Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-09-06 / 33. szám
Z-ik oldal AZ EMBER September 6, 1952 kát, az adandó jogtalanságokat kiküszöbölni. Mi drámaian lelkesedtünk a demokratikus Magyarországért és most Eckhardt meg a klikkje mesterkélt vádakkal és obtoba inszinuációkkal akarja a heroikus kísérletünket sárbataposni, kompromittálni. Ez a gyűlölettől terhes és teljes denunciáns politika hidegen hagyna bennünket, ha csak rólunk, 45-47 szereplőiről, küzdőiről és kollaboránsairól lenne szó, ha csak ellenünk itányulna. A politikához hozzátartozik a vita, a veszekedés, és én a véleménynyilvánítási szabadság: szélsőséges hive vagyok, mert abból még sohasem származott olyan nagy baj, ha valamit elmondottunk, mintha nem mondhattuk el . . . Eckhardték “véleménynyilvánítási szabadsága" azonban a magyarságunk általunk képviselt külpolitikai érdekeit és a nemzet jövőjét veszélyezteti. Minden nyugati diplomáciai jegyzék, évkönyv, riport, tanulmány, rádiókommentár és politikai megnyilatkozás félreérthetetlenül és kétségbevonhatatlanul 1947. nyarában jelöli meg a magyarországi kommunista hatalomátvétel dátumát. Az VSA elnöke. Mi. Truman az ötödik évforduló alkalmából, 1952. junius 23-án, tehát egy nappal Eckhardt denunciáns referátuma előtt, azt irta Nagy Ferencnek, hogy “az Egyesült Államok kormánya és népe nem felejtette el a magyarországi 1947-es eseményeket, amelyek ugyanezen év junius elején a kormányhatalomnak egy nem számottevő kommunista kisebbség által való megszerzésében kulmináltak ... A szovjet-kommunista államcsíny következményeképpen a magyar népei megfosztották valódi függetlenségétől, attól a jogától, hogy a kormányát szabadon választhassa és attól a lehetőségétől, hogy szabad és demokratikus intézményeit kifejleszthesse . . .” 1945-47 az egyetlen nemzetközi ütőkártya a kezünkben: annyi fájdalmas félreértés és tragikus kisérlet után végre helyrehozhattuk a hírünket a nagyvilág előtt, s az 1947-es coup d’Etat a velünk kapcsolatos nemzetközi tájékoztatás fordulópontja; a Nyugat által elismert ország demokratikus fejlődése akkor szakadt meg és a törvénytelenség uralmát onnét számítják! az alkotmányjogi határvonalat a háboruutáni demokratikus rendszer törvényes tevékenysége és a kommunista kormány törvénytelen gazságai, valamint a morális határvonalat a politikai elítéltek, internáltak és deportáltak, és a közönséges bűnözök között, s kijelölhette volna a legalkalmasabb személyt a “project” előadására az UNO előtt. A hirtelenharagu és a jobboldali kilengésekre hajlamos Eckhardt alkalmatlan az ilyen szerepre; ő már Genf ben levizsgázott, amikor Kánya külügyminiszternek kiilönrepiilőgépen kellett odasietnie, hogy az “elefánt a porcellánboltban”-szerü viselkedését a Népszövetség előtt rendbehozza. Propaganda és politika, politika és nemzetközi politika között van nénu különbség. A propagandában is fontos az igazság szemmeltartása, hát még mennyire fontos egy jeles birákból álló nemzetközi testület előtti szereplésünk tényszerű és adatolt (és nem “kategorizált’’ á la Eckhardt) alátámasztása. A propagandánkban mondhatunk és állíthatunk mindent, amit a magyarság érdekében szükségesnek és célravezetőnek gondolunk, de az UNO-albizottságot “drámai feszültségekkel” legfeljebb meghatjuk, az igazunkról azonban aligha győzhetjük meg: az igazság feltárásához perrendszerü bizonyitékok szigorúan