Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-05 / 15. szám

2-lk oldal AZ EMBER April 5, 1952 Első hiteles hírek Kárpátalja lakosságának kitelepítéséről és a Szovjet uj Maginot-vonaláról ((Irácon keresztül érkezett tudósítás.) Évek óla semmi Ihir nem szivárgott ki a Kárpátaljáról, a Trianon előtti ma­­jtyar Felvidékről, amely a bécsi döntés után három évig újra magyar kormányzás alá került. Március elején egy katolikus papnak két zsidó volt fatemiclö társaságában kél hónapig tarló bujdosás után sikerült Csehországon keresz­tül Ausztriába jutni. Ezek kihallgatási jegyzőkönyvéből idézem a következőket: “liuszinszkó magyar lakosságának több mint 90 százalékát már a múlt év végéig Ukrajnába telepítették, l'ngvár, Beregszász, Mármarossziget, Huszt, orosz katonavárosok. A magyar, ruszin és cseh múlt telje­sen eltűnt. Orosz nyelv és szovjet törvények uralkodnak. A Kárpátok völgyeiben a fainakat a földdel egyenlővé tették, itt kezdték meg a ríirös hadsereg Magi not-vonalának ki­építését sok tízezer rabszolga munkással. A katonaváro­sokban -úgyszólván kizárólag orosz katonák és azoknak családtagjaik laknak. A régi magyar-cseh határzónában mongol lakosság foglalta el az őslakosság helyéi. Ing váróit ti: négyzetkilométeres területen Európa legnagyobb inlernálótele]>ét építették fel, amelynek állan­dóan negyvenezer körüli a lakólétszáma. A vasfüggöny mögötti országokból idehurcolják a po­litikai éli léitek, internáltak és deportáltak tömegeit, akiket tí’sli munkára soroznak be. Ezeket a szerencsétleneket "vasutakon, teherautókon szállítják a Szovjetbe. Az orosz posta kizárólag a Szovjet felé küldi a cenzúrázott leveleket, Nyugat felé csak kerülő utakon kerülhet híradás. Az Euró­pába betört orosz kommunizmusnak olyan szörnyű emléke marad a Kárpátalja, mint a miéi uralom hírhedt internáló­­tclcpei és temetői . . . Hozzászólás “A magyar demokratikus emigráció feladatai” cimü cikkhez LONDON, 1952. március 15-én. K elves Szerkesztő Ur! B. lapja február 23-i számának 3-án oldalán közzétett fenti eimü cikkében Vészy Mátyás az Euró­pai Egység Mozgalom legutóbbi kongresszusa kapcsán az azon részt vett delegátusok személye ellen kifogással él, mégpedig első­sorban u.n. társadalmi kaszt sze­rinti mrgküiömböztetés alapján, liogy a manapság divó jelzővel él­jek, “osztályidegen” származási vonatkozásban. Nem áll szándékomban a cikk írójának jóhiszeműségét kétségbe­­vonom, mégis szabadjon az írot­takhoz néhány megjegyzést hoz­záfűznöm. Ha már feljogosítva ér­zi magát valaki arra, hogy az igazság bajnokaként a magyar demokratikus emigrációnak irányt mutasson, attól ugyancsak joggal elvárható, hogy a való tények he­lyes beállítása mellett elsősorban is ne általánosítson, csak az igaz­ságot. az egyenlő elbánás elvét és minden tekintetben tárgyilagos megítélést tartson szeme előtt. Sajnos az inkriminált cikk vonat­kozó részéből vajmi kevés tárgyi­lagosság vehető ki, amit őszintén sajnálok, mert tudott dolog, hogy az ilyen szubjektív szellemben tett elhamarkodott nyilatkozatok egykönnyen az egyéni kis peese­­nyesütés látszatát kelthetik, holott távol áll tőlem azt az általam igen nagyrabecsült cikk Írójáról feltételeznem. Közismert szomorú tény, hogy az emigráció atomizá­lódása során az egyes frakciók halálos gyűlölettel és vak félté­kenységgel semmilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy