Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-07-05 / 28. szám
f ik oldal ki EMBER July 5, 1952 HAIFAI POSTA NYELVBOTLÁS Irta: KÉRI PÁL “Az Ember” t. Szerkesztőségének! Öt héten át még véletlenül sem jött levél Magyarországból Izraelbe, szülőföldünkön pedig április első hete óta nem hallanak rólunk . . . Azok az átkozott gazfickók tudják mivel kell kínozni az embereket. A komcsik sok tekintetben felveszik a versenyt Hitler és Szálasi gyilkosaival, de néhány vonalon még aljasabbak azoknál is. Hitlerék nyíltan tömeggyilkosok voltak, ezek a bóléik gyilkosok és farizeusok is! A nácik nyiltan hirdették a “Herrenfolk” szörnyű eszméjét, mig a kommunisták az “egyenlőségük” napi 24-órás hirdetése mellett más ország népét kutyába se veszik. “Fölszabaditásuk” elnyomatást jelent, emberi jogok helyett rabszolgamilliókat adnak a “szép uj világnak.” Mostanában már lehet Izraelben magyar hangokat és követeléseket is hallani. Országunk népének 10 százaléka magyar anyanyelvű, igy igazán ideje volt, hogy a mi bajainkat is nyilvánosság elé vigyék. Beszélik, hogy Rákosiékkal 3 évvel ezelőtt kötött 3,000 magyar zsidó kivándorlásáról szóló hivatalos egyezménynek utolsó 360 személye julius első felében érkezik. Ezek a szerencsétlenek már évek óta készülnek a kivándorlásra. Sajnos, innen olyan galamblelkü diplomatákat küldtek Pestre, akik még a vörös rezsim által aláirt kivándorlási szerződés pontjait sem tudták kierőszakolni. A magyar bolseviki rezsim lelazsálja az izráeli kivándorlást, (pedig csak aggokról és gyerekekről van szó), mert igy komoly esély van a harácsolásra. Tömeges kivándorlás esetén ezekről a Zsíros “üzletekről” szó sem lehetne. így még ötezerdolláros váltságdíjat fizető áldozatok is akadnak itt, akik egész családok vagyonát használják fel arra, hogy az otthonrekedtet kimentsék az egyre sűrűbbé váló Vasfüggöny mögül. Az izráeli pénz devalválása nagyon érzékenyen érintette a kisembereket. Sajnos, ugyanazt a százalékot veszítette a kis melós, mint a milliomos . . . Reméljük azonban, hogy az uj pénz valóban meghozza a kívánt stabilitást itt. “Az Ember” ideküldött néhány példányát megkaptam, de azokat már nem is lehet olvasni, mert legalább 200 kézen mentek azok I át. Mindannyian csak a legjobbakat kívánjuk a jubiláló lapnak és illusztris Főszerkesztőjének! Infláció akkor van, ha kevés az áru. Ha túl kevés dolog van amit pénzen meg lehet vásárolni. Ilyenkor az emberek túllicitálják egymást, tulkinálják az árakat az aránylag szűkösen található holmikért, az árak bolondul felmennek; viszont pénz az van bőven, mert az állam nyomatja a papirt és osztogatja rémült eszeveszetten és a hitelintézetek se spórolnak a papir-pótlékkal. Pénz, papírpénz, az van bőven, csak éppen nem ér semmit, mert nem lehet rajt vásárolni. Mert nincs áru. Ellövöldözték, elpusztították háborúban, vagy felélték az árukat újabb termelés nélkül, forradalomban. Az inflációnak az a kérlelhetetlen jellemzője, hogy mindenki menekül az értéktelenné felfújt papírpénztől ami estére már még kevesebbet ér, és igyekszik anyagot, tárgyat, értéket szerezni rajta. Akármit. Tárgyat jelentő részvényt, vagy ha nincs más, hát curry-powder-t. Mint azt én az októberi forradalom haldoklása idején láttam Pesten, mikor az emberek a Gerbeaud-cukrászdában tolongtak, hogy curry-t vásároljanak, mert más nem volt a polcokon. Tán bolhapornak használták. Infláció az, ha nincs áru csak pénz van. És a sok pénz kergeti a kevés árut. Vájjon ez az állapot van-e ma Amerikában? Nyilvánvalóan nem. Először is, ha infláció volna, akkor a részvénybörze eszeveszettül felmenne. Mert