logikus felsorakoztatása szükséges. A tét egy nemzet becsülete és jövője, s a helytelen'informálásunkkal könnyen úgy járhatunk, mint az a bizonyos juhász a réten, aki segítségért kiabált, pedig nem volt ott a farkas, de amikor tényleg jött, akkor meg a félrevezetett falusiak nem hittek neki. Bizony, Eckhardt Tibor . . . Az a nyugati-bérenc Galilei is plagizált. . . A téboly országából közöljük az alábbi kőni/omatos hirt: Moszkva, (AFP). — A hivatalos szovjet Tass-iroda szerint egy Ulugbek nevű üzbekisztáni csillagász, aki a 15-ik században megalapította a szamarkandi csillagvizsgálót, Galileit, valamint Kopernikust megelőzve, olyan csillagtérképet készített, ameyben pontosan leírta az égitestek mozgását. A meglepő felfedezést egy üzbekisztáni tudós. Kara Niazav tette, aki ezért a munkájáért Sztalin-dijat kapott. . . . Szamarkand és Sztalin-dij . . . Sajnos nem tudunk humorizálni ebben az ügyben, amig a georgiai ördögnek egyetlen hive is van a földön. A szemtanú közbeszól! Ki volt Kun Béla sajtófőnöke? Nem lenne szabad a 45-ös eredményeket az emigráns belpolitikai viták kicsinyes mérlegére tenni, mert 1945-47 már a szereplőitől függetlenül a történelemé, külpolitikai vonatkozásban pedig a magyar nép legkamatozóbb öröksége. Ezt Eckhardtnak kellett volna elsőnek felismernie, aki a háború alatti sikertelen amerikai próbálkozásakor megtanulhatta, hogy mit jelent “alien”-nek lenni, s elfogult gyűlöletében — egykori magyarországi barátai és munkatársai iránt, az emigrációban felszedett jobboldali barátok és munkatársak káros befolyásolásával, — mégis a legszívesebben az egész magyarságot már Szibériában látná, hogy a beteljesedett nemzeti tragédia ürügyén végezhesse ki Nagy Ferencéket, a 45-ös garnitúrát az emigrációban ... Tetézi az eckhardti inszinuáns referátum balfogásait a newyorki iroda glo&áli« felszólítása az 1945 után elítéltekhez, hogy jelentkezzenek. Közismert, hogy a nyilas vezető politikusokat és tömeggyilkosokat az angol és amerikai katonai >-endőrSég összefogdosta a hábora Után és ezeket a közönséges bűnözőket a nyugati zónaparancsnokok kiadták a magyar kormánynak. Na már most, ha egy hazaszállított nyilas mákvirág kitöltötte a büntetését és szerencsésen visszaszökött Nvugatra, akkor a bizottmányi iroda felszólítására nyugodtan jelentkezhetik, mint “bizonyíték” az eckhardti érveléshez. A kényszermunka-ügy bizottmányi előadója, egy közismert és jólfizetett háborús bünös-praktizáns ügyvéd, nem rendelkezik azzal az Ítélőképességgel és tapasztalattal (a neve nem fontos, mert nem magáról a személyről, hanem az esetről, mint elrettentő példáról van szó . . .), ami egy előkelő nemzetközi politikai és jogi fórum informá'ásához {elengedhetetlenül szükséges. Félő tehát, hogy továbbra is ebben a (szellemben késziti majd Eckhardt számára a feljegyzéseket, mint eddig és képes lesz rajta keresztül még azokat a nyilas tömegg.vilkosokat, egykori kedvenceit? — is kényszermunkásokként az UNo - albizottságának prezentálni, akiket a nyugatiak szolgáltattak ki Ítélkezésre a magyar bíróságoknak. Tragikus tény, hogy vannak kényszermunkatáborok Magyarországén, örvendetes jelenség, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége érdeklődik a szomorú kérdés iránt, s a mi kötelességünk az lenne, hogy helyesen, elfogulatlanul, a tényeknek megfelelően tájékoztassuk az UNO-albizottságot. Meggondatlanság