Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-17 / 21. szám
May 17, 1952 \ AZ EMBER 7-ik. o'dcg kac, legalább is nem a szónak hétköznapi értelmében. Ma már. a huszadik évezred közepén — a rovarvilág évezredekre osztja fel az időt, nem századokra, miként az emberek —, midőn a lélekelemző tudomány odáig fejlődött, hegy szinte anatómiailag képes vizsgálat tárgyává tenni Isten teremtményeinek lelki életét, igen nehéz rámondani valakire — még egy kukacra is —, hogy ez pedig gonosz, erkölcstelen lélek. Az időben, a történelmeken s civilizációkon át. minden és örökké valamely változáson megy át, fejlődésen vagy viszszafejlődésen, de változáson, tárgyak, személyek, fogalmak egyaránt. Miként a tengerek, hegyek, völgyek, földek, a lélek is változik, s a fagalmak még inkább. Semmi sem ugyanolyan, mint volt tegnap és tegnapelőtt. Az idő, miként a föld pályája, egy örök mozgás, melyben minden és örökké s egyre változik. Olykor oly lassan, hogy alig észrevehetőn, de változik. Olykor pedig nagyhir télén, egyik napról a másikra változnak a dolgok és fogalmak, mint, például, forradalom idejen. Ami tehát tegnap gonszság volt, undoritó erkölcstelenség.ma, esetleg, a tudomány szemüvegén át nézve, csak egy lelki ferdeség, a léleknek egy beteges felbomlása, mondjuk: neurózis. Igen, igen . . . Demeter inkább neurotikus, mint gonosz kukac volt. Egy elfagyott, enmagát emésztő s enmagában eltévedt kukac volt Demeter, s fűzzük mindjárt hozzá, hogy szegénynek bizony ép elegendő oka volt, hogy ilyen legyen. Foglalkozására nézve könyv;kukac volt. Igaz, hogy fix fizetéses, de egy harkálynak, vagy egy tyúknak legyen mondva egy ilyen fix fizetés, kikről tudjuk, hogy a kukacvilág legnagyobb ellenségei. Egy eperfalevél volt Demeter havi fizetése. Igen, igen . . . havi fizetést mondottunk, nem napit, vagy hetit. Egy egész hónapig kellett szegénynek megélnie egy eperfalvélből, ebből kellett neki fedezni házbért, koszton ruházkodást, cigarettát, ákácvizet. rózsaszagu pornódét, villamost, telefont és a jó Isten tudja, hogy még micsodákat. S ezért az egy nyomorult eperfalevélért egy egész hónapig, minden nap — Vasár- és ünnepnap kivételével —, a “Hernyó és Vidéke" redukciójában kellett neki ülni, reggel kilenctől este hatig, egy kopott, szürke Íróasztal mellett, hol napihireket irt, s aztán, miután a napihireket a nyomdában kiszedték, napihireket javított a korrektúrán. Soha semmi mást, csak napihireket. Azt, hogy a Svarczékhoz betörtek, avagy a Goldbaum házaspárnak négyes ikrei születtek, avagy Kapulet Manó megnyerte a főnyereményt. Mindenki szerencséjét neki kellett megírni, napihirbe. Borzasztó. Még azok voltak számára a könnyebben elviselhető napok, ha mindenki szerencsétlenségét kellett megírnia. Ilyenkor, aránylag, elég jól elbírta hivatalát. Ha volt elég gyilkosság, csőd, családi tragédia, vagy pláne egy kis járvány, ami eltarthatott hetekig is, egy kis szerencsével. Irigy volt? Lehet. Ám, ha irigy volt, valóban minden oka megvolt, hogy irigy legyen. Minden vágyát magába kellett nyelnie. Fullasztón. égőn, kínzón érezte, hogy miként hal ki benne, lassan de biztosan, a költői lélek, a poéta, a nagy talentum, ami soha, de soha egész élete folyamán nem birt kibuggyanni belőle, semmilyen formában. Benne a költő meghalt a napihirek között, A költő, ki talán egy uj Shakespearevé válhatott volna — mert Shakespeare-t még a rovarok is ösmerik —, ám elhalt nyomtalanul, a szürke asztal mellett, “Hernyó és Vidéke” poros, állott levegőjében. Neki soha semmi nem jutott az irodalomból, még csak egy nyúlfarknyi vezércikk sem. Semmi. Se tárca, sem vers, se kritika, még csak a halálozási rovat sem. Csak a napihir. Hát persze, hogy kellett neki valami, hol kicsoroghatta magából minden elnyelt, elemésztett talentumát. Ezt a célt szolgálta a névtelen levél. Ami aztán az idők folyamán, s ép a fenntiekböl eredőn, szinte életszükségletté vált számára. Menekült hozzá. Mint sorstól hajszolt középkori lovag egy névtelen várba. Vagy. mint . . . hát legyünk őszinték . . . mint valamely megháborodott fantomjaihoz, rögeszméjéhez, egy maga építette világhoz ... A névtelen levélben ö prófétává lett, tanárrá