Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-20 / 48. szám
6-ik oldal AZ EMBER DECEMBER 20, 1952 Janika karácsonyi levele Danikához- CSAK 12 ÉVEN ALULIAKNAK -Irta: JÁNOS ANDOR tároztunk a legutóbbi gyűlésünkön . . . A szeplős Biró Feri azt javasolta, hogy a “Le Monde’’ kávéház udvari helyiségében mi klubtagok díszítsünk fel egy kis karácsonyfát és a szent estére a — honi szokásoktól eltérően — mi gyerekek hívjuk meg a szüleinket. Az ünnepi beszédet én fogom tartani és meglepetésnek nem a Jézuska által küldött ajándékok csüngnek a fenyőfán, hanem mindegyik gyereknek egy sajátkezüleg irt levele lesz édes szüleihez. Abban közösen megfogadjuk, hogy nem "követjük soha apáink példáját és pontosan ellenkezőkép fogunk cselekedni ha felnövünk, mint ők csinálták a múltban és napjainkban. Emberek és jobb emberek akarunk lenni, mint ők voltak, akiket az indulatok, az önzés, a gyűlölet, a hatalomvágy, de legjobb esetben a rövidlátás vezetett cselekedeteikben. Nem akarunk soha oly világban élni, ahol a politika életet vagy halált jelenthet, ahol fajelméletek, tévtanok és jelszavak szerint élőfalként tagozódik a világ és diktátorok s pártok terrorja szerint élhetünk csak baromi életet, kikapcsolva minden szépséget és földi értéket, amikért egyáltalán élni érdemes. És nem akarunk hideg és meleg háborút, koncentrációs táborokat, ostromokat, szőnyegbombázást, pincékbe és barlangokba elbújva, mint amit nekünk kellett elszenvedni apáink, tanítóink és vezéreink gonoszsága, vagy nemtörődömsége miatt. Mi azt szeretnék, hogy a mi fiaink már gondtalanul élhessenek, vígan játszhassanak és gyerekkoruk is legyen, amit tőlünk elraboltak a mai felnőttek. Mi mindnyájan szeretetben akarunk majd élni . . . Úgy hisszük Danikám, hogy a mi karácsonyfánkat és ünnepi fogadalmunkat a Jézuska is jobb szívvel fogadja, mint hozzátartozóink ez alkalomra díszített fenyőfáját, csillagszóróit és aranyszalagjait . . . és ajándéknak is sokkal értékesebb az, amit mi fogadtunk meg egymás között, mint amit mi kaphatnánk a mai szent estén. Bár az összes világrészekben a 12 éves gyerekek hasonló fo{| - dalmat tennének, amelyből újonnan születne életre egy másik, boldogabb világ. Ezzel zárom is karácsonyi levelem. Ha Argentínában is vannak derék magyar pajtások, üdvözlöm őket, Téged pedig a régi szeretettel ölel: JANIKA Marseille, 1952 karácsony Drága Danika, mikor elindult a nagy francia hajó, amellyel Anyukáddal s Apukáddal örökre kivándoroltatok Argentínába, bizony mi sokáig ott álltunk könnyes szemekkel a marseillei kikötőben és azt kérdeztem szüleimtől, hogy valaha az életben fogok-e még Veletek találkozhatni? Mind a ketten egyidősek vagyunk, alig múltúnk tizenkét évesek, de gyerekszivünk már annyi nagy fájdalmakon ment keresztül, hogy csak kivételes alkalmakkor tudjuk magunkat hangosan elsírni. Bujdosó- és vándoréletem legnagyobb szomorúsága volt az, amikor bucsukép megöleltelek és el kellett válnom tőled, legjobb pajtásomtól és emigráns sorstársamtól, akivel négy esztendőt töltöttem franciaországi száműzetésben . . . Danikám, te tudod a legjobban, hiszen annyiszor beszélgettünk egymás között arról, hogy a mi gyerekkorunk sohasem volt hasonló szüléink ifjúkorához; hányszor hallgattuk szájtátva apáinktól azokat a vig diákköri históriákat, iskolai csínyeket és szünidei kalandokat, amelyeket ők a régi szép világban, a béke napsugaras tavaszán követtek el. Nekünk soha nem voltak és talán soha nem is lesznek régi históriáink, iskolai kalandjaink és bohó játékaink. . . mi már kisgyerek korunktól magába az Életbe kóstoltunk bele: a rabló-pandúrt élethűen játszottuk, hullákon keresztül rugtuk a focilabdát, repülőtámadásokban és ostromokban edződtünk, emberek ezreinek, megkinzását láttuk és jajgatását hallgattuk, politikai jelszavakat daráltunk, éheztünk és szomjaztunk, fekete piacokra jártunk és ha úgy hozta a helyzet, akkor loptunk is kényszerűségből. Mi a magunk bőrén csináltuk és éreztük azokat a napi eseményeket, amelyekről ifjúkorukban szüléink csak kalandor-regényekben olvashattak megközelítőket. A mi időnkben nem Mackó Muki kalandjait, vagy