Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-20 / 48. szám
DECEMBER 20, 1952 AZ EMBER 11-ik oldal KARÁCSONYI TÖRTÉNET írta: LÁSZLÓ MIKLÓS Bcforgok az áruházba a forgóajtóval . . . Az áruház New Yorkban van s annak is szivében, amit igy neveznek: Herald Square. Ez egy nagy tér, teli csudálatos kőpalotákkal. Felhőkig futó nagy piacok vannak itten, áruházak, boltok. Sokemeletesek. Piros fényreklámok a sötétkék estében. Derűsen hívogató ablakok, csillogók, melegfény üek. Kirakatok, megrakva tengernyi gazdagsággal. Igen, igen, ez a Herald Square ... ez itten Amerika, a gazdag és ifjú, a naiv és gyereklelkü Amerika, a világnak kincseskamrája. Fellelhető itt minden, ezen az egy téren, közszükséglet és luxus, szó- / val emberi öröm. Ehető vagy viselhető, lerakható, felrakható, szétszedhető és összerakható, ezeket mind lehet itten kapni, készpénzért vagy akár részletfizetésre, minden eladó, minden megvehető, mert mindennek van ára. Köröskörül, a viilanynaptól tündöklő kirakatokban, látható itt kérem bicikli és aranyóra, jégszekrény és hollandi sajt, Ambra szappan, orosz kaviár, magyar pálinka, bagdadi imaszőnyeg, török kávé, minkbunda, csokoládé Izraelből, angol gyapjufonal, francia pezsgő, dán sonka, bajor söröskrigli, nylonpizsama, s ki tudja, hogy mi minden még . . . Keletnek, Nyugatnak minden kincse, százezerféle. Itt megférnek egymással, a karácsonyfás kirakatokban. Nem veszekednek. Mosolyogva kínálják magokat, s bölcsen hallgatnak, csak az apró árcédulák beszélnek az orosz szőrmebundákon, azt mondják: 299.99. Nem háromszáz, dehogy. Erről szó sincs. Csak 299.99. Szerény, kedves, derűs bundácskák. És derűs kínai selyS. ISAAC & SON Férfi és női divatszabósága % 505 FIFTH AVENUE NEW YORK 17, N. Y. Barátaiknak és ismerőseiknek kellemes ünnepeket kívánunk SPITZ BÉLA és felesége * £ yf 9 J 9 * * f 9 4 9 4 4 9 4 9 4 4 9 4 4 ROOM 1904 I I I I #í 1 KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET kívánunk barátainknak és ismerőseinknek MR. and MRS. RUDOLF VORZIMMER NAGYON KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK BARÁTAINKNAK ÉS ISMERŐSEINKNEK \ Mr. & Mrs. FRED GEICER KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN ^ Kerekes Bros., Inc. ' BOOKS _ MUSIC — ARÍ Advertisements For All Newspapers Deutsche Bücher Magyar könyvek 208 Eost 86th Street New York 28, N. Y. Telephone REgeiit 4-4747 Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újévet kíván barátainak és vevőközönségének E. SGHWARZBART Exclusive Ladies’ and Men’s Shoes 872 Madison Avenue New York 21, N. Y. RHinelander 4-9624 % 9 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 SSBW'W.SI.SSSHSSSSS’SW.MWWW»»»»» 1’’il / mek, angol ezüstök, olasz porcéilánok. Árad belölök az emberi békesség, a megértés és az egyszerűség . . . sőt, az alázatosság. Azt mondják: “vásároljatok meg bennünket, kedves jó vevők, bőpénzü, puhaszivü, édes, naiv vevői*ennek a nagy piacnak, vegyetek meg minket, igen szépen kérünk titeket. Karácsony van, legyetek nagylelküek . . . vegyetek meg minket.” Szinte könyörögnek a kirakatokból. S kelletik magokat, büvölön .tündöklőn. Csillognak a fehér naftalinhavön, ahová ki vannak rakva, a nagy táblaüvegek mögött, s aranysárga fény öntözi őket. S a jó nép tódul és vásárol. Tódul? Mi az, hogy tódul . . . hömpölyög, árad, tülekszik, könyököl . . . mint ha itten ingyen osztogatnának kincseket, mindenkinek, akárkinek. Csudálatos világ. De . . . engedelmet, kissé elténferegtem a monda nivalómtóí. Mondom: beforgok az áruházba, egyikbe a sok közül. Ez a kedvenc