Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-06-07 / 24. szám

Dr. Marton Ernő és | Avigdor Hammeiri junius 8-i bankettje Most vasárnap, junius 8-án es­te 8 órakor ünnepük társasvacso­ra keretében a Waldorf - Astoria ! “Gallery” - termében dr. Marton Ernőt, a tel-avivi “Uj Kelet” ki- J tűnő főszerkesztőjét és Avigdor Hamméirit, a legnevesebb izráeli költőt, a klasszikus tudásu ma­gyar-héber fordítót. A rendező-; bizottság élén dr. Elizabeth Weiss de Csepel áll. azr • • CONDOR FERENC POUHKAJH Reentered as second matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y„ under the Act of March, 1819 SZERKESZTÖSEG es KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. ¥. Phone: Butterfield g-ttlb« Jubileumi köszöntés Izraelből Nahatal, 1952. május 25 Kedves Ferikém! Az örökszép zsidó legendák kö­zött van egy, amely arról szól, hogy szorongattatások és meg­próbáltatások idején, egy szent­­életü rabbi ormótlan agyagembert készített, egy kis papírlapra fel­írta Isten nevét, s azt az agyag- | kolosszus homlokára ragasztotta. Ettől a névtől az élettelen tömb lélekkel és erővel telt meg és igy indult el, hogy az üldözött népet rontástól, gyülölködők gonosz szándékától megmentse. Jubileumod alkalmával kívá­nom Neked, hogy az a papírlap, amelynek homlokára Isten után a legmagasztosabb nevet ragasz­tottad, legyen mindig lélekkel te­litett és mint a megelevenített, k ü 1 d e téssel útjára bocsátott anyag — legyen ereje hivatását teljesíteni. Szeretettel köszöntelek: JUNGREISZ ELZA VOL. XXVII — No. 24 NEW YORK, N. Y., jlJNE 7, 1952 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT A demokrácia összeesküvői Irta: BORS PÉTER Dr. Fodor Nándorné művészi kerámiával köszöntötte a jubiláló “Az Ember”-t Dr. Fodor Nándorné, a rendkí­vüli tehetségű szobrászmüvesznő a következő levelet intézte lapunk főszerkesztőjéhez: 1952. május 22 Kedves Ferikém! Mindeddig gondolkodtam: mit adjak Magának a 25 éves ameri­kai jubileumára? Mi volna szim­patikus ajándék, ami szimbolikus és kifejező, hasznos és tőlem jövő legyen? . . . íme: egy kompozíció tőlem. A jelentősége (vagy inkább a cime) “A FÜST,” mert Maga tudja, hogy miből kell füstbement tervet csinálni. A szivem legmélyéből kivánok hosszú, szép és sikeres harcot és kérem harcoljon azért is, hogy el­szánjon a felekezeti haragok fe­letti szürke füst is . . . Tulajdonképpen a gyűlölet jobb, mint a közömbösség, mert a gyűlölet csak egy másik véglete a szeretetnek. Ezt a pszichológusok megállapították. Sok szeretettel DR. FODOR NÁNDORNÉ A levélhez mellékelt remek ke­rámiai munka igen nagy örömet szerzett nekünk. Finomvonalu, gyönyörű szobrászkom pozíció ez; ékes bizonyítéka dr. Fodor Nán­dorné kivételes tehetségénei:. Le­nyűgözően szuggesztiv kifejezésé­vel s a téma artisztikus megoldá­sával az anyag fölötti tökéletes diadal ez a kis szobor, akárcsak a kiváló művész mindegyik alkotá­sa. Nagyon szeretjük ezt a “Füst”-öt, amely nem az ellob­banó, haszontalan pillanatnak, de az igaz művészet örökkön-örökké lobogó tüzének szimbóluma . . • Öt évvel ezelőtt hajtotta végre a Moszkva parancsait híven teljesítő magyarországi kommunista párt Budapes­ten azt a puccsot, amely fordulópontot jelent a háború utáni Magyarország életében. Miután az u.n. összeesküvési ügyben hirtelen rajtaütéssel börtönbe hurcolták a nemzeti függetlenség és a demokrácia eszméinek számos követőjét és az orosz katonák elrabolták a Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, a kommunista párt elérkezettnek látta az időt a legfőbb közjogi pillért is kirobbantani a demokrácia épülete alól: az erőszakos államcsínnyel eltávolították az ország törvényes miniszterelnökét. A gondosan előkészített puccs Nagy Ferenc személyében valójában nem is egy, de két becses vadat terített le: a koalíciós kormány paraszti származású miniszterelnökét és egyúttal a demokráciát védő és azt épitő legnagyobb párt elnökét. Nagy Ferenc erőszakos eltávolításával nyitva állt az ut a kommunista párt számára a hatalom átvételéhez. A ti­zenhétszázalékos kisebbség rárohanhatott az összedőlt épü­let romjaira, hogy a még helyenként mutatkozó elszigetelt ellenállásokat legyőzve kitűzhesse a szörnyű omlás törme­lékeinek tetejére Moszkva vörös és véres lobogóját. A győ­zelem már nem lehetett kétséges, a demokráciának 1945- beii összeállt spontán organizációja szétesett és a kommu­nistáknak már csak partizán-tgvékenységgel kellett szá­­molniok. A nemzeti függetlenség és a demokrácia védelme a puccs után még a csatasikra állít különböző töredék­csoportokat, az 1947 őszi választáson még hősi kiállással a porondra lépnek az ellenzéki pártok, az egyházak és a szociáldemokrata párt még kemény diót jelentenek a bol­sevista étvágy számára, de az alkotmányos élet eltiprása után mindez már csak a romok közötti barrikádharc. Mindszentv szerepe ekkor nyer valójában politikai súlyt és a kö . menetek ekkor válnak politikai manifesztációvá. Eb­ben az időben adják szájról-szájra Pfeiffer Zoltán nevét és az ellene elkövetett merénylet után láthatatlanul is ott áll a kórházi ágya mellett az ország megalázott, fegyvertelen lakossága. Ekkor néz a munkásság segítségkérő szemmel Peyer Károlyra, a veterán bajnokra, aki gyártói-gyárig küldi üzeneteit, mint a kizsákmányolással szembeni ellen­állás egyik legaktívabb motorja. De hasztalan Pfeiffer és Barankovics meglepő válasz­tási győzelme, hasztalan Peyer Károly mélyben elinduló [szervezkedése és hasztalan Mindszentv hősi helytállása az emberi jogok védelmében, a végső kifejlés feltartózhatat­­lan. A helyi ellenállásokat egyenként törik le. Pfeiffer, Peyer külföldre menekülnek, őket követi Barankovics, mi­után közben számosán mások szintén ezt az utat kénytele­nek választani, köztük a nemzetgyűlés elnöke: Varga Béla, a Szabadság-párt vezetője: Sulyok Dezső; Szentgyörgyi Al­bert. Bay Zoltán, Mihalovics Zsigmond, Márai Sándor, Bar­th,a Albert, Erőss János, Kovács Imre, Hám Tibor, Szabó Pál, Szemes István, Anti Ödön, Teleki Géza . . . miniszte­rek, államtitkárok, diplomaták, képviselők, tudósok, Írók. művészek, katonák, papok, újságírók, közfunkcionáriusok, ügyvédek, kereskedők, gyárosok, iparosok, munkások, pa­rasztok: az egész ország keresztmetszete és a demokrácia elitcsapata. A menekülés is demokratikus: nincsenek kü­lönbségek és válaszfalak, foglalkozásra, rangra, pártállás­ra és felekezetre való tekintet nélkül tevődik c-ssze a de­mokrácia építőinek megvert serege. Aki pedig otthonma­rad, a börtc.nök mélyére került Kéthly Anna, Kelemen Gyula és a többi nagyszerű szociáldemokrata s az ember­­feletti kínszenvedésével a világ lelkiismeretét megdobban­tó Mindszentv-Rákosi Mátyás az ötéves évforduló alkalmából hatal­mas cikkben számol be mihdarról, ami történt. Az évfor­dulókon szokásos visszapillantással világosan megmondja: kik voltak Magyarországon a bolsevizálási terv legnagyobb ellenfelei