Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-20 / 48. szám
'DECEMBER 20, 1952 AZ EMBER 3-ik oldal MIT ÜNNEPELSZ: A HONTALANSÁGOT? (VALÓSÁG — KÖLTÉSZET — PRÓFÉCIA) 1952 karácsonyára irta: TAKARÓ GÉZA I. NEM VOLT HELY. Ez volt a szomorú valóság. A jelenet sötét hátterét nem az éjszaka képezte, mert az égen. most eggyel több csillag is volt, hanem ez a mondat: “Szülé az ő elsőszülött fiát és bepólyálá őt és helyezé a jászolba, mivelhogy nem volt nékik helyök a vendégfogadó háznál.” Az Edictum Caesaris mozgósított. Ezúttal nem háborúra, mert béke volt, ha szabadság nem is volt. Most adóztatás volt az öszszeirás cél-ja. Elavult rendszert követett ebben a megszállott országban a különben praktikus római: Mindenkinek ott kellett jelentkezni, ahova családfájának gyökerei visszanyúltak. Amilyen kellemes érzés valakinek a Mayflowerig vezetni vissza származását (ugylátszik, mégse csupán száz, hanem legalább is félmillió ember jött át azon a kis lélekvesztőn!) annyira kellemetlen volt azoknak a királyi családból származó, elszegényedett jegyeseknek, akik az éjszaki Názáretből indultak el a déli tartomány városkájába, Bethlehembe. Az utak forgalma szinte elviselhetetlen volt a sok ember és állat miatt. Összekeverve haladtak szegények és gazdagok, papok és koldusok, gőgös farizeusok és szegény juhászok, iskolázott Írástudók és gyülekezetből, társadalomból kiközösített emberek, cinikus sadduceusok és üzletemberek. Öszvérek,- szamarak, tevék tarkították a menetet. Mindenkit kivert az Edictum az országutra. Ugyanis “Augusztus _ császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.” A parancs parancs. Békés szándékú emberek kiverve nyugalmukból, hajlékukból, munkájukból bandukolnak a régóta nem javított utón. Közben mégered a szó és “valamint a patak mennél mes»~ szebbre foly. annál inkáb dagad.” Mennyivel fogják emelni újra az adót. Mindig kitalálnak valamit. Azt mondják, hogy katonai barakokat építenek. Valaki sopánkodik, hogy a császár arany serlegből iszik, mig ők *a római igát húzzák. Valaki arról hallott, hogy a főváros faláról letéptek egy római jelvényt a földalatti mozgalom emberei. A másik meg azt hallotta, hogy egy községben lázadás tört ki, de vérbe fojtották. Meddig lehet még birni ezt a rettenetes állapotot? Úgy hírlik, hogy a császárt kiszolgáló bábkirály, Heródes udvarába uj táncosleányokat szállítottak. Vannak, akiket ez mind nem érdekel, a mának élők, reálisan gondolkozók. üzletemberek azon törik a fejüket, hogyan lehetne behozni ennek az útnak a kiadásait az utón, vagy micsoda látnivalók, szórakozások kínálkoznak. Mire a názáretiek beérkeztek, Bethlehem tele volt idegenekkel, jövevényekkel, lármával és pletykával. Tevehajcsárok káromkodtak, kutyák ugattak, a vendéglőből római katonák rekedt hangja hallatszott ki. A názáreti pár minden házba bekopogtat, de a válasz mindenütt ugyanaz: nincs hely. A vendégfogadós is csak az istállóban tud nekik helyet szorítani. De hogyan is tudta volna fölmérni a helyzet jelentőségét? Sokan még ma se tudják. így történt meg, hogy amikor a legnagyobb öröm közeledett a félelemben, keserűségben élő emberiséghez, senki nem akarta befogadni. Ez vonul végig egész életén, ő maga foglalta össze saját biográfiáját ebben a pár szóban: “A rókáknak vagyon barlangjuk és az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani.” Kölcsönzött