Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-28 / 13. szám
MARCH 28 1953 AZ EMBER 5'ik olJai KIRÁNDULÁS Ä FÉNYBE Irta: JUNGREISZ ELZA Mikor rövid idővel ezelőtt losangelesi barátaim meghívását kelembe» tartottam, az érzések sokfélesége járta át szivemet. Nagyon régi vágyam teljesült ezzel a látogatással, az ismeretlen világ varázsa vonzott és sohasem látott testvérek melegsége várt. Mégis, szorongással gondoltam rá. A szónak nagy mesterei, a görög vagy római szónokok, ha népgyülésen vagy a szenátusban felszólaltak, egy gazdag, ékes nyelv bősége, biztonságot kölcsönző adottságok és a szellemi párviadalokra beállított hallgatóság álltak mögöttük. “Élet és halál hatalma van a nyelvben,” tartja egy bölcs mondás és az ókori szónok, aki csakugyan élet és halál fölött döntött olykor egy-egy beszédével, komolyan és lelkiismeretesen fel is készült rá. A zugó tenger mellett próbálta hangja erősségét, a hegyeken felkapaszkodva idomította magát szabályos lélegzéshez, kis kövecsekkel a szájában ismételgette a neki nehézségeket okozó betűket. Az összegyűlt nép művészire csiszolt és tökéletesedett remekművet kapott, mely úgy suhintott, simogatott, ütött és emelt fel, ahogy azt megalkotója akarta. A zsidó történelem és minden történelmek forrása, a Biblia azonban azt tanitja, hogy az Ige népének mesterei féltek a szó felelősségétől. “Nehéz ajkú és dadogó beszédű vagyok” — mondta Mózes és felsőbb erők voltak azok, melyek szavainak mégis 'megfellebezhetetlen hatalmát megadták. A próféta Jeremiás is megijedt a rárótt küldetés súlyától. “Ifjú vagyok én, nem tudok beszélni, ifjú vagyok, érdemtelen, gyönge.” Csak az égi megbízólevéllel felruházva mert ő is elindulni a nép közé. Mikor losangelesi barátaim meghívását kezemben tartottam, viaskodtam magamban, vájjon elfogadhatom-e? ügy éreztem, a nehézajkuak félelmével kell megküzdenem és nem hogy Isten súlyos lángoló szavait, hanem országom halk üzenetét sem fogom tudni kellőképen tolmácsolni. Aztán eszembe jutott valami nagyon vigasztaló. Körülbelül öt éve indultam először Amerikába. Otthon, az országban még angol katonák ellenőrizték irataimat, arab rendőrnő motozott meg és Alexandriában láttam az ellenünk induló egyiptomi csapatokat. Ahogy távolodtam az országtői, nőtt, nehezedett bennem a felelősség súlya. Úgy éreztem, országom mozgósító parancsát viszem, a föld titkos üzenetét. Úgy éreztem, zsarátnokot rejtek szivemben, az országból csempészett gyújtogató zsarátnokot. És ahogy az amerikai partokon kikötöttem, elindultam vele a zsidó lelkek felé. “Én meg akarok tanulni minden nyelvet, meghúzni minden harangot, véres kézzel dörömbölni a sziklákon és eltompult sziveken, óriási hangszórót szerelni gyenge hangomra, az Ige súlyát adni szavaimnak!” — kiáltottam akkor. Természetesen, csak egy lapnak a hasábjain. Azok között, akik nekem erre a kiáltásra feleltek, a legelső helyen voltak a losangelesi aszonyok. Talán ők maguk sem sejtették, hogy ez nekem milyen hatalmas erősítést és bátorítást adott. * Azok között, akik a háború utáni években kerültek el Magyarországból Izráelbe, kevés akadt olyan, aki lelkileg és fizikailag az ottani életre megnevelődött ’ és felkészült. Majdnem mindegyik mögött egy összedőlt világ, szétrombolt otthon, felégetett hidak voltak. Majdnem mindnyájukat a nagy vihar verte oda. Akiben nem élt Erec abban a misztikus, távoli képben, amivé a vallás tűrő alázatos messiásvárói formálták, az teljesen elszakadt tőle. Akik nem ismerték az imákban és gyászénekekben siró Cion-szerelmet, nem tudtak róla semmit. Fantáziájukban magyar mondavilág alakjai éltek, szivüket magyar dalok ejtették meg, a magyar rónát szerették és nem kívánkoztak a Kárpátok koszoruzta határokon túlra. Az egyre fojtogatóbb zsidótörvények, ukrajnai halálszázadok s a szomszédos országok zsidó-tragédiái nem tudták úgy felrázni a magyar zsidóságot, hogy felismerje útját, kíméletlen és brutális eszközökkel el kellett rajta indítani őket. A magyar zsidóságnak 1944 óta másfajta időszámítása van. 1944 előtti és 1944 utáni korszakokra osztja történelmét és emlékeit. Ami 1944 előtt volt, nemzedékek tévelygése, önámitása, míg a magunk bőrén meg nem tanultuk, mit jelent kelletlen vendéglátók