Pósa bácsi verseit, vagy Gulliver utazásait lapozgattuk, hanem falragaszokat olvasgattunk gáztámadás és sebesülés esetére, a pincékben krumplit gyűjtöttünk életbenmaradás esetére és országutak térképét tanulmányoztuk menekülés esetére. Mi a tizenkét évünkkel öregebbek vagyunk lélekben, mint az őseink nagyapóka korukban voltak. Látod kedves Danikám, hogy kissé eltértem a tárgytól, amit írni kellene egy eltávozott kis barátnak, de mit is irhát Európából— egy hazájából kiüldözött magyar emigráns gyerek, annak, akinek már egy boldogabb világrészbe sikerült átköltöznie. Élünk . . . anya-apa robotol hajnaltól-késő estig, én meg tanulom lassan az idegen nyelvet és van már egykét francia pajtásom is. Kedves fiuk, gondtalanul élnek, nekik jobb sorsot rendelt az Úristen. . . Természetesen meg van még “A magyar srácok emigráns klub”-ja is, amit ittlétedkor együtt alapítottunk, de ma már csak kilenc tagja van, mert Te más országba kerültél el tőlünk. Az elnök ma is én vagyok és minden szombat délután tartunk baráti összejöveteleket. Éppen arról akarok most Írni neked, hogy egyhangúan mit ha-Szeretetteljes és boldog KARÁCSONYI ÜNNEPEKET kíván A RÁKÓCZI SEGÉLYZÖ EGYESÜLET tisztikara és igazgatósága . MINDEN MAGYAR TESTVÉRNEK! .0 !0 I I! .0 Ez az intézmény egyik szerves része «z amerikai magyar életnek. Testvériségü életbiztosítással foglalkozunk, szolgálatainkat felajánljuk mindenkinek. Ez az intézmény állami felügyelet alatt működik, szilárd vagyonnal rendelkezik. Hatvannégy éves tiszta múlt áll a háta mögött. Minden magyar bizalommal lehet iránta. Osztályaink vannak minden magyar kolóniában. — Érdeklődőknek szívesen adunk felvilágosítást. RÁKÓCZI AID ASSOCIATION 624 BOSTWICK AVENUE BRIDGEPORT 5, CONN. S 4 ■4 4 4 AZ ELSŐ 4 4 4 i 4 .9 .9 4 .9 4 4 .9 .9 4 4 W 4 19 AZ ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZŐKÖR tagjainak és barátainak KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET .kivan EUGENE ROTH Io BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJÉVET KÍVÁN %EUGENE NAGY § 9\ Tito ÁW !<•»• 4 ti a BiK mri «»rtiit'r j #1* 4 p DAyton 8-4462 % á 4 Egy dühös ember verseiből Írja: TÁBORI PÁL m. Mindig igy volt: mikor a zsarnokok Fázni kezdtek, máglyát könyvekből raktak. S a pernyéből, mit lábuk taposott, Úgy hitték: nem támadnak fel a hamvak. Ég a betű, tűnik a gondolat És hatalmuk biztos, örök marad. Herosztrátesz vagy Omár kezdte tán, Folytatta inkvizitor és a cár, Lángolt a máglya Berlin piacán S a zuzómalom köve egyre jár. A könyv mind könnyű préda, áldozat S a zsarnok, hiszi, trónusán marad. Gyerekagyakba máglyát rak a Párt, A könyvtárak ezer polca kopár, Pusztul a kétség, a szó nem kiált S a lélek is pártiskolába jár. A hazugság a szemekre tapad S a zsarnok uralma igy fennmarad. De lám, a kihűlt máglyának helyén Mozdul valami, szél kerekedik. A föld alatt, az agyak rejtekén Viszi a szikrák üzeneteit. Se vér, se vád, se korbács, se lakat Nem rögzítheti, helyén nem marad. Mindig igy volt:' kiket a zsarnokok Máglyára küldtek, nem enyésztek el. Mig testük, élő fáklya, lobogott, Hitük elszállt az ég szeleivel, Mig nem talált millió más agyat, Hol a tiltott gondolat megmaradt. Mindig igy lesz; s ez jövő és remény, Végzet, megtorlás, haladás, vigasz. Hiába pusztít, éget a serény ^ Hóhérsereg és tombol a pimasz Ige-irtó; mint hó alatt a mag A szabadság eszméje megmarad. S a lángból tűz lesz, tüzből fergeteg, Elsöpri azt, ki könyvet égetett. Fáklyát gyújt, mely a sivár rengeteg Sötétjén át biztat, tanít, vezet. S ahol a fáklyahordó elhaladt, A zsarnokságnak nyoma sem marad. f P AZ ELSŐ MAGYAR ÖNKÉPZŐKÖR P tagjainak, valamint barátaiknak szeretettel kíván p KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET P ÉS BOLDOG UJESZTENDŐT í f f f f f SÁRI és LOUIS HACKER % «\ f Í ’ 1 L. L. RONA & CO., INC. Securities for Investment 40 Exchange Place New York 5, N, Y. Telephone: HAnover 2-3810 4 4 4 4 4 4 4 9 4 4 9 4 9 4 4 4 4 4 4 4 4 f I f 4 ti f fi I % § - \ f f f f f f f \ f f f f f f f 91 f f f f KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN MICHEL SCHARF f f f f f f # * m. I f f M f
