Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-12-06 / 46. szám
DECEMBER 6, 1952 MÓRICZ ZSIGMOND írása: (Tíz évvel ezelőtt halt meg a magyar prózairodalom óriása: Móricz Zsigmondy aki élete utolsó évtizedében egyre inkább a magyar irodalom “ébresztőjévé” vált. Nagy szeretettel kutatta fel a magyar irodalom értékeit és összeállította a magyar irodalom “élő könyvét,” a Magvetőt. Lelkes és önzetlen szeretettel fordult az uj magyar irodalom, az uj írók felé is, ennek egyik bizonyítéka az itt közölt kis tanulmány, amely tiz — Móricz Zsigmond által válogatott — uj magyar novella előszavaként jelent meg 1932-ben. Halálának tizedik évfordulója idején nem lehet méltóbban emlékezni rá, mint ennek a tanulmánynak leközlésével.) Soha érdekesebb kor mint a mai. írónak a legremekebb vadászterület. Bajban látszik meg az ember s most olyan bajban van az egész világ, hogy fenékig kimutatja mindenkinek, mi lakik benne. Most volna mit Írni, — ha lehetne Írni. De nem lehet. Talán aki ezt hallja, azt feleli, hogy az irót a bátorsága jellemzi. Mindenki annyira iró, amennyire uj, kemény és tiszta képben mutatja meg az életet. Az Írónak világszemlélete legyen s ha van, akkor mutassa meg, mi az igazság. De viszont az iró munkájába annyi hatalomnak van beleszólása, hogy a bátorsága gyakran csupán a gondolatban, az elgondolásban, a vágyban éli ki magát, ha tettre kerül a sor, akkor kénytelen néma maradni. A háború alatt sok cikket, novellát írtam, amiben a leghatározottabban küzdöttem a háború gondolata ellen. Soha egy sem jelent meg. Már a lapban, ahova dolgoztam, tüntetésből kiadták egy elbeszélésemet, amelynek csak az első tiz sorát s az utolsó öt sorát hagyta meg a cenzúra, a többi szöveg helyén fehér hasábokat hagyott a nyomda. Ekkor felmentem magához a legfőbb cenzorhoz. Megkérdeztem tőle, hogy mit akarnak velem. Be akarják szüneteim az írásaimat? A cenzor, kedves, vidám katonaember, a szemem közé nevetett. — Kérem, hisz ön mindent irhát; teleirhatja az összes újságot, amit csak nyomtatnak Magyarországon. — Mit irhatok? — Mindent, ami háborúra lelkesíti a népet. Ma nincs ilyen előzetes cenzúra, de még rosszabb, ha az Írónak magának kell a belső cenzúrát alkalmazni, mert félénkké teszi s bizonytalanná abban, hogy mit szabad, mit nem. Utólag jön a döntés a Tőkén keresztül. A laptulajdonos érzi meg a cenzúra intését s emiatt még óvatosabb, mint maga a hivatalos cenzúra. A mai szépirodalmi iró akármerre fordul, gátakba ütközik. Nem szabad politikai, nem szabad társadalmi határvonalakat sértenie. Nem szabad a közizlés ellen vétenie s a közizlés mimóza természetű, végtelen érzékeny. Nem szabad testületek érdekeit 6érteni. Azonnal jelentkeznek a fogorvosok, ha egy képzelt fogorvosról gúnyos megjegyzés hangzik el. Nem szabad a főkapitányokat megsérteni, nem szabad az illatszergyárosokat. Nem szabad a tanárokat, nem szabad a hivatalnokokat, nem szabad a gazdagokat, nem szabad a szegényeket. Nem szabad az előfizetőt, mert lemondja a lapot. Nem szabad "erkölcstelen” történetet írni, nem szabad nyersebb kifejezést használni, nem szabad újat írni, nem szabad halálos végének lenni a drámának. Hamletnek el kell venni feleségül Oféliát és lehetőleg nem szabad mást írni, csak harmonikus, izgalmas, naiv szerelmi történetet, szerelmi kombinációkat, vidámságot, kacagtatót és megnyugtatót. Ezt szabad. Ezt mindenki irhát, amennyit akar, ezt közlik, ezzel készek telenyomtatni a fehér papirt. De életet, vért, bánatot, kemény igazságot, azt nem szabad. A magyar irodalom a mai napig megőrizte hivatásának szent érzését és rendeltetésének magasztos feladatát. A magyar iró nem tud poentre dolgozni. A magyar iró az első sorral, amit leír, magát az életet akarja adni, úgy ahogy van. Még a kisebb tehetségű iró is