mindenki azt érezné, tárgyat jelentő igazolványt kell szereznie, darabot a gyártelepből, gépből, és azt tenni félre pénz helyett. Nem úgy menne fel a börze, hogy ma “bikás” mig tegnap “medvés” volt, hanem úgy hogy az árfolyamok tízszeresére, ötvenszeresére szöknének és annak nem volna vége. Erről szó sincs. A börze normális. És az emberek nagyon megnézik, érdemes-e befektetni a pénzüket micsoda papírokba, hoz-e elég jövedelmet? Vagy: ha csakugyan infláció volna, megtörténhetne-e az, hogy itt van közkeletű, igen használható holmiknak, áruknak egy tömege, és az emberek nem vásárolják. A férfiruhát értem. A férfiruha-gyártás és üzlet rohamosan leesett. Az ipar kapacitásának mindösszes 56 százalékával dolgozik. Nincs vevő. Holott az átlag tömeg-ruhák olcsók ma. Soha ilyen olcscók nem voltak. Mégse veszik. Mert másra kell a pénz. A férfi ruhán lehet spórolni, legfeljebb pucerájba adják a régit. A női ruhán persze nem lehet, az úgy tell mint a darab kenyér vagy a tej. A televízión se lehet, anélkül nem lehet élni, maholnap már minden lakásban lesz legalább egy. De férfiruhát hiába kínálják még oly olcsón, mégoly alkalmasat, nem veszik. Hát ez infláció? Desőt, — ez, a gazdálkodás egyik szakaszában, világos defláció. Az az állapot, amikor áru volna bőven, dobálják is olcsón, de nem 'veszik mert nincs rá pénz. A nagy áruházak forgalma is ingadozik. Legutóbb, mai dollárban is, két százalékkal kevesebbet árultak mint két éve az akkoriban. Ki menekül a pénztől? Örülnek ha van. És rakják a takarékba. A takarék-betétek magasak. Hát ez infláció? Infláció az volna ha menekülnének a pénztől. De félrerakják. Vagy elképzelhető volna-e inflációban fogyasztó-ellenállás, consumer resistance? Hogy az emberek azt mondják, kérem, ez nekem nagyon drága, nem veszem meg, inkább félreteszem a pénzem jobb alkalomra. Pedig ez történik most időnkint az egész vonalon. Egy csatát már meg is nyertek az ellenállással, a túlhajtott árakat leszorították. De azért, köszönöm, elég magasak az árak igy is. Elég nagy a drágaság. Nincs infláció. Ami van, az egész más: drágaság van. A kettő egészen más dolog. És hogy a fogalmakat igy összezavarhatták, annak különös az oka. Nyelvi. Az angol nyelvben keresendő az oka. Abban, hogy az angol nyelvben nincs szó arra hogy: drágaság. Nincs szó rá; nyilván a fogalom is hiányzik. Az hogy “dearth,” az egy középkori állapot; ínséget, szükséget jelent, nem drágaságot. Elkényszeredetten, azt mondják, high prices. Vagy még inkább: price inflation, — és ezzel máris kész a konfúzió. Az infláció meg a drágaság összekeverése. Kár hogy nem tudnak magyarul, — mint a két beregszászi j baka, akiknek ezrede Prágában szolgált, odamentek a rendőrhöz megkérdezni merre menjenek a Hradzsint megnézni, de az csak a két kezével mutatta hogy nem érti, mire az egyik köpött egyet és azt mondta: látod milyen buták ezek a csehek, már mióta vannak “nálunk” aztán még mindig nem tudnak magyarul . . . Ámbár, enyhitő körülményül lehet felhozni az istenadta amerikaiak számára, hogy mi is úgy vettük át a “drága” szót a délszlávból, a drágaság fogalmát meg a német gondolkodástól, amelynek precíz, pontos eszmélése van arról, hogy mi az a Teuerung. HAIFA, 1952. május 26 DUNAI P. PÁL MIAMI BEACH-i nyaralási bargain! — Használja ki leszállított nyaralási árainkat! Mindenkinek elérhetővé akarjuk tenni a nyári pihenést Bölcskeyék Amerika-szerte , ismert hoteljében: Indian Creek Lodge 3 percre a tengerparttól 6981 Indian Creek Drive Phone: 86-6152 Fürdőszobás modern comforttal berendezett hűvös szobák, már heti $12-től. — Mérsékelt áron étkezhet is Bölcskeyéknél. — Swimming Fool Facilities — Vendégeinket megérkezéskor autóval várjuk, HOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO HAZÁI SZALÁMI 1 és mindenfajta Jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., Igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József magyar —-........