Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-02-02 / 5. szám
2-ik oldal AZ EMBER February 2, 1952 Horthy kormánya örök barátsági szerződést kötött Jugoszláviával s néhány hónap után megtámadta azt. A helyes megoldás világos: az állammal, amellyel elintézetlen ügydini vannak, nem kötök örök barátsági szerződést, de ha megkötöttem azt, nem szegem meg. I. Ulászló várnai csatájának végzete ez s mindig visszatér, ha vétenek ellene. 1940 tavaszán Horthy Miklós kormánya — német nyomásra — feltűnő barátkozást kezdett a Szovjetunióval. Ekkor Hitler-Sztalin szövetsége már legázolta volt a katolikus Lengyelországot, melynek nagy fia, Pilsudszky marsall az egyetlen eredményes háborút vezette mindeddig a Szovjet ellen, mikor 1920-ban a Visztulái csatában megállította annak nyugat felé hömpölygő hullámait. 1939-ig ettől kezdve a Szovjet ellen Lengyelország volt a Nyugat védelme, mig Hitler és Sztálin együtt le nem taposták. Nos, Lengyelország holtteste felett a Nyugat felé gátját vesztett Szovjet és a szegedi gondolat kormánya között a Kárpátok gerincén megtörtént a kézfogás és a magyar nép elképedve hallgatta Horthy rádióján az Internacionálé dallamát. Egy év múlva Bárdossy László magyar miniszterelnök belement a kassai hazug “orosz” bombatámadás játékába, amikor orosznak álcázott német gépek bombázták Rákóczi varosát. A hamisított támadás ürügye alatt üzente meg Bárdossy kormánya az egy év előtt még ünnepelt Szovjetnek a háborút. Ebben a lépésben már benne volt a Lánchíd ós Erzsébetind eljövendő felrobbantása, Budapest rommá Jövetésc és sok százezer magyar asszony gyalázata. Legalább néhány hónapig várt volna Bárdossy s akkor láthatta volna, amit minden átlagértelmességü ember tudott már 1941 junius 22-én (a német támadás megindulása napján a Szovjet ellen): Hitlernek semmi győzelmi esélye nem volt és ez már csak egy őrült ember kétségbeesett lépése volt a megsemmisülés felé vezető utón. A magyar kormány 1941 végén megüzente a háborút a nyugati hatalmaknak is. Ettől kezdve a magyar sajtó és rádió meg nem magyarázható piszkolódást folytatott a nyugatiak ellen. Olyan elképesztő bűncselekményekkel vá-dolták azokat, amiket a nyugati katonák sohasem követtek el. Pedig ekkor már egyetlen szó sem jelenhetett meg a magyar sajtóban a kormány engedélye nélkül. Plakátok ezrei robbanó játékszerek ledobásával vádolták meg az amerikai pilótákat, akiket ezért a félrevezetett nép lelöve- 1 estik esetén bántalmazott. A háború legszomorubb “epizódja” volt a megtoriatlanul maradt újvidéki vérengzés, amiért azután sok tízezer magyart Sítek meg a befóduíó szerb partizánok a németek kiveretése után az egész Bácskában és Szerémségben. Itt is nagy volt maga a bűn, de súlyosabb beszámítás alá esik az, hogy a kormány elmulasztotta annak törvényes megtorlását. Mikor a németek 1914-ben megszállták Magyarországot, Horthy Miklós nem mondott le kormányzói állásáról. Kormányt nevezett ki és ezzel törvényesítette a német megszállást és felelőssé vált a sok százezer zsidó és nemzsidó magyar állampolgár 'deportálásáért és odakint történt meggyilkolásáért. Ezzel a Sztójay-Imrédy-féle törvényes magyar kormány egyik legdrasztikusabb elkövetője lett az azóta fajgyilkosság néven nemzetközi bűncselekménnyé deklarált borzasztó bűnnek. Végül is Horthy — akarva is meg nem is akarva a dolgot — addig húzta a németektől való elszakadás lépését és azt olyan immel-ámmal kísérelte meg, hogy lépése természetszerűleg nem sikerülhetett. És