Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-07-05 / 28. szám
MIÉRT MOLNÁR FERENC TÁRSASÁG? Tisztelt Szerkesztőség! Mindenekelőtt köszönöm Jávor Lászlónak, a Parisban élő kitűnő lírikusnak “Az Ember” junius 7-i számában hozzám intézett jó és nemes sorait. Bizony jó volna leülni s a “Café du Dom”-ban megcsevegni ezt a nagy ügyet! Miután azonban ez már nehezen fog ! menni részemről, így ismét e lap ! hasábjain kell a tárgyra térnem. 1) Mindazok a művészek, akik csak magyar nyelven tudják a betűket megértetni, előbb - utóbb tragikus izolál Ságban véreznek s 1 sorvadnak el. Még az anyagiakban annyira sikeres Molnár Fere ne is ennek lett az áldozata, de 1 ennek volt a korai mártírja például Lord Byron is, aki az angol nyelvet nem tartotta elégggé kifejezőnek és éppen ezért meg'ta- 1 nult ó-görögül, mert azt hitte, t hogy ezt a klasszikus nyelvel in- 1 kább megérti a világ lelke. Azért írom, hogy a “világ lelke," mert | minden művész ezerszer cUwb az Universitásnak a gyermeke, mint egyetlen népnek vagy nemzetnek. Minél kisebb nemzethez van kötve nyelvileg az író, annál nagyobb az ő egyéni tragédiája. Az igaz, hogy minden művész mindenekelőtt a saját gyönyörűségére al-1 kot, de ha lelke tele van igazi humanitással, akkor a saját alkotá- ■ saival akar hatni a többiekre, hogy azok karakterét nemesítse, azokat nevelje és buzdítsa. 2) Művésznek, Írónak, poétának. hogy tovább fejlődhessenek és hogy ne sorvadjanak el nyomorult lelki izoláltságban, olyan baráti körre van szükségük, ahol — mint már négyezer évvel ezelőtt Egyiptomban az “Iris Rend Táltosai,” vagy még Krisztus szü- I letése előtt Jeruzsálemben az ^víliták” — állandóan összetalálkozva, egymásnak beszámolnak legújabb gondolataikról és' tetteikről. így az irómüvészeknek' is állandóan be kell mutatniuk legújabb alkotásaikat és egymásnak tökéletes testvéri pá’.Uogást.1 segítséget kell nyujtaniok, hogy 1 müveik elterjedvén, az iro miszszióját terjesszék és befelezzék. | Egy megalakítandó Mcinár Ferenc Társaságba nem az annyira szokásos kártyajáték szenvedélye,! vagy valami másnemű kapzsiság láza kell hogy bekábitsa az embereket, hanem az ember magasabb hivatásának megértése. Mielőtt az Észeniták, akiknek köreiből került ki Keresztelő Szent János és Jézus Krisztus nemes alakja, a gyülekezetbe beléptek, megfürödvén, vakító tiszta fehér tógát és uj sarut öltve, léptek be, úgy legyen végre egy ilyen Mólnár Ferenc nevű kulturtársaság, ahol az igaz kultúra misszionáriusai azért jöjjenek össze időközönkint, hogy ebben a káotikus korszakban akadjanak igazi kulturpapok és hívők, akik újra és újra felgyújtsák az igaz ember jövőjében való bizalmat és akaratot. 3) ügy szervezzük meg a Molnár Ferenc Társaságot, mint egy igazi kulturkápolnát, ahol minden nyelven beszélő és iró művészeket szivesen látnak. De elsősorban a magyar nyelv miatt jelenleg vértanuskodó és ‘tragikus sorsú magyar művészeké legyen a feladat, hogy megszervezzék az első ilyen társaságot New Yorkban. A magyar íróknak és művészeknek kell megmutatniok, hogy fel lehet építeni egy olyan kul- Iturkemencét, amely köré leülhet melegedni az, aki hisz az igazi kultúrában, de csak olyanok, akik lelkében és szivében undor és megvetés van mindennemű megkülönböztetés ellen ember és ember között! Tisztelettel: VÄRADY ANDRÁS GÖNDÖR EERJS1 ^ PQUJXKAl Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Aot of March, 1879 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79 ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: BUtteríield 8-tíloa VOL. XXVII — No. 28 NEW YORK, N. Y., JULY 5, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT A magyarorszagi bolsevista államcsíny ötödik évfordulója alkalmából a demokratikus emigráció nagyszabású összejövetelt rendezett a múlt hét pénteki napján New Yorkban. A legkiválóbb demokratikus politikusok hatalmas seregszemléje és a demokratikus összefogás felemelő megnyilatkozása volt ez az összejövetel, amelynek jelentőségét még jobban emelték azok a beszédek, amelyek a történelmi tények rögzítése mellett és a lényegbevágó elvi megállapításokon kívül iránytjelző módon kijelölték a demokratikus emigráció jövőbeni útját. A Mayor-étLerem különterme teljesen megtelt a rendkívüli alkalomból. A megjelentek sorában ott láttuk a háború utáni magyar demokratikus politika csaknem minden vezető tagját. Ott volt Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök, akinek erőszakos eltávolításával ' ragadták kezükbe az alkotmányellenes hatalmat Moszkva magyaror[ szági ügynökei. Megjelent Varga Béla, a demokratikus parlament le nem mondott elnöke, a Magyar Nemzeti Bizottmány vezetője, akinek megjelenését és elmondandó beszédét fokozott érdeklődéssel várta a demokratikus közvélemény. Ott volt Peyer Károly, a munkásmozgalmak fémjelzett előharcosa, Pfeiffer Zoltán, a Magyar Függetlenségi Párt volt elnöke, Barankovics István,, a Demokrata Néppárt volt ve- 1 zeLője, Halter Béla, a Magyar Szabadságpárt volt főtitkára. Személyükkel valamennyi háború utáni nemzeti irányú politikai párt képviselve volt s ez külön is aláhúzta az összejövetel demonstrativ jellegét. A megjelentek sorában ott láttuk továbbá Bartha Albert volt honvédelmi minisztert, Anti Ödön, Dajkovics Ferenc, Erőss Gyula, Fábry Pál, dr. Hám Tibor, Kovács Imre, Palinay Ferenc és Szabó Pál volt országgyűlési képviselőket. Szemes István ezredest, a honvédelmi minisztérium volt békeosztályának vezetőjét, Bokor Béla és Zichy- Chikán Móricz volt külügyminisztériumi tanácsosokat, Bárdos Arthurt, a Belvárosi Színház volt igazgatóját, Mály Gerő színművészt, Révay Istvánt, a Felvidéki Magyar Párt volt vezetőségi tagját, dr. Bartha Gyula, dr.- Pajzs Elemér, dr. Brünauer Sándor és dr. Zákonyi Gyula ügyvédeket, dr. Györky Béla orvost, Kézdy-Kovács Elemér festőművészt, Dobozy Arthurt, az Amerikai Magyar Segélybizottság vezetőjét, Raffay Sándort, Vámos Kálmánt, Pataky Károlyt, Hőgye Mihály rer. lelkészt. Gyarmati Géza filmrendezőt, dr. Hahn Sándort, (Gábor Róbertét, Rácz Gábort; a magyar újságírói kar számos neves tagját, köztük Juhász Vilmost, Major Róbertét, dr. Deák Zoltánt, Gonda Jenőt, dr. Pisky Frigyest, Csicsery-Rónay Isivánt, Gombos 1 Gyulát és Cs. Halász Lajost. Többen kimentették magukat a távolság, vagy a halaszthatatlan elfoglaltság miatt, de levelükben együttérzésükről biztosították az összejövetel rendezőit és hitet tettek a demokratikus egység mellett. Ezek között szerepelt Szent-Györgyi Albert, a Nobel-dijas tudós, Bay Zoltán, az ugyancsak világszerte ismert atomfizikus, Jékely László volt miniszter, Borsódy