Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-27 / 36. szám
EZ TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON: ÚJABB KITELEPÍTÉSEK AZ ORSZÁG DÉLI RÉSZÉN Magyarország déli részén újabb kitelepítéseket szerveznek. Az információk szerint ezek a deportálások sokkal nagyobbméretüek lesznek, mint az eddigiek, ugyanis erre a célra nagy gyüjtőtáborokat építettek. A kitelepítéseket kizárólag a magyarors zági titkosrendőrség szervezi. Az előkészületeket már több hónapja gondosan végzik. A titkosrendőrség még március hó elején egészen bizalmas utasítást kapott a vármegyei rendőrségtől, hogy készítse el azok névsorát, akiket deportálni kell. Szabó István, a baranyavármegyei rendőrség főnöke szóbeli utasítást adott a pécsi rendőrségnek, hogy kiket kell deportálni. A titkosrendőrség gondosan elkészítette a kívánt névsort, mely szerint, Baranyából és Dél- Magyarország többi járásából többszáz családot kell kitelepíteni. Az utolsó értesülések szerint most folynak az előkészületek az első csoport elhurcolására, melyben 257 család* 1 lesz, éspedig a pécsi járásból 8, Mohácsról 48, Siklósról 80, Villányról 60, Szigetvárról 10, Sellyéről 40, Pécsváradról 10 és S'ásdról 1 család. Főleg földműveseket és kistisztviselőket deportálnak. Mohácsról például Sakics Gábor 75 éves hentest és feleségét, Kollár Györgyöt hattagú családjával, Német Ádám ügyvédet, Paunkovics Fülöp földművest. Mohács-szigetről Zorka Belyanszki tanítónőt, aki a szláv kisebbségi iskolában volt előadó. Bajáról König Ferenc traktorvezetőt, Fapkas Béla postást, Azanyics Péter kertészt, továbbá Bakó György tisztviselőt, Dobruzsánszki János földművest. A listán szerepel Szentkirályi Lajos volt szövetkezeti elnök is. Ennek a vidéknek lakói már hetek óta rettegésben élnek, mert — habár tisztában vannak azzal, hogy deportálják őket — nem tudják mikor kerül rájuk a sor és a bizonytalanság állandó félelemben tartja őket. A kitelepítés rendszerint éjjel, és rajtaütésszerűen folyik le. A családokat teherautókon ismeretlen irányba viszik. Egyes jelek szerint az elhurcolt családokat az ország északkeleti részén, a Duna-Tisza között lévő nagy gyüj tőtáborokban helyezik el. A titkosrendőrség különleges alakulatokat szervezett e terrorakciók végrehajtására. Az elhurcoltak csak a legszükségesebb s legnélkülözhetetlenebb személyi ingóságaikat vihetik magukkal. MAGYAR HADNAGY SZÖKÉSE JUGOSZLÁVIÁBA Belgrádban most hozták nyilvánosságra, hogy nemrég Újhelyi György, a magyarországi kémszolgálat hadnagya Jugoszláviába menekült. HADGYAKORLATOK A MAGYAR-JUGOSZLÁV HATÁRON Az idei őszi hadgyakorlatoknak is a jugoszláv határ melletti terület a színhelye. A szokásos hadgyakorlatokon a többi csatlósországbeli egységek is résztvesznek. Eddig már a cseh és lengyel egységek érkeztek meg. A hadgyakorlatokat szovjet tisztek irányitják. A magyarországi hadgyakorlatokat rendszeresen a jugoszláv határ közelében tartják, igy 1950 szeptember | 'en Kiskunhalas-Jánoshalma-Mélykút körzétben tartották. Akkor Baja irányába AZ ífiBER • • • • GONDOK. EERJ3NC PO Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 32«? East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtterfield 8 61** VOL. XXVII — No. 36 NEW YORK, N. Y., SEPTEMBER 27, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT • • Üzenet Magyaro Irta: GÖNDÖR FERENC Nem minden meghatottság nélkül mondom el olvasóimnak, hogy az elmúlt napokban alkalmam volt üzenetet küldeni a rádió hullámain keresztül Magyarország keserű sztálini rabságban sínylődő népének. A “Crusade For Freedom” hivott fel, hogy szóljak a magyar néphez szülőhazám anyanyelvén. Harminchárom esztendővel ezelőtt Kun Béláék