Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-28 / 27. szám

June 28, 1952 AZ EMBER 7-ik oldc'. Asszonyok börtönbon ELINOR UPPER emlékezése a Szovjetunióra (Második, befejező rész) Lehetetlen felsorolni mindazt a számtalan nevetséges vádat, a­­mely a Szovjetunióban okozója lehet valaki letartóztatásának és bebörtönzésének. Minden egyes eset, amelyet most felsorolok, sok ezer szovjet polgár sorsát tükrözi vissza. CELLATÁRSNŐIM 1937- ben és 1938-ban a letartóz­tatottak több mint íele a kom­munista párt vagy a kommunista ifjúság tagja volt. Háromnegyed­részük az orosz párt tagjaiból ke­rült ki, a többiek pedig a lengyel, lett és német párthoz tartoztak. A pártonkivüliek a lakosság kü­lönböző rétegeit képviselték, kezd­ve a többé-kevésbé ismert szemé­lyiségek feleségeitől, a besugás utján letartóztatottakig. Rakovszki szovjet nagykövet felesége, román származású bete­geskedő, őszhaju asszony, majd­nem minden héten elvesztette az eszméletét. Szomszédnője, a szép fekete Opolenszki hercegnő, aki­nek férje a szovjet államban be­töltött magas tisztsége folytán évekig közvetlenül érintkezett Sztálinnal. Itt volt azután Alek­­szander Szerebovszki, az egész or­szág réztermelését irányitó hatal­mas vállalat igazgatójának kar­csú, ideges diákfelesége. Volt kö­zöttünk egy jólmegtermett, festett arcú, szókehaju nő, Zilkának, az ismert katonai vezetőembernek felesége, aki magassarku cipőben tipegett a cellában. Amikor ki­hallgatásra hívták, púder hiányá­ban fogport rakott az arcára, de ugylátszik ez sem segített, mert 8 evet kapott, mint népellenség csa­ládtagja. Rebusova, magasrangu tisztviselő felesége, túl volt már az ötvenen, de láthatók voltak még rajta egykori szépségének nyomai. Eperohamai voltak és ilyenkor tehetetlenül vonaglott a deszkákon. Liza Geller, a berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség munkatársa sirógörcsöket kapott valahányszor magárahagyott két kisgyermekére gondolt. Mejlauk­­né, egy miniszter első felesége. 4C év körül lehetett, zárkózott és ko­moly arccal járkált, igen maga­biztos, fanatikus kommunista volt. Nyolcévi kényszermunkára Ítélték, kémkedés vádja miatt, a vladivosztoki táborban halt meg 1938- ban, vérhasban. Kosziorné aki férjével együtt dolgozott a berlini szovjet kirendeltségen, ön­­gyilkosságot kisérelt meg az itéle' hirdetés napján, de sikertelenül '‘Ellenforradalmi t e v ékenysége' miatt tizévi kényszermunkán ítélték és valamelyik Marilnszi közelében lévő szibériai táborba: töltötte le büntetését. Voronova a könnyűipari népbiztos helyet­tese, azelőtt textilmunkásnő volt fáradhatatlan munkával és vég télén odaadással került maga (tisztségbe. Tizévi börtönbüntetés kapott, szintén “elleníorradalm ■tevékenységek” miatt. Férjét : szovjet polgárháború idején a fe hér katonák elevenen elégették Megfogadta, hogy nem megy töb­­bé férjhez. Suvalova, a nemzetközi vörös­segély vezetőjének titkárnője volt. Amikor belépett a cellába, egy ; szót sem lehetett kihúzni belőle s nem akart válaszolni kérdéseink­re, mert mindannyiunkat ellen­­forradalmároknak vélt és csak magát hitte ártatlannak. A kato­nai bíróság 15 évi szabadságvesz­tésre Ítélte, az északkelet-szibériai Kolimába szállították, ahol a há­ború idején meghalt. KUN BÉLÁNÉ IS ITT VOLT Kun Irént, Kun Béla egykori feleségét nyolcévi kényszermun­kára iieitex. özuibén Kolimába j toloncolták. Annyira gyenge és beteges volt, hogy a legkönnyebb i munkára sem használhatták. Vé­gül Mariinszk szibériai táborba került. Ezek a nevek csak Ízelítőt nyúj­tanak azokról a forradalmár fe­leségekről, akikkel a börtönben és j a táborban találkoztam. Mind­­annyiukat több-kevesebb kihall-! -gátás után sokévi rabságra Ítél­ték. Tekintet nélkül arra, vájjon valóban együttmüködtek-g fér­jükkel, vagy