak az égi megbízólevéllel felruházva mert ő is elindulni a nép közé. Mikor losangelesi barátaim meghívását kezemben tartottam, viaskodtam magamban, vájjon elfogadhatom-e? ügy éreztem, a nehézajkuak félelmével kell meg­­küzdenem és nem hogy Isten sú­lyos lángoló szavait, hanem or­szágom halk üzenetét sem fogom tudni kellőképen tolmácsolni. Az­tán eszembe jutott valami na­gyon vigasztaló. Körülbelül öt éve indultam először Amerikába. Otthon, az or­szágban még angol katonák el­lenőrizték irataimat, arab ren­dőrnő motozott meg és Alexand­riában láttam az ellenünk induló egyiptomi csapatokat. Ahogy tá­volodtam az országtői, nőtt, nehe­zedett bennem a felelősség súlya. Úgy éreztem, országom mozgósító parancsát viszem, a föld titkos üzenetét. Úgy éreztem, zsarátno­kot rejtek szivemben, az ország­ból csempészett gyújtogató zsa­rátnokot. És ahogy az amerikai partokon kikötöttem, elindultam vele a zsidó lelkek felé. “Én meg akarok tanulni minden nyelvet, meghúzni minden harangot, vé­res kézzel dörömbölni a sziklákon és eltompult sziveken, óriási hangszórót szerelni gyenge han­gomra, az Ige súlyát adni sza­vaimnak!” — kiáltottam akkor. Természetesen, csak egy lapnak a hasábjain. Azok között, akik nekem erre a kiáltásra feleltek, a legelső he­lyen voltak a losangelesi aszo­­nyok. Talán ők maguk sem sej­tették, hogy ez nekem milyen ha­talmas erősítést és bátorítást adott. * Azok között, akik a háború utá­ni években kerültek el Magyaror­szágból Izráelbe, kevés akadt olyan, aki lelkileg és fizikailag az ottani életre megnevelődött ’ és felkészült. Majdnem mindegyik mögött egy összedőlt világ, szét­rombolt otthon, felégetett hidak voltak. Majdnem mindnyájukat a nagy vihar verte oda. Akiben nem élt Erec abban a misztikus, távoli képben, amivé a vallás tűrő alázatos messiásvá­rói formálták, az teljesen elsza­kadt tőle. Akik nem ismerték az imákban és gyászénekekben siró Cion-szerelmet, nem tudtak róla semmit. Fantáziájukban magyar mondavilág alakjai éltek, szivü­ket magyar dalok ejtették meg, a magyar rónát szerették és nem kívánkoztak a Kárpátok koszoruz­­ta határokon túlra. Az egyre foj­­togatóbb zsidótörvények, ukrajnai halálszázadok s a szomszédos or­szágok zsidó-tragédiái nem tud­ták úgy felrázni a magyar zsidó­ságot, hogy felismerje útját, kí­méletlen és brutális eszközökkel el kellett rajta indítani őket. A magyar zsidóságnak 1944 óta másfajta időszámítása van. 1944 előtti és 1944 utáni korszakokra osztja történelmét és emlékeit. Ami 1944 előtt volt, nemzedé­kek tévelygése, önámitása, míg a magunk bőrén meg nem tanul­tuk, mit jelent kelletlen vendég­látók felpanaszolt kenyerét enni, mit jelent országutak népének lenni, mit jelent földünktől távol a tragikus zsidó sors. Sohasem felejtem el azt a ké­pet, mikor ott láttam a bergen­­belseni tábor udvarán a magyar zsidóság vezető egyéniségeit, a magyar kultúra büszke hordozóit, amint papír és ceruza hiányában, a homokos földbe rajzolt betűk­ből tanulták a héber nyelvet. Ap­ró kis héber dalokat énekeltek, amilyeneket Izráelben az óvodás gyerekek szoktak: “elmesélem ne­ked piciny lányom és neked is ki­csi fiacskám, hogyan váltódik meg Erec Izráelben a föld” — énekelték egymás f elé a hires professzor, a nagy újságíró, az ünnepelt színésznő, akiket a sors zsidóságuk óvodájába utalt. “El­mesélem neked, hogyan váltódik meg Erec Izráelben a föld .. . Du­­námról-dunámra, lépésről - lépés, re, göröngyről-göröngyre.” Kós­tolgatták a sohasem hallott sza­vakat: Erec Izráel, meg regev-Iz­­ráel földje, meg a rög — és szá­jukban megédesedett a sár ize, mint az anyatej. Milyen jó volt most a magyar Herzl próféta köntösébe