volt egy mondvacsinált, vagy "éppenkéznéllévő” és a magyaron kívül más nyelvet nem beszélő “jogi szakértőre” bízni az előkészítés komoly felkészültséget és nagy felelősséget igénylő munkáját. Az ilyen természetű project-hez, ahogy áz angolszászok neveznék, munkaközösséget szokás összehozni; a Bizottmány elnökének is össze kellett volna hívnia a magyarországi kényszermunkatáborok ügyében az igazi szakértőket, elsősorban a nemzetközi jogászokat, mint például a kitűnő Auer Pált és Ajtay Miklósi Parisból, azután Kertész Istvánt, a Notre Dame-i (USA) egyetem tanárát, vagy a magánpraxist folytató newyorki Nékám Sándort, hogy csak az ismertebbeket említsük, akik tudják, hogy hogyan kell feldolgozni az összegyűjtött anyagot. Az általuk készített előadói tervezetet azután az exile parlament szerepére hivatott Bizottmány teljes plénuma elé kellett volna bocsátani megvitatásra; így elkerülhető lett volna az* a politikai és diplomáciai óngól, amit Eckhardt adott a Bizottmánynak az 1946. évi VII. te. egyedüli megemlítésével, — holott a Bizottmány a jogfolytonosságát az 1945-47-es parlament elnökének, Varga Bélának a deklarációjával az 1946. évi I. te.-re (a magyar köztársaság kikiáltása) vezeti vissza és ennek alapján kapta meg a nyugatiak félhivatalos elismerését ... A Nemzeti Bizottmány plénuma minden bizonnyal okosan megvonta volna Irtai BARTH A ALBERT vezérezredes, vo!t hadügyminiszter A Hímzett szegedi papucsok, Hunyadi János ásványvíz, akácméz, j u h t u r ó‘ LIBAMÁJ, PAPRIKA, MÁK, LEKVÁR és ezer más import áru, — MAGYAR LEMEZEK nagy választékban. — Kérjen 400-képpel ellátott ingyen árjegyzéket — Hallgassa a WBNX (1380 hullámhossz) rádióműsorunkat vasárnap délután 1 órától kezdődőleg. ■ ■ rs maii 1577 FIRST AVENUE H. ROTH & SON - «• *• IMPORTERS Tel.: (Corner East 82nd Street) REgent 4-1119 !!UllPI|rallPF1'1 Willi1:..—-II Immár több mint egy fél évszázada veszek részt a magyar közéletben, több mint fél évszázada kisérem figyelemmel az embereket és az eseményeket. Hosszú életutam alatt mindig vigyáztam arra, hogy a piros-fehér-zöld nemzetiszinü szalag középső egyenes fehér csikján haladjak és hogy még véletlenségből se tévedjek bele sem balra, a piros esikba, sem jobbra, a zöld esikba. Meg vagyok győződve, hogy sikerült megőriznem a semlegességemet és tárgyilagos szemléletemet. Természetes, hogy a hoszszu politikai utón sokan letértek a középső fehér csíkról a vörösbe. azoknak úgy tűnik fel, hogy mindenki jobbra maradt, tehát nem is lehet más, mint nyilas; -viszont akik jobbra mentek, j azok válogatás nélkül le( kommunistáznak mindenkit, I akár az volt, akár nem. Ha ! megkérdezzük, hogy milyen alapon teszik ezt. kiderül, hogy “azt mondják,” “min: denki tudja,” ’beszélik” stb. alapon. Húznak egy demar- I kációs vonalat időben, az az- I előtt éltek gáncsnélküli lo| vágok, az azutánlak mind : gonosztevők. Az emigrációnak az is jellegzetes tulajdonsága, hogy mindenki mindenkiről mindent tud, de csodálatosan csak rosszat. Az emberek például el sem tudják képzelni, hogy aki 1919-ben élt. az ne lett volna a hírhedt! Kun Bélának a barátja és ha az illető még lapot is szerkesztett, az legalább is ne lett volna kommunista, sőt esetleg a kommunisták “sajtófőnöke.” A napokban egy vidéki lappéldány került a kezembe, I amelyben a vezércikk Írója j cikkének azt a címet adja j “Csak az igazságot.” örültem a fehér