jászol-bölcsőbe fektették, mikor belépett e világba, és amikor kilépett, egy jólelkü ur, az Arimathiai kölcsönözte oda a maga családi sírboltját. Idő kellett hozzá, hogy a római légiók hires útjait eltemesse a homok és hogy az emberek leveleiket mindennap az ő születésétől számítsák, amely kétfelé osztotta az egész világtörténelmet: “Krisztus előtt” és ‘ ‘Anno Domini.” De még mindig valami nincsen rendben. Karácsonykor hajlamosak vagyunk megelégedni egy kis szentimentális romantikával. Megállunk a hangulatnál, nem jutunk el a gondolatig. A haladó világ pedig szépen közeledik a végső katasztrófához. Mindenki változást akar a világban, csak maga nem akar megváltozni. Mindent megpróbál, spekulál jobbra-balra, még mindig, pedig a vita Názáret és München, az Ácsmester és a szobafestő között, valamint Krisztus és Marx között már akkor eldőlt, amikor Heródes hóhéra a kicsiny bethlehemi fészekbe döfte kardját, de a madárka onnét kirepült. Nem volt hely. Az emberek úgy teleszivták magukat a “fennálló társadalmi rend” állóvizével, mint a pocsolyába esett szivacs. És nem volt már bennük hely semmi uj számára, különösen, ha az ilyen vidékies legendában jelentkezett, mint amely egy csillagról, egy Bébiről és egy istállóról beszél. Nem volt hely az ő számára. Másfelől csupáff a “rend” titkos aláaknázása és nyilvános felforgatása sem hozhatott volna javulást. A tartalomtól függ minden. U.S.A. ma már nem volna, ha forradalmát diktatúra követte volna. II. NINCSEN HELY. “A nagy világon e kivül nincsen számodra hely ...” Ez költészet. Arany János felhatalmazta a költőt: Hazudj, de rajt’ ne fogjanak. “Minden hazug, földön ami szép, csontváz, ijesztő a valódi kép . . . Nem a való hát, annak égi mássa lesz, mitől függ az ének varázsa . . Költő hazudj, csak rajt’ ne fogjanak.” A “Szózat” költőjét ma milliók rajta foghatják. A trianoni véres operáció előtt Magyarországnak 18 millió lakosa volt, utána hétmillió maradt. És az operáció megismétlődött. Még most is tart. Egész Brassót kiüríteni szándékoznak e napokban. Ki tudná megmondani azoknak számát, akik folyton utón vannak és talán soha meg nem érkeznek? Hontalanná lett magyarok boldogan fogadnák el Amerikát otthonuknak. “Extra Hungáriám” is van élet. Mit szóljunk a világ többi népeiről? Ezt a kort már elnevezték a közember századának, atomkornak, de legjellemzőbb neve volna: a Hontalanság kora. A napokban végighallgattam az Egyházak Világtanácsának newyorki gyűlésén egy angol előadást (dr. Elf an Rees tartotta,) aki beszámolt legutóbbi tapasztalatairól földkörüli utján. Végigutaztunk a mappán. Nyugaton 9 millió menekült, Ázsia gyulladásba jött appendixén, Koreában 10 millió. Tibetbe 10 milliót akarnak betelepíteni. Az ilyen kis számok, mint ötezer Triesztben (akikből háromezer tüdővészes), vagy akár a 860,000 arab a jerikói hires, példázatbeli “Véresutón,” négyéves sátorokban, meg a Gáza táján sínylődő még több, szinte figyelemre se számíthat amellett, hogy Gandhi felszabadult és kettészakadt hazájában 5 millió mohamedán menekült át Indiából Pakisztánba és 8 millió hindu megfordítva. A nagy világon van hely mindenki számára, miért hát ez a szörnyű hontalanság? Mert ezekkel a milliókkal baj van. Az erdőtől nem látjuk a szálfát. Az egyes ember tragédiáját. Pedig ezen nem úgy segíthetünk, hogy