sem, vájjon az utób­bi években együtt éltek-e férjük­­kal, vagy elváltak; volt-e gyerme­kük, nem voltak-e letartóztatásuk 1 idejéú áldott állapotban, vagy férjük nem halt-e meg több mint 1 egy évvel a feleség letartóztatása előtt. Mert épp ez volt az eset j például Lereher ballettáncosnő­­vel, a moszkvai nagy-színház mű­vésznőjével. Ez a bájos táncosnő 'és igen magas kultúrájú asszony I egyáltalán nem foglalkozott po­­! litikával. Férjhezment a köi.nyü- I ipari népbiztoshoz, aki kevéssel az 1936 évi nagy moszkvai per előtt öngyilkos lett. Halála után troc­­jkizmussal vádolták: Egy év múlva Lerchernét is letartóztatták troc- I kista tevékenységgel vádolták és 8 évi kényszermunkára Ítélték, így szenvedett meg azért az em­berért, aki haláláig magas tiszt­séget töltött be és csak akkor vá­­; dolták meg árulással, amikor már nem védekezhetett. Egyenesen megindító látvány volt ez az asszony, — aki számára 1! a ruganyosság elvesztése foglal­­, kozásának elvesztését, tehát élete egész értelmének elvesztését je-I lentette, — amint rejtőzve a töb -II biek elől különböző -tornagyakor­­latokat és táncgyakorlatokat vég­' zett, ami szigorúan tilos volt. 1 I A vidámság kiapadhatatlan - | forrása volt mindannyiunk szá­­: mára Berta Alak-szandrovna. Rit­­l ka jóindulatú teremtés volt ez a , rövidlátó, temperamentumos asz­■ [szony, aki széles csípőivel kettő­­, : nek való helyet foglalt el a tö­• j megszállásnál is zsúfoltabb cellá­­> ban. A vele beszélgetőnek egészen j i közel kellett hajolnia hozzá, mert L különben nem ismerte fel az arc- i vonásokat. Amikor idekerült, el* ■ vették szemüvegét, nehogy kárt • tegyen magában. ESTÉK A CELLÁBAN A vizsgálóbíró hivatalai az épü­let másik szárnyában voltak és egy kis udvar választotta el őket a börtöntől. Nappal nem történt ott semmi különös, de amint be­esteledett, a csendes börtönépü­let zajtól visszhangzott. Ilyenkor mindenki elhallgatott, a gyér suttogás is megszűnt. Min­denki hegyezte a fülét. A szem­­benlevő épületszámyból egyre erősebb kiáltások és sikoltások hangzottak. Minden este hallot­tuk a vizsgálóbíró át.kozódását, a­­mellyel igyekezett vallomást ki­csikarni áldozataiból. A vádlottak hangját csak akkor hallottuk, a­­mikor valamelyik felüvöltött a fájdalomtól vagy a borzalomtól. Egyszerre; “Disznó, majd meg­tanítalak én beszélni,” azután rö­vid csend (mert a pofonok és rú­gások nem hallatszottak át), s azután váratlan és egészen érthe­tő, vérfagyasztó kiáltás: “Elv­társak, elvtársak!” Mind hango­sabban és kétségbeesetten: “Elv­­kársak, elvtársak!” Ezután valami halkabb nesz, majd ismét az előbbi hang: “A fejem, anyám! Anyám, a fejem, jaj a fejem, anyám!” Az egész cella borzongva hall­gatta. Az uj foglyok elsápadtak és tompa tekintetükből ki lehetett olvasni, hogy el5ö kihallgatásuk­ra gondolnak szegények . . . Elgondolkodtam azon az embe­ren, aki kínzóira és hóhéraira nem talált más kifejezést, mint j azt a magasztos emberi megszólí­tást, hogy “elvtársak,” amig vad­állatokként vetették magukat rá s végül a leirhatatlan kínok csak egyetlen szót hagytak meg emlé­kezetében: “Anyám.” Valóban szerencse arra az anyá­ra, aki valahol Moszkvában sirat­ta bebörtönzött fiát, hogy nem hallotta ezt a jajkiáltást. ANYÄK Szmirnova egy szovjet főhiva­talnok felesége, egyike volt a nagyszámú anyáknak cellánkban. Férje letartóztatása után elvették tőle moszkvai lakását. Persze mit sem jelentett az utcára tenni egy “népellenség” feleségét három I kisgyerekkel. Végül talált fedelet | a feje fölé Moszkva környékén, 1 ahol egy kezdetleges parasztháza 1! bérelt. Múltak a hónapok és az ; apának nyoma sem volt. Nem tért I vissza, mint ahogy nem tért visz­­] sza sokmillió ártatlan ember, i akik mögött egyszer becsukódott . - valamelyik börtön ajtaja. Csak