Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-04-05 / 15. szám
2-lk oldal AZ EMBER April 5, 1952 Első hiteles hírek Kárpátalja lakosságának kitelepítéséről és a Szovjet uj Maginot-vonaláról ((Irácon keresztül érkezett tudósítás.) Évek óla semmi Ihir nem szivárgott ki a Kárpátaljáról, a Trianon előtti majtyar Felvidékről, amely a bécsi döntés után három évig újra magyar kormányzás alá került. Március elején egy katolikus papnak két zsidó volt fatemiclö társaságában kél hónapig tarló bujdosás után sikerült Csehországon keresztül Ausztriába jutni. Ezek kihallgatási jegyzőkönyvéből idézem a következőket: “liuszinszkó magyar lakosságának több mint 90 százalékát már a múlt év végéig Ukrajnába telepítették, l'ngvár, Beregszász, Mármarossziget, Huszt, orosz katonavárosok. A magyar, ruszin és cseh múlt teljesen eltűnt. Orosz nyelv és szovjet törvények uralkodnak. A Kárpátok völgyeiben a fainakat a földdel egyenlővé tették, itt kezdték meg a ríirös hadsereg Magi not-vonalának kiépítését sok tízezer rabszolga munkással. A katonavárosokban -úgyszólván kizárólag orosz katonák és azoknak családtagjaik laknak. A régi magyar-cseh határzónában mongol lakosság foglalta el az őslakosság helyéi. Ing váróit ti: négyzetkilométeres területen Európa legnagyobb inlernálótele]>ét építették fel, amelynek állandóan negyvenezer körüli a lakólétszáma. A vasfüggöny mögötti országokból idehurcolják a politikai éli léitek, internáltak és deportáltak tömegeit, akiket tí’sli munkára soroznak be. Ezeket a szerencsétleneket "vasutakon, teherautókon szállítják a Szovjetbe. Az orosz posta kizárólag a Szovjet felé küldi a cenzúrázott leveleket, Nyugat felé csak kerülő utakon kerülhet híradás. Az Európába betört orosz kommunizmusnak olyan szörnyű emléke marad a Kárpátalja, mint a miéi uralom hírhedt internálótclcpei és temetői . . . Hozzászólás “A magyar demokratikus emigráció feladatai” cimü cikkhez LONDON, 1952. március 15-én. K elves Szerkesztő Ur! B. lapja február 23-i számának 3-án oldalán közzétett fenti eimü cikkében Vészy Mátyás az Európai Egység Mozgalom legutóbbi kongresszusa kapcsán az azon részt vett delegátusok személye ellen kifogással él, mégpedig elsősorban u.n. társadalmi kaszt szerinti mrgküiömböztetés alapján, liogy a manapság divó jelzővel éljek, “osztályidegen” származási vonatkozásban. Nem áll szándékomban a cikk írójának jóhiszeműségét kétségbevonom, mégis szabadjon az írottakhoz néhány megjegyzést hozzáfűznöm. Ha már feljogosítva érzi magát valaki arra, hogy az igazság bajnokaként a magyar demokratikus emigrációnak irányt mutasson, attól ugyancsak joggal elvárható, hogy a való tények helyes beállítása mellett elsősorban is ne általánosítson, csak az igazságot. az egyenlő elbánás elvét és minden tekintetben tárgyilagos megítélést tartson szeme előtt. Sajnos az inkriminált cikk vonatkozó részéből vajmi kevés tárgyilagosság vehető ki, amit őszintén sajnálok, mert tudott dolog, hogy az ilyen szubjektív szellemben tett elhamarkodott nyilatkozatok egykönnyen az egyéni kis peesenyesütés látszatát kelthetik, holott távol áll tőlem azt az általam igen nagyrabecsült cikk Írójáról feltételeznem. Közismert szomorú tény, hogy az emigráció atomizálódása során az egyes frakciók halálos gyűlölettel és vak féltékenységgel semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy enyhén szólva borsot törjenek a másik orra alá. Az indító ok rendszerint mindig ugyanaz: “Miért pont ö és miért nem én lettem delegálva, megbízva stb.” Az ilyen kicsinyes irigykedések során aztán könnyen születnek torzképek, mint ahogy azt a jelen példa is mutatja. A jóhiszemű iró nyilván téves információin alapuló adatközlését kívánom a birtokomban lévő vonatkozó hivatalos irat alapján alábbiakban helyesbíteni, mégpedig pontosan úgy, ahogy az abban le van fektetve: “European Movement. Conference on Eastern and Centra! Europe. Church House, Westminster, January 21st to 24th, 1952. I List of Delegates. Page 4. Hungary . . . APOR. Baron G., . . . AUER, Paul, BAKACH-BESSENYEY, G., BOKOR, Béla, DESSEWFFY, G„ GESZTEI, Jules, KRUCHINA, Victor (Socialist Party), NEMESTOTHY, Denis, RADVANSZKY, A„ ULLEIN-REY1CZKY, VARGA, Mgr. Béla. I' Függelék a 8. azaz utolsó oldalon I magyar vonatkozású megfigyelők), International Organisa; tions. Christian Democratic Union of Central Europe: KÖZIHORVÁTH, Mgr. Joseph (Hungary). Liberal International: Kizárólag eáak Madariaga, Salvator de, (Spain) szerepel, Vészy-t nem látom. Socialist Union of Central and Eastern Europe: BEDE, S. (Hungary) ;az “E” bizonyára franciásan ETIENNE kezdőbetűje akar lenni. Observers from U.S.A. (magyar vonatkozás nincs). Amint tehát az ismertetett hivatalos iratból látható, csupán egy esetben (Apor Gábornál) szerepel a régi cim, mig a sokat han; goztatott “de” egyáltalán nem, azaz egy esetben talán mégis, éppen a liberálisokat képviselő spanyol Salvador de Madariaga-nál, ;ahová történetesen Vészy Mátyás j is tartozik. No de menjünk csak tovább. Vészy névsorából — ha már precízek akarunk lenni — hiányzott nemestóthy Szabó Dénes, Bokor Béla és Gesztesi Gyula, továbbá Közi-Horváth József, mig a teltüntetett Márífy Tamást tévesen szerepeltette. Most már csak az a kérdés meí rül fel, hogy a fenti elvek tekin- i tetbe vétele mellett, vájjon minő | elgondolás alapján képviselik a í “népség és katonaságot” (Vészy szavait idézve) baróthi Bede Ist- 1 ván (Bornemissza bárónő feleséggel) úgyis mint a külügyi sajtóosztály németbarát vizeken evező főnöke 1943 szeptemberétől 1944 I tavaszáig, akiről a JVIÉP jobboldali frakciójának orgánumai 1944 februárjában elismerőleg nyilat| koztak, természetesen a német j érdekek kidomboritásával, továbbá cscrenyei Cserenyey Géza és last but not least maga Vészy Mátyás is, kurta nemesi “Y"al a végén?! Sajnálom, hogy kénytelen voltam Szerkesztő Ur nb. figyelmét fentiekre felhívnom, de tekintve, hogy Vészy Mátyás — aki multbani közös küzdelmeink idejéből engem nagyon is jól ismer — nem átallotta nb. lapja hasábjain személyemet — lényeges körülmények elhallgatása mellett — divatos támadások tükrében tendenciózusan feltüntetni, a szükséges helyreigazító nyilatkozat megtétele elöl nem zárkózhatam el. A magyar demokratikus emigráció feladatainak helyes értelmezése saját véleményem szerint egyébként nem merülhet ki elsősorban abban, hogy egyes személyeket — kik mindkét diktatúra elleni harcokból derekasan kivették részüket “osztályidegen’' származás alapján kívánják most elbírálni. mivel más kifogás ellenük demokratikus szempontból nem j emelhető. Az embereket tettük, nem pedig származásuk alapján : kell megítélni, mert hogy