felpanaszolt kenyerét enni, mit jelent országutak népének lenni, mit jelent földünktől távol a tragikus zsidó sors. Sohasem felejtem el azt a képet, mikor ott láttam a bergenbelseni tábor udvarán a magyar zsidóság vezető egyéniségeit, a magyar kultúra büszke hordozóit, amint papír és ceruza hiányában, a homokos földbe rajzolt betűkből tanulták a héber nyelvet. Apró kis héber dalokat énekeltek, amilyeneket Izráelben az óvodás gyerekek szoktak: “elmesélem neked piciny lányom és neked is kicsi fiacskám, hogyan váltódik meg Erec Izráelben a föld” — énekelték egymás f elé a hires professzor, a nagy újságíró, az ünnepelt színésznő, akiket a sors zsidóságuk óvodájába utalt. “Elmesélem neked, hogyan váltódik meg Erec Izráelben a föld .. . Dunámról-dunámra, lépésről - lépés, re, göröngyről-göröngyre.” Kóstolgatták a sohasem hallott szavakat: Erec Izráel, meg regev-Izráel földje, meg a rög — és szájukban megédesedett a sár ize, mint az anyatej. Milyen jó volt most a magyar Herzl próféta köntösébe kapaszkodni, megfogni Szenes Anikó finom kis kezét. Hogy örültünk még annak is, mikor Jeruzsálem zeg-zugos utcái közt felfedeztünk úgynevezett magyar házakat, mikor megtudtuk, hogy az első héber falu, Petách Tikva építése magyar zsidó kezdeményezése volt. Mikor megtaláltuk őket az ország régi telepesei, építői, Írástudói közt, milyen öröm volt, hogy nem maradtunk ki egészen abból a nagy történelmi feladatból, mely a zsidó népnek ma osztályrészévé vált. És nagyon büszkék s boldogok voltunk, hogy abban a történelmi feladatban, amely ma az ország határain kívül élő zsidóságra hárul, ott találtuk a magyar zsidóság képviselőit. A “Shelters for Israel” asszonyai voltak azok, akik először indultak meg szeretettel és segitőkészséggel annak az országnak magyar zsidósága felé. Engem az a végtelen kitüntetés és öröm ért, hogy ezt most személyesen megköszönhettem nekik. * Rövid idővel ezelőtt történt. Ültem a repülőgépen és ismételgetem magamban azt a csodát, hogy én most szállók Kalifornia felé. Mikor tüneményes gyorsasággal tűntek elő az éjszaka csillagos függönye mögül a kivilágított városok, behavazott hegyek, az üde zöld fükockák a föld felületén, mikor teljes erejével rámtört a losangelesi napfény, ahogy csillogott az óceán, ahogy szinpompájukkal szemembe kaptak az azália-erdők, ahogy a hegyekbe rejtett házakat láttam, úgy éreztem, hogy ezen a tündérszigeten kívül szegényebb, szürkébb és boldogtalanabb a világ. ! Kell, hogy a természet végtelen kegye, a szépség ilyen teljessége rásugarazza erejét és harmóniáját az emberekre, akik benne élnek. v. A valóság színei rendszerint élesebbek és kíméletlenebbek, mint a képzeleté. Ritkán fordul elő, hogy gazdagabbak, melegebbek, tökéletesebbek elevenségükben. Ez esetben azonban igy volt. Már volt bennem egy kép erről a városról. Hányszor Írtam le az utóbbi esztendőkben ezeket a neveket: Beverly Hills, Palm Drive, Oak Hurst, Mrs. Fanny Fletcher, Mrs. Elly Gáspár. Mégis, a valóságban szebb volt a pálmasétány, bűbájosabb az oakhursti kis ház és találkozásom lakóikkal, jelentősebb és mélyebb impressziókat ütő minden Ígéretnél. Mrs. Fletcher és Elly Gáspár neve együtt élt bennem a Shelter-ével. Ők voltak azok, akik ennek a drága, ékes asszonyi munkának első aranyszálait öltögették. Azon a délutánon, mikor egy kis csoport ember egyesületbe tömörült és azt mondta: “Shelters for Israel” legyen a neve és célja — egy történelmi okmányt Írtak alá, egy hatalmas müvet hoztak lendületbe. Mert abban az időben történt, mikor egy szétszórt egység újra néppé tömörült, egy parlagon heverő földrész lett újra ország és egy történelmi okmányra azt vezették rá: Izráelnek neveztessék. Aki a Sheltereket építi, a nép-Izráelt és az ország-Izráelt épiti. Mrs. Fletcher és Mrs. Gáspár leveleiből értesültem mindig, hogyan nő és fejlődik az egyesület, hogyan nyer meg célkitűzéseinek, Izráel-segitő táborának több és több lelket. A Shelter tagjaival és baráti körével történt találkozásom alkalmával, most személyesen győződhettem erről meg. Mélységes meg indultsággal mondok ezért köszönetét nekik. Kívánom, hogy további munkájuk is áldásos legyen, hogy a nagy védő fedél alatt, mely a világ hazatérő és hazavágyó