miként elsők voltunk a tengelyhez való csatlakozásban, akként mi voltunk az egyedüliek, akik sohasem szakadtunk el attól. így lettünk 1945-re a legárvább nép és a legszerencsétlenebb- ország. Ha valaki ezt a folyamatot, annak szellemét, embereit és elveit kívánja vissza, én annak nem tudok mit mondani. De meg kell állapitanunk, hogy nem érdemeltük meg ezt a sorsot. Ha csak azért nem, mert az arra hivatottak nem emelték fel szavukat kellő időben és kellő erővel az afféle megnyilatkozások ellen, amilyen például most az említett két ur levele a New Nork Timesban. Ne legyünk többé hanyagok. Gondoljunk arra, hogy tízmillió magyar testvérünk most azért szenved, mert akikig annak" idején azt kellett volna tenniük, amit ma mi teszünk, félre fordultak és hallgattak. Az a vihar, ami ma a Nemzeti Bizottmány poharában dúl, mire hazaér, otthon százados fákat téphet ki; ha ugyan a Hitler kalandjának bukása következtében nyakunkra telepedett Szovjet addigra ki nem irt mindent. Vigyázat! A fasizmus taktikát változtatott! Irta: WINKLER ALAJOS GYÖRGY Uj magyar üzlet ' JOE és EMERY IVANY és a 40 éves gyakorlattal bíró édesapjuk, á Trlboro Sewing Machine fióküzletét megnyitották az 1508 Second Ave. alatt a 79-ik üccánál. Minden fajtájú varrógépet árusítanak, úgy újat, mint használtat. IA régi varrógépeket villamositj ják és minden javítást is elvállalnak. PFAFF-gépek magyar vezérképviseletét is megszerezték. Triboro Sewing Machine Stores: 1508 Second Ave., a 79-ik uccánál és a régi üzlet cime: 2 East 125 Street. <H.) Napjainkban a történelem újabb átértékelésének korszakát éljük. Hovatovább korunk szokásává válik, hogy tízévenként átértékelik a népek, földrajzi egységek és kontinensek történelmét. Ami a gyakori háborúk és az azt követő rend szerváltozások eredménye. Aki tegnap gyilkos volt, az ma hős és akit ma hősként tisztelnek, holnap talán a dédszüleit is elátkozzák. A tétel természetesen megfordítva is érvényes: aki tegnap hős volt — ma gyilkos, ám ez nem zárja ki, hogy holnap ne evezzen be a babérkoszorusok Elyseumába. Kivétel persze mindig van, e néhány kiválasztott személyiség csupán arra jó, hogy az általános szabályt megerősítse. A történeiemátértékiés frappáns példáját állapíthatjuk meg például Magyarországon, hol az utóbbi 35 esztendő folyamán “mindössze” négyszer értékelték át a történelmet: először a 1919- es kommün idején, másodszor a Horthy-diktaturájában, harmadszor 1946-ban a magyar demokrácia rövid virágzásakor (s itt meg kell jegyeznünk, hogy ez az átértékelés volt a legreálisabb), negyedszer pedig most, a kommunista rendszer formálja át saját szájaize szerint a magyar nép hol dicsőséges, hol pedig felettébb gyászos históriáját. Fűzzük hozzá, e 35 esztendő alatt az ötödik átértékelés — noha tervbe volt véve — csak azért i maradt el, mert Szálasi Ferenc és tömeggyilkos cimborái vérgőzös korszakának túl rövid időt engedélyezett a történelem. Igaz, ez az időszak elégségesen hosszú volt, hogy a pártszolgálatos- és csendőrsortüzek tíz- s tízezreket küldjenek a halálba, illetve deportáló vonatokban a gázkamrák felé I irányítsanak. Bár ehelyett a történelmet értékelték volna át, akár a saját szájizükre, — azzal ugyan) is nem sokat ártottak volna, viszont pár százezer emberélet megmenekül. Azonban nem; inkább gyilkoltak, mig az átértéklést jobb időkre halasztották. A jobb időt ugyan nem érték meg, — sajnos, a tengernyi áldozatot sem, — igy “történelmet” csupán annyiban formáltak, hogy