Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-12 / 16. szám
Tarnóczy Árpád “Az Ember” szerkesztőjére! Tarnóczy Árpád, Amerika legkiválóbb magyar költője “Akroni Magyar Hirlap” cimü hetilapjának április 3-i számában a következő meleghangú cikket írja ‘Az Ember’ szerkesztőjéről: GÖNDÖR FERENC JUBILEUMA Göndör Ferenc lap ja “Az! Ember” 25-éves. Ebből az alkalomból jubileumi estély volt Göndör Ferenc tiszteletére a Roosevelt Hotelben és azon a newyorki és környéki magyar társadalom szinejava jött össze Göndör ünneplésére. Március 29-én volt ez a szép este és — bár mi nem lehettünk jelen az estén, — mi is ünnepeltük őt, aminthogy bizonyosan minden más tisztán látó és helyesen disztinyoáló magyar is ünepelte. Göndör Ferenc liberális politikai harcait— nemcsak a múlt igazolta, hanem ime: igazolja a jelen is. Mint újságírót nemcsak kivételesen \ ni cos lapja magyarázza, ha- ! nem sok olyan emberi megnyilatkozása is, amikkel,—a most múlt negyedszázad alatt,—az amerikai magyar- \ ság közéletének irányításához hozzászólt. Göndör Ferenc jól tudja, hogy az amerikai magyarság I élete egy ucca és hogy mi, j akik ennek az uccának a mozgását szemléljük s élettel tápláljuk, legfeljebb más és más ablakból figyeljük a forgalmat, de valamennyien egy szándékkal, azzal, hogu az: becsületes magyar és emberi célok felé haladjon. | Szeretettel üdvözöljük öl 0 j-pfrS ***** j . t,t«,/OnZuiuií. DR. LENGYEL EMIL LEVELE 1952. április 4 j Kedves Ferikém: El voltam megint és csak most jöttem vissza. Te tudod, hogy én Veled vagyok mindig szívben és gondolatban. Tehát hadd sorakozzam fel én is azokkal, akik kitartó munkádat és a manapság olyan ritka jellemet értékelni tudjak. Sok szerencsét és jó munkát továbbra. Régi barátsággal Mindkettőtöknek : EMIL GEDŐ LIPÓT JELENTKEZIK New York, 1952. április 4 Kedves Ferikém! “Az Ember” jubileumi ünnepéről én sem akarok lemaradni. Odaállok hát én is a barátok sorába és várom— mint katonakoromban a reggeli rapporton — mig vitéz Göndör Ferenc kapitány ur engem is megszánt, hogy lejelent kezzem: “Ennyi meg ennyi éves önkéntes Gedc Lipót alássan jelenti, hogi, szolgálattételre örökre bevonult a Göndör-ezredhez.” Szeretettel GEDÖ LIPól DU KÉSZ JENŐ MEGHALT Becsből jelentik, hogy Dukes Jenő, a bécsi “Renaissance Bár tulajdonosa, aki New Yorkból Iá togatoban volt Becsben, ott hirte len meghalt. Dukesz Jenő ismer népszerű alakja volt a bécsi éjsza kai világnak. Hitler elől Nei Yorkban talált menedéket és Kei Garden, L. I.-ban volt bárja. Felesége, fivére és nagyszám barátai gyászolják. a^.büuJ.3. á'V s GÖNDÖR FERENC POUUKJUHETILAPJA Reentered as second matter Aug. 4. 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS Ki ADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 VOL. XXVII No. 15 NEW YORK, N. Y., APRIL 12, 1952 EGYES SZÁM aRA 20 CENT Magyar konzervativizmus a 20-ik században Irta: DR. SULYOK DEZSŐ A magyar kérdés megoldását kutatva gondolataink endézése közben rövid kitérőt kell tennünk konzervatív ársadalmi osztályaink különleges helyzetének megvizsgá* ása céljából. Úgy érzem, hogy ennek most jött el az ideje izsgálódásaink logikai sorrendjében. A magyar nemesség nevének puszta említésére egy iagyszerü kor képe merül lel előttünk a történelemből. Éz íz a 25 év, amely 1823-tól, az első reform-országgyülés megnyitásától 1848 áprilisáig, a 48-as törvények szentesidéig eltelt s amelyet “reformkorszak” néven tart nyilván örténelinünk. Ez a kor egy nemzetnek, jelesül egy nemzet nemesi endjének páratlanul ragyogó korszaka