enyhén szólva borsot törjenek a másik orra alá. Az indító ok rendszerint mindig ugyanaz: “Miért pont ö és miért nem én lettem delegálva, megbízva stb.” Az ilyen kicsinyes irigykedések során aztán könnyen születnek torzképek, mint ahogy azt a jelen példa is mutatja. A jóhiszemű iró nyilván téves információin alapuló adatközlését kívánom a birtokomban lévő vo­natkozó hivatalos irat alapján alábbiakban helyesbíteni, mégpe­dig pontosan úgy, ahogy az abban le van fektetve: “European Movement. Confer­ence on Eastern and Centra! Europe. Church House, Westmin­ster, January 21st to 24th, 1952. I List of Delegates. Page 4. Hun­gary . . . APOR. Baron G., . . . AUER, Paul, BAKACH-BESSE­­NYEY, G., BOKOR, Béla, DES­­SEWFFY, G„ GESZTEI, Jules, KRUCHINA, Victor (Socialist Party), NEMESTOTHY, Denis, RADVANSZKY, A„ ULLEIN-RE­­Y1CZKY, VARGA, Mgr. Béla. I' Függelék a 8. azaz utolsó olda­lon I magyar vonatkozású megfi­gyelők), International Organisa­­; tions. Christian Democratic Un­ion of Central Europe: KÖZI­­HORVÁTH, Mgr. Joseph (Hun­gary). Liberal International: Ki­zárólag eáak Madariaga, Salva­tor de, (Spain) szerepel, Vészy-t nem látom. Socialist Union of Central and Eastern Europe: BE­DE, S. (Hungary) ;az “E” bizo­nyára franciásan ETIENNE kez­dőbetűje akar lenni. Observers from U.S.A. (magyar vonatkozás nincs). Amint tehát az ismertetett hi­vatalos iratból látható, csupán egy esetben (Apor Gábornál) sze­repel a régi cim, mig a sokat han­­; goztatott “de” egyáltalán nem, azaz egy esetben talán mégis, ép­pen a liberálisokat képviselő spa­nyol Salvador de Madariaga-nál, ;ahová történetesen Vészy Mátyás j is tartozik. No de menjünk csak tovább. Vészy névsorából — ha már precízek akarunk lenni — hiányzott nemestóthy Szabó Dé­nes, Bokor Béla és Gesztesi Gyula, továbbá Közi-Horváth József, mig a teltüntetett Márífy Tamást tévesen szerepeltette. Most már csak az a kérdés me­­í rül fel, hogy a fenti elvek tekin- i tetbe vétele mellett, vájjon minő | elgondolás alapján képviselik a í “népség és katonaságot” (Vészy szavait idézve) baróthi Bede Ist- 1 ván (Bornemissza bárónő feleség­gel) úgyis mint a külügyi sajtó­­osztály németbarát vizeken evező főnöke 1943 szeptemberétől 1944 I tavaszáig, akiről a JVIÉP jobbolda­li frakciójának orgánumai 1944 februárjában elismerőleg nyilat­­| koztak, természetesen a német j érdekek kidomboritásával, továb­bá cscrenyei Cserenyey Géza és last but not least maga Vészy Mátyás is, kurta nemesi “Y"al a végén?! Sajnálom, hogy kénytelen vol­tam Szerkesztő Ur nb. figyelmét fentiekre felhívnom, de tekintve, hogy Vészy Mátyás — aki mult­­bani közös küzdelmeink idejéből engem nagyon is jól ismer — nem átallotta nb. lapja hasábjain sze­mélyemet — lényeges körülmé­nyek elhallgatása mellett — diva­tos támadások tükrében tenden­ciózusan feltüntetni, a szükséges helyreigazító nyilatkozat megté­tele elöl nem zárkózhatam el. A magyar demokratikus emig­ráció feladatainak helyes értel­mezése saját véleményem szerint egyébként nem merülhet ki első­sorban abban, hogy egyes szemé­lyeket — kik mindkét diktatúra elleni harcokból derekasan kivet­ték részüket “osztályidegen’' szár­mazás alapján kívánják most el­bírálni. mivel más kifogás ellenük demokratikus szempontból nem j emelhető. Az embereket tettük, nem pedig származásuk alapján : kell megítélni, mert hogy meny­nyi veszélyt jelent