és akadályozói? Kirajzolódik a kép szavai nyo­mán, amit egyébként mi, az 1945-47-es demokratikus or­­szágépités résztvevői amúgy- is tudunk, hogy Nagy Ferenc és az általa vezetett Kisgazdapárt volt a legnagyobb sorom­pó a győzelmi menet útjában. Addig minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyult, amig ez a sorompó otl állt kereszt­ben az utón, ezt kellett a levegőbe repíteni. A vád az összeesküvés volt: Nagy Ferenc a híveivel összeesküvést szőtt az ország rendje, a demokratikus fej­lődés ellen. Az ország miniszterelnöke összeesküvést szőtt sajátmaga ellen? A demokrácia védője a demokrácia ellen? A moszkvai dialektika nem szégyenlős, le merte írni ezt a fából-vaskarikát. Az indokolás különben sem fontos, a cél és az eredmény a döntő. Az igazi célról Rákosi leplezetle­nül számot ad: a bolsevizálás Htjából minden eszközzel el kellett seperni az akadályokat. Az emigráció jobb- és szélsőjobboldala azzal érvel, hogy Nagy Ferencnek és a többi háború utáni politikusnak előre kellett látnia bolsevista taktikát. Nos, rögzítsük már egyszer le ezzel a szemforgató váddal kapcsolatban, hogy I igenis előre látta Nagy Ferenc és a többi háború utáni de­mokratikus politikus is a bolsevista taktika fogásait. Az | első perctől fogva tudták, hogy az orosz fegyverekre tá­­! maszkodó kommunista párt és az elvesztett háború kö- 1 vetkeztében megszállóként benyomult orosz hadsereg mi­lyen óriási veszélyt jelentenek. De vállalták a szerepet, mert az otthonmaradt néppel akartak maradni. mert*a nép kezét megfogva s a nyugati nagyhatalmak garanciája alap­ján hozzá is akartak kezdeni a Szálasiék által rommá tett földc<n a demokrácia felépítéséhez, mert a békeszerződés ratifikálása esetére akkor még számítani lehetett az orosz csapatok kivonulásával, mert ettől függetlenül is időt akar­tak nyerni. Ott állt magárahagyva a magyar nép, az eszte­len, bűnös háború után kiszolgáltatva az orosz hadsereg kénye-kedvének: oda kellett állni a nép mellé, odaállni védeni az embereket és értékeket, “huzni az időt,” ameddig lehet, a rohamozó ellenféllel szemben helytállni még a biz­tos bukás tudatában is, nvilt ellenállással, burkolt taktiká­val, mindig a helyzethez mért okos magatartással tartani a sorompót, mert minden nap nyereséget jelentett ebben a nehéz és sziszifuszi harcban. A bolsevista erőszak jól ismert törvényei és örvényei felett mentette a mindennapokat ez a háború utáni demokratikus garnitúra, önnönmagából emelve két teljes éven át pajzsot a szabadságjogoknak, a függetlenségnek, a demokrácia eszméinek. Hálátlan feladat volt, nagy áldozatvállalást jelentett, de szép feladat volt. Magyar feladat, demokratikus feladat volt. Beszélhet az emigráció jobb- és szélsőjobboldala akár­mit, az otthoni nyolcmilliónyi magyar nép ismeri az ese­ményeket. Az otthoni magyarság a nemzet legjobbjainak kijáró tisztelettel és hálával említi az 194o-47-es demokra­tikus helytállás szereplőit. Összeesküvést szőtt ezelőtt öt évvel Nagy Ferenc? Igen. A magyarság .összeesküvését, a demokrácia összeesküvé­sét. A moszkvai terrorral szemben ennek az összeesküvés­nek tagja volt minden becsületes, tisztaszándéku magyar, minden hü demokrata, foglalkozásra, rangra, pártállásra és felekezetre tekintet nélkül. Egy nagyon csekély töre­déktől eltekintve: az egész Magyarország ... -SEGÍTSE ön is a harcunkat, SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET!

Next

/
Thumbnails
Contents