menynyi veszélyt jelent magában az általánosítás, — nem szólva arról, hogy a demokrácia elvével szöges ellentétben áll —, láthattuk 1944-ben, majd pedig most is j a vasfüggönyön túl, amit a cikk illusztris Írója bizonyára saját bőrén tapasztalhatott. Végül még csak azt kívánom megjegyezni, hogy semmi kifogá; som a cikk Írója által a demok} rácia "igazi” képviselőinek deklaráit egyének nh. személye ellen, viszont nem tartom fair play-nek a pillanatnyilag a cikkíróval egyazon emigráció» érdekszövetséghez tartozó Bede István szociáldemokrata mivoltának kidomboritását a londoni kongresszus demokratikus színezetének “megmentése” kapcsán (bár feltétele| zem, hogy nevezett bizonyára revidiálva múltját, időközben jó demokratává lett), ugyanekkor pedig engem (ki viszont sosem revideáltam álláspontomat) céltáblának felhasználni, mégpedig csak azért, mivel Peyer Károlyt “merj tem” képviselni. Ug.v hiszem Szerkesztő L'rnak , nem kell bemutatkoznom, hiszen nb. lapja 1949. január 22-i számának 4-ik oldalán (balról 2. oszlop) volt már szives megemlékezni rólam “A magyarországi kommunista berendezkedés halottairól, sebesültjeiről, eltűntjeiről” cim alatt közzétett cikke keretében. Egyébként pedig mindig szívesen emlékszem vissza az Ön és családja kedves társaságára, amikor még 30 esztendővel ezelőtt a badeni Bristol szállóban Ungár bácsi vendégszerető asztalánál Havasék, Bródyék stb. társaságában több ízben együtt lehettünk. Szívélyesen köszönti: KRUCHINA VIKTOR szkv. ezredes íme br. Doblhoff Lilly! Különböző tudósításaink a müncheni és párisi emigrációs értéktőzsdéről többször emlékeznek meg arról a “bárónő”-ről, aki ma fontos és nyüzsgő szerepet tölt -be az európai magyar emigrációban. Ez a bárónő: DOBLHOFF LILLY urhölgy és tulajdonképpen megkérdezhetnék, milyen címen és rangon képviseli ő a magyar ügyet, a magyar felszabadulást, mikor ő úgy a magyar, mint az osztrák törvény szerint tulajdonképpen osztrák állampolgár, lévén az a báró Doblhoff, akihez férjhez ment volt, osztrák. Ez persze kákán csomót keresés is lehetne, mert lehetne hogy ebben a kebelben csakugyan a magyar hozzátartozás érzésének lángja lobog és azt megfelelő tehetséggel ki tudja fejezni az emigrációban. Merthiszen Ő csakugyan egy szemfüles pesti lány volt valamikor. Ámde azonban ez nines igy. Magyarul csak dadogni tud írásban | és az újságíráshoz, magyar dolgokhoz csak annyi a köze, hogy ; egykor, azoknak alkonyulatákor, ; gépirókísasszony volt az “Az Est”lapoknál. Mégpedig persze, nem fajtiszta. Magyar hazában akkor -kezdett “csinálni,” amikor, már ! mint báróné, a harmincas évek elején, Ottó őfelségének volt fémjelzett cikkírója Bécsben, és akkor is tulajdonképpen csak félig “csinált” magyarban, mert igazában osztrák-magyar császár-királyi propagandát csinált, németül és magyarul egyképpen. Ebben az időben egyszer megkérdezték ezt a Lillyt a bécsi i “Louvre” kávéházban, tudja-e micsoda történelmi nevet visel? Persze nem tudta. Nem tudta, hogy egy Doblhoff volt a forradalmi polgári kormány miniszterelnöke 1848-ban Bécsben. Mikor megtudta, bizonyára elrohant a főnökeihez és bocsánatot kért, és megmagyarázta, hogy ö a bárói “ághoz” tartozik, nem a rebellishez. Most viszont ezt finoman ér- i tékesitheti, hogy ő micsoda igaizándi demokratikus gyökerekig vezetheti vissza a családfáját, mégpedig szobatiszta módon, mert hiszen amellett bárónő is. A Hitler-időkben nem volt ma! radása Pesten; persze nem az ura ! családjának forradalmi múltja miatt, hanem a saját pesti származása folytán. 