Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-07-05 / 28. szám
July 5, 1952 AZ EMBER 3-ik oldctf A keleteurópai kényszermunkatáborok ügye az Egyesült Nemzetek előtt — Óriási előnyünk volt, hogy a kutatást regionális és nem különkülön választott nemzeti alapon végeztük. Moszkva ma regionálisan irányítja a keleteurópai politikáját: megdöbbentő az összefüggés a leigázott államok munkaerő-politikája között. Mi egymás adatain, ellenőriztük a folyamat hasonlóságát és a források' megbizhatóságát. Ha valaha nyilvánosságra hozhatjuk több mint százoldalas jelentésünket, a Nyugat valóban meg fog döbbenni a tények tömkelegén. —A három balti államot nem számítva, egyedül Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában és Bulgáriában több mint egymillió kényszermunkás dolgozik, különböző ipari és mezőgazdasági területeken. Kétszázon felül van a száma a táboroknak Csehszlovákiában, mig Magyarország “második,” ahol kilencvenöt táborról tudunk. Igen mérsékelt becslés szerint átlag 100,- 120,000 emberre tehető a kényszermunkások száma, amely természetesen változik, mig maguk a táborok is ide-odaköltöznek legtöbbször. — Jogi vonatkozásban—mondta Pisky Frigyes,—mi sem jellemzőb Rákosiék “népi demokráciájára,” mint az, hogy a Horthyrezsim internálási törvényeit és rendeletéit használta fel a tömegek likvidálására és munkaerejük végső kizsákmányolására. Ez az intézményesített rabszolgaság — gazdasági vonatkozásban — odavezetett, hogy a kényszermunka ma már szerves részét képezi a kommunista tervgazdálkodásnak. Nem valamely pillanatnyi hadjáratról van szó, hanem ugyanarról a tervszerűségről és módszerről, amely a Szovjetunióban harmincegynehány esztendeje fennáll. Politikai szempontból nem sok hozzáfűzni való akad Rákosi Mátyás legutóbbi áprilisi cikkéhez, amelyben önmaga leplezte le rezsimje módszereit. Mindezek után az a benyomásom, hogy az Egyesült Nemzetek Bizottsága előtt eredményesen szerepeltünk. Albert K. Herling és George Stolz ehhez hozzáfűztek, hogy a magyar bizonyitéki rész egyike volt a tárgyalás legmeggyőzőbb részeinek. • A múlt héten, egy héttel később, egy külön magyar küldötség is megjelent az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Szociális Bizottsága előtt. A Varga Béla által vezetett küldöttség is részletes adatokkal számolt be a magyarországi kényszermunkatáborokról. Ez utóbbi küldöttség munkásságának ismertetésére még visszatérünk. A kényszermunkatáborok ügye hosszú évek óta szerepelt már az Egyesült Nemzetek napirendjén. 1950 februárjában éles viták színhelye volt Lake Success, ahol az amerikai, angol és kanadai delegátusok heves harcot folytattak egy U.N.-vizsgálóbizottság kiküldéséért. A moszkvai blokk el«»ailása mindent elkövetett, hogy az indítványt zátonyra juttassa. Az ügyet mindazonáltal a Gazdasági és Szociális Bizottság elé utalták, amely 1951 március 19-én határozatban rendelte el a vizsgálóbizottság küldését. A bizottság elnöke Sir Ramaswami Mudaliar, indiai vezetőpolitikus lett, aki már jóval az ülésszak megnyitása előtt közölte, hogy bizottságát csak a megdönthetetlen tények és bizonyítékok érdeklik. Ilyen előzmények után- került sor a Gazdasági és Szociális Bizottság júniusi ülésszakára, amellyel párhuzamosan a Mudaliar-féle úgynevezett “Ad Hoc Bizottság” megkezdte a bejelentések meghallgatását. Több mint tiz nemzetközi és emigráns szervezet kérte meghallgatását a Bizottság előtt. Köztük a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, amelyet Matthew Woll, az AFL ügyvezető főtitkára képviselt. Meghallgatásukat kérték a magyar, csehszlovák, román