Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-06-14 / 25. szám
I June 14, 1952 AZ EMBER 3-ik oldot Kutyából nem lesz szalonna avagy “Miss Veronica kendője’ (LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ) Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Mint erdélyi ember, megerősitem mindazt, amit Wass Albertról különböző cikkekben megállapított. Én és családom sokat szenvedtühk a náci - vasgárdista hódoltság alatt Erdélyben, de ma már nem él bennem itt, a mi áldott Amerikánkban sem bosszú, sem gyűlölet. Csak mérhetetlen undor azokkal a magyarországi és erdélyi nácikkal szemben, akik keresztény télén és nemzetáruló tevékenységüket még ma is folytatják a szabadvilágban és Amerikában is. Abban az Amerikában, ahová csalárd módon besurranhattak, amely a szabadság ózondus levegőjét adja nekik, jó karéj kenyérrel s a politikai menekülteknek kijáró jogokkal. Ilyen ez a Wass Albert, aki minden képességét arra fordítja, hogy Amerikában is régi mesterségét folytassa: uszítson, izgasson és a gyűlölet petéit rakja le. Itt, Baltimore városában került kezembe a “Hungária” 1952-es naptára. Ebben a zöld füzetben lapozva bukkantam rá “Wass Albert újabb vérvád-elbeszélésére, amelynek a cime:.“Miss Veronica kendője.” Én ezt a körmönfont, izgató tendenciájú elbeszélést elküldöm “Az Ember”-nek, hogy a közvélemény látva-lássa milyen céltudatos összjáték folyik az idemenekült nyilasok között. “Az Amerikai Magyar Népszaváéban Wass Albert egy “Weisz ur” magatartását dobja a hamu alatt izzó aljas propaganda középpontjába, ebben a novellában rendkívül álnokul az egész amerikai adminisztrációt ócsárolja ez a hálátlan vendég és a náci- méreggel most egy amerikai tisztviselőnőt, “Mrs. Rosenbaum” kiagyalt figuráját nyálazza be . . . A giccses irás ott kezdődik, hogy Miss Veronica, aki történetesen fekete nő volt, bevégezvén az egyetemet, mint a C.W.S. megbízottja Németországba repült. A soffőr, aki az idegen városba beviszi, egy lett nemzetiségű menekült. így folyik közöttük a beszélgetés: “— Mikor készül Amerikába? — Szerettem volna odamenni, — felelte a fiatalember, — de visszavetettek. — Beteg talán? — kérdezte a leány sajnálkozva, mert hallott valamit arról, hogy tüdöbajósokat nem engednek Amerikába a hatóságok. A fiatalember elmosolyodott, de keserűség volt a mosolyában. — Nem. Katona voltam. — Úgy mondta ezt, mint valami testi hibát, amit már megszokott az ember és Veronica nem mert szólalni többet. Nem értette, hogy miért baj az, ha valaki katona volt, hiszen annyian voltak katonák ebben a háborúban. De érezte, hogy valami láthatatlan faiba ütközött a keze s, hogy ez a fal félelmetes, idegen és érthetetlen. Európa . . . gondolta és megborzongott, mint akire valahonnan ráhullott egy titokzatos árnyék.” (Wass Albert, mint látjuk, egész konsternálva van azon, hogy már a háborút követő első években az U.S.A. nem tárt kaput az SS-nek, az S.Á.-nak, a Gestapo-nak és a krematóriumok galamblelkü kiszolgáló személyzetének . . .) de az autó megáll. “— Itt vagyunk, Miss. — Ez a DP-tábor? — kérdezte Veronica és csodálkozva nézte a gyönyörű villát. A fiatalember halkan elnevette magát. — Nem, dehogy. Itt a hivatalnokok laknak. A tábor? ó, az egészen más, Miss. Később, ahogy ott állt az emeleti társalgó erkélyén és szeme végigfutott a park virágzó jázminbokrain, a nagy tó kék vizén és a fehér vitorlásokon, melyek mint csukottszárnyu nagy pillan- I gók úsztak a viz és az ég kéksége között: arra gondolt, hogy az apja vágyott mindig egy ilyen