vált. professzorrá, költővé, regényíróvá, drámaíróvá lett, szóval mindazzá, amikké nem válhatott egy eperfaleveles életében. Más normális kukacok álmodnak, éjjel, ha alusznak, ő napközben és ébren álmodott, a névtelen levelekben. Névtelen levelekben élte ki szellemi, szociális, sőt szexuális életét is. S ezt a névtelen levélírást oly magától értetődőnek tekintette, miként, módjuk, egy ifjú, egy még iskolába járó kukac tekinti természetesként a saját magával fojtatott szerelmi viszonyt. Miként az, úgy ő is kielégítette magát . . . csak . . . névtelen levelek utján. S egy jó. egy alapos névtelen levél után aztán vissza nyerte kis időre önbizalmát, egyensúlyát. A levél okozta mámort kilihegte magából s utána frissült erővel folytatta hivatását ... a következő névtelen levélig. Már harminc esztendő óta irta a névtelen leveleket, szüntelenül, szinte naponként egyet. Vasár- és ünnepnap rendesen kettőt, hármat is, mert ily napokon több volt a szabad ideje. Volt egy kis fekete notesza, abban voltak felírva a cime':, akiknek irt. Rengeteg cim volt abban a noteszban. Pillangók, méhek, hangyák, svábbogarak, magányos és családos, ifjabb és középkorú rovarok cimei, a legkülönfélébb társadalmi osztályokból, s a legkülömbözöbb foglalkozásúak, ám leginkább irók. Szerkesztők, drámaírók, regényírót:. Inai költők. Szóval, kik kollégáknak számíthatók. Fajra, színre, nemre, vallásra való tekintést nélkül mérlegelte a iemzetteket, mint egy valódi demokrata névtelen levélíró. Csak egy volt a lényeges, hogy a címzettnek jobban menjen sorsa — nem a valóságban, csak Demeter képzeletében —, mint Demeternek. Ez volt az egyedüli szempont, mi vezérelte őt. Ha. Demeter úgy képzelte valakiről, hogy illetőnek szerencsésebb az élete, mint az övé, farkába kapta töltőtollőt — nem markába, mert egy kukacnak nincs marka, csak farka — és következett a névtelen levél. Aminek aztán borsa, zamatja, fűszere attól függött, hogy illetőnek — Demeter szerint — mennyivel volt szerencsésebb az élete, mint neki. A rögeszmének is van rögeszméje. Demeter rögeszméjének is volt egy külön rögeszméje, egy úgynevezett alrögeszme. Ezt így nevezték: Schuíteisz Jenő. Ennek a Schulteisznak irt a legszívesebben, leggyakrabban s legzamatosabban. Ez volt a gyöngéje, ez a szegény Schuíteisz. Ha ennek a Schulteisznak irt, ezzel tudta magát Demeter a legkiválóbban kielégíteni. Ez a Schuíteisz egy könyvmoly volt. Ne tévedjünk, nem kukac, moly, apró szárnyakkal, amikkel néha egy kicsit repülni is tudott. Egyet repült: irt egy verset. Kettőt repült: irt egy kis elbeszélést. S ha aztán hármat repült — nagyritkán — hát kirepült magából nagykeservesen egy három felvonásos színdarabot. Ennek a Schulteisznak az életet Demeter képtelen volt tudomásul venni. Az, hogy ez a Schuíteisz él, egzisztál, működik és olykor-olykor még repül is hozzá egyet, ez aDemeterben a sors, az élet, a teremtés legrikitóbb igazságtalanságának tűnt. Az egész világból ez a Schuíteisz volt a legnagyobb szálka a Demeter szemében. Hogy miért ép ezt a í szegény Jenőt utálta legmélyebbről az egész,teremtésből, azt csak a jó isten tudná megmondani, aki mindent tud. De úgy volt igaz, hogy ha ez a Schuíteisz repült egyet s irt egy verset, vagy isten őrizz, kettőt repült s irt valami elbeszélésfélét, hát ettől a Demeternek egész a szeméig tolult fel az epéje, felugrott a vérnyomása kétszázhetvenre, szivattakot kapott, szédült, kiment belőle az étvágy és szinte kedve j támadt végrendelkezni, dacára, hogy — kivéve a hamis fogait — nem 1 volt semmije, ami felett végrendelkezhetett volna. De ilyenkor határozottan azt érezte, hegy ezen a világán még élni sem érdemes, ahol egy Schuíteisz repülhet, ahol egy Schulteisznak szárnyai lehetnek, akármilyen picik, ám mégis csak szárnyak. Mig ő, már mint Demeter, aki tizmilliószor külömb rovar, mint ez a Schuíteisz, még mindig csak mászik, mászik, mászik, szárnytalanul, mert nincsenek szárnyai. Még! csak akkorkák sem, mint egy gombostűfej. Azt lehetne mondani,1 hogy ez a szegény Schuíteisz volt a Demeter szemében a vörös posztó,1 pedig a Demeter nem is volt bika, csak egy kis nyúlós szürke kukac. Talán még azt is lehetne mondani, hogy ez a Schuíteisz még nagyobb 1 rögeszme