Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-03-08 / 11. szám

March S, 1952 kl EMBED 7-ik oldal Vigyázat! A fasizmus taktikát változtatott! Irta: WINKLER ALAJOS GYÖRGY <ZÁRÓ KÖZLEMÉNY) Az e tárgyban irt előző három cikkem követve, illő, hogy a té­mát lezárjam, illetve megfelelő pontot tegyek a végére. Jelen cik­kem tehát, — a korábbi megjelö­lést követve, — a "nemzet ellen bűnözők érdekközössége” utolsó hagy csoportját taglalja, a külön­féle szervezetekbe infiltrált úgy­nevezett demokratákat, — való­jában nyilasokat és azok szállás­­csinálóit, kik sajtóban, rádióban, valódi énjüket gondosan fedve fejtik ki romboló tevékenységüket és kettőzött igyekezettel ássák a magyar demokrácia sírját . . . Aknamunkájuk két eszköze: a rádió és a sajtó. Ami az elsőt illeti, — tehát a rádiót, — e téren két igen jelen­tős adu van a kezükben: München és Páris. Ami a sajtót illeti, ke­zükben az emigráns lapok 75 szá­zaléka, idegennyelvü újságok s a jelentős európai és amerikai lapok levelezői stalluma, mely utóbbin keresztül a legförtelmesebb törté­­nelemhamisitást és sok esetben a leggaládabb nemzetárulást végzik. Vegyük mindenekelőtt bonckés alá a rádiót, illetve Münchent és Párist. A müncheni adó ma már 19 órán keresztül sugároz műsort na­ponta. A szerkesztőség összetétele mindmáig változatlan. Elképzel­hető ezek után, hogy a “párisi agytrösztnek” hivatalosan ugyan alá nem rendelt, de a valóságban önmagát alárendelő magyar ve­zetőség, nyilas pártszolgálatosok­kal megtoldott: és kukorékoltató keretlegényekkel kiegészített tábo­ra—tisztelet a kivételnek—milyen tCcbCGOCOOOCOOOCOOCCOÖOOC Magyar Patika YORE PHARMACY 65-45 &9tta Street Forest Hills, L. /. Telefon: TVV 7-3330 Tulajdonos: Ligeti Jenő PH. G., évtizedes gyakorlattal biró amerikai-magyar patikus Speciális Baby Department Sebészeti felszerelések. Orthopédiai-sérvkötő osztály. Laboratóriumi vizsgálatok. Gyógyszert küldünk: MAGYARORSZÁGBA, ISRAEL-be és más országokba! “demokratikus” műsort állit össze, milyen “meggyőződéssel” hirdeti azt s természetesen otthon milyen “hitelre” talál?! Ám a müncheni adó “demokra­tikus” ténykedését illetőleg, lás­sunk néhány konkrét példát: “Isten malmai lassan őrölnek ...” hörgi esténként a mikrofo­non keresztül egy borízű hang, mi­közben a stúdió zenegépe kíséretül hátborzongató g5rászindulókat ját­szik. A borizü bevezetést egy si­koltozó hiszterika váltja fel, aki névszerint olvas be gyári munká­sokat, kolhozokba kényszeritett parasztokat, termés- és dülöfele­­lösöket, normaellenőröket, egyszó­val megannyi kisembert, akiket a majdan bekövetkező felszabadulás után megtorlással fenyeget. Hangsúlyozzuk, a fény egetés nem a moszkovita gyilkosoknak adresszált, hanem azon jelenték­telen figuráknak, kik nagyobbára tehetetlen áldozatként vergődnek a moszkvai pók hálójában. Ennek hallatakor képzeljük magunkat az újpesti vagy erzsébeti proli ron­gyos vackára, az agyonsanyarga­tott kolhozpáraszt vályogviskójá­ba, hol a titkon hallgatott rádió éppen az ő nevüket sugározza, ki­­gyót-békát kiabálván rájuk. S el­képzelhetjük a megnyúlt ábráza­­tokat, az elszoruló lélegzetet s a tökéletes kiábrándulást. Elképzel­hetjük, mint dermed meg a peri­fériák nyomorultjainak szive s a kifacsart parasztok szívverése. Ök nem ezt várták és nem ezt várják. Ám, miuátn újból börtönnel, de­­resrehuzással és akasztófával fe­nyegetik őket, vájjon nem önkén­telen arra gondolnak, hogy “már