áhítattal és méltósággal fogja a tollát és nemes akarattal közli a mondanivalóját. Amerikai ügynök járt nemrég Budapesten, aki mondta, hogy náluk nagyszerű lehetősége volna a “szenzációs irodalomnak.” Kérte, kik azok a magyar irók, akik tömegkönyveket tudnának adni? . . . Nincsenek ilyen íróink, nem tudunk neki gyárosokat adni, akikre rábízhatja az üzlete érdekeit. A magyar irodalom még nem szállott le az ipari munka nívójára. Inkább vergődik a milliónyi baj és gátlás közt, de nem alkuszik meg az Írással. író akar maradni. Ez soha olyan súlyosan nem érintette az irók életét, mint ma, a háború óta fellépő magyar írókat. Csodálatosképpen egyre nagyobb tömegben jelentkeznek a magyar tehetségek a művészet minden területén. Szinte érthetetlen, mért tódulnak egyre többen az irói pályára s mért vesztik életüket és vérüket ezen a mezőn. Ebben a kötetben tiz fiatal magyar irót mutatok be. Mindannyian most jelentkeztek, a háború után, valamennyien fiatalok s valamennyien nagy tehetségek. Ez a kötet, amely elé ezt az elöljáró beszédet írom, diadalmas felkiáltás az ellen a nehéz és szégyenletes állapot ellen, ami az irodalmat körülveszi. Valamennyien fiatalok s mégis valamennyien a régi magyar irói ideálok vallói és a régi magyar irodalmi szellemesség folytatói. A maga nemében mind egy-egy kis remekművel szerepel ebben a kötetben. Már elérték mindnyájan a kritika s a közönség becsülését. Elfogadottak és meg tiszteltek. Most először állanak ki együtt a csatamezőn egy sorban és egy tömör falanxban. Bizonyos igazságtalanság van abban, hogy az első kötetben csak tizen fémek el, mert másik tizet s harmadik tizet lehetne melléjük felsorakoztatni. Ha együtt nézem ezt a kötetet és ezt a társaságot, büszkének mondhatom magam, hogy ilyen gárdával lehetek együtt s szeren-11 EMBER csémnek tekintem, hogy még élek és alkalmam van kimondani, hogy a magyar irodalom tehetségtermő szűz talaj .amikor ilyen tizet vezényelhet ki a maga igazságainak védelmére. Mert a mai magyar irodalmat ez jellemzi: az igazság keresése. A mi elődeink a regényben s elbeszélő prózában valamennyien szem előtt tartották, legfontosabb szempontnak vették a szórakoztatás feladatát. Még közel voltak a fonóhoz, ahol a népmesék, az ezer évek alatt kitermelt s fenntartott mesék lélekmulattató variánsai suhogtak, ők is azokat akarták folytatni. Jókai zsenialitással, Mikszáth, Gárdonyi, Bródy már mélyebb élet ismerettel, de m é g mindig zseniális mesevággyal. A mi generációnk, akik a század első tizedében léptünk ki a mezőre, volt az első, amely tisztán igazságkeresö irodalmat akart termelni. Ezek a mai fiatalok nagyon komolyak, nagyon határozottak s nagyon életet akarók. Nemcsupán mulattatói akarnak lenni az olvasóknak, hanem felvilágositói. S ha a közönség pártjukra áll s nekik életlehetőséget engedélyez; még igazabbak s még ébresztőbbek lesznek. Nyugodtan merem leirni, hogy a magyar Írás ifjú nemzedéke j érettebb és művészileg tökélete-5-ik oldol sebb, mint az elmúlt korok bármely nemzedéke. Mintha rendeltetést éreznének, hogy vallani s vállalni kell a magyar sorsot. De valami hiányzik: az, ami nem szabad. Nem tudjuk mit jelent ez a generáció a holnap szellemisége számára. Nem látunk kibontakozó koncepciókat a holnapra. A mai magyar iró kétlábbal áll a tegnap földjén s csak szivét tárja fel a holnap elé. A magyar irók lelkűk mélyén tisztában vannak azzal, hogy úttörőknek és vértanuknak kell lenniök. Nagy árat fizetnek lelki munkájukért: a hallgatást és a meg nem hallgattatást. De a lélek él és a mécses világit. A “PRIBÉK- ÜGY’’ FEJLEMÉNYEI: A Bányászlap visszautasítja Wass Albert rágalmait Tiltakoznak az amerikai magyar katonák szülei Az amerikai magyarság a legnagyobb felháborodással foglalkozott azzal a botránnyal, amelyet az Amerika - gyűlöletéről és antiszemita izgatásairól közismert Wass Albert egyik nemrég elmondott beszéde váltott ki. Wass Albert a newyorki nyilasok gyűlésén pribékeknek nevezte azokat az amerikai katonákat, akik annak idején elfogták a szökésben levő magyar háborús bűnösöket, Szálasit és vérengző tömeggyUkos bandáját. cikk többek között a következőket, mondja: “A gyűlöletnek ezek a nyomosuságos házalói butának tekintik az amerikaiakat s azt hiszik, hogy Eisenhower elfelejti Dachau, Mauthausen és Auschwitz szörnyűségeit, vagy azokat a szerencsétlen amerikai katonákat, akik leestek repülőgépeikről és akiket a feluszitott és félrevezetett nép Németországban és Magyarországban meglincselt. A “Magyar Bányászlap” - ban Fáy-Fischer Andor, a lap kiváló szerkesztője erélyes hangon utasította vissza a minősíthetetlen támadásokat, amire Wass Albert nyilt levelet jelentetett meg a pittsburghi nyilas újságban Eisenhower tábornagyhoz. Ebben megismétli az elfogott gonosztevők glorifikálását, de a “pribék”-megjelöléssel kapcsolatban úgy igyekszik “enyhíteni” korábbi durva vádjait, hogy nem az amerikaiak, hanem a magyarok voltak pribékek, akik segédkeztek Szálasiék összefogásában az amerikai Himler Mártonnak. Ugyanakkor a nyilasok régi receptje szerint kommunistának bélyegzi az antibolsevista harcairól közismert Fáy- Fisher Andort. A nyilvánosan denunciáló nyiltlevélre most a “Magyar Bányászig r,” méltó választ ad. A hatalmas Igyekezve megszabadulni sötét múltjuktól, el akarják itt hitetni, hogy “ők csak a kommunizmus ellen harcoltak” miközben ténylegesen uszítottak a nyugatiak, s különösen az amerikaiak ellen uszítottak, s az Egyesült Államok katonáit ‘piszkos kannibáloknak” és “gyermekgyilkosoknak” nevezték. "Gróf” Wass Albert most levelet irt Eisenhower generálisnak, amelyben lapunkat kommunistának nevezte és amelyben hazudik a “pribék”-kijelentést illetőleg. “Gróf” Wass hazudik, amikor azt írja, hogy : “magyar asszisztenseket küldtek egyenesen Magyarországból s azok segítettek Himlernek és nem az amerikai katonák. Rekordon levő tény, hogy másnak, mint az amerikai fegyveres erő tagjának nem volt szabad letartóztatást eszközölni az amerikai megszállt zónákban és rekordon lévő tény, hogy 1945 augusztusáb a n Magyarországból senkinek nem volt szabad az amerikai zónába belépni.” A “Magyar Bányüszlap” egyidejűleg több amerikai magyar szülő tiltakozó levelét közli, akiknek fiai az amerikai hadsereg kötelékében küzdöttek a náci fenevad ellen. Hajas István és felesége, E. Beckley-i (W. V.,) lakósok felháborodva utasítják vissza Wass Albert gyalázkodását és kijelentik, hogy nekik hét fiuk harcolt Amerika egyenruhájában amire mindig büszkék lesznek és többek között ezeket a hős fiukat merészelte Wass Albert pribékeknek nevezni! Mások is tiltakozó leveleket írtak és erőteljes szavakban bélyegzik meg a DP-törvény segítségével Amerikába bejutott Amerika-gyalázó “gróf” kártékony magatartását. Értesülésünk szerint nagyszabású társadalmi akcióval akarja az amerikai magyarság a megfelelő választ megadni a hálátlan Wass Albertnek! I Vásároljunk Bond-ot! JOLIÉ GABOR says: “Every woman needs the soft flattery that real pearls can give her” — and for this Christmas Season offers you this two-strand necklace of large, cultured pearls with a beautiful imported clasp at the very special price of $69.00. The Broach to be worn on your gown or, as shown here, on your pearls, has eleven large cultured pearls at the very low cost of $29.95. Mme. Gabor says, “The . most glamorous earrings in the world are these copies of Empress Maria Theresa’s earrings with sixteen real cultured pearls, 549.00. All prices include tax and postage. or PEARL SALON 699 MADISON AVENUE, NEW YORK TEmpleton 8-3896, TEmpleton 8-3193 21, N. Y.