és bolgár emigráns- nemzeti bizottságok is. Bejelentette részvételét az Emberi Jogok Nemzetközi Ligája (International League for the Rights of Man) és a Kényszermunkatáborok Ügyét Vizsgáló Bizottság (Commsision of Inquiry into Forced Labor), ameß múltban már figyelemreméltó eredményeket értek el a Szovjet .kényszermunka - rendszerének leleplezése terén. A két intézmény a kutatómunka során egyesült s az ügyet elsőnek, junius 18-án vitte az Egyesült Nemzetek (U.N.) Bizottsága elé. A Nemzetközi Liga egyik kitűnő amerikai vezetőjének, az ismert liberális politikusnak,A. A. Berle-nek érdeme, hogy a kutatócsoport hónapokon keresztül tudományos alapossággal foglalkozhatott a kérdésekkel s hogy a munkába a keleteurópai emigráns munkásmozgalmak szakembereit bevonták. így a cseh George Stolz-ot, a volt Szakszervezeti Világszövetség ügyvezető titkárát; Pisky Frigyest, az emigráns Magyar Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek vezetőségi tagját; Romuald Szunskit és Otto Pehrt, a lengyel munkásmozgalom emigráns reprezentánsait; Stoicoiut, a román Független Szociáldemokkata Párt tagját és Jaroslav Profoust, a Brüsszelben székelő “Koncentrációs Rendszerek Ellen Küzdő Nemzetközi Bizottság” (Comité Internationale Contre les Régimes Concentrationnairc) Amerikában élő alelnökét. Ez a kitűnő nemzetközi együttes, amelyet Albert K. Herling, a Szovjetunió kényszermunkatáborairól szóló nagysikerű könyv szerzője mutatott be az UN-bizottságának .valóban a legjobb garancia volt arra, hogy az elnyomott Kelet- és Középeurópa ügyére felhívja a nemzetközi szervezet figyelmét. Az amerikai sajtó érdeklődése és a Voice of America kommentárjai egyaránt ezt bizonyítják. Az Egyesült Nemzetek székházában tartott sajtófogadáson 60- nál több újságíró és rádióriporter ostromolta kérdéseivel a csoportot. Annak is hire futott, hogy a bizonyítás során közel ezer, a kényszermunkatáborból menekült fogoly vallomását, eredeti okhogy a kaszárnyából elvigyék a maradék élelmet. Petróleummal leönteni s felgyuj tani! Itt Regensburgben az utca másik oldalán lévő menekült táborban éhen halnak a gyermekek, Aki a bolsevista megszállás alatti országokban élt nem kaphat. UNRA ellátást. Az UNRA áruit a fekete piacon áiulják, akik a K. Z - ékből kiszabadultak, vagy Brooklyn legsötétebb negyedeiből jöttek felszabacsitónak. Brillián sokat vesznek érte. Nőket vesznek. Rabszolga vásár humanista takaró alatt. Az IRO pedig majd jön s megtapogatja Kelet-Európa szellemi elitjének izmait, megnézi a fogsorait, mint a lónak és a humanista konzul legyint: jó favágó lesz valahol. Kissé öregecske, de kigyóvadásznak, vagy vasúti munkásnak beválik. Mindennek már semmi köze Hitlerhez, a háborúhoz. Ez már a demokrácia. Ez már a Nyugat. Atlanti Charta! Humanizmus. Csevegés a kandalló mellől'.” Buenos Aires, junius 30 Ennek az illusztris hetilapnak hasábjain annyi támadásban részesültek a glóbuszon szétszórt, dühöngő nyilas magyarkák, hogy ildomos egyszer már meg is védeni őket a tárgyilagosság megóvásának látszata végett. Nem olyan veszedelmes gyerekek ők, ahogyan azt többen hiszik demokrata oldalágon. Talajgyökerük elfagyott, a véres múltjukból már csak jámboran kérődznek, begyepüsödött az agyvelejük és szemeiket is csak hátrafelé tudják használni.,, Egyébként háromdeci kadarka mellett emberi formát is öltenek, csak két literen túl szeretnének Budapesten újból “kinyírni . . Előttem, a emigráns kávéházban pontosan egy tucat náciszennylap fekszik az asztalon. . . óvatosan körül is nézek, nem figyel-e valaki, mert egyszer egy emigráns törzsvendég, — aki nem ismert