kapasz­kodni, megfogni Szenes Anikó finom kis kezét. Hogy örültünk még annak is, mikor Jeruzsálem zeg-zugos utcái közt felfedeztünk úgynevezett magyar házakat, mi­kor megtudtuk, hogy az első hé­ber falu, Petách Tikva építése magyar zsidó kezdeményezése volt. Mikor megtaláltuk őket az ország régi telepesei, építői, Írás­tudói közt, milyen öröm volt, hogy nem maradtunk ki egészen abból a nagy történelmi feladatból, mely a zsidó népnek ma osztály­részévé vált. És nagyon büszkék s boldogok voltunk, hogy abban a történelmi feladatban, amely ma az ország határain kívül élő zsi­dóságra hárul, ott találtuk a ma­gyar zsidóság képviselőit. A “Shelters for Israel” asszo­nyai voltak azok, akik először in­dultak meg szeretettel és segitő­­készséggel annak az országnak magyar zsidósága felé. Engem az a végtelen kitüntetés és öröm ért, hogy ezt most sze­mélyesen megköszönhettem nekik. * Rövid idővel ezelőtt történt. Ültem a repülőgépen és ismétel­getem magamban azt a csodát, hogy én most szállók Kalifornia felé. Mikor tüneményes gyorsa­sággal tűntek elő az éjszaka csil­lagos függönye mögül a kivilágí­tott városok, behavazott hegyek, az üde zöld fükockák a föld felü­letén, mikor teljes erejével rám­tört a losangelesi napfény, ahogy csillogott az óceán, ahogy szin­­pompájukkal szemembe kaptak az azália-erdők, ahogy a hegyek­be rejtett házakat láttam, úgy éreztem, hogy ezen a tündérszi­geten kívül szegényebb, szürkébb és boldogtalanabb a világ. ! Kell, hogy a természet végtelen kegye, a szépség ilyen teljessége rásugarazza erejét és harmóniá­ját az emberekre, akik benne él­nek. v. A valóság színei rendszerint éle­sebbek és kíméletlenebbek, mint a képzeleté. Ritkán fordul elő, hogy gazdagabbak, melegebbek, tökéletesebbek elevenségükben. Ez esetben azonban igy volt. Már volt bennem egy kép erről a városról. Hányszor Írtam le az utóbbi esztendőkben ezeket a ne­veket: Beverly Hills, Palm Drive, Oak Hurst, Mrs. Fanny Fletcher, Mrs. Elly Gáspár. Mégis, a valóságban szebb volt a pálmasétány, bűbájosabb az oakhursti kis ház és találkozásom lakóikkal, jelentősebb és mélyebb impressziókat ütő minden Ígéret­nél. Mrs. Fletcher és Elly Gáspár neve együtt élt bennem a Shel­­ter-ével. Ők voltak azok, akik en­nek a drága, ékes asszonyi mun­kának első aranyszálait öltöget­­ték. Azon a délutánon, mikor egy kis csoport ember egyesületbe tö­mörült és azt mondta: “Shelters for Israel” legyen a neve és célja — egy történelmi okmányt Írtak alá, egy hatalmas müvet hoztak lendületbe. Mert abban az időben történt, mikor egy szétszórt egy­ség újra néppé tömörült, egy par­lagon heverő földrész lett újra ország és egy történelmi okmány­ra azt vezették rá: Izráelnek ne­veztessék. Aki a Sheltereket épí­ti, a nép-Izráelt és az ország-Iz­­ráelt épiti. Mrs. Fletcher és Mrs. Gáspár leveleiből értesültem mindig, ho­gyan nő és fejlődik az egyesület, hogyan nyer meg célkitűzéseinek, Izráel-segitő táborának több és több lelket. A Shelter tagjaival és baráti körével történt találkozá­som alkalmával, most személye­sen győződhettem erről meg. Mélységes meg indultsággal mondok ezért köszönetét nekik. Kívánom, hogy további munká­juk is áldásos legyen, hogy a nagy védő fedél alatt, mely a világ ha­zatérő és hazavágyó zsidóit befo­gadja, építhessék tovább a ma­guk oltalmazó Sheltereit. Épít­hessék olyan tiszta lélekkel, olyan önzetlenül, olyan nagyszerű ered­ményekkel, mint eddig. A magam részéről pedig köszö­nöm ezt a gyönyörű ajándékát a sorsnak, ezt a gyönyörű gesztust barátaimnak, hogy ezzel a gaz­dag, boldog élménnyel mehetek haza, hogy ott lehettem közöttük. * Első amerikai utamat megír­tam. “Kirándulás