Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-09-13 / 34. szám

t September 13, 1952 AZ EMBER 5-ik oldal PETROV IC S BÉLA SZENZÁCIÓS LELEPLEZŐ RIPORTSOROZATA “SPONTAN” VALLOMÁS Miért tesznek hamis beismerő vallomást bírói székben ülő gyilkosaik előtt a lelkűktől megfosztott áldozatok? Ennek a riportsorozatnak a szerzője Petrovics Béla 34 éves me­nekült magyar újságíró. 1939-ben kezdte pályafutását a Szociálde­mokrata Párt központi lapjánál, a “Népszaváénál, mint belpolitikai riporter, majd “A Mai Nap” rendőrségi munkatársa lett. Több krimi­nológiai tanfolyamot végzett s a politikai újságírás mellett szenvedé­lyévé vált a rendőrségi nyomozás. Számos úgynevezett “nagy ügy­ben” vett részt, majd 1942-ben egy riport kapcsán tagja lett a Pszichi­kai Kutatás Szemináriumának. A szemináriumban pszichiáterek, agy­­sebészek, vegyészek, belgyógyászok és elektrómérnökök egymással karöltve kutatták a pszichológia egyes problémáit különös tekintettel a médiumitásra, az indiai fakirok produkcióinak természettudományos magyarázatát keresve. Petrovics a médiumitásra vonatkozó eredményeiről 1942-ben “A Mai Nap” hasábjain cikksorozatban számolt be, majd könyve jelent meg néhány uj lélektani felfedezésről. Amikor arra került volna a sor, hogy népszerű formában publikálja a “Magyar Nemzet” hasábjain azokat a megállapításokat, amelyeket kutató barátai a tömeglélektan terén fedeztek fel, a náci hatóságok közbeléptek. A kutató társaság­nak tapasztalnia kellett, hogy a tömegpropagandára felépített dikta­túrák semmitől sem félnek annyira, mint pszichológiai trükkjeik leleplezésétől. Az orosz megszállás után kiderült, hogy a modem pszichológia eredményeinek széleskörű publikálása legalább annyira nem kívána­tos a szovjet rezsim számára sem, amennyire nem kívánták azt a német náci-fasiszták. A “felszabadulás” után a német cenzorok eltűntek; Petrovics 1942-ben megjelent publikálása feledésbe merült. A szeminárium tagjai a legnagyobb titokban végezték tudományos kutató munkáju­­- "»C. J-----------------'------------------------------------­MOTTÓ: “Nincs a földön gazdagabb, szebb ország, Minden ember érzi, hogy szabad.’’ (Idézet a hivatalos magyar katona-indulóból) kát, amíg a “rendszer” felszámolta, deportálta, eltüntette, megölte az utolsó életben maradt kutatót is. Ez a cikksorozat, amely a világ­lapokkal egyidőben, a magyar vonatkozásokkal kibővítve, magyar nyelven elsőnek “Az Ember” hasábjain jelenik meg, a szeminárium magyar mártir tudósainak emlékét szolgálja. Petrovics Béla 1945-ben a Supka Géza szerkesztésében megje­lenő “Világ” cimü budapesti napilap rovatvezetője lett. Népi szárma­zása miatt megválasztották a Rendőri Rovatvezetők Szindikátusa al­­elnökévé s igy módjában állott széleskörű kapcsolatokat teremteni az uj rendszerben. 1947-ben, az első nagy “összeesküvési per”-nél döb­bent rá arra, hogy Magyarországon is moszkvai recept szerint rende­zik a nagy látványos, véres pereket. Ettől kezdve barátaival együtt munkásságának legnagyobb részét annak szentelte, hogy kifürkéssze a perek titkát. A vállalkozás sikerült. A kis társaság birtokába jutott a szovjet, legféltettebb titkának; mi a “spontán” vallomások kicsika­rásának orvostechnikai módszere! Petrovics Béla 1950 október 2-án Franciaország szabad földjére érkezett. Azonnal vallomást tett a hatóságoknál, de a személyes nyo­mozása eredményét nem bocsáthatta a nagy nyilvánosság elé, mert a szeminárium egyik tagja még Magyarországon volt. Néhány hónappal ezelőtt érkezett a tragikus hir: a jóbarát deportálása elől a halálba menekült. Az évekig tartó nyomozás eredményének publikálása igy ' ma már a közbejött katasztrófa révén senki számára nem jelent élet­veszélyt, ugyanakkor alkalmas arra, hogy még jobban megvilágítsa a í szabad földön élő emberek előtt: mit jelentene mindannyiunk szá­­| mára, ha Sztálin, “a Népek Atyja” uralkodna a világ nyugati I felén is . . . “TÖRTÉNT VALAMI, AMI 1 MEGMAGYARÁZHATATLAN” Olty Vilmos vagy Jankó tanács­elnök egy zsonglőr ügyességével tartja kézben a tárgyalás fonalát s a legélesebb szemű megfigyelő is ezzel a meggyőződéssel hagya el a főtárgyalási termet: — Itt történt valami, aminek a magyarázatát a legélesebb logi­kával sem lehet kikövetkeztetni... 