hollónak, hogy valaki az emigrációban csak az igazságot akarja megírni, sőt mint cikkében később I Ír ja “oknyomozó módon.” I Mert az emigrációs irodalom j nasv részét megálmodott ! históriák leírása teszi ki. A I cikknek mindjárt az eleién I a cikkiró azt állítja, hogy “Göndör Ferenc Kun Bélának a sajtófőnöke volt.” Ezzel a teljesen alaptalan állítással már találkoztam valahol. Ezt csak olyan valaki írhatja, aki az akkori eseményeknek nem volt tanúja, ezt valaki kitalálta és tovább burjánzott az emigráció szokásos módján, hogy “mondják” és hogy ‘‘azt mindejnki tudja.” Én az 1918 évi és az 1919- ben folytatódott összeomlás időszakának szintén szemtanúja és szenvedő alanya voltam. Az öszeomlást követő időben a helyzet folytonos1 balra tolódását megakadá- j lyozandó, tiszti ezredeket akartam szervezni, de az orosz hadifogságból hazaözönlcft és ott kommunistává kiképzett mintegy 60,000 hadifogoly a kommunistákkal karöltve katonai forradalmat szervezetű és én lemondani kény szerültem. Majd a proletárdiktatúra kikiáltását követő órában már a Markó-utcai fogház, majd később a Gyüjtőfogház lakója voltam, mint a kommunizmus elsőszámú foglya. Tehát mint az esemé- j nyék szemtanúja állíthatom, hogy a cikk írója helytelenül! “oknyomozott,” midőn azt állította, hogy Göndör Fe- \ renc volt a sajtófőnöke a re-J zsimnek, sőt biztosan állíthatom, hogy hetilapja, “Az\ Ember” volt az egyedüli sajtóorgánum, amelyik kiállta j kommunizmus és vezetősége \ ellen. Akkor, midőn az egész társadalom “be volt gyul-\ ladva.” a sajtó nagy lapjai teljesen átnyergeltek, akkor akadt egy fiatal, vidékrőljött újságíró—ez harminchárom év előtt volt—és nyíltan mert szembefordulni a rendszerrel és annak nagyhatalmú fejével, Kun Bélával. Egész legendakör vette már körül, hogyan rejtegetik barátjai a kommunisták terrorszervezete, a bőrkabátos Lenin-fiuk elől, hogyan törtek be a lakására, ott elpusztítva mindent. A lapjából csak néhány szám jelenhetett meg, mert Kun Béláék betiltották. Mindezt az igazság kedvéért el kellett mondani, hogy ennek a “sajtófőnök”-mesének vége legyen. Ez az igazság. Ha a vidéki cikkiró ur az igazságot keresi, úgy ezt el kell fogadnia a szemtanútól, aki a legerősebben fordult a kommun istákkal szembe, tehát ha Göndör valami közösségben lett volna velük, én lettem volna, akit leghevesebben kellett volna támadnia. 1918/19-ben, az összeomlás idején még valóban kevés ember volt tisztában azzal, hogg mi is az a kommunizmus, csak az orosz hadifogságból hazatérő hadifoglyok riasztó elbeszéléseiből hallottak valamit róla. Komoly és nem egyszer magasrangu. tiszteket is csak súlyos büntetések kilátásba helyezésével lehetett rákényszeríteni, hogyr levágott csillagjaikat és sapkarózsájukat viszavarrják. Magasállásu egyének tolongtak, hogy esküt tehessenek, az országot ellepték a kommunisták Moszkvából hazaküldött propagandistái, minden ellenvéleményt elnyomtak Szamuelli Tibor hírhedt terrorista pribékjei. Ha ilyen körülmények között egyetlenegy újságíró — névszerint Gönäör Ferenc — ellenzéki lapot mert szerkeszteni, azt csak elismerésilletheti, nem gáncs. MAYOR'S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAR KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör. CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., fgazi HAZAI MÓDI — kapható: Mert! József magyar 111 hentesnél 1508 2nd Ave. Tel.:RH 4-929?