áruházam. Ehhez térek vissza mindég. Valami húz hozzá, vonz, akár a mágnes. Valami. Micsoda? Nem tudom. Talán szine a falaknak. Vagy formája a pultoknak. Vagy talán csak egy sarok.. valahol . . . egy emeleten . . ami engem emlékeztet . . . valami régire . . . nem tudom, nem tudom, nem tudom . . . Az ember olykor szeret egy tárgyat, s maga sem tudja, hogy miért. Az ember megy a városban, befordul egy uccába . . s egyszerre megdobban a szive. Lát egy házat, vagy akár csak egy kaput . . és . . . és . . . melege lesz. Egy vadidegen kaputól, amit előszói lát életében. S ami egyszerre oly X__________— ismerősként tűnik. S az ember egyszerre szereti azt a kaput. Ilyenkor nem szabad bemenni a házba s benézni a kapu mögé . . . dehogy, Isten őrizz. Attól elfoszlik a délibáb, amit az a kapu felidézett. Kívülről kell szemlélődni, s akkor belől él, pislog az emlék... Igen igen, tudom kérem, hogy ez csak hangulat. De hát, engedelmet kérek, mi egyéb az egész élet? Jó hangulat, vagy rossz hangulat. S mi egyéb a Karácsony? Egy szép, tiszta, kékszemü hangulat, a szürke napsorok közt efey kis rózsaszínű pihenés. Emlék. Felszabadulás. Egy kis álom az örökös ébrenlétben . . . álom, ám altatópilula nélkül. Nem kell hozzá Nembutal, Seconal. Az kell csak, hogy az ember visszanézzen a messzibe, messzibe tűnt Karácsonyok elfoszlott örömeibe. A Karácsony egy kis derűs múlt az örök jelenben. Egy kis ifjúság az öregségben. Egy kis feltámadás, egy kis újjászületés, egy kis gyerekkor, megint, olyan . . . rövidnadrágos, felelőtlen, amikor még a papa fizette a házbért ... és a mama ment az emberrel cipőt j venni Dóczi Mór és Fiaihoz, a Rákóczi útra. A Karácsony egy kis pihenés, egy megállóhely az örök küzdelemben. Egy kis tiszta becsületesség .az örökös kenyéririgység - j ben. Egy kis naivság az örök hazugságban, egy kis barátság az ' örök barátságtalanságban, egy kis megtérés az örök pogányságból . . - egy kis jó az örök rosszban. . . egy kis reménység az örök reménytelenségben. Ez a Karácsony, kérem. Olyan sok, mint egy álom ... és olyan kevés is, mert December huszonötödiké után mindenki felébred belőle s kezdődik elölről az egész ébrenlét a következő December huszonnegyedikéig. S Ja: nuár első hetében az uccákon karácsonyfákat rugdalnak, égetnek I a gyerekek, amiket aztán elhord a szemetes ... De, lám, megint elcsavarogtam j. . . hiába ... ez már igy van, ha az embert megüli egy hangulat.. . Megint elkezdem: beleforgok az j áruházba . . . előttem, mögöttem emberek. Sodor magával az áradat megyek arra, amerre visznek, | dobnak a hullámok, a kövér, csomagos hölgyek. Még csak December negyediké van ... de lám, a I Karácsony már elkezdődött. Úgy | értjük: a karácsonyi láz, ami J majd huszonnegyedikén este éri el | a legmagosabb fokot. Addig tart a láz . . . addig egyre fut fölfelé, 1 mint a higany a hőmerőben. Most | még enyhe á láz. Még nincs élet- i veszély. Még csak enyhén öklözik, í gyomrozzák, taszigáljqk az árva ! férfiembert a vásárló hölgyek. Furcsa. A Karácsony főleg a hölgyek ünnepe, úgy értjük, vásárlás és tülekedés szempontjából. Árva nadrágos vagyok egy szoknyatengerben. Esernyők, bundák, szőrmeboák, irtóztató ridikülök cekkerek és zacskók viharos tengerén árva lélekvesztő vagyok, indián | kanoé. Egy rém kövér fekete hölgy rám omlik, mint a Niagara. Elsülyedek, de fölmerülök, s kapkodok egy kis levegőért. Valaki esernyőjével szivén szúrna, de kiparirozom s nagykeservesen kihullámzom magamat egy kis szigetre, egy márványoszlop mögé. Ott megkapaszkodom. Lihegek, de J legalább biztos