Az Ember, 1953 (28. évfolyam, 1-48. szám)
1953-03-28 / 13. szám
MARCH 28 1953 AZ EMBER 3-ik oldal Vágó Pál, Enyedi, Ráday és a rózsasándarok . . . Emlékezés a szegedi árvízre (Levél a szerkesztőhöz) Tisztelt Főszerkesztő ur! Ez a levél tulajdonképen a szegedi árvíz március 12-iki évfordulója alkalmára íródott. A hungarista szórványok azonban időközben megtervezték Március Idusának megszentségtelenitését úgy, hogy a kronologikus sorrend megváltozott: előbb írtam Március Idusáról és csak most következik a március 12-iki árvízről szóló megemlékezésem. Már Petőfi is ismerte a szőke Tiszának rakoncátlan voltát, amint parttalan medrében minden tavasszal hömpölygő hullámaival elárasztotta a nagy magyar Alföldet, de az 1879-es áradat olyan méretű volt, hogy az eltörölte Szegődet, az ország második városát a föld színéről. Mikszáth Kálmán, aki a Szegedi Naplónál havi 60 forintért volontőrösködött, akkoriban irta legszebb riportjait az árvízi napokról. Érdekes, hogyan jutott 60 forintos fizetéséhez. Enyedi Lukács volt a Napló felelős szerkesztője. Egy este lejött Budapestről a 6 órás gyorssal egy fiatalember, egyenesen a Napló szerkesztőségébe ment, bemutatkozott Enyedi szerkesztőnek és állást kért, Enyedi havi 30 forinttal szerződtette mint riportert és kijelölte az íróasztalát az egyik utcára nyíló ablaknál.1 Mikszáth leült íróasztalához, néhány perc múlva Enyedi odalép hozzá és azt mondja neki: kérem Írjon egy riportot “Szeged éjjel” címmel. Mikszáth kinézett az ablakon, amely a Dugonits-térre nyílott, nem látott mást, mint néhány pislogó petróleumlámpát a sötét téren. Irt azonban egy olyan ke-, rekded riportot arról, amit látott, hogy Enyedi még azon estén felemelte fizetését havi 60 forintra, ami akkoriban elég tekintélyes kezdőfizetés volt. Közben a szőke Tisza egyre áradt. A város apraja-nagyja éjjel és nappal hordozta talicskákkal, kézikocsikkal, sőt gyermekkocsikai a földet a töltésekhez, gátakhoz a viz eltorlaszolására. De minden törekvés meghiúsult, mert március 12-én a Tisza áttörte a percsorai gátat és elöntötte a várost. Úgy volt az, amiként Petőfi egy negyedszázad előtt a “Tisza” cimü költemélyében már megírta, hogy: pontonon kiment a percsorai gáthoz és folyton azt mondotta, hogy: schecklich, screcklich. Mikszáth azonban nem Írhatta, hogy az uralkodó második országa második városának pusztulásának láttán ne mondjon mást, mint schrecklich es a következőképen irta meg a tudósítását: “Őfelsége megállt kíséretével a percsorai gátnál, körül - hordozta tekintetét a pusztulás képén, könny csillant meg a szemében és elhangzottak a királyi szavak: “Szeged szebb lesz, mint volt.” Meg is bízta Tisza Lajos grófot az újjáépítés kormánybiztosi teendőivel, aki hivatott munkatársaival néhány év alatt ujjáteremtette a várost és kiemelte omladékáiból. Azóta Szeged az Alföld valódi metropolisa lett. Történt pedig, Hogy az árvíz 25 éves évfordulójára a város tanácsa megbízta Vágó Pál festőművészt az árvizkép megfestésével. Vágó azt á jelenetet akarta megörökíteni, amelyet Mikszáth olyan szépen megirt. Igen ám, csakhogy a város tanácsának és közéleti férfiainak sok tagja is rá akart kerülni a képre, aki akkoriban talán csak gimnazista volt és nem lehetett a király kíséretében. így történt azután, hogy az árvizképen nem sok hely jutott az árvíznek. Mikor Vágó a kép leleplezése előtti napon a képet bemutatta Pálffy József polgármesternek, aki valóban ott volt 25 év előtt a király kíséretében, azt mondotta: “Hát tudja mit művész ur, az emböröket sokallom, a vizet mög keveslöm.” Vágó és Enyedinek neve később ismét szerepelt a napilapok hasábjain. A művésznek ugyanis volt egy tőrbotos fia, aki jelenleg Buenos Airesben