villára, valahol Miamiban, vagy valamelyik csöndes szigeten. De nem futotta soha a pénzből. — Nagyon szép — sóhajtott föl önkénytelenül és a mellette álló szikár, csontos hölgyhöz fordult, — mennyi bért fizetünk ezért a pompás épületért? A hölgy ott mellette, Miss ROSENBAUM, aki a SOCIAL SERVICE vezetője volt, csodálkozva nézett reá a szemüvege mögül. — Bért? Semmit! — felelte szinte sértődötten. — A villa egy ; náci tábornoké volt, akit Nürn- I bergben felakasztottak! Talán az idős hölgy éles hangja okozta, talán valami más: de Veronica elkomolyodott. Már nem : gyönyörködtette többé a kilátás szépsége. Valami különös döbbenés fogta el és arra gondolt: ezeket a fákat és bokrokat valaki ültette magának. Ezeket a virágágyásokat valaki kigondolta, megtervezte, beültette és gyönyörködött bennük. És ez a valaki most nem él. — Egyébként annak a tábornoknak a felesége itt lakik még ! ma is az alagsorban, a lányával együtt, — folytatta Mrs. Rosenbaum. — Ök végzik a mosást és a takarítást . • (Ugyebár felesleges a magyarázat minden épelméjű ember számára. Az első gyanúsítás, hogy a DP-tábor és az adminisztráció amerikaiak lakása között mily ÉGBEKIÁLTÓ különbség van. A másik, hogy a novellában a Social Service vezetőjét éppen Miss MEGNYÍLT a Catskill-hegyeknek egyik legszebb NYARALÓJA, a MAJESTIC MOTEL FLEISCHMANS, N. Y. Telefon: 181 Igagató: KOVÁCS ELEK. MAGYAR-OSZTRÁK KONYHA KOVÁCS CLARA és SZÉKELY ANNA vezetésével. A júniusi előszezonban nagyon előnyös feltételek mellett pihenhet mindenki. REZERVÁLÁSOKAT FELVESZ: New World Trading Co. Jimmie S. Gruber 233 W. 42 St., N.Y.C. 2128 E. 21 St, Brooklyn Tel: LO 4-5290 Tel: NI 6-1131 Rosenbaum-nak hívják, aki sértődötten mondja, hogy bért nem fizetnek a villáért, mert a gazdát, egy náci tábornokot Nürnbergben felkötötték. Hát ez tényleg fel kellett hogy kavarja Wass Albert oly érzékeny költői lelkűletét, hogy a háborút megnyert szövetséges hatalmak birái kontradiktórius törvényes eljárás alapján akasztófára valónak Ítéltek egy náci tábornokot, akinek ki tudja hány ezer eívil-élet terhelte lelkiismeretét.) Miss Veronica sétálni megy és egyszerre meglátja a romokat. Egy egész városrészt. Wass szerint “valami történt.” A szabad világ minden becsületes polgára azt mondja : “az történt, hogy egy agybajos őrjöngő, akit Hitler Adolfnak hivtak, a német militarizmus segítségével felgyújtotta és romba döntötte a világot. Wass Albert viszont ezt Írja szórul-szóra: “Valami borzasztó félreértés . . .” Tehát Hitlert félreértette Amerika, Anglia ... és a halottak milliói az mind csak egy szimpla ‘félreértés’ Wass Albertnek. És az ő Miss Veronica-ja, aki ugyanabban a romlott fantáziában serdült fel, mint Miss Rosenbaum, “egyszerre menekülni szeretett volna, mint akinek gonosztettek súlya nyomja a lelkét.” “A mi repülőink tették ezt—gondolta és megborzongott, —a mi repülőink . . .” így szórulszóra ! Tehát egy amerikai diplomás leány az amerikai repülők hősi harcát a náci vadállattal szemben, aki az egész világot felgyújtotta, gonosztettnek bélyegzi. Óh, nem a nácik követték el a gonosztettek végeláthatatlan sorozatát, hanem az amerikai repülők ... És ez a Wass Albert, aki ezt leirja s a,ki ki meri nyomtatni, Amerikában él és virul . . . Most egy intermezzo következik egy magyar asztalossal, akit ártatlanul zsebtolvajlással gyanúsítanak és akit Miss Veronica ki akar juttatni Amerikába. Elmegy a D.P. Commision-hoz, ahol megmondják neki, hogy a magyar asztalos nem mehet Amerikába, mert katona volt, harcolt a