mindörökre beírták nevüket az emberiség közellenségeinek listájába. Jelen tanulmányunk , azonban nem a múltat kívánja analizálni, hanem a jelent öleli fel. Mégpedig az emigrációs jelent. Azt, hol a korábbi szokásokkal ellentétben, nem tízévenként, hanem tiznaponként értékelik át a történelmet — persze csak emigrációs berkekben, — ami felettébb mu| latságos, ám rengeteg veszélyt i rejt magában. Főként, ha kifelé, idegen nyelven is publikálják . . . Napjainkban megállapíthatjuk, hogy népünk történelmének átértékelésével kizárólag a jobboldal foglalkozik. Azok tehát, kiknek vérnyomos pendelye alaposabb szerecsenmosdatást igényel. A “tudományát” kadarka-fröccsön csiszoló historikus szép számmal futkos a nap alatt, szerte a világon, kik minden héten—gondosan megállapított menetrend szerint—hol Argen tinában, hol Ausztráliában, Német országban vagy Spanyolhonban, levegőbe röpítenek valami önszépitő történelmi hazugságot, melyet a jobboldali sajtó egyetemében átvesz, terjeszt, mérgezi vele a primitiv emigráns tömeget s végül a már meglévő, emigrációban kiizzadt fasiszta történelemhez, mint ! tényt hozzáragaszt. Megállapítható, hogy a fasiszta “agytröszt” Párisban székel, végrehajtó szervei azonban, valamennyi szabad földtekén megtalálhatók. A történelmi hazugságot — vagyis a fasizmust és a reakciót MENTŐ hamisítványt, — a párisi tröszt küldi ki másvidéki bérenceinek. Azok aztán, a megállapított menetrend szerint, szabályos időőközönként harsonázni kezdenek . . . E fasiszta tröszt, beleértve szerteágazó ágait, négy nagy kategóriába sorolható: 1. ) a párisi központ, irányitói legitimisták és arisztokraták; 2. ) a nyíltan 1944-esek (vagyis nyilas gyilkosok), kik mellettük a vezérkar szerepét töltik be; 3. )a horthysták, kik olykor csendben, olykor nyíltan asszisztálnak, és 4. ) a különféle szervekbe és szervezetekbe infiltrált, álcázott nyilasok — ezek a legveszedelmesebbek, — kik sajtóban, rádióban, demokratikus mezben, valódi énjüket gondosan fedve, fejtik ki romboló tevékenységüket. Mint láthatjuk, a fenti négy csoport, egyetemében valóban megdöbbentő s első pillanatra hihetetlen képet alkot. A nyájas olvasó józan ésszel képtelen elképzelni, hogyan lehetséges az, hogy a Károly királyra ágyúval lövető Horthy és Gömbös hivei legitimistákkal cimboráljanak, majd azon túl, hogy képes e démoni együttesbe illeszkedni, az a nyilas gárda, mely a fehér terror révén trónra lendült kormányzót lefogatta s német őrizet alá helyezte, mig a legitimizmust ugyancsak elitélte. A felelet egyszerű: a nemzet ellen bűnözők érdekközösségével állunk szemben. E közösség 1945- el kezdődik, amikoris a legitimizmus, hortyzmus és fasizmus egyidőben, egy csapásra megbukott. Huzzuk alá: a közösség 1945-el kezdődött, mig a különféle csoportok által elkövetett nemzetellenes bűnök hét évszázadra nyúlnak vissza. Nagyrészüket a Habsburgok követték el, Horthy | és fehér terroristái rövidebb idő- I szak alatt legalább annyit vétetí tek, mig a százalékos arányszámj hoz méltökép társulnak Szálasi ! hivei, kik 3 hónap alatt igyekeztek behozni mindazt, mit az előzők évtizedek, illetve évszázadok alatt követtek el. Ez a látszatra heterogén — valójában koordinált — tömeg, akkor egyesült, amikor a magyar demokrácia háború után megnyitott kapuin át — hazamenni elfelejtett. Eif elejtett, mégptYg azért, mert a demokratikus pártok alkotta bíróság jóegynéhányukat jói megérdemelt kötéllel vagy börtönnel várta. S itt egy igén lényeges szempontra