zsidóit befogadja, építhessék tovább a maguk oltalmazó Sheltereit. Építhessék olyan tiszta lélekkel, olyan önzetlenül, olyan nagyszerű eredményekkel, mint eddig. A magam részéről pedig köszönöm ezt a gyönyörű ajándékát a sorsnak, ezt a gyönyörű gesztust barátaimnak, hogy ezzel a gazdag, boldog élménnyel mehetek haza, hogy ott lehettem közöttük. * Első amerikai utamat megírtam. “Kirándulás a fénybe” címet adtam neki, mert annyi sötétség után jött, annyi túlfűtött várakozás volt benne és oly drágán fizetett viteldij tette lehetővé. Úgy érzem azonban, csak: most teljes, ezzel az uj fejezetével “kirándulásomnak.” Nagyon nagy élmény volt számomra. Nemcsak az arany fémjelzésével ellátott Kalifornia, nemcsak a sóvár fantáziák transzparenseiben ragyogó Hollywood, nemcsak az előkelő sziklavárak a hegyekben és a tenger végtelenségeivel játszó kis nyári lakok a Pacific partján. Az ébredező zsidó szivekkel való találkozásom volt benne a legnagyobb élmény. Hiszen ennek a bolond és kegyetlen kornak vagyok gyereke, aki mohón kap sorsának fukar kezekkel mért ajándékai után és viselnie kell a rámért “ajándékok” sorsát. Hogy az éneklő magyar búzamezők nyelvén sirja el a Iegbusabb zsidó bánatot és néha felbukkanjon az Atlanti-óceán partján vagy a Csendesen, örvénylő vizek színén vagy a felhők felett s diadalmasan szétküldje hangját a világba: zsidók, zsidók, nem vagyunk már földönfutók, szilárd talaj van a lábunk alatt, hazánk van, hazánk . . . A newyorki szabadkőművesek húsvéti reggelije Minden évben, a húsvéti ünnep táján a newyorki szabad!#müvesség felkeresi a különböző felekezetek templomait — a protestáns, a baptista és a zsidó templomokat — majd az itt elmondott reggeli imák után az Astor Hotelben gyülekeznek, ahol reggelin vesznek részt. A reggeli keretében a kerületi helyettesmesterek veszik át a vezetést, mely abból áll, hogy bejelentik a jelenlevő szabadkőműves nagyságokat, utána három szónok beszél a szabadkőművesség eszmei tartalmáról. Ezután a nagymester kommentálja az elhangzott felszólalásokat. így történt az idén is. Az elmúlt héten az Astor Hotelben összegyűlt népes hallgatóság előtt elsőnek Hon. Benjamin A Cohen (.Asst. Sec’y General of the N. Y. Assembly) szólalt fel s kiváló logikával felépített beszédet mondott, amelyben felsorolta tevékenységünk jó és hiányos oldalait. A nagyon komoly kérdésekkel telített szónoklat retorikai remekmű volt! Másodiknak Sen. J. Allen Frear, Jr., (Post Grand Master of Masons in the State of Delaware) állott fel és történelmi hátterű beszédben kiváló fejtegetésének végén a kommunizmus veszélyére hívta fel a figyelmet. Harmadiknak Louis Inzer (ügyvéd, neves iró és tanár) beszélt. Szónoklata alatt ismételten feltört a hallgatóságból a dübörgő taps. Kitűnő hasonlatokkal és a tények felsorolásával bizonyította a szónok azt, hogy noha fegyverkeznünk kell és nem állhatunk el a kommunista törekvések politikai ellenzésétől sem, mégis ne feledkezzünk meg arról, hogy a világ megszerzendő bégjét megértéssel, kultúrával és főleg emberszeretettel lehet legjobban megóvni. A nagy • tapssal és ünnepléssel fogadott beszédek után a reggelit befejező imát R.W. P. J. Zaccora, Grand Chaplain mondta el. (M. A. R.) KÁRPITOS LAKBERENDEZŐ PARISBAN! Függöny, Szőnyeg Ágynemű AUSFITZ DEZSŐ 93 Ave. de laRépublique Tel. OBE. 24-00 PARIS FRANCÉ Azonnali garantált szállítás! RIMOFTN — az uj t.b.c.-elleni gyógyszer, streptomicin,. penicilin, Ínsulin és minden más gyógyszer! — Szállítunk a világ bármely részébe, igy Magyarországba is,ahová az orvosság mellé magyarnyelvű utasítást mellékelünk. Nem kell várni exportengedélyre! Sürgönyözzön, hívjon, írjon árajánlatért: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszerész magyar patikájának címére: 1519 First Ave. New York (79-80 St.) Tel: RE 4-9415 Hallgassa rádióműsorainkat: vas. d.u. 3-4.30-ig WWKL-en és vas. déli 12.30-2-ig WBNX- en New Yorkban, szombat d.u. 2-kor Philadelphiában, WTEL. Mrs. Herbst s 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 Valódi, hazai jegeskávé! A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádióóráját: WWRl állomás 1600 ke. 3 Most szombaton, március 28-án este 9 órakor "AI EMBER" müvészestélye és bálja • •