1942-ben tehát befutott Vichy-be, a nácikkal kollaboráló francia kormány székhelyére. Vichy akkor mentősziget volt, ahol az ilyenfajta szerencsétlenek meghúzhatták magukat, — j majdnem azt mondanék, egy elő- J revetett Izrael. A németek rendeletéből mindenkinek be kellett jelentenie vájjon zsidó származásu-e, aki azonban Vichyben jogosan tartózkodott, az nyugodtan letagadhatta, nem zavarták. A magyar követségen és a körülötte nyüzsgők táborában rengeteg ilyen pechesen született volt, Gesztesi követségi tanácsos és sajtófőnök maga is pesti zsidó filozopter volt eredetileg. Ebben nem is lett volna hiba, csakhogy ez a Vichy-i alija a kelleténél sokkal túlságosabban mozgatta magát. Gesztesivel az élükön, lelkesen szolgálták Hitlert. Magyarán és János Andor-ian szólva, patkányzsidók voltak. Maga a bárónőis, Szvatkó Pálnak, a “Magyarország” főszerkesztőjének tudósitől igazolványával érkezett, hogy Gesztesi igazolhassa és igy hivatalos státusa lehessen Vichyben és letagadhassa zsidólány voltát. Szvatkó a magyar kormány prágai lapját szerkesztette volt, és híressé vált arröi a rajongó vezércikkéről amit Hitler bécsi bevonulásáról irt, amelyben is Hitlert “Lohengrin”-nek nyalta nem agyba és nem főbe. Az ő igazolványával lébecolt iOoblhoff bárónő Vichyben. Most pedig adjuk át a szót egy ugyanilyen mákvirágnak, aki, ugyanolyan állapotban, mint Lilly — csak még súlyosabban bélyegezve, mert férfi — takargatta sebeit Vichyben. viszont Milotay “Uj Magyarság”ának tudósítói igazolványával. “Doblhoff Lilly dip:omáciai újságíró lett — írja barátunk, a Vichy-i alija e tagja. — Nagyban, barátkozott a német és olasz diplomatákkal, részt vett Struve német nagykövetségi tanácsos estélyein és Sipos Béla százados magyar katonai attasé estélyein a háziasszony szerepét töltötte be.. A németek összeomlása előtt Svájcba tette át székhelyét, majd Parisba érkezett, ahol a konzervatív körökkel tartott kapcsolatot; most újabban pedig az u.n. Keresztény Népmozgalom oszlopos tagja lett." Hat oszlopnak ugyancsak oszlop ez a Doblhoff Lilly—hórihorgas termetéhez akkurátusán illik e szó — de nagy baj lehet az épülettel, amelyet ilyen oszlopok, tartanak . . . HAZAT SZALÁMI | és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., tfratá HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyar ■ ...... ■ - — hentesnél 1508 ÍVD A VE. Tel.: RH Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKÁVfi! 4 legfinomabb készítésű rétesek. sütemények és torták. tía”gas?a minden vasárnap tí.n. V tol 3.15-ig MRS. HERBST rádió óráját. WWRL állomás 1600 ke., i Emlékmise IV. Károlyért IV. Károly halálának harmincadik é v fordulója alkalmából a keletamerikai magyar katolikus papság április 5-én, most szombaton d.e. 10 órakor ünnepélyes rekviemet tart New York City- j ben, a 414 E. 82 St. alatti Szent István templomban. Spellman bíboros képviseletében Stephen J. _Donahue püspök prezideál az, ünnepélyes emlékmisén. HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK. SZOMBAT és VASÁRNAP este ----- és: GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-S6?*