személyesen, — barátságosan figyelmeztetett, hogyha ilyen aljas sajtóterméket szoktam olvasni, akkor megadja annak a külvárosi kávéháznak a címét, ahová hasonszőrű párttestvéreim szoktak feketézni járni. Hiába magyaráztam neki, hogy nekem főszerkesztői rendeletre kell olvasnom azokat az aljasságokat, megvetőleg a faképnél hagyott. Most azonban semmi veszély nem fenyeget . . . így hát egymásután kiteregetem a szóbanforgó újságokat. “Magyarok Útja”: Oláh György és Kerecsendi Pici buenos airesi vegyes salátája. E világlap specialitása, hogy csaknem minden munkatársa álnéven írja a cikkeit, azon oknál fogva, mert nevük politikai, sajtó és rendőrhatósági körökben a legrosszabb hangzású. A 7-ik oldalon a “Vörös vihar” c. hamis adatokkal fűszerezett rémkrónikákban Böszörményi Endre (alias Marschalkó Lajos) a következő sorokat írja: “Az amerikai kaszárnyákban ládaszámra dobják ki a pulykacombokat, mazsolás kenyereket, félkonzerveket. Valaki megtiltja, A fenti szemelvényből láthatja a türelmes olvasó, hogy annak dacára, hogy kizárólagosan amerikai segítséggel, amerikai pénzen és amerikai katonákkal — a “legsötétebb Brooklynból” — óhajtják most Magyarországot felszabadítani Rákosiék kommunista hajcsáruralma alól, ELŐZETES HÁLAÉRZETBÖL szivüket is őszintén kiöntik a különböző kontinenseken bujkáló emigráns-testvérek felé. Olykor-olykor elárulják önmagukat, megmutatják igazi arcukat, a nyelvöltögetést j és azt a grimaszt, amelyet a hazaffyui bánat ir a homlokukra. Jól nézne ki Magyarország, ha ef- í féle alakok térnének vissza oda demokráciát és hatalmat gyakorolni . . . “UJ Magyarság”: fél éve Braziliában, Sao Paulo városában jelenik meg. A felelős kiadó egy Móczik Imre nevű neo-magyar, egy uj csillag a nyilas mennybolton, aki lapja megindulásakor, a beköszöntőben már jóelőre figyelmezteti hasonszőrű olvasóit, hogy (] mindenben ií “nagy magyar hiriapiró-fejedelem”: Milotay István nyomdokain fog haladni. (A selyemfiu -szere pekben is? — A szerk.) Az illusztris lap főmunkatársa: Marschalkó Lajos, aki gyűlölettől csöpögő vezércikkeiben a legszélsőségesebb nyilas propagandát csinálja. Tendenciózusan antiszemita és Amerika - ellenes írásaiban az európai “keresztény népeket” uszítja ellenállásra a yankee-k ellen, ahol a végrehajtó hatalom a zsidók kezén van és akiknek egyedül köszönhető ez a mai gyászos világfelfordulás. Szerinte: “a II. világháború egyetlen győztese a zsidó nép,” akik most I “einsteini világkormányra” törekj szenek. (A hatmillió elégetett és I halálba üldözött mártírt elfelejtette megemlíteni politikai dedukcióiban) ... Az északamerikai féj lelem nélküli szabad életet ő “dezertőr-demokráciá”-nak nevezi, a mai felelős kormányférfiakat: j “Smólen Tóniknak” hívja és szerinte egyetlen ut van Magyarország és az egész világ politikai zűrzavarának megváltására és az: “Jobbra át!” . . . Aszongya hogy: “Mert a bolsevizmus romjai fölött a nyugati szabad világnak is — akarva, akaratlan — meg kell indulnia azok felé a magasabb ideálok felé, amelyeket harminc éven át mi képviseltünk saját hazánkban. A bolsevista tatárjárástól végigszántott Európában mit sem lehet kezdeni a liberális de-mokrácia avult, ócska mordályával, a nemzetközi rádiókommentátorok üvöltöző gondolatnélküliségével és a Free Europas businesses amely egyszerűen a Lehman Brothers pamutföldjei meghosszabbításának képzeli a szabad Európát. Az emberiség és a magyarság mit sem kezdhet azzal! az “uj gondolattal,” amely egy einsteini világkormányt akar a szabad népek nyakára ültetni éskiirtani minden nemzeti kultúrát s a kétezeréves kereszténységet. Jobbra