Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-11-22 / 44. szám
NOVEMBER 22, 1952 AZ EMBER 3-ik. oldcK Krapiilinsky és Waschiapsky, két világmegváltók Irta: KÉRI PÁL Én tudom hogy az emberek ma már elíásultak. Sőt, nem csak az emberek, hanem az egész emberiség, a közvélemény, az emberi lelkiismeret is. A lelkiismeret ásit egy nagyot, amikor valami. történik, amin 1912-ben, a Balkán-háború előtt, 40-éves háborúnk kezdete előtt még fölorditott volna. Én sem mondom hogy valami különösen felháborodtam volna — felháborodásom szakadatlan, ahhoz .nem kell ilyen élmény — mégis, nékem legalább feltűnt, amit mások észre sem vettek: Amikor Málik, a Szovjet megbízottja a UN-nál hajóra szállt, hogy hivatalát átadja utódjának, a hajón még nagy pezsgős lakomát csapott az orosz követség számára meg a Szovjet bizalmas barátainak. Ugyanaz nap hogy ez a fényes bucsu-lakoma lefolyt, állt reggel az újságokban, hogy Julius Rosenberget, ezt a szerencsétlen ökröt és feleségét, Ethel Rosenberget, ezt a szerencsétlen tehenet, végleg villamos-székre Ítélték, mert a legfőbb törvényszék elutasította kifogási kísérleteiket. Természetes, hogy a lakomán ez a szerencsétlen házaspár senkinek eszébe nem jutott. Talán még a Tass tudósítója is, mielőtt elment volna a lakomára, meg se táviratozta ezt a kis hirt, minthogy nem tartozik a “Pravda” első oldalára. Julius és Ethel Rosenberg, ez a két szerencsétlen szamár, háború évadján atombomba titkokat szerzett a Szovjetunió számára, ez kisülvén most villamosszék járna nékik, és majd Eisenhower elnöknek kellemetlen dolga lesz, életfogytiglanra megkegyelmezni nékik, ugyan mit szól hozzá majd MacCarthy. De ez Eisenhower gondja. Málik mester, a Szovjet tekintélyes távozó megbízottja a UN-nál, mosolyogva fogadja az érkező szovjet nagyságokat és szovjet-barátokat, mig neje, née Tényeréche-Talpache dirigálja a pincéreket a büffénél, aminek válogatottan pikáns zakucki-járói olyan hires a szovjeti vendégszeretet, rakatja sorba a francia-pezsgős vedreket és tapogatja a vodkás fiaskókat, elég hidegek-e, mert annak jéghidegnek kell lenni noha nem jár bele jég mint a whiskybe. Rosenberg? Ki az? Ja! Azok ülhetnek amig megkékülnek. Vagy megkékülhetnek akár rögtön is a villamos székben. A sztálinista urnák pezsgős lakoma, a sztálinista szamárnak villamos szék. Ezt különben is világosan megmagyarázta legutóbbi orákulumában írásban és szóban, Sztálin a Nagy, stb., stb. és hogy néhány sort megspóroljak, egyszerűen: az élő isten. Megmagyarázta amit eddig is tudtunk, de most nyíltan kinyilatkoztatta: a Szovjet birodalom kommunista pártja és a más országokban dolgozó kommunisták, az egy- A más, nem kommunista országokban dolgozó kommunisták kötelesek mindenben az orosz kommunista pártot szolgálni. Ennek fejében az orosz kommunista párt támogatja a más országokban dolgozó kommunistákat. Támogatja, mind a vérpadig. De azoknak, ha véletlenül nem lettek fejesek, ez a dolguk. Meghalni a Szovjetért. Kissé részletezve a kérdést: meghalni a pezsgőző szovjet urakért. Mert a szovjet ez: aki benn van a kosárban. Persze, ez a kosár se feneketlen és a szovjet uraknak se fenékig pezsgő. Még az a pár ember, aki végleg megfészkelt abban a kosárban, még azok alatt is kiszakadhat a feneke, ha az élő isten például meg találna halni. De, amig urak, addig pezsgő jár nékik, mig a szovjet szamaraknak villamos-szék. Ez utóbbiak viszont vigasztalódhatnak azzal, hogy a párt pezsgős jacsékája, szakosztálya is bármikor megkaphatja a tarkólővést vagy a halálmunkát a táborban. A szerencsétlen szamarak sejtjének azonban ez a dolga: meghalni ha kell a pezsgőző urakért, mégpedig úgy, hogy tudomást se vegyenek róluk. Mert ez a Szovjet és nem más: a mindenkori urak pezsgőző bandája. Ugyanez a Málik mester, vagy