a fénybe” cí­met adtam neki, mert annyi sö­tétség után jött, annyi túlfűtött várakozás volt benne és oly drá­gán fizetett viteldij tette lehető­vé. Úgy érzem azonban, csak: most teljes, ezzel az uj fejezetével “kirándulásomnak.” Nagyon nagy élmény volt szá­momra. Nemcsak az arany fém­jelzésével ellátott Kalifornia, nemcsak a sóvár fantáziák transzparenseiben ragyogó Holly­wood, nemcsak az előkelő szikla­várak a hegyekben és a tenger végtelenségeivel játszó kis nyári lakok a Pacific partján. Az ébredező zsidó szivekkel va­ló találkozásom volt benne a leg­nagyobb élmény. Hiszen ennek a bolond és kegyetlen kornak va­gyok gyereke, aki mohón kap sor­sának fukar kezekkel mért aján­dékai után és viselnie kell a rá­mért “ajándékok” sorsát. Hogy az éneklő magyar búzame­zők nyelvén sirja el a Iegbusabb zsidó bánatot és néha felbukkan­jon az Atlanti-óceán partján vagy a Csendesen, örvénylő vizek színén vagy a felhők felett s dia­dalmasan szétküldje hangját a világba: zsidók, zsidók, nem va­gyunk már földönfutók, szilárd talaj van a lábunk alatt, hazánk van, hazánk . . . A newyorki szabadkőművesek húsvéti reggelije Minden évben, a húsvéti ün­nep táján a newyorki szabad!#­­müvesség felkeresi a különböző felekezetek templomait — a pro­testáns, a baptista és a zsidó templomokat — majd az itt el­mondott reggeli imák után az Astor Hotelben gyülekeznek, ahol reggelin vesznek részt. A reggeli keretében a kerületi helyettes­­mesterek veszik át a vezetést, mely abból áll, hogy bejelentik a jelenlevő szabadkőműves nagysá­gokat, utána három szónok beszél a szabadkőművesség eszmei tar­talmáról. Ezután a nagymester kommentálja az elhangzott fel­szólalásokat. így történt az idén is. Az el­múlt héten az Astor Hotelben összegyűlt népes hallgatóság előtt elsőnek Hon. Benjamin A Cohen (.Asst. Sec’y General of the N. Y. Assembly) szólalt fel s kiváló lo­gikával felépített beszédet mon­dott, amelyben felsorolta tevé­kenységünk jó és hiányos oldala­it. A nagyon komoly kérdésekkel telített szónoklat retorikai re­mekmű volt! Másodiknak Sen. J. Allen Frear, Jr., (Post Grand Master of Masons in the State of Delaware) állott fel és törté­nelmi hátterű beszédben kiváló fejtegetésének végén a kommu­nizmus veszélyére hívta fel a fi­gyelmet. Harmadiknak Louis In­zer (ügyvéd, neves iró és tanár) beszélt. Szónoklata alatt ismétel­ten feltört a hallgatóságból a dü­börgő taps. Kitűnő hasonlatokkal és a tények felsorolásával bizo­nyította a szónok azt, hogy noha fegyverkeznünk kell és nem áll­hatunk el a kommunista törekvé­sek politikai ellenzésétől sem, mé­gis ne feledkezzünk meg arról, hogy a világ megszerzendő bég­jét megértéssel, kultúrával és fő­leg emberszeretettel lehet legjob­ban megóvni. A nagy • tapssal és ünnepléssel fogadott beszédek után a reggelit befejező imát R.W. P. J. Zaccora, Grand Chaplain mondta el. (M. A. R.) KÁRPITOS LAKBERENDEZŐ PARISBAN! Függöny, Szőnyeg Ágynemű AUSFITZ DEZSŐ 93 Ave. de laRépublique Tel. OBE. 24-00 PARIS FRANCÉ Azonnali garantált szállítás! RIMOFTN — az uj t.b.c.-elleni gyógyszer, streptomicin,. peni­­cilin, Ínsulin és minden más gyógyszer! — Szállítunk a világ bármely részébe, igy Magyar­­országba is,ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni exportengedélyre! Sürgönyöz­­zön, hívjon, írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 3-4.30-ig WWKL-en és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. Mrs. Herbst s 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádió­óráját: WWRl állomás 1600 ke. 3 Most szombaton, március 28-án este 9 órakor "AI EMBER" müvészestélye és bálja • •

Next

/
Thumbnails
Contents