magában az általánosítás, — nem szólva ar­ról, hogy a demokrácia elvével szöges ellentétben áll —, láthat­tuk 1944-ben, majd pedig most is j a vasfüggönyön túl, amit a cikk illusztris Írója bizonyára saját bőrén tapasztalhatott. Végül még csak azt kívánom megjegyezni, hogy semmi kifogá­­; som a cikk Írója által a demok­­} rácia "igazi” képviselőinek dekla­­ráit egyének nh. személye ellen, viszont nem tartom fair play-nek a pillanatnyilag a cikkíróval egy­azon emigráció» érdekszövetség­hez tartozó Bede István szociál­demokrata mivoltának kidombo­­ritását a londoni kongresszus de­mokratikus színezetének “meg­mentése” kapcsán (bár feltétele­­| zem, hogy nevezett bizonyára re­­vidiálva múltját, időközben jó de­mokratává lett), ugyanekkor pe­dig engem (ki viszont sosem re­videáltam álláspontomat) céltáb­lának felhasználni, mégpedig csak azért, mivel Peyer Károlyt “mer­­j tem” képviselni. Ug.v hiszem Szerkesztő L'rnak , nem kell bemutatkoznom, hiszen nb. lapja 1949. január 22-i szá­mának 4-ik oldalán (balról 2. oszlop) volt már szives megemlé­kezni rólam “A magyarországi kommunista berendezkedés halot­­tairól, sebesültjeiről, eltűntjeiről” cim alatt közzétett cikke kereté­ben. Egyébként pedig mindig szívesen emlékszem vissza az Ön és csa­ládja kedves társaságára, amikor még 30 esztendővel ezelőtt a ba­­deni Bristol szállóban Ungár bá­csi vendégszerető asztalánál Ha­vasék, Bródyék stb. társaságában több ízben együtt lehettünk. Szívélyesen köszönti: KRUCHINA VIKTOR szkv. ezredes íme br. Doblhoff Lilly! Különböző tudósításaink a müncheni és párisi emigrációs ér­téktőzsdéről többször emlékeznek meg arról a “bárónő”-ről, aki ma fontos és nyüzsgő szerepet tölt -be az európai magyar emigrációban. Ez a bárónő: DOBLHOFF LILLY urhölgy és tulajdonképpen meg­kérdezhetnék, milyen címen és rangon képviseli ő a magyar ügyet, a magyar felszabadulást, mikor ő úgy a magyar, mint az osztrák törvény szerint tulajdon­képpen osztrák állampolgár, lé­vén az a báró Doblhoff, akihez férjhez ment volt, osztrák. Ez persze kákán csomót keresés is lehetne, mert lehetne hogy ebben a kebelben csakugyan a magyar hozzátartozás érzésének lángja lobog és azt megfelelő tehetséggel ki tudja fejezni az emigrációban. Merthiszen Ő csakugyan egy szem­füles pesti lány volt valamikor. Ámde azonban ez nines igy. Ma­gyarul csak dadogni tud írásban | és az újságíráshoz, magyar dol­gokhoz csak annyi a köze, hogy ; egykor, azoknak alkonyulatákor, ; gépirókísasszony volt az “Az Est”­­lapoknál. Mégpedig persze, nem fajtiszta. Magyar hazában akkor -kezdett “csinálni,” amikor, már ! mint báróné, a harmincas évek elején, Ottó őfelségének volt fém­jelzett cikkírója Bécsben, és ak­kor is tulajdonképpen csak félig “csinált” magyarban, mert iga­zában osztrák-magyar császár-ki­rályi propagandát csinált, néme­tül és magyarul egyképpen. Ebben az időben egyszer megkérdezték ezt a Lillyt a bécsi i “Louvre” kávéházban, tudja-e micsoda történelmi nevet visel? Persze nem tudta. Nem tudta, hogy egy Doblhoff volt a forra­dalmi polgári kormány miniszter­elnöke 1848-ban Bécsben. Mikor megtudta, bizonyára elrohant a főnökeihez és bocsánatot kért, és megmagyarázta, hogy ö a bárói “ághoz” tartozik, nem a rebellis­hez. Most viszont ezt finoman ér- i tékesitheti, hogy ő micsoda iga­­izándi demokratikus gyökerekig vezetheti vissza a családfáját, mégpedig szobatiszta módon, mert hiszen amellett bárónő is. A Hitler-időkben nem volt ma­­! radása Pesten; persze nem az ura ! családjának forradalmi múltja miatt, hanem a saját pesti szár­mazása folytán. 