bolseviki rémuralma elöl menekültem el Magyarországból és évtizedek óta Amerika áldott, szabad földjén élek, ahol minden szépben és jóban részem van és ahol megtaláltam igazi hazámat. Elfogódott hangon, néhány szóban elmondottam a Rákosi Mátyás sztálini rabságában vonagló boldogtalan áldozatoknak, hogy az Amerikai Egyesült Államok a szabadság és a demokrácia igazi hazája. Hogy nekünk itt részünk van mindabban, ami Magyarország eltiport népe számára a jelenlegi tragikus helyzetben elérhetetlen. Igazi hazám jóvoltából szólhattam szülőhazáin elárvult népéhez és az én számomra ez a régen várt alkalom boldog és egy' ben bánatos ünnepi esemény volt. Azóta is ennek méla- 1 busán felemelő hatása alatt imbolygók és szakadatlanul | arra kell gondolnom, hogy a mostoha sors miért is tagadta meg a magyarországi pokolban sínylődő embertestvéreimtől mindazt a szépet és jót, amiben mi amerikai hazánkban élünk. Valóságos lelkifurdalás fojtogatott, amikor meg- 1 üzentem Budapestre, a magyarországi városok és falvak mártirsorsban szenvedő népének, hogy milyen jó itt nekünk és milyen rossz nekik szülőföldjükön. Sejtelmem sincs róla, hogy volt-e bárminemű hatása I szavaimnak a magyarországi rabszolgákra, de azóta is érzem, hogy önmagamat szinte gyógyithatatlanul megsebeztem. Nagy élmény volt maga a tény, hogy hosszú évtizedek után egyszer végre módomban volt Amerika jóvoltából ' őszintén elmondani azt, hogy mit érzek és mit gondolok a 1 szülőföld vértanúiról. Azt mondottam, amit a szivem dik- 1 tált és akár meghallották odaát, akár nem, egy bizonyos: saját magamat sziveniitöttem■ Számomra élmény volt szólhatni azokhoz, akikkel valamikor réges-régen együtt indultunk el az élet utjain és akik azóta is a mártírok sorsát szenvedik. Nem tudom, hogy kiérezték-e messzi magyar i földön remegő hangomból a bánat melegét, vagy pedig célt tévesztve, én ezúttal csupán saját magamat sebeztem meg. Mindegy hogy történt, mint történt, egy bizonyos: én agy álltam az amerikai rádió előtt, mintha hozzám szólnának « legbusabb szavak. Nekem most volt először alkalmam néhány szót elmondani abból a sok mindenből, amit évek óta érz^k s goyidolok magyarországi vonatkozásban. Pedig az esztendők során I iett volna egy és más mondanivalóm. De sohasem voltam tolakodó természet és egy egész életen át csak akkor és ott beszéltem, amikor és ahol erre felszólítottak, jóllehet tudtam, hogy Magyarországon a legértékesebb szellemi és fizikai munkások táborában felfigyelnek a szavamra. Tudtam, hogy engem még mindig nem felejtettek el. Fgy érzem, hogy ez a hitem igazolódott ezekben a napokban, amikor végre alkalmat kaptam arra, hogy üzenjek Magyarországra valamit, ami feltétlenül igaz — Amerikáról és Magyarországról egyaránt. így esett, hogy néhány szóban elmondottam azt, amit a külömböző alkalmi és tnlhangos rádiópacsirták részint elfelejtenek, részint szeretnek titokban tartani. Csak azt mondtam el egészen röviden, ami hossza esztendők óta a szivemet nyomta. Ha nem hívtak volna szólásra, továbbra is hallgattam volna. Mégis jó érzés számomra, hogy évtizedekre visszanyúló némaság után végre egyszer néhány szót sajáit hangomon mégis csak elmondhattam. Én tudom, hogy nekem odaát I még mindig akadnak hallgatóim. Ebben a hitben ringatom magam, amikor habozás nélkül, teljesen nyíltan megelé- 1 gedésemet fejezem ki a puszta tény felett, hogy végre egyszer mégis csak megszólaltam. Hogy módot és alkalmat adtak nekem néhány szó elmondására. Nem nekem volt j erre szükségem, — hangoztatom elbizakodottan — hanem | bizonyos árvasorsba hanyatló igaz ügyeknek. Ezirányban való kötelességemet hajlandó leszek a jövőben is teljesíteni, ha netán mégis