1950 koratavaszáig öt moszkvai mintájú kommunista pert néztem végig hivatalból, mint újságíró. Négyet a Markó-utcai törvényszék épületében, a Rajk-pert a Vasas­székházban. Figyeltem, kutattam, nyomoztam, s ha a véletlen sze­rencse kezemre nem játszik, soha nem tudom meg, miért válaszolja minden vádlott pontosan azt Olty vagy Jankó kérdéseire, amely a kommunista propaganda céljai­nak pillanatnyilag a legmegfele-’ lőbb, s miért vádolja magát min­denki szinte önmarcangoló ma­­zochizmussal, akár a kommunista Rajk Lászlóról, akár az aszkéta­­jellemü katolikus főpapról, Mind­­szenty hercegprímásról van szó. Hogy a kommunista rendszerek­nek miért van szükségük ezekre a nagy perekre, azt aránylag hamar megértettem. A sztálini recept nem engedheti meg, hogy az el­lenállók mártírokká váljanak, s nem engedheti meg, hogy magya­rázat nélkül maradjon egyetlen politikai vagy gazdasági sakkhu­­zása a belföldi fanatikus és főleg a külföldi szimpatizáns előtt. A “FELSZÁMOLT” NEVEK TÖMEGE Per nélkül Moszkva nehezen tudna választ adni arra, hogy egyedül Magyarországon, egyedül a hivatalos rezsim kinevezettjei közül 1947 óta miért kellett fel­számolni két köztársasági elnököt, Tildy Zoltánt és Szakasits Árpá­dot, aki a szoc.dem.-fúzió után a kommunista párt elnöke lett, mi­ért kellett meggyilkolni két kom­munista minisztert, Kádár Jánost és Zöld Sándort; miért kellett felakasztani Rajk Lászlót, aki a külügyi székből egyenesen az Andrássy-ut 60-ba került; miért deportálták a másik külügymi­nisztert, Kállai Gyulát; miért kel­lett a börtönben megölni Ries Ist­ván igazságügyminisztert; kény­szermunkatáborba juttatni a szo­ciáldemokrata pártot eláruló Ma­rosán György iparügyi minisztert és a kommunistapárt főtitkárhe­lyettesét; miért kellett “likvidál­ni” Pálffy-Öszterreicher táborno­kot, a Katonapolitikai Osztály megszervezőjét. Németh Dezső ez-Még a hajnali köd terpeszkedik a városon, amikor a Markó-utca környéke kezd megélénkülni. A törvényszék hatalmas, barátságta­lan épülettömbje elé egymás után érkeznek az ÁVO-autók, velük egyidőben a főkapitányság ismert rohamkocsijai. V e z é n y szavak visszhangzanak a hajnali csend­ben. Géppisztolyos rendőrök kö­télkordonnal veszik körül az épü­letet, elzárják a környező utcá­kat s néhány perc múlva már csak a legszigorúbb igazoltatás Után juthat be bárki is a korareg­geli órákban kezdődő főtárgyalás színháztermébe. Ahhoz, hogy valaki végignézhes­sen egy főtárgyalást, legalább öt igazolványra van szüksége a szá­mozott belépőjegy mellé, amelyet maga az ÁVO bocsájt ki a kivá­lasztottak rendelkezésére. S elő keli készülni arra, hogy igazolvá­nyait percenként és lépésről-lé­­pésre felmutassa. Közvetlen az épület előtt külön ÁVO-kordon. A folyosókon és az emeleteken civilruhás ÁVO - be­osztottak, s a főtárgyalási terem HUNGARIAN GARDEN RESTAURANTBAN 1528 Second Avenue New York City MAXIE FRANSKO és hires cigányzenekara • KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967* A főtárgyalási terem az előre meghatározott időpontra megte­lik kiválogatott hallgatósággal, megbízhatónak minősített pártta­gokkal, polgári ruhába öltöztetett ÁVO-sokkal, s aztán egymás után érkeznek a magyar újságírók, majd a külföldi lapok munkatár­sai. Antikommunistának ismert sajtótudósitó véletlenül