volt. Mindenek lőtt a magyar arisztokrácia örökké tündöklő, nemzetközi iszonylatban is minden összehasonlítást elbíró nevei teték ezeket az éveket naggyá. Fellépésük sorrendjében: báró tj. W esselényi Miklós, gróf Széchenyi István, herceg Fesetich György, gróf Batthány Lajos, báró Kemény Zsignond, báró Eötvös József, gróf Teleki László, az idősebb Ln'drássy Gyula egytől-egyig mind képességeik és tanultáguk mind jellemük é- politikai éleslátásuk tekintetében >a£\ embereik vröVik. Közülük leghatalmasabb egyéniség négi> Széchenyi. István, aki valouaij .i.h/V magvar. Naöi még -<•..• ki j.bíbár •'Wffl *2<-n"tt?v'8'mafgi'in lépet. melyet csak >gy emlegetett írásaiban: ‘kilenc millió iü jobbágy, de milyen hü!” Mellettük a köznemesi rend csillagai semmivel sem maradnak hátrább. Ugyancsak fellépésük sorrendjében: Felsőbüki Nagy Pál, Kölcsey Ferenc, Deák Antal, Deák Ferenc, Klauzál Gábor. Kossuth Lajos. Szemere Bertalan nevei olyan csokrot jelentenek, amelyhez hasonló kevés nép történelmének virágos kertjében nyílott még ki egy-j szerre. Kossuth volt közöttük a legnagyobb, ha a szellem lángoló erejét, a politikai vaticináció szinte tulvilági képességét és a szabadság szerelmének olthatatlan tüzet teszsziik vizsgálódásunk alapszempontjává. De Deák Ferenc volt a nagyobb, ha a higgadt megfontoltságban, a politikai szerénység és nagylelkűségben, az önérdek teljes háttérbe helyezésében és a minden ember egyenlő értékű személyiségének elismerésében rejlő államfenntartó erőt helyezzük , előtérbe. De valamennyire csak ‘büszke öntudattal tekint- j hetünk: mindegyik óriás volt és mindegyik a mienk volt. j És ezektől á nagyoktól nem lehet elkülöníteni koruk : fő- és köznemesi rendjét sem. melyek szintén valami olyant mutattak ekkor a történelemben, amit soha. sehol másutt j kiváltságos osztály még nem cselekedett. Saját pillanatnyi anvagi és politikai érdekeik megtagadásával, tisztán az isteni parancs és alapvető humánum szavát követve egy reakciós uralkodóházzal és annak kormányával szemben kiverekedtek egy elnyomott nép szabadságát, politikai és törvény előtti egyenlőségét. Ez volt ennek a 25 évnek a tartalma, ez a harc. Dicsőséges befejezése pedig 1818 március 15.-e. Egy olyan nap. meiyétt-£rdemgs volt századokon keresztül várni és küzdeni,’ h$§5^vegre eljöjjön a nemzet életében. Amikor 60 évvel később Ady Endre — akkor mar tragikus hangsúllyal — “nagyságos fajtánkról” beszélt, még ennek a generációnak és titánjainak emléke hangolódott | vissza lelkében. Valóban: ez nagyságos fajta volt, gúny és él nélkül. r Csodálatos azonban, miként őrölte meg ezt a fajtat alig két emberöltő, mely a világosi fegyverletételtől a trianoni békéig szállt el a nemzet felett. Miközben a kiegvezesi korszak látszólag ragyogó miliőjében a külső emelkedés és haladás kétségtelen adatait könyvelhettük el, a nemzet két ellenkező póluson álló alkotó eleme, a szegény parasztság valamint a nemesi és főnemesi osztályok egyaránt a dekadencia sodrába kerültek. A századforduló kórul kezel másfél millió magyar paraszt vette kezébe a vandor- 1 botot, hogy elinduljon “uj hont keresni, túl a tengeren. Ugyanezen idő alatt a reform korszak nagyszerű nemessége viszont akként romlott meg nagy tulajdonságaiban, hogy a trianoni korban már árnyéka sem volt a régi önmagának. Bomlásuk már az abszolutizmus korában kezdődött, amikor a Baeh-korszak császári hivatalnokai csak annak a nemesnek adtak földje után kárpótlást, aki beállt szolgálatukba és hagyták éhenveszni azt, aki hü maradt hazájához, így lettek az osztrák politikai játék áldozataivá. Ez a folyamat azután végül is teljesen megrontotta a következő nemzedéket. .Az abszolutizmus vége felé a besúgók, rendőrkémek és alantas szolgálatokra vállalkozók többsége már a nemesi rendből került ki. Hiába, a lejtőn nem lehet megállni. A 20.