Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-19 / 17. szám

April 19, 1952 AZ EMBER 3-ik oldal NYÍLT levél Zakó András tábornokhoz Irta:JÁNOS ANDOR Tábornok Ur! Mint ‘“Az Ember” állandó munkatársa szeretnék önhöz, mint a lap állandó olvasójához fordulni egy nyílt levél for­májában, jóhiszemüleg feltéve, hogy aki a magyar emigráció­ban aktiv szerepet játszik, hetenként szorgalmasan végigol­vassa e középutas demokrata hetilap értékes hasábjait. Min­den közéletben szereplő férfiú kiváncsi arra, hogy róla mily véleménnyel vannak honfitársai? Mint ma mondani szokás, a magyar nemzet élő lelkiismerete Nyugaton emigrál, terüle­tileg szétszóródva mind az öt kontinensen és a nagy területi távolság magával hozza a nagy véleménykülönbségeket is. Északon mást gondolnak ön felől, mint Délen és New York­ban szintén mást, mint például Buenos Airesban. Európáról nem is szólva, ahol a különböző országok és a különböző poli­tikai beállítottság szerint oszlanak meg a vélemények. Nagy általánosságban az önnel kapcsolatos vélemény nem kedvező. Az ön múltjában igen sok zavaró momentum van, a jövő cél­jait illetően is ködös a kép, sőt elvétve csapadékkal. Az ex-ná­­cik igen nagyrabecsülik, a mérsékelt nyugatosoknál már lefelé menő tendencia mutatkozik, a középutas demokraták érthető gyanakvással figyelik működését. A nyilasok és bolsevikiek véleménye bennünket kevéssé érdekel, annál jobban nyom a latba az- ősdemokraták hitvallása. Hivatalosan ön annak a szervezett milíciának kinevezett feje,—MHBK,—amely a Nyu­gat demokrata hadvezetőségének rendelkezésére állva, készen lesz óhazánk felszabadítására. Ez a cél valóban magasztos és hazafias, felszabadítani a magyar népet a moszkovit’a haj­csáruralom alól, de a szándék tisztaságát és nemességét több fontos körülmény eleve gyanússá teszi. Legyen szabad egy pár zavaró momentumot itt felsorakoztatnom, amely az ön sze­mélyében kétkedők táborát érthető aggodalommal tölti el. Elsősorban az otthoni politikai múltja, ön helyettesével együtt egy pár esztendővel ezelőtt még a kopjás mozgalomnak volt látható vezére. Jelvényük és címerük az MHBK-ban ma ugyanaz, mint tegnap volt a kópiásoknak, ön személyében és akkori közéleti ténykedéseivel elősegítette az ezeréves alkot­mányos Magyarország iibomlasztását, egy Szálasi nevű bandi­tavezér diktatúráját, az ország erkölcsi hitelének elvesztését a kultur Nyugat szemében, a felelőtlen különitményi kilengése­ket, a jogfosztó zsidó törvények életbeléptetését, a szabad rab­lást és a tömeggyilkosságokat; a gettót, a sárga csillagot és a tarkólövészet nyilas sportját. De ha most a nagy cél érdekében , —mondjuk, hogy fátyolt borítanánk is a múltra — jelentke­zik rögtön a második zavaró momentum. Az MHBK vezérkarának politikai és vegyi összetétele nem is jobboldali nemzeti irányzatú, hanem kifejezetten szélsősé­ges, neo-náci tendenciájú. Bujkáló háborús bűnösök, levitéz­­lett terrorista csendőrtisztek, nyilas keretparancsnokok, ex­ponált náci-párttagok alkotják az abszolút többséget, mig a demokratikusan és humánusan gondolkodó frontharcosok elenyésző kis számban szerepelnek a hangadók között . . . Valószínűleg olvasta ön “Az Ember”-ben szerény toliamból nemrégiben megjelent cikket, hogy Európában létezik oly j földalatti terrorista szervezet, amely céljául azt tűzte ki, hogyha az amerikai csapatok felszabadították szerencsétlen óhazánkat, utánuk ők nyomulnának be, előre elkészített lista­alapon “kinyírni” az otthoniak tízezreit. Ugyanazon cikkem­hez még jóhiszemüleg hozzáírtam, hogy ez az illegális szerve­zet “nem azonos” azzal a katonai szervezettel, amelyben ön­ként jelentkező magyar honosok ajánlották fel harctéri szol­gálataikat a Nyugat demokratikus hadvezetőségének Magyar­­ország felszabadítására és a jelenlegi moszkovita diktatúra megdöntésére. Sokan közülünk szeretnők azt osztatlanul el­hinni, hogy az MHBK-nak valóban semmiféle tényleges és érzelmi nexusa nincs p szóbanforgó terrorszervezettel és suba alatt sem támogatja őket?! . . . Tábornok Ur! ön a hazáját és mi demokratikus emig­ránsok az óhazánkat amerikai katonák és amerikai fegyverek segítségével szeretnők felszabadítani. Természetesen azzal a jövőbe vetett szent hittel, hogy odahaza a felszabadulás után HERZ-SZALÁM1! VALÓDI! IMPORTÁLT! (Jelenleg Hollandiából.) Y orkville-ben kizárólag PAPRIKÁS WEISS IMPORTERNÉL kapható! 