sem jö­het be. Az ÁVO pontosan tudja, ki lesz megbízható s a világ egyet­len sajtóügynöksége sem küldhet más újságírót egy-egy főtárgya­lásra, csak olyant, aki kommunis­ta, vagy kommunista - szimpati­záns. S mindezen túlmenően, a kül­földre menő tudósításokat húszán ellenőrzik titokban, s ha a kül­földi tudósító talán minden rossz­akarattól mentesen valami “vo­­naF’-ellenes mondatot irna, meg­szakad lapja és közte a telefon­összeköttetés és órák múlva meg­tudhatja, hogy mindez csak vélet­len volt . . • «általában ilyesmi ritkán szo­kott előfordulni és az a Reuter­­vagy AFP-tudósi tó, akit beenged­nek, ha akarna sem vehetne ész­re semmi nagyon feltűnőt. A ma­gyar nyelvet legtöbbször nem ér­ti, a szereplőket nem ismeri, s a tárgyalás képe, a tárgyalás lefoly­tatása mindenkit megtéveszthet, aki nem tudja, mi van a dolgok mögött. ! -------------------------------------­SZEPTEMBER ! ' UNITED HUNGARIAN IEWS OF AMERICA *• / 14 1 SZÜRETI MULATSÁGA most a BILTMORE GARDENS-ben 3535 EASTCHESTER AVE. BRONX vasárnap Magyaros ételek — Szó'llőlopás — Próbaházasság ; Zsákban futás — GOLDSTEIN BÉLA ZENEKARA ; ÚTIRÁNY: a Lexington Ave. (“White Plains Road” jelzésű) 1 subwayval menjen a 225th St. állomásig és ott vegye a 9-es 1 EGÉSZ NAP Í ; ------------------------------------------------­számú autóbuszt. — Aki az 8th Ave. “Grand Concourse” sub­­; wayval jön az a 205th St. állomásnál szálljon át a 15-ös számú' ; Hillside-’buszra, a Boston Rd.-nál szálljon le s ott van a park. ■ ■ ’ Amikor egy moszkvai mintájú per főtárgyalása elkezdődik Bu­dapesten, már tökéletes idegláz­ban él az egész ország. Az állandó félelem idegfeszültségét már a fő­tárgyalást megelőző nyomozások időtartama alatt az életveszede­lem tudatának valami olyan elvi­selhetetlen érzése váltja fel, amely nyugati ember számára elképzel­hetetlen. Heteken, sőt hónapokon ái mindenki reszket, hátha őt is be­lekeverték a nagy ügybe. Éjsza­kánként a lefüggönyözött ablaké szobákból mindenki remegve fi­gyel az utca felé. Mért senki sem tudhatja: mikor áll meg az ő há­zának kapuja előtt is az ÁVO jeep-kocsija s mikor tűnik el ő is örökre, csak azért, mert valaki­hez köze volt, akinek elejtését Moszkva és a mindenható párt el­határozta. Ez a félelmi pszichózis Magyar­­országon 1947 óta egyre tökélete­sedik, s igy a kommunista pert egyre nagyobb biztonsággal ren­­sedik, s igy a kommunista párt dezheti meg a látványos, véres incidensektől, váratlan esemé­nyektől nem kell tartani. Egy automata pontosságával, tökéletes tervszerűséggel zajlik le minden . . . A HAJNALI KÖDBEN MEGÉLÉNKÜL A MARKÓ-UTCA KÖRNYÉKE ajtajában külön igazoltató külö­nítmény. . . Egyedül a vádlottak juthatnak könnyűszerrel be az épületbe, őket viszont mellékajtókon és mellék­­lépcsőkön át vezetik. Egy percet sem töltenek az ügyészség foghá­zában; egyenesen az Andrássy-ut 60 börtöncelláiból szállítják a Markó-utcába a preparált embe­reket, akik igy egy pillanatig sem érez hetnek környezetváltozást. Ugyanazok az ÁVO-tisztek kisé­rik őket a rabszállitó kocsiból fel a törvényszék negyedik emeletére, akik a sokszor hónapokon át tar­tó előkészítést lefolytatták rajtuk. Mindegyik szemében szinte ál­lati félelem. Annak ellenére, hogy j arcuk frissen borotvált, ingük kí­nosan tiszta s ruhájuk frissen va­salt, aki csak egy pillantást vet rájuk: látja, hogy ezek az embe­rek valami fantasztikus tortúrán mehettek keresztül addig, amig a bíróság elé állításuk napja bekö­vetkezett. A negyedik emeleti kis szobák­ban kitűnő és bőséges reggeli! kapnak, utána nagyszerű barack­­pálinkát vagy Mária Terézia-ko­­nyakot ... a kínzóik még ameri­kai cigarettákkal is kinálják őket amíg el nem kezdődik a főtár­gyalás. “MEBGIZHATÓ” SAJTÓ A FÖTÄRGYALASON

Next

/
Thumbnails
Contents