----------------- hentesnél Tel.:RH 4-829? 1508 2nd Áve. OOGOQOOOOOOOOOOQOOOOOOO0 íme, milyen hatalom a nyelv. Egy dolog, ami a semantics nevű játékos tudományhoz tartoznék, annyira befolyásolta a leghatalmasabb és leggazdagabb birodalom életbevágó kérdését, hogy nyelvi hiány okából félreértvén az állapotot, felemás és kapkodó intézkedéseket tett. Infláció ellen védekezett volna, olyan állapot ellen amelyben kevés az áru és sok a pénz, csak azért mert nem volt fogalma az igazi fenyegető bajról, a drágaságról. Ez nagyonis érthető. A nyelv nem csupán fogalmak kifejezésére szolgál, hanem a gondolkodás csatornájává válik és befolyásolja az eszmélést magát. A tüneteket amik I mutatkoztak, a fokozott fegyverkezés és készenállás ama következményeinek tekintették, amiket más nemzetek háborús tönkremenéseinél láttak, és amire megvolt a kész szó-fogalom: az infláció. A fegyverkezés és készenállás azonban, egyelőre kis töredéke csupán a nemzet egész termelési készségének, a Gross National Product-nak, amely óriási, akkora hogy a kormányzó szakemberek csak nem bírják utolérni fantáziával. A fegyverkezési töredéknek inflációs hatása ellen védekezni könnyű. Védekezni az ellen, hogy a termelésnek e meg nem vásárolható töredéke, de érte kifizetett bérek és fizetések, ne befolyásolják túlságosan a forgalomban lévő pénz és áruk viszonyát. Nagy adókkal lefölözni a nyereségeket, jövedelmeket, béreket, fizetéseket, megszorítani a hitelt, állami kötvényekbe szólongatni a lebegő pénzeket, ez a védekezés módja. Ezt meg is tették, — sőt túlságosan tették, mert egyoldalúan, csupán az inflációra meredt tekintettel. És közben elnézték a másik, az igazi bajt, a drágaságot. Szép azt mondani, adóban lefölözzük a hasznokat, a rendkívüli bér-jövedelmeket. De ezeket az adókat — és egyéb a helyzettel járó rendkívüli terheket — a vállalatok hozzácsapják az árakhoz, az alkalmazottak a maguk adóját meg az emelt árak drágulását a bérükhöz és ha nem kapják meg hát sztrájkolnak. Ezzel emelkedik a bér-teher, növekszik a drágaság. De, amerikai polgárnak lenni külömben is drága dolog, még ha nincs is fegyverkezés, “világhelyzet.” A fejlett modern nagy állam pénzbe kerül. Csak emberek köz-ellátására, harmadfél milliárdnál többet fizet ki csupán a federális kormány évente. Ez. bár morális és anyagi érték, de “kidobott pénz,” ami hozzácsapódik az árakhoz, drágítja a forgalmi cikkek árait. És hol vannak azok az idők, amikor esténkint a megmaradt fél csirkét, fél kenyeret, föl nem kent vajat kidobtákva szemétbe, annyira nem számított az átlag ember költségvetésében az élelmiszer! Igaz hogy viszont a farmerek nagy része akkor nem számított vásárlónak az amerikai gazdasági gépezetben, mert éppen hogy tengődött. Ezen azóta segítettek. I gaz, nem nagyon praktikus módon, úgy hogy a farmer gazdasági emberré támogatása jóval többe kerül mint amennyibe kellene. Ámde ha mégoly okosan és elfogulatlanul is csinálták volna, a farmer vásárló erejének emelése mindenkép pénzbe kerül, drágít. Úgy ahogy megcsinálták, annyira drágít, hogy az ennivaló ma az átlag keresőnek fő kiadása. A fegyverkezés és készenállás külön költsége, bár csak kis része is az egész termelésnek, mégis csak hozzácsapódik a forgalomba kerüld cikkek árához. Hozzácsapódik