akkor inkább a jelenlegi marad­jon?!” Bizony, így van. Moszkva súlyos pénzekkel sem szerződtet­hetne magának "jobb” propagan­distákat, mint a müncheni rádió gárdáját, hisz megbízható hazai jelentések tanúsítják, mint állítja sorra a rendszer ■ oldalára a jóhi­­szemüeket vagy az eddig ingado­zókat. Nem tudjuk, kinek az agyá­ban fogant meg e müsorszám “eredeti ötlete,” annyi szent, hogy mindazt . megérdemlne, amit az otthon szenvedőknek kilátásba helyezett. Közveszélyes dilettán­sok: gratulálunk! Csak így to­vább! Még két hónap és megdup­lázzák a Magyar Dolgozók Pártja táborát! Persze, a jóhiszemű olvasó azt mondhatná: e kiragadott példa apró negatívum, a 19-órás adás­ban szinte eivész s nyilván Mün­chen propagandistái annyi pozití­vumot szolgáltatnak, hogy az adó üzemben tartása valóban érdemes. Nem így van.. Lássunk ugyanis egy “pozitívumot;” ami a feisza-HUNGARIAN GARDEN ResftHirantban (1528 Second! Aren u-e) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekelne* CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és. 1 I i 1 I i Hu VASÁRNAP este es: • GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967#*-V batíuíás utáni Magyarországnak eszményképül kell, hogy szolgál­jon, illetve a jelen nehéz napok­ban a magyar, népben a magyar­ság gondolata tüzét kell hogy élessze. Szin — közli a müncheni rádió bemondója — elegáns pesti étte­rem, hol a vidéki mágnáscsalád tékozló fiának tékozló apja pezs­gőtől rekedten bőg a pincér fülé-, be .cigányt és kaviárt követelvén. Három óra alatt nyolcezer pengő­nek lép az üllepére ez a fajma­gyar, — a proli órabére 80 fillér volt s a napszámosé 2-4 pengő—, ordit, iszik, mulat a “méltóságos ur”—kit az adás során nem mu­lasztanak el legalább ötvenszer így titulálni, —- igaz, teheti, van mi­ből, — hisz a családi birtokon a tüdővészes zsellérek és sommások, a bányában, gyárban verejtékező névetelenek neki gyűjtik a garast s neki “emelnek sérvig gabonát.” S miközben a kaviártól és pezsgő­től öklendező méltóságos-betyár vöröshaju ringyók társaságában szórja az ezreseket, — az ország­ban a csecsemő-halál európai vi­szonylatban rekordot ér el, a tü­dővészes megbetegedés úgyszin­tén, a koldlusbéreket leszállítják s az elégedetleneket néhány jól­­irányzott rúgással oktatja rendre az örsparancsnok ur. Igen, ezt a képet festi meg München, — dicséretreméltó igye­kezettel, — ez a kép hivatott erőt adni a műhelyek füstjében izzadó proletárnak az eljövendő uj Ma­gyarország eszményéül — Mün­chen szerint, — melyért ma a 3 milliós munkásosztálynak élnie kell vagy meghalnia, s 2 millió magyar parasztnak hasonlókép­pen. Nem uras! Nem és ezerszer nem! A szabad Nyugat jóhiszeműsége kulcspozícióba állította önöket — immár tudott tény, milyen fúrás­­faragás és kiknek fúrás-faragása révén, — s az önökbe helyezett bizalmat úgy nyugtázzák, hogy lepattogtatván arcukról a nagy kínnal odapingált demokratikus mázt, leleplezik valódi énjüket, a külföldre támaszkodó hatalmukat fitogtatván félelmetes ostort su­hogtatnak avmagyar nép felé, azt a látszatot keltve, mintha a sza­bad Nyugat, élén az Eygesült Ál­lamokkal, — pontosan ezt a tár­sadalmi keresztmetszetet kívánná visszaállítani. Nem urak és ezerszer nem! önök kettős merényletet követnek el: szivén szuiják a hazai tömeget és hatbadöfik a nyugati demokrá­ciát. S e két negatívumon keresz­tül — nyilván tudatlanságból, — ellenpropaganda helyett megciró­gatják Sztálin Jóska