1504 SECOND AVE. 78 és 79 utcák között NEW YORK 21, N. Y. Telefon: BU 8-6117 Vidékre pontosan szállitunk. Kérjen ingyenes árjegyzéket. nem diktatúra - változásról lenne szó és n e m vérfürdőkről vagy jogfosztó törvényekről, hanem a demokrácia égisze alatt békés megélhetésről, polgári egyenlőségről, gazdasági fellen­dülésről és a balsorsos Magyarország ismét bekapcsolódhatna a nyugati kultúra közösségébe. Önnek és az Ön vezérlete alatt álló MHBK-nak azonos ezzel az elgondolásuk, komoly szándékuk és felszabadító prog­ramjuk? És az uj Magyarország létesitendő hadseregének fel­állításánál önök demokratikus katonai szellemet terveznek, avagy a régi úgynevezett “nemzeti hadsereget” óhajtják újjá­éleszteni? Megengedi tábornok ur, hogy most mint publicista letegyem a toliam és mint hadviselt frontkatona — az első világháború több-kitüntetéses, tartalékos tüzérhadnagya — egy pár őszinte bajtársi szót mondhassak? Noha nem vagyok Habsburg-imádó legitimista, mégis mélyen meg kell hajta­nom az elismerés zászlaját a régi k.u.k. hadsereg emelkedett és korrekt bajtársi szelleme előtt. Ezzel szemben a fönti jelző­det egyáltalán nem lehetne idézni a Horthy- vagy Szálasi-féle Nemzeti Hadsereg vitéz alakulataira. Abban a hadseregben a katonai és bajtársi vezérfonal: a gyűlölet vagy az egyéni ér­vényesülés vágya volt és nem az önzetlen hazaszeretet. (Bu­daörsi csaták, a nyilasokhoz való későbbi átállás, a munka­szolgálatosokkal elkövetett attrocitások stb.). A régi császári és királyi hadseregben főleg azt nézték, hogy ki a jó katona, a tiszteknél ki a tisztességes ur és a bajtársi szellem nem intri­kákban és különitményi “hőstettekben” nyilvánult meg. A Nemzeti Hadsereg aktív tisztjei és katonái — és nemcsak náci alakulatok voltak'azok, akik a Kárpátokban Isten képmá­sára teremtett civileket és katonákat fákon kukorékoltattak és az oroszországi hómezőkön tervszerűen megfagyasztattak. Ugyancsak a Nemzeti Hadsereg aktiv katonái és tisztjei — és nemcsak nyilas alakulatok — követtek el odahaza olyan vér­­lázitó kegyetlenségeket a védtelen magyar emberekkel (par­don: zsidókkal) szemben, amelyek szégyenfoltjai a magyar történelemnek. Elmesélek Itt futtában egy példát a több ezer közül, a­­melynek mártírja egy hős tiszibajtársam lett az 1944-es évek­ben. KERESZTES ERNŐ, 48 éves nestmegyéi földbirtokosról és többszörös sportbajnokról van szó, aki az első világháborúnak többszörösen kitüntetett, tartalékos huszárkapitánya volt és még mint zászlóst az arany vitézségi éremmel jutalmazták. Mikor Szálasiék rablóbandája került uralomra, a felfegyver­zet pribékek rögtön a lakásán keresték, azonban nem lévén otthon, túszként az egyik rokonát vitték el helyette. Keresztes természetesen úri kötelességének tartotta — még a hóhérle­gényekkel szemben is — hogy azonnal jelentkezzen, nehogy az ártatlan családtagot bántalmazzák. Felöltözött huszárka­pitányi egyenruhájába (ehhez joga volt az arany vitézségi ér­me miatt) és elment a budai kapásutcai katonai parancsnok­ságra. Bemutatkozása után a Nemzeti Hadsereg harcteret so­ha nem látott vitéz katonái és tisztjei — és nem csupán nyila­sok :— azon melegében felpofozták és szószerint a következő­ket mondták neki: — Szégyene Magyarországnak, hogy egy zsidó huszárka­pitány lehetett és egy zsidófajut arany vitézségi éremmel tün­tettek ki. (Itt zárójelben meg kell jegyeznem, hogy Keresztes Ernő még az első világháború előtt felvette a katolikus vallást és meggyőződéssel tért meg a Jézus Krisztus alapította egy­házba.) Keresztessel huszárkapitányi egyenruhájában fát-szenet hordattak a kaszárnya pincéjéből a Nemzeti Hadsereg legény­sége és tisztikara előtt, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illették, megrugdosták és leköpdösték. De csak ezután kezdő­dött el az igazi mulatság: a medvetánc. Ha tábornok ur talán nem tudná, hogy 'milyen fajta tánc is az, rögtön