Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-11-22 / 44. szám

NOVEMBER 22, 1952 AZ EMBER 3-ik. oldcK Krapiilinsky és Waschiapsky, két világmegváltók Irta: KÉRI PÁL Én tudom hogy az emberek ma már elíásultak. Sőt, nem csak az emberek, hanem az egész emberiség, a közvélemény, az emberi lelkiismeret is. A lelkiismeret ásit egy nagyot, ami­kor valami. történik, amin 1912-ben, a Balkán-háború előtt, 40-éves háborúnk kezdete előtt még fölorditott volna. Én sem mondom hogy valami különösen felháborodtam volna — fel­háborodásom szakadatlan, ahhoz .nem kell ilyen élmény — mégis, nékem legalább feltűnt, amit mások észre sem vettek: Amikor Málik, a Szovjet megbízottja a UN-nál hajóra szállt, hogy hivatalát átadja utódjának, a hajón még nagy pezsgős lakomát csapott az orosz követség számára meg a Szovjet bizalmas barátainak. Ugyanaz nap hogy ez a fényes bucsu-lakoma lefolyt, állt reggel az újságokban, hogy Julius Rosenberget, ezt a szerencsétlen ökröt és feleségét, Ethel Ro­­senberget, ezt a szerencsétlen tehenet, végleg villamos-székre Ítélték, mert a legfőbb törvényszék elutasította kifogási kísér­leteiket. Természetes, hogy a lakomán ez a szerencsétlen há­zaspár senkinek eszébe nem jutott. Talán még a Tass tudósí­tója is, mielőtt elment volna a lakomára, meg se táviratozta ezt a kis hirt, minthogy nem tartozik a “Pravda” első oldalára. Julius és Ethel Rosenberg, ez a két szerencsétlen szamár, há­ború évadján atombomba titkokat szerzett a Szovjetunió számára, ez kisülvén most villamosszék járna nékik, és majd Eisenhower elnöknek kellemetlen dolga lesz, életfogytiglanra megkegyelmezni nékik, ugyan mit szól hozzá majd MacCar­­thy. De ez Eisenhower gondja. Málik mester, a Szovjet tekin­télyes távozó megbízottja a UN-nál, mosolyogva fogadja az ér­kező szovjet nagyságokat és szovjet-barátokat, mig neje, née Tényeréche-Talpache dirigálja a pincéreket a büffénél, ami­nek válogatottan pikáns zakucki-járói olyan hires a szovjeti vendégszeretet, rakatja sorba a francia-pezsgős vedreket és tapogatja a vodkás fiaskókat, elég hidegek-e, mert annak jég­hidegnek kell lenni noha nem jár bele jég mint a whiskybe. Rosenberg? Ki az? Ja! Azok ülhetnek amig megkékülnek. Vagy megkékülhetnek akár rögtön is a villamos székben. A sztálinista urnák pezsgős lakoma, a sztálinista szamárnak vil­lamos szék. Ezt különben is világosan megmagyarázta legutóbbi orá­kulumában írásban és szóban, Sztálin a Nagy, stb., stb. és hogy néhány sort megspóroljak, egyszerűen: az élő isten. Meg­magyarázta amit eddig is tudtunk, de most nyíltan kinyilat­koztatta: a Szovjet birodalom kommunista pártja és a más országokban dolgozó kommunisták, az egy- A más, nem kom­munista országokban dolgozó kommunisták kötelesek min­denben az orosz kommunista pártot szolgálni. Ennek fejében az orosz kommunista párt támogatja a más országokban dol­gozó kommunistákat. Támogatja, mind a vérpadig. De azok­nak, ha véletlenül nem lettek fejesek, ez a dolguk. Meghalni a Szovjetért. Kissé részletezve a kérdést: meghalni a pezsgőző szovjet urakért. Mert a szovjet ez: aki benn van a kosárban. Persze, ez a kosár se feneketlen és a szovjet uraknak se fené­kig pezsgő. Még az a pár ember, aki végleg megfészkelt abban a kosárban, még azok alatt is kiszakadhat a feneke, ha az élő isten például meg találna halni. De, amig urak, addig pezsgő jár nékik, mig a szovjet szamaraknak villamos-szék. Ez utób­biak viszont vigasztalódhatnak azzal, hogy a párt pezsgős ja­­csékája, szakosztálya is bármikor megkaphatja a tarkólővést vagy a halálmunkát a táborban. A szerencsétlen szamarak sejtjének azonban ez a dolga: meghalni ha kell a pezsgőző urakért, mégpedig úgy, hogy tudomást se vegyenek róluk. Mert ez a Szovjet és nem más: a mindenkori urak pezsgőző bandája. Ugyanez a Málik mester, vagy egy