át!” Tehát vissza a nácizmushoz, a horogkereszthez, a nyilas rablóvilághoz, a tarkólövészethez és a gettóhoz. És ennek az Amerikafaló ősellenségnek még volt pofája letelepedési vizumot kérni az U.S.A. területére. Eddig sokan közülünk azt hittük erről a sajtókalózról, hogy csak önveszélyes és menthetetlenül hülye, de újabb publicisztikai müvei azt bizonyítják, hogy közveszélyes és elvetemült gazember is. Ez is azt hiszi, hogy “hazamehet” még egyszer a szerencsétlensorsu Magyarországra? “Délamerikai Magyar Hírlap”: a hangfogós, mérsékeltebb antiszemiták és kivénült álhirlapirók szakközlönye. Szegény, jobbsorsra érdemes braziliai magyar emigráció! Ilyen szellemű palacsintát kénytelen élvezni édes-bus száműzetésében . . . Egy Baranyai Virgil nevű uj irodalmi üstökös nemrégiben körinterjut csináltatott — őhazai kémei utján — 21 különböző életkorú és foglalkozású és Rákosiék diktatúrája alatt otthon szenvedő honfitársával (azt mondanunk sem kell, hogy a “hiteles” interjúk a szerkesztőség mellékhelyiségeiben készültek!), ahol az egyik magyar köcskömétl nyelven, de nehogy a falak meghallják, a következőket mondta tollba: “MÁV pályamunkás. 55 éves, nős, két gyermek apja. Kecskeméti származású. Kérőm szépön a mi helyzetünk már nem ér egy hajitó fát sem. Csak a munka, aztán fizetség úgyszólván semmi. Otthon éhözik a család, én mög darab könyérrel vagyok egész nap. Hát élőt ez? Mindig mongyák az mák, akikkee néha találkozók, hogy csak még kitartani János. Nem-sokára gyünnek haza a csöndérek. Hát lassan annak két esztendeje, hogy valaki ezt mögigérte, aztán még máig is itt vannak a ruszkik. Itt őszi a fene ükét, megzabájják a könyeret is, azért nincs sömmi. Mán nagyon várjuk Eckhardt Tibort mög Héjjas Ivánt. Majd lösz akkó rönd. Mög könyér is.” Megvédtem a nyilasokat. Mert I ha ezen interjú után akadna még olyan konok olvasó, aki nem hasonló nyilas szellemben akarná Magyarországot felszabadítani a moszkovita uralom alól, az kiáltsa e sorok Írójával egyidőben: — Segítség! Fogják meg! Gummidominót a Virgileknek, Lajosoknak, Gyurkáknak és a Marciknak! Kitartás! Bis 101 Jahr! MAJESTIC HOTEL FLEISCHMANS, N. Y. Telefon: 181 MAGYAR-OSZTRÁK KONYHA »OVACS KLÁRA VEZETÉSÉVEL. MÉRSÉKELT ÁRAK. — • — NAPONTA délután - este TÁNC------- BÁR: kitűnő műsorral ------Érdeklődés és rezerválás: New World Treding Co. Jimmie S. Gruber 233 W. 42 St., N.Y.C. 2128 E. 21 St, Brooklyn Tel: LO 4-5290 Tel: NI 6-1131 mányi, törvényt csatolt be a csoport, s hogy a bizottság mély benyomásokkal hagyta el az üléstermet. Valóságos körmenet kisérte azokat, akik a csoport különleges térképeit, okiratokkal telt bőröndjeit szállították ki az épületből. A “New York Times junius 23- án vezércikkben a következőképpen foglalkozik az eseményekkel: “Az Emberi Jogok» Ligája az okiratok és bizonyítékok hatalmas tömegét vonultatta fel; kormányrendeleteket, a kommunista sajtó nyilatkozatait, vallomásokat és ehhez hasonlókat, hogy a szóbelileg előadottakat alátámassza. Nem vad rágalmak ezek, hanem túlságosan is reális igazságok, bőséges bizonyítékkal, hogy az emberi kizsákmányolás legkegyetlenebb formája ma már hétköznapi dolog a csatlósállamokban, csak úgy mint a Szovjetunióban. A kérdés fontosságának szempontjából, valamint figyelembevéve azt, hogy milyen nagy gondossággal állították össze a bizonyítás anyagát, igen szerencsétlen, hogy az Egyesült Nemzetek Bizottsága a tárgyalások titkossága mellett döntött . . Pisky Frigyes, a csoport magyar szakértője, a következőket mondotta a magyarnyelvű sajtó munkatársainak: Megvédem a nyilasokat Irta: JÁNOS ANDOR