németek oldalán a szövetséges orosz hadsereg ellen és a törvény nem engedi meg, hogy bevándorolhasson. (Ki nem veszi észre a náci-nyilas tömény izgatást Amerika ellen? Tény és való, hogy 1948-ig azokat a DP-ket, akik Amerika ellen harcoltak és akik náci-nyilas egyesületek, szervezetek, katonai alakulatok tagjai voltak — nagyon helyesen — nem engedték ki tengerentúlra. De azóta a volt katonák csapatostul jöttek be Amerikába, válogatás nélkül. Nyilván ez a liberalizmus adott módot arra, hogy a hatóságok elnézéséből Wass Albert is bejuthasson ide. De az Amerika elleni izgatást a vak is látja . . .) Mrs. Veronica ezek után felkeresi Miss Rosenblumot. A novella igy folytatódik: “Miss Veronica előadta neki az ügyet. Elmondta mindazt, amit a magyar asztalosról megtudott: hogy csak a hazáját védte ő is, mint minden más katona szerte a világon, hogy feleségét, gyermekeit megölték az oroszok s előlük menekült Németországba, hogy két év óta állás és kereset nélkül van. hogy üldözik itt is, mert idegen és kifejtette józanul és világosan, hogy ha van ezen a földön ember, aki rászorul a segítségre, úgy ez a magyar igazán rászorult. És, hogy ha valaki Krisztus nevében cselekedni akar valamit, akkor ezen az emberen segíteni keli. Miss Rosenbaum türelmesen végighallgatta, ahogy azt okos és tapasztalt nők szokták, aztán kissé gúnyosan elmosolyodott: — Maga még nagyon fiatal drágám, — mondta, — könnyen meghatódik. Ezeknek a DP.-nek kilencven százaléka gazember. Nácik, fasiszták, háborús bűnösök. Különösen a magyarok. Nem, kedvesem, ezen az emberen nem is lehet és nem is szabad segiteni.” Hát ez az, ami túl megy min- ' den türelmen, minden határon Wass Albert ezt a bitang hazugságot egy amerikai Rosenbaum asszony szájába adja, aki kormányának azzal a megbízásával van Európában, hogy a menekülteke segítse, gyámolitsa, felruházza és ha nincs kizáró ok, az ő boldog, hatalmas hazájába segitse. Az álján tendencia, az Amerika-ellenes tendencia nyilvánvaló és letagadhatatlan. Meddig él még I vissza Amerika, különösen magyar-Amerika türelmével, Wass í Albert? DÉSY AMBRUS EMLÉKEZZÜNK! Ilem régi, gyógyuló sebeket akarunk feltépni és nem a bosszú angyalainak szárnysuhogtatását j kívánjuk, amikor időnként ráirányítjuk a figyelmet az 1944- ben történtekre, a Szálasi-uralom szörnyű hónapjaira, a történelemnek vérrel, gyásszal, becstelenséggel és förtelemmel irt lapjaira, amikor törvény lett a törvénytelenség, erény az árulás, dicsőség a gyilkosság és fenevad az ember. Hosszú évek múltak el azóta és a sebek talán már gyógyulnának is, a szivekbe pedig már beköltözne a béke ... De napjainkban ugyanazok a kezek tépik fel a sebeket, amelyek 1944-ben a sebeket okozták; az emigrációban feléledt szélsőjobboldal mind türelmetlenebbül jelentkezik és újságjaikban, manifesztációikban kérkedve vállalják mindazt, amit tettek. Az emigráns politika porondján felbuk- Kannak a hajdani szereplők; azok, akik megalkuvó és áruló politikájukkal elindították a szörnyűségek láncolatát; azok, akik gyáva opportunitással mindvégig kiszolgálták a gyilkosok rémuralmát és azok, akik sajátkezüleg Írtak alá halálos Ítéleteket a legjobb hazafiak ellen, sajátkezüleg húzták meg a géppisztoly ravaszát a zsidók vérével áztatott Dunaparton, sajátkezüleg öltek nemcsak zsidót, de “zsidó-bujtatót” is, sajátkezüleg tették rommá Budapestet, sajátkezüleg ásták meg a sirt az országnak . . . Szükséges emlékezni a történtekre, szükséges bemutatni a tényeket és a szereplőket, hogy leplezetlenül, álarc nélkül