-ik század pusztuló magyar nemesi osztályának mindörökre legjellegzetesebb kontroverz alakja marad Ady Endre. Páratlanul nagy- költői és politikai tehetsége mellett az értetlenség, mely egész életén át könnyezte és kisiklott, szerencsétlen magánélete az egész “nagyságos fajta” fellobbanó talentumát és kétségbeesett vergődését mutatja egy olyan korban, melyben Ady állandóan azt érzi, hogy- “valahol utat vesztettünk,” fajtája pedig nem érti meg v áteszi szavát. Kétségtelen, hogy Ady mint költő a világ lógna gv óbb iái közé tartozik. De azt már alig ismerik - ,|;i - pedig feltétlenül így vau — nogj >> ' '*Tr *2 2(>.-ik század eddig legnagyobb magyar politikai zsenije is. I Érthetetlenül, sőt gyűlölettel bámultak rá, kétségbe vonták magyar voltát és nemzetellenesséffgel vádolták öt, oktalan rövidlátással azt állítva, hogy bántja a magyart. Ady idegenként élt és halt meg pusztuló fajtája körében. Sem ész.szel, sem jellemmel, sem politikai ösztönnel nem érték fel öt. S neki gyenge volt az idegzete ahhoz, hogy az egyszer elkerülhetetlen harcot végigharcolja. Ez még másra vár. A konzervatív magyar osztályok állandósult dekadenciája annál jellemzőbb, mert a kigyezéstől kezdve megint minden készen állott volna arra, hogy vezető réteg maradhassanak a nemzet életében. Hasztalan: 1819 lelki összeroppanása és a Bach-korszak korrumpáló hatása belsőleg tette tönkre őket; nem volt bennük több éle.terö. A vagyon I cgvre fogyott (Fenn az ernyő, nincsen kas; Vén gazember), a befolyás cgvre inkább névlegessé vált és a hatalom mar ' csak arra volt jó, hogy az egymás után tönkremenő csaladok mégse merüljenek el teljesen a proletárizálódás mo- lesarában. Mig a reformkorszakban mint egyedüli tényező, . ,i nemesség vitte előre a magyar történelmet, addig a ki- • t egvezési korszakban, különösen annak vége fele, szerepe i hovatovább odatorzult, hogy megakadályozza a nemzet életének korszerű alakulását. A politikai irányítás isteni , szikrája kihalt belőlük, nem ismerték fel az uj idők uj szel,! lemét Mint holtsúly, lassan, észrevétlenül Így kerültek s szembe a néppel, mellyel a reformkorszakban teljesen osz- szc voltak forrva. ,, „ s Szerepük azután a trianoni korban meg meredekebben- hanya+lott E kor első három komolyabb mmiszterelonke Pf meg^róf volt. De Gömbös Gyula 1932 október elejen alakult "kormányában már nem volt egy arisztokrata sem.- i Ugyanebben a kormányban már a nemesi osztály fiai is (( a]j,í voltak képviselve. Maga Gömbös is csak használta a i hákfai” előnevet, de valójában nem 'volt a nemesi rend s tagia. Ez. volt az az idő, amikor a regi vezető rétég mar le-I lépett a történelem színpadáról, de az uj és igazi — a ncP „ _ „lég nem tudta átvenni szerepét. A társadalmi limesről ó jöttek vezettek, akik sok esetben adopció utján jutottak be >i J az uralkodó osztályokba. .... _ ;„»> >- Később az egyre hanyatló Horlhy-idókben főnemeseink ,- rövid időkre még vissza-visszatérnek a sulyedo hajó kor i- mánvrudjához. Utoljára főként a Szalasi-fele nyüas kor it mányban. Feltűnő és jellemző, hogy a hanyatló magya ,-! arisztokrácia milyen sok tagja támogatta ezt a Polltlk^f r-! de még inkább erkölcsileg menthetetlen elfajulást, a nem•• zeti szociálizmust. Gróf Serényi Miklós, gróf Széchenyi La-