itt elmagyarázom. Egy nagyobb szobában felállítanak egy fatuskót és Keresztesnek arany vitézségi ér­mével és huszárkapitányi disz-uniformisában azt a bizonyos fatuskót négykézláb, medveszerüen körül kellett táncolnia. Ha már kissé elfáradt a tánctól és sírni kezdett a megalázta­tásoktól, akkor a “nemzetvédő” hóhérok bikacsökkel és kard­lappal nógatták újabb táncfigurákra. Minthogy Keresztes Ernő erős fizikumú sportbajnok is volt, három napig bírta a pokoli kínzást. A harmadik napon, tánc közben verték agyon a szerencsétlen áldozatot ... Az Úristen adjon neki a másvi­lágon békés nyugodalmat és kegyesszivü angyalai gyógyítsák be azokat a szörnyű sebeket, amiket ez a vitéz katona kapott gyáva és becstelen egyenruhás gyilkosaitól . . . Ezt a szomorú, de az akkori időkre fölötte jellemző “kis epizódot” azért írtam le önnek, hogy megkérdezzem tábor­nok úrtól úgyis mint az MHBK legmagasabb rangú parancs­nokától, hogy az önök által — a felszabadulás után — oda­haza felállítandó magyar hadsereg hasonló szellemben lesz-e reorganizálva? Mert ha igen, akkor már most tudomására hozzuk — mi középutas demokrata emigránsok '— hogy szi­vünk egy csöppnyi vérével sem kívánunk ilyen “felszabadu­lást” Magyarországnak! Az egymást váltó náci- és orosz zsarnokság után végre valóban szabad, demokratikus és em­berséges uj országot akarunk, ahol soha többé ne lehessen a fenti példákhoz hasonló kegyetlenséget elkövetni egyetlenegy védtelen és ártatlan embertársunk ellen sem! MARSEILLE, 1952. április VADNAY LÁSZLÓ MOLNÁR FERENCRŐL Hollywood, 1952, tipr. 9 Drága Ferikém, még válaszolni sem tudtam leveledre, nemhogy cikket írni, annyira beteg voltam egy súlyos virus nyavalyá­val. Molnár Ferink halála végtelen lesújtott. Folyton eszemben jár legutolsó be­szélgetésünk közvetlen el­utazásom előtt. “Vigyázz magadra, drágám,” mond­tam. “Ne fétis” mondta '"nem lesz velem baj. Szerintem csak az hal meg, aki feladja. Sokan élhetnének, akik el­mentek, de feladták idő előtt.’’. . . Hát most Ferikénk is, feladta . . . Írok Róla egy cikket (ez­ret tudnék), kis történetké­ket, amiket nem lehetett le­írni, a mig élt; nem is tu­dom miért nem, de nem le­hetett. Bár még mindig nem lehetne. Ibolyával együtt sokszor ölellek VADNAY LACI IZSÁK IGNÁC ÜDVÖZLET* Chicago, 1952, április 6 Kedves Feri! Mint jelezted, 25 év pergett le » homokórán, amióta a közélet po­rondján vivőd meg nem alkuvő harcodat az igazság és megértés jegyében. Ha valaki megérti ezt a kitartó küzdelmet, bizonyára oly egyén, ki ötven évvel ezelőtt lé­pett jelenlegi hazánk földjére, méltányolja azt. Mint küzdő fiatalemberek kezd­­j tűk újságírói pályánkat s úgy ér­­j zem, hogy a vég is hasonló lesz, A különbség csak ott és abban f«v megnyilvánulni, hogy akkor mfi.. “fiatal - öregek“ és most mint “öregedő-fiatalok” folytatjuk a harcot, melyre majd a halál teszi a pontot . . . Pénzvágyók, vagyongyüjtők so­hasem voltunk. Tettekben és pél­­daadásban óhajtottunk előljárnii, I ha jön a végső elszámolás el­mondhassuk: csak az vallhatja, hogy bölcsen élt, ki mosolyával kiérdemelte az intelligens egyé­­! nek értéklését és a gyermekek ra­gaszkodását. Aki az utódokra ru­házta hírnevét s megtette köteles- 1 ségét, hogy a világot jobban hagy-: ja el, mint megérkezése napján,: annak igazán példaadó volt élete. Aki sohasem nélkülözte a ter­mészet szépségeit, avagy elfelej-1 tette volna méltányolni azt, aki mindig a legjobbat óhajtotta lát­ni az embertársakban s mindig ; készséggel nyújtotta amivel ren-' delkezett, akinek élete lelkesítő volt s emléke áldásos marad em­bertársaira, — annak élete teljes j és kielégítő volt. Ezek a szavak le-: hegnek előttem s ezeknek széllé-’ mében üdvözöllek a jelentős év­forduló idején .... IZSÁK IGNÁC: JOBBAN JÁRNAK magyarországi rokonai, ha pénz helyett VÁMMENTES ÉLELMISZER és RUHÁZATI (Globus Trading Co.) CSOMAGOKAT rendel a budapesti raktárból ■bárhová. Felvilágosítással szolgál: European Exchange Co. HARTMANN GUSZTÁV, TULAJDONOS. A KISS EMIL BANK volt vezérigazgatója 1566 FIRST A VE. a 81 és 82-ik utcák között NEW YORK. N. Y. Telefon: RH 4-TJ52

Next

/
Thumbnails
Contents