egy héttel pezsgőző távozása előtt, soványka kis intervjuval szolgált az újságíróknak. Azt mondta: “Ez a világ sora. Én elmegyek és átadom a helyemet fiatalabbnak.” Hazudott. Minden ok és cél nélkül, hazudott. Ami biztos az biztos; hazudni mindig jó. Nem fiatalabb erőnek adta át a helyét a UN-nál, hanem a legöregebb gazembernek, magának Visinszki külügyminiszternek. Ennek a Visinszki külügyminiszternek a helyzete és viszonya egészen különös és nagyon jellemző. Nincs benne az igazi hatalmat irányítók fészkében és nem is lehet, mert mensevik volt annak idején, Lenin ellenfele. Most ugyan kapott valami béna kis helyet a hatalmasok árnyékában, de mindenki tudja, hogy ő csak egy alkalmazott, egy engedelmes végrehajtó, nem pedig irányitó tag. Minek köszönheti hát akkor, hogy a Szovjet külügyminiszteri- címet és jelleget viseli? Ez csodálatos. Annak, hogy jól tud gorombáskodni és káromkodni! ő volt a nagy politikai perekben a harmincas évek elején az állami közvádló. Akkor is, Sztálin engedelmes végrehajtója, sőt, mondhatjuk, hóhéra. Kellemes meglepetést keltett. Sztalinék oda voltak, milyen félelmesen és szüntelen tud káromkodni. Valósággal megugatta a vádlottakat, olyan kétségbeesetteket ugatott rájuk mint egy megcsonkított farkú házőrző kutya, aminek a falusiak hite szerint épp azért vágják le a farkát, hogy annál mérgesebben ugasson. Az egyik vádlottat, ha jól emlékszem Radeket, csak úgy szólongatta mindig: “te kos fia.” | Ezzel kész volt a karriér. Aki ilyen cifrán és szorgalmasan tud | káromkodni, azt fel kell használni. A példátlan, és valósággal forradalmi aztán az, mire haszj nálták. Megtették — külügyminiszternek. Valaki külügymiiniszter lesz azért, mert legcifrábban káromkodik a kétszáz milliós birodalomban! A Szovjet eljövetelére kellett várnunk hogy ezt megérjük. Külügyminiszteri minősítés: elég goromba és káromkodós-e valaki. Visinszki, — köszönöm, elég goromba. Az ő dolga az UN-ben az, hogy lángba borult kopasz fővel verje az asztalt és gorombáskodjon. A munkát nem ő végzi. Arra ott van Gromyko meg Zarubin. Azok a mindenkori vonalhoz alkalmazzák a nemzetközi helyzetet, lehetőleg szószerint megtűzdelve a dolgot Sztálin legutóbbi megnyilatkozásaival. Visinszki aztán az egészet lefordítja magának gorombáskodásra és asztaldöngetésre. Egyébbel nem törődik, nem is tud mást. Gyakran megtörténik, hogy káromkodási maratonjába baklövések csúsznak be. Ezeket aztán utóbb helyebiteni kell. De ezt nála nem veszik rossz néven. A fő, hogy goromba. Azonkívül, azt a zamatot igyekszik kelteni, hogy ő “népiesch.” Nem úgy, mint a többi diplomaták, — ő a népe leikéből beszél. De én még, kivéve azt az egy “kos”t, egyetlen eredeti orosz kiszólást nem olvastam az ő szájából. Ilyeneket jmond: “mint nálunk Oroszországban mondják, ez olyan vilá] gos, mint a kétszerkettő négy.” Úgy látszik még ezt sem tudja, i Hogy hogyan gondolkozik és szól az orosz nép. Csak goromba, a maga természetéből. De még ez is kérdés. Lehet, hogy annak idején mikor a i marsalbotot kiérdemelte magának a káromkodással, akkor az | feküdt néki. De most már vén, fáradt gazember szegény. Egyszer már meg is legyintette a szél. Bizonyára szeretné már j kímélni magát. Mondják is, már nem a régi. Gorombaságokat, durvaságokat mond még, de már nem jön ki annyira a sodráj ból mint virágkorában. Lángba borul még a kopasz feje és döngeti a UN asztalát, de már mintha kímélné magát. Csakhogy, nem lehet ám. Néki az a dolga, azért tartják és ápolják, j hogy káromkodjon a UN berkeiben, mint egy huszárőrmester. I Muszáj néki folytatni, amig egy szusz van benne. Huszárőrmester a külügyminiszteri székben! De még eb- í ben is, hadd tegyünk bizonyos megkülönböztetést. Volt idő, ; amikor a huszárság “hadosztály-lovasság” lévén szemben