héttel pezsgőző távozá­sa előtt, soványka kis intervjuval szolgált az újságíróknak. Azt mondta: “Ez a világ sora. Én elmegyek és átadom a helye­met fiatalabbnak.” Hazudott. Minden ok és cél nélkül, hazu­dott. Ami biztos az biztos; hazudni mindig jó. Nem fiatalabb erőnek adta át a helyét a UN-nál, hanem a legöregebb gaz­embernek, magának Visinszki külügyminiszternek. Ennek a Visinszki külügyminiszternek a helyzete és viszonya egészen különös és nagyon jellemző. Nincs benne az igazi hatalmat irányítók fészkében és nem is lehet, mert mensevik volt annak idején, Lenin ellenfele. Most ugyan kapott valami béna kis helyet a hatalmasok árnyékában, de mindenki tudja, hogy ő csak egy alkalmazott, egy engedelmes végrehajtó, nem pedig irányitó tag. Minek köszönheti hát akkor, hogy a Szovjet kül­ügyminiszteri- címet és jelleget viseli? Ez csodálatos. Annak, hogy jól tud gorombáskodni és káromkodni! ő volt a nagy politikai perekben a harmincas évek elején az állami közvád­ló. Akkor is, Sztálin engedelmes végrehajtója, sőt, mondhat­juk, hóhéra. Kellemes meglepetést keltett. Sztalinék oda voltak, milyen félelmesen és szüntelen tud káromkodni. Való­sággal megugatta a vádlottakat, olyan kétségbeesetteket uga­tott rájuk mint egy megcsonkított farkú házőrző kutya, ami­nek a falusiak hite szerint épp azért vágják le a farkát, hogy annál mérgesebben ugasson. Az egyik vádlottat, ha jól em­lékszem Radeket, csak úgy szólongatta mindig: “te kos fia.” | Ezzel kész volt a karriér. Aki ilyen cifrán és szorgalmasan tud | káromkodni, azt fel kell használni. A példátlan, és valósággal forradalmi aztán az, mire hasz­­j nálták. Megtették — külügyminiszternek. Valaki külügymi­­iniszter lesz azért, mert legcifrábban káromkodik a kétszáz milliós birodalomban! A Szovjet eljövetelére kellett várnunk hogy ezt megérjük. Külügyminiszteri minősítés: elég goromba és káromkodós-e valaki. Visinszki, — köszönöm, elég gorom­ba. Az ő dolga az UN-ben az, hogy lángba borult kopasz fővel verje az asztalt és gorombáskodjon. A munkát nem ő végzi. Arra ott van Gromyko meg Zarubin. Azok a mindenkori vo­nalhoz alkalmazzák a nemzetközi helyzetet, lehetőleg szó­­szerint megtűzdelve a dolgot Sztálin legutóbbi megnyilatko­zásaival. Visinszki aztán az egészet lefordítja magának go­rombáskodásra és asztaldöngetésre. Egyébbel nem törődik, nem is tud mást. Gyakran megtörténik, hogy káromkodási maratonjába baklövések csúsznak be. Ezeket aztán utóbb he­­lyebiteni kell. De ezt nála nem veszik rossz néven. A fő, hogy goromba. Azonkívül, azt a zamatot igyekszik kelteni, hogy ő “népiesch.” Nem úgy, mint a többi diplomaták, — ő a népe leikéből beszél. De én még, kivéve azt az egy “kos”t, egyetlen eredeti orosz kiszólást nem olvastam az ő szájából. Ilyeneket jmond: “mint nálunk Oroszországban mondják, ez olyan vilá­­] gos, mint a kétszerkettő négy.” Úgy látszik még ezt sem tudja, i Hogy hogyan gondolkozik és szól az orosz nép. Csak goromba, a maga természetéből. De még ez is kérdés. Lehet, hogy annak idején mikor a i marsalbotot kiérdemelte magának a káromkodással, akkor az | feküdt néki. De most már vén, fáradt gazember szegény. Egy­szer már meg is legyintette a szél. Bizonyára szeretné már j kímélni magát. Mondják is, már nem a régi. Gorombaságokat, durvaságokat mond még, de már nem jön ki annyira a sodrá­­j ból mint virágkorában. Lángba borul még a kopasz feje és döngeti a UN asztalát, de már mintha kímélné magát. Csak­hogy, nem lehet ám. Néki az a dolga, azért tartják és ápolják, j hogy káromkodjon a UN berkeiben, mint egy huszárőrmester. I Muszáj néki folytatni, amig egy szusz van benne. Huszárőrmester a külügyminiszteri székben! De még eb- í ben is, hadd tegyünk bizonyos megkülönböztetést. Volt idő, ; amikor a huszárság “hadosztály-lovasság” lévén szemben a 'közönséges “vonal-lovasság”-gal, a huszár altisztek különös kiképzésben részesültek. A cifra káromkodás akkor csak olyan szorgalmi feladata volt a huszár strázsamesternek. Később, mikor a lovasság általában elvesztette régi jelentőségét, ez a j nevezetes káromkodási tehetség vált fő jellemzőjévé. De akkor 1 is, bizony nem mindenki lehetett igazándi cifrán mocskos szá­jú huszárőrmester. Ahhoz adomány kellett, ötlet, svung, za­matosán káromkodni huszárőrmester módra. Én nem látom, hogy ebből a tehetségből volna valami Visinszkiben. ő c s a k egy goromba fráter. Szovjet külügyminiszternek, jó. Már hu­szárőrmesternek, — nagy kérdés. I M , „ . l n Marschalkónak nem keli Magyarország felszabadítása! A fasiszta lapok hevesen támadják a Free Europe Committe-t Az emigrációban megjelenő kü­lönféle szélsőjobboldali, náci és fasiszta újságok az utóbbi időben egyre elszántabb makacssággal je­lentetik meg a Free Europe Com­­ímittee elleni támadó, gyalázkodó I cikkeiket. A “Hídverők,” a Dél- I amerikában megjelenő “Uj Ma- 1 gyarság,” az “Amerikai Magyar | Hang,” a “Kanadai Magyarság” központilag irányított támadó hadjárata mögött az a követelés húzódik meg, hogy a Free Europe Committee az általa fenttaytott rádióknál adjon szereplési Illető­séget a náci - rezsimben súlyosan kompromittált, uszitóan antide­mokrata és antiszemita újságírók­nak. A hírhedt Marschalkó Lajos, . Ráttkai - Radic, Somodi - Klaszek I és társaik szeretnének szereplés­hez jutni, hogy már ne csak az emigráns tömegeket, de a rádión át az otthoni magyarságot is fer­tőzhessék az uj-nácizmus döglele­­tes eszméivel. Valamikor “Az Ember” is szigo­­ru kritikával illette a magyarnyel­­vü í'ádióelőadásokat és a new­­yorki, valamint müncheni rádiók személyi összetételét. Mi javítani és nem rombolni akartunk s örömmel állapítjuk meg, hogy az annak idején általunk felhozott kifogások nagyrészében megtör­tént az orvoslás. Mi nem azt akartuk, hogy a Free Europe rá­diói egy elvakult szélsőséges irány­zat szócsövévé zülljenek le, hanem hogy ezek a rádiók szakszerűségi és megbízhatósági szempontból egyaránt tökéletesebbé váljanak és még jobban, még hatásosabban szolgálják a célt: a rabságban] I szenvedő ország felszabadítására irányuló mozgalmat. A nyilas lapok egyébként fel­háborítóan antiszemita szólamo­kat hangoztatnak támadó cikkeik­ben: a Free Europe Cimmittee-t “a zsidó imperializmus, a zsidó vi­lághódító törekvések” eszközének állítják be s Marschalkó Lajos odáig megy ezen a téren, hogy kijelenti: inkább nem kell Ma­gyarország felszabaditása, ha ez a Free Europe segítségével történik: Moszkvának ezen a téren nincs ma jobb ügynöke az emigráció­ban, mint ezek a szélsőjobboldali újságok és újságírók. Érdemes lenne egyszer jobban utánanézni: nincs-e Moszkva keze és pénze az ilyenfajta nyilas akciók mögött?— Hacker Sári a jótékonyság szolgálatában Hacker Jenőnek, a New Yorki Önképző Egyesület alelnökének közszeretetben álló felesége. Hacker Sári évek óta jelentékeny összegeket szerez a legnemesebb jótékony célokra. Legutóbb 1,700 dollárt kapott a Baker Bros, Corp. tulajdonosától, H. S. McCormick­­tól a Bellevue Hospital Recreation Centerben a szegény gyermekek játékhaza felépítéséhez való hoz­zájárulásként. Esztendők óta fá­radhatatlanul végzi Hacker Sári önzetlen humanitárius munkáját és igy mindenképen érthető ennek a melegszívű asszonynak példátlan népszerűsége. (EREDETI NAGYSÁG' Lepje meg Őt és Magát JOLIÉ GÁBOR-tól egy dupla dimenzióju álomszép brossal, értékes brilliáns-utánzat, közepén egy nagy valódi tenyésztett gyönggyel $9.50 adóval együtt! Hozzávaló fülbevaló $12.50 Postán is rendelhető Money Order vagy csekk ellenében, nincs külön költség! Jolié Gabor 699 MADISON AVE. New York, N. Y. Telefon: TE 8-3896 Hirdessen „Az Ember“ karácsonyi számában!

Next

/
Thumbnails
Contents