kajánul vi­­gyorgó arcát. Nem kívánok itt kitérni az “ide­ológiai” adások kisdedóvói nívó­jára, melynél ma már a hazai cse­csemő is hetvenszrte többet tud s a kisujját rázva cáfolja meg Mün­chen “ideológiai” állításait. Nem kívánom az adások hangnemét sem bírálni, miután nem érdemes. München ugyanis azon polgári osztály nyelvén beszél azon pol­gári osztályhoz—amely kerek két esztendeje már nem létezik Ma­gyarországon. M e g s e m m isült. Igaz, nyomban felötlene a másik kérdés, hogy — vájjon kiknek be­szél München? S erre azt kéne felelni: a levegőnek. Ezt azonban ne állítsuk, elvégre a kritika fel­adata nem az, hogy veszélybe so­dorja pár tucatnyi kétballábos analfabéta kitiport - könyökölt, - TUgott-mart-kisirt és kinvalt fize­tését. összegezésül csupán annyit: a magyar munkásosztályt és pa­rasztságot elrémitve, elriasztották a nemzet kétharmadát. Azon gentry, földesúri, polgári osztály­hoz közelítenek, mely egyszer s ■mindenkorra megsemmisült. Ma­rad tehát számukra a sírba hajlő aggastyánok tábora, akiknek már úgyis mindegy; illetve a meggyő­zésre váró csecsemősereg — ami­hez München ereje elégtelen. Mert a moszkovita Rákosi-Gerő-Révai- Varga-Vas-Lukács stb. . . . agy­tröszttel aligha lehet szembeállí­tani a müncheni szegénylegénye­ket avagy a jótékony szellemüket: a csutorafejü bárót, illetve a pári­si agytrösztöt. München — mint ama hírhedt- München—elbukott, s ennek le kell vonni a tanulságát. * A “párisi agytröszt” második főhadiszállása: a párisi rádió, il­letve annak magyar adása. Egy­két kivételtől eltekintve, elszoruló szívvel állapítja meg az ember, hogy a világ legrégibb demokrá­ciájában, melyet a forradalom-te­rem tette köztársaság honosított meg, a köztársaság és a demokrá­cia ellenségei hangadói szerepet visznek, s a köztársaság és a de­mokrácia fedezékéből — a köz­társaságot és demokráciát remélő magyar nép hitét gyilkolják. Ez a vérlázitó tény nem képzelhető el másként, mint a francia demokrá­cia félrevezetésével. Szilárd meg­győződésünk, hogy a francia rádió vezetőségének fogalma sincs arról, kik szólalnak meg a magyar adás hullámain, mit mondanak, — mert ha tudna róla, nem tűrné el a demokrácia és a köztársaság el­lenségei garázdálkodását. Ám a tény francia vonatkozását leszá­mítva, — magyar síkon bebizo­nyosodott tény, hogy az adás, il­letve annak szelleme, a fasizmust visszacsempésző párisi agytröszt befolyása alatt áll. Lássunk erre is néhány példát: Úgyszólván naponként hangzik el a magyar adás hullámain az MHBK nevű nyilas fedőszerv di­csérete. A hirhedt “kopjások” ma­­gasztalásán túl dicséret illeti á puskatusoló csendörséget, külön müsorszám teremti meg a duna­­parti nyilas tömeggyilkosok apo­­theozisát, — a bombák és gép­puskák zakatolásából már csak a Hungarista-induló hiányzik, — a szükreszabott adásban hosszú per­ceket szentelnek Habsburg Ottó őfelsége lángelméjének, éleslátá­sának, kiválasztottságának—mint­ha csak a Kossuth-adót halla­nánk Rákosi nevenapján,—azon­ban a szűkre szabott adásban —: hál’ Lsten, hogy nem több!