helyen lihegek. Nézem az embereket. Soványakat, kövéreket, csomagosokat s a még üreskezüeket, ahogy taszigálják, bökdösik, tapossák egymást s egy másodpercre eszembe jut egy nemrég látott film, amin békés marhacsorda hömpölygött a texasi nap alatt. Ám . . . csudálatos dolog . . . nézem az embereket . . . I és szeretem őket. Dacára, hogy csúnyák, mert tolakodók. íme, a Karácsony már megszállt engem is. Megértő és megbocsájtó lettem. Arra gondolok, hogy ez a nagy embercsorda most a szeretet, a barátság s a megajándékozás jegyében tapossa, lökdösi egymást . . . egy nyakkendő, egy üveg parfőm, egy csipkés alsószoknya után, mik a pultokra vannak kiszórva, mint Isten ajándékai, mint égi falevelek karácsonyi ajándékhulláskor. — Igen, igen — mondom magamnak — az emberek lényegében jók, megértők és melegszivüek, hiszen, lám, verekednek, hogy örömet okozzanak egymásnak, hogy megajándékozzák egymást, hiszen itten máma senki nem vásárol enmagának, itt mindenki másnak vesz, másért nyomakodik, mást szeret. És . . . és ... én is szeretem őket. És nagyon jól esik, hogy szeretem őket. Melegít a Karácsony varázsa. Érzem szivem körül s egy picikét a torkomban is, hogy krákognom kell. Talán egy árva könnycsepptől. Gondolkodom: mér is jöttem? Mit kell venni? És eszembe jut, hogy nem vásárolni jöttem, csak ép körül nézni. Kinézni dolgokat. Mert ez is együtt jár a Karácsonynyal, kérem. Egy kicsikét kinyújtja a vásárlás örömeit, terhét. Az ember nem vásárol rögtön, elébb kinézi magának a dolgokat, meggondolja őket; megállapodik náluk, hogy aztán, vásárláskor — egy héttel később — okvetlenül mindenkinek mást vegyen, s nem azt, amit Csütörtökön kinézett. Ez az az első eset, midőn jól esik egy problémátlanságból prob lémát csinálni. Már Május óta tudom, hogy Florencnek egy sötétkék ridikült, egy üveg parfömöt és hat pár harisnyát fogok venni, de mégis spekulálok, s eljöttem kinézni dolgokat. Ez kinyújtja az ünnepet. Hosszabbá varázsolja a Karácsonyt. Elindulok a mozgó lépcső* felt. Amint elhagyom a márvány oszlop biztonságát, sodor magával as* áradat. Nem vagyok többé önálló lény, nem is megyek, nem is járok . . . visznek. Csak az a szerencsém, hogy oda visznek, ahová kívánkozom, mert mindenki a mozgó lépcsők felé hömpölyög. Már el is értem s szállók rajta a magosba. Mint ha az égbe szállanék. Színes léggömbök és hófehér őzikék között szállók emeletről-emeletre, amik függnek láthatatlan dróton, a tetőről, a lépcső két oldalán. Álomvilág ez. Karácsonyi varázs, amerikai csudálat. Az ember szinte elfelejti, hogy áruházban van, ahol pénzért árulják a dolgokat. Egy óriási, százemeletes játékpalotának tűnik ez a nagy, nagy vásárcsarnok. S egyszerre — furcsa eszmetárs uiás — eszembe jut az Angol Fark, Pesten, a vurstliban, Az elvarázsolt kastély, s benne a mozgó lépcső . . . Szállók a magosba ... és szál] bennem az emlék . . . Görbe tükörbe látom magamai . . . hét évesnek látom magamat. , , apám fogja a kezemet . . . Villannak bennem a percek órák, évek, régiek, nagyon régiek | Mint ha a szivemben egy Morst I gép kopogna, amilyen postahivatatokban és vidéki vasutállomáso- I kon kopogott. Azt lehetne mondani, hogy távirat-stilusban kopoj bennem a múltam. Azt mondja: hét éves vagyok, stop, papától építőkocka, kard, vitorláshajó, mackó, barna daxli kutya, stop. Feni; more Cooper, Bőrharisnya, A: I utolsó mohikán, stop. Mozigép I petróleumlámpával, kigyullad £ | cselédszoba, mert ott vetitek i I falra, felborul a lámpa, kiömlik ; ■ petróleum, ég az ablakfüggöny, i Julcsa ordít, Pista kioltja a tüzet