analizáljuk: a háború vagy a béke áldozata-é, Hitleré vagy Potsdamé; áz sem időszerű kérdés, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallásu; az a kérdés: hogy segítsünk rajtok, mig nem késő? Németországban van jóakarat a beolvasztásra, de nincs hozzá pénz, Palesztinában van pénz, de a világpolitika jóakarata hiányzik. III. LESZ HELY! Mindenki számára. Különben Ady félelmes karácsonyi próféciája megvalósul. A gunyostorát suhogtatja “Békesség ünnepén”: “Hangozzatok jámbor legendák, Zsolozsmák, bibliák, imák. Kicsi gyertyák lobogjatok föl, Bóduljunk tömjénnek szagán!. . . Lobogj kis gyertya! Meg nem árthat Ennyi kis fény tán a világnak. Odakint szörnyű nagy a kétség, Odakint szörnyű a sötétség. Odakint szörnyű vak sötétben Sirály sikoltoz, vércse vijjog, Bagoly huhog, kóbor eb szüköl... A föld könnyektől terhesült meg S a terhesült föld inog, remeg, S a vajúdó kínnak gyümölcse Nem lehet más mint szörnyeteg. .. Ami sóhaj, nyögés, kin, sze.vny volt És rettenet a földgolyón, Vad orkánban kitörni készül Világot verve rombolón. Évezredes tragédiának Bosszuló vége fenyeget, Vad éhesen, vad harcrá. készen Állnak iszonyú seregek . . Mielőtt összecsapnak, még egyszer gondoljuk át a dolgot: Egy a világ és ez az egész az emberé. Otthon kellene magát találnia minden hontalannak mindenütt. Az ultranacionalizmusnak éppen úgy nincs már helye, mint a vasfüggönynek. Táviró, telefon, televízió, rádió, repülőgép, atomenergia meggyorsította az ember növekedését. Kinőttünk a középkorból, de már az újból is. Aki törpe akar maradni, meg van hozzá az egyéni joga, de nincs joga vezetni a legkisebb csoportot sem. A világot nem lehet visszafelé vezetni. Vagy halad, vagy elpusztul. Csajt egyért kell visszamennünk, ami életbe vágó. Vissza egészen Mózesig. Hontalanok vagyunk és leszünk mind, ha meg nem tanuljuk tőle: “Uram, Te voltál nekünk hajléknnk nemz edékről nemzedékre . . Ebből lett á “Tebenned bíztunk . . .” Ezt irtuk pénzünkre: “In God we trust.” Rajt’ ne fogjanak, hogy: Hazudsz! . . . Vissza az első karácsonyi Ígéretéhez: Hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.” Vissza az apostolhoz, tiki az óvilág kulturközpontján, Athénben proklamálta: I “Isten, aki teremtette a világot... az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette . . . * Vissza a Liberty Bell-hez: Hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának!” Előre a “United Nations” vezetésével! Nem volt hely az isteni szeretet számára az emberek [közt, ugyanez okból nem lehet hely sok ember számára a nagy világon sehol. De mindenütt otthon leszünk, ha ráeszmélünk, hogy “az Ő nemzetsége vagyunk. * benne élünk, mozgunk és,vagyunk” Az útvesztőből ma is egyedül az a csillag vezethet ki, amely Bethlehem fölött ragyog. aor Ambda Liquors INC. összes vevőinek és barátainak kellemes karácsonyt és boldog újévet kíván! New York Bor Központja. Itt kaphatja a legjobb hazai és importált borokat minden országbél. Ünnepi vacsorához adjanak jászberényi Rizlinget ($1.25), vagy Egri Bikavért ($1.96). Ne mulasszák el a többi magyar borokat és likőröket. Ha nagy a családja, vagy sok a vendége, az ünnepekre vegyen bort gallonokban! — A leggyorsabban házhoz is szállítunk! — AMBASSADOR LIQUORS 144 EAST 86TH STREET, New York 28, N. Y. (Lexington és 3-ik Avenue között) — Telefon: TRafalgar 6-3000 —