István, Kárász Arthur egyetemi tanárok,Jávor Pál színművész, Schweng Lóránd, Cséplő Jenő aranykalászos gazda, Hanzély Győző volt szakszervezeti titkár és sokan mások. PFEIFFER ZOLTÁN: AZ ELMÚLT ÉVTIZEDEK LE VITÉZLETT EMBEREI FELETT MAR ÍTÉLETET MONDOTT A TÖRTÉNELEM Pfeiffer Zoltán volt a vacsorával egybekötött összejövetel első szónoka. Mindenek előtt azokról emlékezett meg, akik a nemzeti függetlenségnek és a demokrácia eszméinek ^mártírjaivá váltak az egymást követő zsarnokságok folyamán. Bajesy-Zsilinszky Endre, Kiss | János és a nácik elleni honvédő mozgalom több mártir-tagjáról, az ! oroszok által elhurcolt Fillér László képviselőről, Kovács Béláról, a börtönökben sínylődő Mindszenty hercegprímásról, Grősz érsekről, Kéthly Annáról, Kelemen Gyuláról és a munkásmozgalmak többi mártírjáról, a polgári és paraszti réteg neves és névtelen áldozatairól szólott, akiknek szelleme éltető erővel hatja át a demokratikus emigráció tagjait. — A mártírjaink együttes szelleme — mondotta mély hatást kiváTó bevezető szavaiban — a mi legnagyobb ösztönzőnk és legjobb iránymutatásunk: nélkülük nem vihető előbbre a magyar ügy. Vegye tudomásul mindenki, hogy az ő szellemük integritását nem engedjük csorbítani senki által, ez a mi kincsestárunk, amelyhez nem nyúlhat a kalandor keze! Ezután az 1945-ben kezdődött demokratikus berendezkedés élményeit elevenítette fel Pfeiffer Zoltán. — Valamilyen láthatatlan és nagyszerű szereposztás volt a demokratikus munkában résztvevő -pártok és személyek között — mondotta. — Mindegyik nemzeti és demokratikus párt és minden egyes közéleti személy ott végezte a munkáját, ahová ez a szereposztás állította. Ez csak még jobban kifejlődött a vörös nyomás fokozódása idején és nem számított, hogy valaki a kormánypártnak számitó Kisgazdapárt tagja volt-e, vagy valamelyik ellenzéki párthoz tartozott, mert nem ez jelentette a határvonalat, hanem egyedül az, hogy valaki a zsarnoki diktatúrának vagy a demokratikus szabadságnak hive? Akik az utóbbi táborhoz tartoztak, azokat eszméik azonossága szorosan eggyéforrasztotta pártra, foglalkozásra, rangra és felekezetre tekintet nélkül. Otthon 1945-ben kialakult a demokrácia nagy és átfogó egysége és ezen a nyomon kell haladnunk itt kint, az emigrációban is. — Itt külföldön — folytatta Pfeiffer a nagy figyelemmel hallgatott beszédét — vannak olyanok, akik ebből az otthoni szereposztásból ellentétet akarnak szítani a demokratikus emigráció tagjai között. Da mi elhárítjuk ezt a zavarkeltést és nem leszünk hajlandók kiöregedett politikai primadonnák játékszerévé válni! — A magyar ügy hűséges szolgálatában dolgozunk és épen ezért csak egyetlen ellenséget ismerünk: a barbár ázsiai bolsevizmust és annak magyarországi csatlósait. Az elmúlt évtizedek levitézlett eszméi és azok hordozói ellen nem pazaroljuk energiánkat, mert felettük már ítéletet mondott a történelem és az otthoni magyar nép előtt is örökre elvesztették a játszmát. — Problémáinkat csak szoros egységgel tudjuk megoldani — fejezte be beszédét — és a demokratikus közvélemény elvárja a politikusaitól, hogy beállva ebbe a felbonthatatlan egységbe, hangos szóval tegyenek hitet amellett, hogy ma is változatlanul az 1945-47-es szellemet képviselik! Pfeiffer Zoltán nagy tapssal fogadott beszéde után Varga Béla