kell felhívnunk a figyelmet. A nyugati koordinált fasiszta együttesben éppen azok ágálnak a leghangosabban, — persze a rövidéletü magyar demokrácia ellen. — akiknek a legtöbb vér tapad a kezéhez. Neveket sorolhatnánk fel, melyek viselői saját kezükkel ártatlanokat lőttek halomra. S ma? A nyugati demokrácia nevében ágálnak a 1946-os demokratikus kísérlet ellen. E cikk feladata azonban nem a személyeskedés, hanem a tények belső, analitikus megvilágítása. Tehát folytassuk . . . A földjét, rangját, javait vesztett arisztokrácia mellé — mely a bolsevizmus alóli felszabadulástól valamennyi java és joga visszaállítását reméli, — felzárkózott a hatalmát vesztett nyilasság. Ilorthyék “diszkréten” csatlakoztak hozzájuk, elvégre a fehér terror révén lelki-rokonság köti őket s mert az egyik szerves következménye volt a másik. Horthy nélkül soha sem lett volna Szálasi, — ezt mi tudjuk. Ám ők is tudják. Napjainkban tehát mi különbség lehet közöttük? Semmi. Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. Mindezt ékesen bizonyítja a közösen kreált katonai szervezet. Horthyék képezték tehát az átmenetet a legitimizmus és a fasizmus között. Az átmenet útját bölcsen elegyengette az arisztokrácia, amely mind a Habsburg - uralom idején, mind pedig Horthy Magyarországában fénykorát élte. így tehát, a cikkünkben fentebb idézett három első csoportosulás egymásratalálásának — a pillanatnyi érdekközösségen túl— a technikai hátterét cs kulisszatitkait is felfedtük. Marad a harmadik: az “infiltráltak” tábora. A legveszedelmesebb kreáció. Hivei, — helyesebben: a csoportosult agytröszt hivei, — mindenütt “benn ülnek.” New Yorkban, Londonban, Párisban, Münchenben stb . . . Jellegzetességük, hogy magánbeszélgetés során köztársaságot és demokrációt prédikálnak, — hivatalos ténykedésükben pedig éppen e kettő sírját ássák, kettőzött igyekezettel. Node, igy szól a “központi utasítás,” s ennek fejében csörgetik erszényükben a valóban nevetséges összegű Judás-garast. Ez a réteg a morál, az emberi tisztesség, a becsületes munka és megbizhatóság számára mindörökre elveszett. Le kell Írni őket a számláról, mint leírtuk hajdan Halicsot és Lodomériát. Ez a réteg, mely a korrupció sehol sem tapasztalt rothadt szellemét sugározza magából, mely két garasért, bordélyházi bajadérért, ha kell, az anyját adja el, — ez a réteg ha mégegyszer rászabadul a nemzetre, ugyanolyan buzgón ássa majd meg annak uj sírját, mint ahogy most ássa meg a saját magáét! * * sí* Napjainkban a magyarság történelmének legújabb átértékelése folyik szívós lassúsággal, de tervszerűséggel. Párisból irányítják: célja az, hogy részint az emigráns tömegeket, részint pedig a szabad Nyugatot — idegen nyelveken, — olyaténkép formálja át, hogy eleve meghirdesse a tömeggyilkosok bünbocsánatát, az arisztokrácia | valamennyi vesztett joga és birtoka visszaállítását, a “kormányzó” és kapcsolt részei újabb osztályuralmát s az aprópénz-judá! sok b e k ö vetkezendő, “Szabad Európa Rádió”-nivóju szellemi és /kulturális szabad-garázdálkodását, illetve kapcabetyárkodását. j A fasizmus eme álcázott haza; csempészeti kísérlete ellen csak I annyit: majd meglátjuk, mit szól hozzá, a napjainkban immár három millió főt számláló magyar munkásság és a legalább ugyanolyan tömegű parasztság . . . HAZAI SZALÁMI és mindenfajta jó hurka, kolbász, sonka, szalonna és friss hús, stb., Igazi HAZAI MÓDI — kapható: Mert! József MAGIäR — ■ ■ —— hentesnél 1508 2ND AVE.. Tel.: RH 4-8292