álljanak a hajdani “munkatársak,” az 1944-es rémuralom előmozdítói és aktiv szereplői az emigráció közvéleménye előtt. Ezúttal az alábbiakat idézzük emlékezetükbe: BOKOR DÉNES sütősegéd, akit a nyilasok közhonvédből örnagygyá léptettek elő, 1944 október 15- től 1945 február 13-ig saját beismerése szerint részint sajátkezüleg, részint a hozzá beosztott embereivel több mint ezerötszáz (1500!) zsidót végzett, illetve végeztetett ki. Előbb a Budapest KlI. kerületi nyilaspárt zsidótlanitási osztályának volt Vezetője, később a Városmajor-utca 37 sz. alatti nyilasház vezetője lett, majd az Andrássy-ut 60 sz. alatti pártközpont parancsnoki tisztjét vette át. Intézkedései nyomán naponta 50-60-as csoportokban kisérték a Dunapartra a kirabolt, véresre vert, alsóruhára vetkeztetett zsidókat s ott halomra ölték őket. BÜKKÖS GYÖRGY zuglói kerületvezető a Thö.köly-uti pártházban, a Dunaparton és a Liget környékén saját bevallása szerint több mint 500 zsidót gyilkolt meg. TRAUM JÁNOS, az óbudai szervezet kerületvezetője 400 gyilkosságot ismert be. Egy alkalommal cinkosaival 120 embert végzett ki a Dunaparton. | MÓNOS' JÓZSEF sajátkezüleg lőtt agyon tizenkét dunaparti vérengzésében 350 embert. KATONA PÉTER PÁL november elején a hegyeshalmi útra, i többedmagával 500 zsidót kisért. Solymáron túl a hosszú úttól igen sokan kidőltek, azokat kivégezte. Egy másik alkalommal a téglagyárból a Dohány - utcaii i templomba kisért vissza zsidókat. Közülük ötöt, köztük egy rabbit, a falhoz állított és agyonlőtt, . . Következő útja Piliscsabáig vezetett, ahová 1100 zsidót kísért, ezek közül 62 embert agyonlőtt. Később a kispesti sáncásásnál volt felügyelő, itt a munkaszolgálatosok közül sortüzzel mintegy Bzáz embert ölt meg. KOVÁCS ENDRE, a “dagályutcai rém” 400 gyilkosságot ismert be. HORTOBÁGYI LÁSZLÓ 15 j éves suhanc bevallotta, hogy “körülbelül” 18-20 zsidót ölt meg. HAHN JÓZSEF 16 éves suhanc negyven zsidó megölését ismerte el. Előadta, hogy december 16-án (többedmagával mintegy 150 zsidót kellett kivégzésre kisérnie a ' Dunpartra az Andrássy-ut 60 sz. alatti nyilasházból. A szerencsétlen embereket egy veszteglő • j uszályra terelték, levetkőztették. majd sortüzzel megölték. Másnap és harmadnap hasonlóképpen vé- , geztek újra mintegy 150-200 ál- ; dozattal. „ PÁKOZDY GYÖRGY 17 éves hungarista egy alkalommal többszáz zsidót kisért a gettó felé, de útközben, a Liszt Ferenc - téren mintegy 200-at kivégeztek. DELI PIROSKA 1944 október j 15-én éjjel SS-katonák és nyila- j ' sok kíséretével behatolt a Csen- I | gery-utca 64 sz. házba s ott 19 : gyilkosságot követett el: 11 férfit, 7 nőt és egy gyermeket ölt meg. KUN ANDRÁS, a minoritaszerzetesrendből kitaszított szadista egymaga 500 gyilkosságot ismert be, amelyeket a legválogatottabb kínzások után követett el. SALZER VILMOSNÉ, leánynevén HÁY LUJZA az Andrássy-ut , 60-ban végezte a kegyetlenkedé- j seket: égő gyertyával ‘perzselte, ' szijjal ütötte-veite a meztelenre j vetkőztetett nőket. íme egy kis csokor 1944 őszé- j nek és telének rémségeiből . . . MIAMI BEACH-i nyaralási I; bargain! — Használja ki le-!; szállított nyaralási árainkat! Mindenkinek elérhetővé akarjuk tenni a nyári pihenést Bölcskeyék Amerika-szerte ismert hoteljében: Indian Creek Lodge 3 percre a tengerparttól 6981 Indian Creek Drive Phone: 86-6152 Fürdőszobás modern comforttal berendezett hűvös szobák, már heti $12-től. — Mérsékelt áron étkezhet is Bölcskeyéknél. — Swimming Pool Facilities — Vendégeinket megérkezéskor autóval várjuk.