iszik és törbotozik. Ez a Vágó Pál évekkel ezelőtt leányának vőlegényét, Enyedi unokáját, akinek zsidó beütése volt, tőrbotjával agyonszurta. Ugyanilyen érdekes találkozása a neveknek Szeged történetében a következő. Amikor Rózsa Sándor betyárvilága már olyan méreteket öltött, hogy hire a külföldre is eljutott és bandája a kecskeméti gyorsvonatot Félegyházánál kisiklatta és kirabolta, a király. Ráday Gedeon grófot megbízta a szegénylegények felszámolásával. Ráday magához véve Klemm Jusztin csendőrbiztost, egymásután beszállította Rózsa Sándort és társutasait a szegedi vár kazamatáiba, ahol Rózsa Sándort, Csonka Ferkét, Veszelkát és a többi szegénylegényt rövidesen elintézte. Nem ment azonban a felszámolás ilyen egyszerűen a 19-20-as évek rablógyilkosaival. Ott volc például Gömbös-Knöpfler, a tengelyes, vagy Héjjas Iván, az 53- szoros rablógyilkos és szegénylegényei. Horthy sem birt velük, meg kevésbbé Ráday Gedeon gróf belügyminiszter, a szegedi betyárvilág egykori kormánybiztosának a fia, még akkor sem, amikor a | Héjjas-féle rablóbanda a szegedi gyorsvonatot Kecskemétnél kifosz-1 tóttá és az I. és II. osztályú utasokat az izsáki akácosban megrablógyilkolta. Még az sem használt, hogy Horthy egy sikertelen puccskísérlet után Kozma Miklóssal megüzente nekik, hogy “a ren- i delkedőkbe belelövetek, és ha a j rendetlenség a jobb oldalról történik, számomra a külömbség csak ,annyi, hogy ezekbe fájó szivvel fogok belelövetni, mig a baloldaliakba passzióval.” Amikor Horthy kormányzó lett, Szegeden, a Boldogasszony-sugárut elején egy diadalivet építettek, amelynek freskói a nemzeti hadsereg elvonulását lettek hivatva megörökíteni. A freskók készítésével Aba Novak Vilmos festőművészt bízták meg. A szegedi nép azt beszéli, hogy Aba Novák onnan kapta nevét, hogy amikor ezt a vakulj-magyart festette, két szegedi paraszt arra járva azt mondotta, hogy: hagyd abba Novák, elegünk van már a Rózsa Sándorokból! . . . Én is abbahagyom, de csak egyenlőre, mert bármiről akarok is emlékezni, mindig a szegénylegények jutnak eszembe. Fogadja tisztelt főszerkesztő ur őszinte nagyrabecsülésemet, amellyel va-' gyök kész hive: Montreal, 1953 márc. (Teljes név és lakcím) U. i.—Még csak annyit, hogy Galambos József legutóbbi elmeszüleményére a legközelebbi levelemben válaszolok, de már most jelzem, hogy nyelvtani tudása határozott javulást mutat. SZELÍD jegyzet Irta: DR. DEÁK ZOLTÁN Múlt és jövendő találkozik a j percek halk suhanásában. Hőm- j pölygő gazdag áradásban látod az | okokat és okozatokat, részeket és összefüggéseket, kérdéseket és válaszokat s a dolgoknak e zsúfolt rendjében egy évezred villámfényénél látod a jelen értelmét is. Tisztán látsz mindent. Látod a jelentést. Látod a törvényt, amely | hatalmasabb az örvénynél. Vigadozol. * * * Mi adja az erődet? Egy egyszerű gondolat. Ez a tiéd, ez nincs nekik és nem is vehetik el tőled. Még ha el is ragadnák, ha volna erre hatalmuk, akkor sem tudnának mit kezdeni vele. Számukra ez idegen, érthetetlen, titokzatos, félelmetes. Esetlenül forgatnák tolvaj kezükben, azután földre - dobnák és rálaposnának pusztitó vad dühvei, tajtékzó gyűlölettel. Ne félj, ha rádrohannak. Csak í csatát nyerhetnek, háborút nem. Tarts ki a magad helyén, vidáman és konokul. Bátran néz szembe a rohamozó zászlókkal, amelyekre múlandó ábrákat festenek, hol a Kremlin haragvó tornyát, hol eltorzított kereszteket. Ordítsák csak tökéletlen jelszavaikat, dobálják csak a lasszót a gondolat torka felé. Soha nem tudják megfojtani. A gondolat él és harsányan kiáltja igazát. * * * Ne másra nézz, csak magadba. ; Vess számot naponta önmagáddal: mit tettél az ügy szolgálatában? , Vigyázz, hogy egyetlen este se | mondhasd el ielkiismeretvizsgálatod során: diem perdidi. Ne másra nézz, csak magadba. Senkinek sem tartozol felelősséggel, csak magadnak. Magad főnöke, magad pártja, magad vezére vagy. Csak az üggyel vagy forró kötelékben. Érted? Nem személyekkel, nem csoportokkal. Segítsd azokat, akik az ügyet szolgálják, harcolj ’azok ellen, akik az ügyre törnek: ez minden személyi vonatkozás, Ha beállsz a csapatba, amely a jó utón menetel, nem a csapatért teszed ezt, hanem az ügyért. Nincs barátság és nincs határidő. Addig vagy barát, amig az utatok azonos. Csak az üggyel vagy forró kötelékben. . | Beszélj, minden alkalmat használ fel és beszélj külföldi ismerőseidnek. írj, minden alkalmat használj fel és irj a külföld számára. Nincs jogod hallgatni. Nem kell színezni, hozzátenni, túlozni. Csak az igazságod kell mondanod., de azt hangosan és következetesen. Talán ez a legtöbb, amit megtehetsz. * * * , , Megérti mindazt a Nyugat, amit1 mondani akarsz? Megérti-e kül-' föld az apró nüanszokat, amelyekből a lényeg tevődik össze? Lehet-e pontosan szavakba foglalni a külföldi számára, — mint egy szabatos és világos diagnózist — mindazt, ami fáj? Soha sem láthatja senki ezt olyan tisztán, mint mi. A múlt jelentése, az okok, a hajszálrugók: bonyolult szövevénye, a jelen patikamérlege csak a miénk. A legjobbak, akik szavukat hallatják a külföldiek sorában mellettünk, csak a markáns vonásokat látják., Csak a felületet. A felület mögött van az, amit, csak mi érezhetünk és legalább ezer év kell nekik is ahhoz, hogy mindezt ők is megértsék. De beszélj, beszél, beszélj; irji,. irj, írj. Kíséreld meg a lehetetlent és szólj részletekről. Ne feledd: az igazságot mondod. ^ * * * Látod-e bolyongásaid során, hogy mennyire nyugati vagy? Semmi kétség: évszázadokon át nem a “Nyugat védőpajzsa” voltál Kelet barbársága ellen, de általad és benned maga a Nyugat védekezett, a megtámadott test ösztönös védekezésével, mint a fehér vérsejtek a bacillusok ellen. * * * 1 Ne engedd, hogy elködösitsék a fogalmakat. A fehér: fehér, a fekete: fekete. Sokan a szavak ál-1 arcát veszik fel, hogy eltakarják a tényeket. A tényeket, azaz a lényeget. Vedd le viselői arcáról a maszkot. A hamisító önigazolókról, á külföldieket megcsalókról, a történelmi szédelgőkről. Ne személyi gyűlöletből tedd ezt, de az igazság’ érdekében. Ne is gyűlölj senkit, a csalókat, hamisítókat,. tolvajokat sem. Azokat sem, akik véres rongyaikat a hazugságok tengerében mossák. Csupán: ragaszkodj aa igazsághoz. Ez az egyetlen fegyver és védőpajzs: az igazság. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át. Zúgva, búgva törte át a gátot, El akarta nyelni a világot.” • Elnyelte Szeged városát. A városháza tornyában szolgálatot teljesítő tűzoltó éjféli egy óráig kongatta a vészhangot. Amikor azonban lenézett és látta, hogy a viz már elérte a városháza magas földszintjét, otthagyta a harangkötelet és úszva menekült. Mire kivirradt, Szeged eltűnt. Az egész világ megmozdult, őszinte részvéttel kisérte a szerencsétlenséget, amelyhez csak negyedszázaddal később a messinai földrengés hasonlított. Egyedül Amemerika 5 millió dollárt gyűjtött az árvizkárosultak részére. A kormány a temesvári 7-ik hadtest utászzászlóalját küldte le pontonokkal a szerencsétlenség színhelyére. Egy hétre rá maga Ferenc József is lejött Szegedre. Enyedi főszerkesztő Mikszáth Kálmánt bízta meg a királylátogatás riportjának megírásával. A király Pulcz altábornaggyal, a mentési munkálatok vezetőjével ( i ff Ü fi íí í I Herendi porcé lián a legszebb HÚSVÉTI AJÁNDÉK barátainak, ismerőseinek, saját magának MÁYER JÁNOS Herendi Muzeum 692 Lexington Avenue (Az 56-57. utcák között) Telefon: PL 8-0607 New York 22, N. Y.