az .' ügynökök, a beugratók tértek i1 vissza. Egy este eljöttek a ter­­. i roristák, hogy magukkal vigyék . j az anyát is. A Butirka-börtön . ! vastag falai őt is elnyelték. Elő­­. | szőr egy átjáró cellába zárták, az 11 apróbb szobácskák egyikébe, a­­; | melyeket a foglyok “kutyaólnak” . I hívtak. Hossza 1 méter 30 centi, . I a szélessége 70 centi. Az egész S bútorzata egy kőpad, s a vasajtó fölött egy kis ablakrés, mely gyér világosságot bocsát be a folyosó­ról. Estefelé kihallgatásra vitték ; Szmirnova asszonyt. A biró gu­­; nyosan figyelte az asszony levert ! arckifejezését, " kibomlott hajfo­natát, bokáig csúszott harisnyá­­; ját, reszkető kezét, amely görcsö­­; sen fogta össze gombjaitól meg­­! fosztott ruháját. ' — Mondjon valamit férje el­; leníorradalmári tevékenységéről! ; — A férjem nem ellenforradal-I már! I — Micsoda? Már 15 éve a fele- 1 sége és azt meri állítani, hog: semmit sem -tud földalatti mun­kájáról, amelyet egyébként ő ma­­a is bevallott! — Ez lehetetlen. 15 évi együtt­­létünk alatt ismertem minden gondolatát, ö nem áruló! — Úgy, tehát nem akar valla­ni? Sőt még védi is azt a gazem­bert! Helyes. A cellában talán majd megváltoztatja véleményét! — A cellában? Nekem haza kell mennem. Három gyermekem gondoskodás nélkül maradt. A legkisebb elpusztul, ha nem szop­tatom. — Ismerje be, hogy tud férje hazaáruló tevékenységéről és ak­kor visszaengedjük a gyerekei­hez! — Nem tehetem. A férjem ár­tatlan. **; A vizsgálóbíró megnyomott egy gombot, mire azonnal belépett a börtönör: — Vezesse vissza a cellába! Másnap ismét a vizsgálóbíró elé vezették. — Nos, meggondolta-e magát? — Mondja meg mi van a gyer­mekeimmel? — könyörgött az asszony. — írja alá a nyilatkozatot, hogy férje -beszélt magának a szabo­tázsakcióról és akkor hallani fog a gyerekeiről. — Maguk bűntárssá akarnak tenni ártatlan férjem meggyilko­lásában. Nem tehetek ilyesmit. — Nincs semmi más mondani­valója? —Engedjenek haza a gyerme­kemhez. Elpusztul az anya nélkül. A biró válasz helyett elébetólt egy kész jegyzőkönyvet. — írja alá! — A gyermekem nem tartozna nekem semmilyen hálával, ha mi­atta elárulnám az apját. Félredobta a papirost, mintha félne, hogyha hozzányúl, bepisz­kítja kezét. A vizsgálóbíró vállatvont és visszaküldte a cellába. Néhány hónappal később — bár semmi­lyen vádat nem találtak ellene — 8 évi szabadságvesztésre Ítélték, mint “hazaárxüó családtagját.” Sohasem tudott meg semmit gyermekeiről . . . (Vége) ' HOLLÓS BÖZSI ‘ ANGOL-MAGYAR magyar - angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére. Cím: 55 West 42 St. (Room 1046) New York 18, N. Y. Telefon: LO 4-3619 >_______________________—<r i (Corner East 82nd Street) 4-1118 HUNGARIAN GARDEN Restaurantban (1528 Second Avenue) GYPSY COUNTESS JULIA és RÁKOSSY TIBOR énekeinek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és VASÁRNAP este ------- és: 1 GIZELLA, a KIVÁLÓ KONYHA!! • ? f I női prímás: '* ZETTL LACI tulajdonos Telefon: RE 4-967» “Szivárvány” regények a MAGYAR REGENYTÄR Kitűnő magyar Írók izgalmas, változatos, teljesen befejezett regényei, Ízléses színes kivitelben. EGYES SZÁM ÁRA 30 CENT — MEGJELENIK HAVONTA!!!-~ Egy évi előfizetés ára $3.Gí). Küldje be az alábbi megrendelő szelvény; erre a címre: EUGENE ENDREY 225 West 86th Street New York 24, N. Y. Kérem a SZIVÁRVÁNY REGÉNYEKET címemre" AZONNAL MEGINDÍTANI! $3.00 Mellékelve egy ÉVI előfizetés ÁRÁ NÉV: ..J.................................................................. CÍM (Utca): ........................................................... VÁROS: .......................................................................... ÁLLAM: ........................................Zóna No.............. r Töltse ki e szelvényt olvashatóan!

Next

/
Thumbnails
Contents