azonkívül, az ebben a helyzetben elkerülhetetlen terjeszkedése az alapiparoknak, az ipar befektetési ágának. Az idén legalább kilenc százalékkal többet fognak majd fordítani a vállalatok üzemük kiterjesztésére és fölszerelésére mint tavaly. Ennek a jótékony hatása a termelésre majd csak később fog mutatkozni, egyelőre ez is drágít, drágítja a forgalomba kerülő, megs vásárolható árukat. Ezek itten azonban már valóban inflációs hatások. Inflációs drágító hatások azok a rohamok a fegyverkezéshez szükséges anyagokra is, amik például a" koreai háború kitörésekor verték fel az árakat, és amin csak az ilyen anyagok gondos nemzetközi szétosztása révén lehetne segíteni. Nem elég gondoskodni arról, hogy a részleges mozgósítással forgalomba kerülő pénzt adókkal, hitel megszorításokkal lefölözzék. Ez a kérdésnek csak a pénz-oldala. Ott van azonban az áru oldal, a drágaság. Ha nem fordítanak kellői figyelmet az árak emelkedésére, a drágulásra, akkor egyszerűen az történik, hogy az adókat szépen hozzácsapják az árakhoz, a bérekhez. A nyaklótlan drágulásnak aztán következménye, ugyan nem infláció, hanem általános gazdasági kényelmetlenség, üzleti depresszió, — defláció. Aminek már küszöbén is vagyunk. Baruch bácsi, hazabölcse, nem győzi hangoztatni valahányszor csak szóhoz jut, hogy a fegyverkezési, részleges mozgósítási költségeket egy krajcárig ki kell vetni adókban, deficitet nem tűrni, és aztán az árakat, béreket szigorúan regulázni hogy ne emelkedhessenek semmit. Kicsi koromban Mari dadánk is megmondta, milyen egyszerű verebet fogni. Csak sót kell a farkára hinteni. Egy szabad országban nem lehet árakat, béreket büntetésekkel merevíteni. Talán ha a nemzet végveszedelembe kerül nyílt nehéz háborúban, akkor el muszáj azt tűrni. De a mainapi állapotban, ez lehetetlenség. Utópia. És még csak nem is szép utópia. Semmiféle emberi tevékenységet nem lehet merev dogmákkal szabályozni, legkevésbé azonban a gazdálkodást lehet szigorú “elvi” alapon űzni. Annak megvan a módja, ruganyos, okos intézkedésekkel, befolyásolással, ártalmas dolgok lehető megakadályozásával. Ehhez azonban mindenekelőtt világosan látni kell azt, mi van. Nem az “infláció”-ra meredni csak rémülten. Hiszen egy okos kongresszusi szolon már odáig ment infláció-fóbiájában, hogy meg akarta nézetni, ott van-e még az arany az erősségben a föld alatt, Roosevelték nem osztogatták-e szét kommunistáknak? Mert ha ott volna, hogy lehet az, hogy egy ilyen bőségesen, fölösen arannyal fedezett pénz csak ötvenhat centjét éri a régi dollárnak! Egy más bölcs meg azt találta ki, hogy az adóknak bizonyos határig csakugyan inflációellenes a hatásuk, ha azonban bizonyos határon felül emelik az adókat, akkor ez “növeli az inflációt,” — ami fából vaskarika értelmesre FEDDERS AIRCONDITIONING Billen Engineering and Sales Co. New York legrégibb air-condition, berendező vállalata örömmel tudatja, hogy DAJKOVICH FERENC mint sales manager érdekeltséget vállalt a cégnél. Billen Engineering Co. úgy magánlakások, mint hivatalok és üzlethelyiségek air - condition berendezését a legtökéletesebb szavatosság mellett vállalja. Ne szenvedjen ezen a nyáron forró lakásban vagy irodában. Forduljon bizalommal cégünkhöz, kívánságára úgy sales managerünk mint engineering-osztályunk mérnöke teljesen díjtalanul és kötelezettség NÉLKÜL szemléli meg lakását és a megfelelő berendezést fogja javasolni. — 5 ÉVES SZAVATOSSÁG! Egy évig díjtalan service! Részletfizetési kedvezmény! DAjKOVICH FERENC, Sales Manager 38 West 34th Street New York 1, N. Y. PE 6-9186-7 PE 6-2095-6 Billen Engineering and Sales Co.