állott szólásra. ^ VARGA BÉLA: A NÉPPEL KELLETT MARADNUNK, A NÉPET KELLETT VÉDENÜNK! — Amikor először hallottam erről az össze jövet elfúl — kezdte általános figyelem közben Varga Béla a felszólalását — arra gondoltam, hogy fölösleges összejönnünk, mert az a látszat lenne, hogy önigazolásra szorulunk. Pedig semmi okunk sincs, hogy akár magunk, akár mások előtt igazoljuk magunkat. A magam részéről minden tettemért büszkén és boldogan vállalom a felelősséget, mert minden esetben a hazám és a demokrácia érdekében cselekedtem. Ezután Varga Béla a demokrácia lényegéről és értelméről beszélt. — Demokrácia csak egyféle van — mondotta — amit a klaszszikus értelmezés szerint úgy fejezhetünk ki, hogy: a népért való élet k nép által. Ezt én kora ifjúságomban már igy tanultam meg, a kicsiny falusi házban, ahol a nép között növekedtem fel és ahonnan magammal hoztam a demokratikus eszmék ösztönös igényét. Ez az érzés mindennél erősebb bennem s soha nem változhatom meg. Ezeknek az eszméknek voltam, vagyok és leszek a harcosa, szivem utolsó dobbanásáig! Én csak azoktól fogadom el a kritikát, akikkel együtt harcoltam otthon a demokrácia védelmében. Akik nem harcoltak velem ezen a tiszta és becsületes arcvonalon, azoktól még a kritikát sem fogadom el! ítéletet csak a magyar nép formálhat felettünk! Én haza fogok menni és odaállok majd a nép elé, hogy ítéljen felettem és a magyar nép Ítéletét, legyen az felmentő, vagy lesújtó, alázatos, boldog lélekkel fogadom el. A tapsokkal sűrűn megszakított rész után Varga Béla az 1945-47- es demokratikus helytállást méltatta. __ A világtörténelem két legnagyobb gonosztevőjének, Hitlernek és Sztálinnak árnyéka borult a mi életünkre és pályafutásunkra. Óriási feladatot jelölt ki a magyar sors számunkra: harcolnunk kellett mindkét zsarnoki hatalom ellen. A nácik idején egy maroknyi kis parlamenti csoport vette fel a harcot, de mégsem látszott reménytelennek ez a küzdelem, mert tudtuk, hogy a náci ámokfutás hamar a végére ér. Annál reménytelenebbnek mutatkozott az oroszok és a bolsevisták elleni küzdelem. Amikor előjöttünk a börtönökből és a rejtekhelyekről, tudtuk, mire vállalkoztunk. Tudtuk, ismertük az orosz ellenfél ijesztő hatalmát, tudtuk, ismertük az erőszakos módszereket és az akkor még leplezett szándékot s ismertük már akkor a teheráni döntést. De vállaltuk a harcot, vállalnunk kellett a harcot, mert ezt az egész nemzet egyetemes összefogása és megfellebbezhetetlen parancsa irta elő a számunkra. Meg kellett kísérelnünk a demokrácia forrón áhított eszméi alapján az országépitést; a néppel kellett maradnunk, a népet kellett védenünk, a nép agyonkinzott idegei ott rezegtek a mi idegeinkben! A drámai szavak után igy fejezte be Varga a nagysikerű beszédét: — Tudom, hogy hazamegyek és tudom, hogy ti valamennyien hazajöttök s folytatjuk a harcot ott, ahol abbahagytuk. De a harcunknak csak egy motorja lehet: a magyar néppel, a magyar népért! PEYER KAROLY: 1945 TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE CSAK 1848-HOZ HASONLÍTHATÓ! Varga Béla szárnyaló beszéde után Peyer Károly szólalt fel. __ A bolsevizmus csak átmeneti jelenség — kezdte hatalmas be“1945 történelmi jelentősége csak 1848-éval hasonlítható össze...” A DEMOKRATIKUS EMIGRÁCIÓ NAGY SEREGSZEMLÉJE NEW YORKBAN