—még bőséges idő jut arra is, hogy a pá­risi “agytröszt” tagjai raccsolva, és mekegve, “buzdító szavakat” intézzenek népünkhöz, ellenállás­ra tüzeljenek, fenyegessenek, egy­szóval: szabadon garázdálkodja­nak. Igaz, egyáltalán nem valószí­nű, hogy a magyar munkás és pa­raszt kalapácsot-kapát ragadva a megszállókra ront, bárók és báró­nők, botpsispánok, arisztokraták, földesurak, zsurfiuk, kakastolla­sok hunyadi SS tábori lelkészek, rendőrileg nyilvántartott “cukros­­bácsik” és egyéb díszpéldányok dörgedelmes szózata _ hallatán. Ami kizárólag annak tudható he, hogy a magyar munkás és paraszt 1944 óta hatalmas mérvű átala­kuláson ment át, hogy — noha a jelen rendszert mélyen gyűlöli, — a régivel kapcsolatban is kinyílt a szeme. Meglátta azt, amit ko­rábban nem volt szabad meglát­nia, tehát s zőröst ül -bőröstül elveti a régi rendet és annak korcs ma­radványait is. Igen ám, csakhogy a külföldre szóródott korcs maradványok ma egymásra találtak s bandába ve­rődve megkísérlik menteni, ami menthető. A háború utáni demok­rácia menekültjei, e szennyes ára­dattal szemben kisebbségbe ma­radtak. E szennyes áradat elöntöt­te a rádiót, sajtót s a demokrácia álarcában külföldi barátokat nyert. Súlyos körülmény, ám a jövőt illetőleg a legkevésbé sem elkeserítő. Szavuk ugyanis, böm­, böljenek bár rádión keresztül vagy | íröcsögjenek vérszegény csatorna­­lapocskákban — haazfelé nincs. S .ha idekíinn, számbeli erő-többsé­­j gükben, fenyegetőznek, megtor­lást, kirekesztést vagy kiátkozást | helyeznek kilátásba, bizony bizony j nevetséges elképzelni, hogy a maj­­j cián hazatérő párszáz főnyi kap- I cabetyár, börtönbe csuk pármiLüó I jó magyart. Sokkal valószínűbb, hogy a végre valóban felszabaduló : munkás- és paraszt-tömeg velük ismerteti meg a Murai - hóhérok által kipróbált oktogoni lámpa­vasat. * Az otthoniak bizalma megnye­résének első feltétele tehát: Mün- i chen és Páris vijjogó vészmada- I rainak elcsendesitése, “a nemzet ellen bűnözök érdekközösségének.’' ; elhémitása, illetve a demokrácia : hangja megszólaltatása, a csetlő­­botló balkezes analfabétáknak — | minő szánalmas népség — szak­­; emberekkel történő helyettesítése, a “párisi agytrösztnek” oda me­­■ nesztése ahová való és a szabad Nyugat valódi hangjának — a de­­! mokráciának és a köztárssaágnak I — hatványozottabb hazavetitése. j Mert ez a mi érdekünk és ez a I Nyugaté is . . . LEVELEK: Tisztelt Főszerkesztő Uram! Mint nagyszerű lapjának régi előfizetője, e héten olvastam “A Free Europe skandalum” cimii cikkét, amelyben szó van Eck­­: hardt Tibor úrról. Ebből az alkalommal tudomásá­ra adom, hogy a Miami-i Magyar Református Templom minden va­sárnap d.e. 11-töl 12-ig rádió-órát j tart fenn, amelynek vezetője és bemondója egy Kardos Pál neve­­| zetü ur, aki egyszersmint az I “Amerikai Magyar Népszava” it­teni képviselője és aki lehetővé tette, hogy egy Eckhardt Tibor beszéljen a rádión a magyar kö­zönséghez. Mint az igaz ügy védelmezője, ! Önt tartom a legjobb bírónak, hogy a következő kérdésemre fe­leljen : Szabad-e egy Eckhardt Tibor- 1 nak alkalmat adni, hogy a rádión i át hozzánk beszéljen? Szives válaszát elvárva úgy Önt, mint kedves feleségét üdvözli és további bátor kitartást, jó egész­séget kivan PERL RUDOLF 1412 Euclid Ave., Miami Beach Utóirat: Semmi kifogásom sincs, ha e levelemet b. lapjában közli. Mrs.Herbst's 1437 Third Ave., N.Y.C. Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JEGESKÁVÉ? A legfinomabb készítésű rétesek, sütemények és torták. Hal’gasra minden vasárnap d.u. b tói 3.15-ig MRS. HERBST rádi» őrá iát. iffWRL állomás 1600 Kc.r MILÁN TIMOTICH a bécsi opera tenoristája MAGYAR melódiákat énekel március 7-töl 20-ig a LITTLE GYPSY CAFÉ-ban Kitűnő MAGY AR konyha! ’ 14 West 45 St„ New York Tel.: CH 4-9745 Remek CIGÁNYZENEKAR! •

Next

/
Thumbnails
Contents