a 'közönséges “vonal-lovasság”-gal, a huszár altisztek különös kiképzésben részesültek. A cifra káromkodás akkor csak olyan szorgalmi feladata volt a huszár strázsamesternek. Később, mikor a lovasság általában elvesztette régi jelentőségét, ez a j nevezetes káromkodási tehetség vált fő jellemzőjévé. De akkor 1 is, bizony nem mindenki lehetett igazándi cifrán mocskos szájú huszárőrmester. Ahhoz adomány kellett, ötlet, svung, zamatosán káromkodni huszárőrmester módra. Én nem látom, hogy ebből a tehetségből volna valami Visinszkiben. ő c s a k egy goromba fráter. Szovjet külügyminiszternek, jó. Már huszárőrmesternek, — nagy kérdés. I M , „ . l n Marschalkónak nem keli Magyarország felszabadítása! A fasiszta lapok hevesen támadják a Free Europe Committe-t Az emigrációban megjelenő különféle szélsőjobboldali, náci és fasiszta újságok az utóbbi időben egyre elszántabb makacssággal jelentetik meg a Free Europe Comímittee elleni támadó, gyalázkodó I cikkeiket. A “Hídverők,” a Dél- I amerikában megjelenő “Uj Ma- 1 gyarság,” az “Amerikai Magyar | Hang,” a “Kanadai Magyarság” központilag irányított támadó hadjárata mögött az a követelés húzódik meg, hogy a Free Europe Committee az általa fenttaytott rádióknál adjon szereplési Illetőséget a náci - rezsimben súlyosan kompromittált, uszitóan antidemokrata és antiszemita újságíróknak. A hírhedt Marschalkó Lajos, . Ráttkai - Radic, Somodi - Klaszek I és társaik szeretnének szerepléshez jutni, hogy már ne csak az emigráns tömegeket, de a rádión át az otthoni magyarságot is fertőzhessék az uj-nácizmus dögleletes eszméivel. Valamikor “Az Ember” is szigoru kritikával illette a magyarnyelvü í'ádióelőadásokat és a newyorki, valamint müncheni rádiók személyi összetételét. Mi javítani és nem rombolni akartunk s örömmel állapítjuk meg, hogy az annak idején általunk felhozott kifogások nagyrészében megtörtént az orvoslás. Mi nem azt akartuk, hogy a Free Europe rádiói egy elvakult szélsőséges irányzat szócsövévé zülljenek le, hanem hogy ezek a rádiók szakszerűségi és megbízhatósági szempontból egyaránt tökéletesebbé váljanak és még jobban, még hatásosabban szolgálják a célt: a rabságban] I szenvedő ország felszabadítására irányuló mozgalmat. A nyilas lapok egyébként felháborítóan antiszemita szólamokat hangoztatnak támadó cikkeikben: a Free Europe Cimmittee-t “a zsidó imperializmus, a zsidó világhódító törekvések” eszközének állítják be s Marschalkó Lajos odáig megy ezen a téren, hogy kijelenti: inkább nem kell Magyarország felszabaditása, ha ez a Free Europe segítségével történik: Moszkvának ezen a téren nincs ma jobb ügynöke az emigrációban, mint ezek a szélsőjobboldali újságok és újságírók. Érdemes lenne egyszer jobban utánanézni: nincs-e Moszkva keze és pénze az ilyenfajta nyilas akciók mögött?— Hacker Sári a jótékonyság szolgálatában Hacker Jenőnek, a New Yorki Önképző Egyesület alelnökének közszeretetben álló felesége. Hacker Sári évek óta jelentékeny összegeket szerez a legnemesebb jótékony célokra. Legutóbb 1,700 dollárt kapott a Baker Bros, Corp. tulajdonosától, H. S. McCormicktól a Bellevue Hospital Recreation Centerben a szegény gyermekek játékhaza felépítéséhez való hozzájárulásként. Esztendők óta fáradhatatlanul végzi Hacker Sári önzetlen humanitárius munkáját és igy mindenképen érthető ennek a melegszívű asszonynak példátlan népszerűsége. (EREDETI NAGYSÁG' Lepje meg Őt és Magát JOLIÉ GÁBOR-tól egy dupla dimenzióju álomszép brossal, értékes brilliáns-utánzat, közepén egy nagy valódi tenyésztett gyönggyel $9.50 adóval együtt! Hozzávaló fülbevaló $12.50 Postán is rendelhető Money Order vagy csekk ellenében, nincs külön költség! Jolié Gabor 699 MADISON AVE. New York, N. Y. Telefon: TE 8-3896 Hirdessen „Az Ember“ karácsonyi számában!