1942-ben tehát befutott Vichy-be, a nácikkal kol­laboráló francia kormány székhe­lyére. Vichy akkor mentősziget volt, ahol az ilyenfajta szerencsét­lenek meghúzhatták magukat, — j majdnem azt mondanék, egy elő- J revetett Izrael. A németek rende­letéből mindenkinek be kellett je­lentenie vájjon zsidó származá­­su-e, aki azonban Vichyben jogo­san tartózkodott, az nyugodtan letagadhatta, nem zavarták. A magyar követségen és a körülötte nyüzsgők táborában rengeteg ilyen pechesen született volt, Gesztesi követségi tanácsos és sajtófőnök maga is pesti zsidó fi­­lozopter volt eredetileg. Ebben nem is lett volna hiba, csakhogy ez a Vichy-i alija a kelleténél sok­kal túlságosabban mozgatta ma­gát. Gesztesivel az élükön, lelke­sen szolgálták Hitlert. Magyarán és János Andor-ian szólva, pat­kányzsidók voltak. Maga a bárónő­­is, Szvatkó Pálnak, a “Magyaror­szág” főszerkesztőjének tudósitől igazolványával érkezett, hogy Gesztesi igazolhassa és igy hiva­talos státusa lehessen Vichyben és letagadhassa zsidólány voltát. Szvatkó a magyar kormány prá­gai lapját szerkesztette volt, és híressé vált arröi a rajongó vezér­cikkéről amit Hitler bécsi bevo­nulásáról irt, amelyben is Hitlert “Lohengrin”-nek nyalta nem agyba és nem főbe. Az ő igazol­ványával lébecolt iOoblhoff bá­rónő Vichyben. Most pedig adjuk át a szót egy ugyanilyen mákvi­­rágnak, aki, ugyanolyan állapot­ban, mint Lilly — csak még sú­lyosabban bélyegezve, mert férfi — takargatta sebeit Vichyben. viszont Milotay “Uj Magyarság”­­ának tudósítói igazolványával. “Doblhoff Lilly dip:omáciai új­ságíró lett — írja barátunk, a Vichy-i alija e tagja. — Nagyban, barátkozott a német és olasz dip­lomatákkal, részt vett Struve né­met nagykövetségi tanácsos esté­lyein és Sipos Béla százados ma­gyar katonai attasé estélyein a háziasszony szerepét töltötte be.. A németek összeomlása előtt Svájcba tette át székhelyét, majd Parisba érkezett, ahol a konzer­vatív körökkel tartott kapcsola­tot; most újabban pedig az u.n. Keresztény Népmozgalom oszlo­pos tagja lett." Hat oszlopnak ugyancsak osz­lop ez a Doblhoff Lilly—hórihor­­gas termetéhez akkurátusán illik e szó — de nagy baj lehet az épülettel, amelyet ilyen oszlopok, tartanak . . . HAZAT SZALÁMI | és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., tfratá HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyar ■ ...... ■ - — hentesnél 1508 ÍVD A VE. Tel.: RH Mrs.Herbsts 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKÁVfi! 4 legfinomabb készítésű rétesek. sütemények és torták. tía”gas?a minden vasárnap tí.n. V tol 3.15-ig MRS. HERBST rádió óráját. WWRL állomás 1600 ke., i Emlékmise IV. Károlyért IV. Károly halálának harmin­cadik é v fordulója alkalmából a keletamerikai magyar katolikus papság április 5-én, most szom­baton d.e. 10 órakor ünnepélyes rekviemet tart New York City- j ben, a 414 E. 82 St. alatti Szent István templomban. Spellman bí­boros képviseletében Stephen J. _Donahue püspök prezideál az, ün­nepélyes emlékmisén. HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK. SZOMBAT és VASÁRNAP este ----- és: GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-S6?*

Next

/
Thumbnails
Contents