érdemesnek tartanának rá. Nem szenvedek kérem, szereplési viszketegségben, csak szeretném a jó és igaz ügyeket erőmhöz képest szolgálni. Naivan, de egészen komolyan úgy érzem, hogy ez nem olyan fajtájú ambíció, amiért rostelkedni 1 kellene. Töredelmesen bevallom, hogy nem is szégyelem magam és a jövőben is tántorithatatlanul megyek tovább azon az egyenes utón, amelyen idáig jártam. Az teljesen mellékes, hogy barátaim, vagy ellenségeim táborát növelem-e azzal, ha töredelmesen és teljesen őszintén bevallom. hogy maradok, aki voltam. Köszönöm a “Crusade For Freedom” illetékes vezetőférfiúinak, hogy megszólaltatlak a Magyarország felé beszélő rádión. Nagy megkönnyebbülést jelentett számomra, hogy néhány szóban elmondhattam magyar testvéreimnek, hogy mennyi szépet és jót nyújt minekünk áldott amerikai hazánk. Baráti tanácsom —■ Írásban és a rádión keresztül élő szóval is — hogy tanuljanak Amerikától és igyekezzenek ezt a nagy országot követni tiszta utján. Mi is igyekszünk megtanulni és szivvel-lélekkel követni az amerikai élet szépségeit. Elérzékenyiilten próbáltam néhány szóban megüzenni ezt a rádión keresztül és számomra sokáig felejthetetlen marad a megindultságnak az a mély érzése, amely végigfutott rajtam, amikor élőszóval szólhattam azokhoz, akikkel odaát messze földön együtt kezdtük el az életet. Valósággal úgy hatott rám ez a rádión keresztül való rövid találkozás, mintha személyes viszontlátás lett volna mindazokkal, akikhez annyi emlék fűz. Szinte fizikailag szivemre öleltem őket. Nem fogom és nem is akarom soha, soha elfelejteni ezt az érzést. Mintha ott jártam volna a szülőföldemen, ami mély öröm volt számomra. Még annál is nagyobb boldogság volt az — Amerikába való hazatérés. Olyan jó, olyan szép itthon lenni . . . nyomultak előre a támadó csapatok azzal a feladattal, hogy “üldözzék és megsemmisítsék az ellenséget annak saját területén.’’ A múlt évben Szeged felé vonultak fel a hadgyakorlat egységei. | A magyar hadsereget a békeszerződés rendelkezései ellenére állandóan növelik, úgyhogy ma a I hadsereg létszáma, nyolcszorosa az 1948 évi létszámnak. A jugoszláv határ közelében támadásra készítik elő a vasúti- és 1 Utihálózatot, fényképezik a jugoszláv területet. Rendszeresen a határ közelében táboroznak és ál- 1 landó határincidenseket provo’ kálnak. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyarországi hadseregben rendszeres lélektani és poli- i tikai előkészületeket tesznek az agresszív háborúra. | ' (MEGVONJAK AZ ÉVI I SZABADSÁGOT A MUNKÁSOKTÓL A borsódnádasdi és ózdi fémko. hászali üzemek vezetői rendkívüli t intézkedéseket foganositottak a produkció növelése érdekében, mivel ezek az üzemek sem teljesítették kitűzött termelési terveiket. A borsódnádasdi üzem vezetősége minden hónap végén arra kényszeríti a munkásokat, hogy naponta 12-16 órát is dolgozzanak. Az ózdi vezetőség pedig az évi szabadság megszüntetésével próbálja megoldani ezt a kérdést. Az ózdi munkásoktól eddig több mint 14,000 napot kitévő évi szabadságidőt vontak meg. ROSSZAK A FALIÚJSÁGOK “A tartós békéért, népi demokráciáért” c. hetilap, a hivatalos Kominform-ujság nincs megelégedve a magyarországi faliújságok minőségével. Az egyik legutóbbi számában igy ir erről: “A legtöbb faliújságnak súlyos fogyatékosságai vannak. Meglehetősen általános, nem konkrét jellegűek és nem azokat a kérdéseket világítják meg, amelyek a gyári dolgozók tömegeit érdeklik és nagyobb figyelmet szentelnek a formának, mint a tartalomnak.” A fenti lap megemlíti, hogy a Magyar Dolgozók Pártja politbürója is kénytelen volt megvitatni a faliújságok ügyét és határozatot is hozott ebben a kérdésben. Vásároljunk Bond-ot!