volt a Demeterben, mint maga a névtelen levélírás. Ez volt az az eset, midőn egy alrögeszme lassan főiögeszmévé nőtte ki magát, maga alá gyűrve egykori főnökét, akitől származott. Mester lett a famulusból. Pedig hát, valljuk ki, ennek a Schulteisznak sem volt öröm az élete. De mennyire nem. Szegény volt, mint a templom hernyója. A szárnyaival is örökösen bajai voltak. Ha repült egy kicsikét, maga sem hitte el, hogy ő igazán tud repülni. Egyre kétkedett a saját szárnyaiban, mint valamely művész a tehetségében. Szerény, alázatos' könyvmoly volt, ki küzködött a megélhetéséért, de igen keservesen. | Nem volt neki fix fizetése, mint Demeternek, mert nem volt állandó állása. Egy eperfalevél igen kicsi fizetés egy hónapra, de mégis csak fix állandó jövedelem, amire lehet bazirozni. A Schulteisznak nem volt fixe, ö csak olykor-olykor, ha fel tudott repülni egy picit, irt egy cikket, verset, elbeszélést, a “Független Molyvilág” cimü hetilapnak, ami a legszegényebb hetilap volt az egész rovarvilágban, s ennek révén olyan kevesett fizetett, hogy arról jobb nem beszélni. S még ezzel. a kevéssel is adós maradt. Hát most tessék elképzelni, hogy hogyan j élt ez a szegény Schuíteisz. El volt adósodva, a füléig. Még a szárnyait is zálogba tette volna, ha elfogadták volna a zálogházak. Az élete örökösen veszélyben forgott, mert fix jövedelem hijján kénytelen volt berepülni naftalinos s egyéb moly elleni szerekkel megmérgezett kölcsönkönyvtárak ablakain, ahol, az irodalmi ügynökök tanyáznak. Itt aztán, néha, eladta a lelki üdvösségét, még meg nem ix-t, de majd 1 egykor megírandó müveinek össze jogait, valamely kapzsi molyügynöknek, csak azért, hogy a nagy, szürke, vastag hasú. kövér moly beengedje ötét egy picit rágcsálni, egy régi poros könyvbe, ami nem volt naftalinos. így élt ez a Schuíteisz, egyik napról a másikra, mint egy bolondos, bohém könyvmoly, egy idealista, ki nem volt hajlandó kopott télikabátokba és izzadt gyapjuruhákba is berepülni, akármilyen éhes volt. Neki könyv kellett, irodalom. S ép ezt a szegény < Schulteiszt irigyelte és gyűlölte a Demeter. Csak azért, mert . . . szárnyai voltak. Csak azért, mert repülni tudott. S nyilván azért is, mert nem volt megalkuvó, nyúlós, puhatesiü és alázatos, mint ő, hanem inkább éhen halt volna, mint hogy egy falatot is egyen egy büdös, izzadt gyapjuharisnyából. Nem, nem, neki könyvkellett. Igazi könyvmoly volt, nem eg ydillettáns könyvmoly, akinek, na rőnes könyv, jó a flanell alsónadrág is. A világszemléletét, a meggyőződését, a bátorságát, az életről való j felfogását, az erkölcsét, a lelkét gyűlölte, a Schulteisznak. No és persze a szárnyait legfőképen. S most, ezen a szóban fergó Péntek reggelen, hegy ült a kávémérésben, túrósai között, szürkén, szomorún, s mélységesen lehangoltam mert —• sajnos — nem talált egy árva ismerős halottat sem a halálozási rovatban, kukacszemei egyszerre megrebbentek, mert bele botlottak egy pár soros hirbe, ami ott volt mindjárt a halálozási rovat mellett, az irodalmi rovatban. Ez volt a hír: “Egy Schuíteisz Jenő nevű könyvmoly irt eg ykönyvet, ami a Lepke és Társa Könyvkiadóvállalat kiadó.ssban nemsokára megjelenik. Ez lesz Schuíteisz Jenő első terjedelmesebb müve, mely elé nagy várakozással tekint az egesz rovarvilág. Schuíteisz eddig csak apró verseket irt.” No hiszen, nesze neked . . . Még csak ez kellett. Még csak ez hiányzott. Ugrott már a vérnyomás, ömlött már az epe. Demeter rögtön kért egy nagy iv papirost a kiszolgáló hernyótól — borítékot és bélyeget mindig hordott magával, belső zsebében, a tárcájában, —, félre vonult egy sarokba, egy magányos asztalhoz, farkába kapta töltőtollát s már is irta a levelet: “Kedves Schuíteisz, ön megint hemzseg, megint hemzseg, ön megint ir, s most meg már könyvet. Nem akarja nekem elhinni, hogy önnek nem szabad tollhoz nyúlni, mert ön tehetségtelen, egy dillettáns, egy kukac, sőt, még csak egy kukac sem. ön egy kukactojás, egy kis mocskos lelkületű erkölcstelen, aki megfertőzi a papirost, ha ir rá. Már több ezer alkalommal tanácsoltam önnek, hegy próbáljon más mesterségben elhelyezkedni és hagyja abba az írást, amivel fecsérli a tintát, bepiszkítja a papirost és idegbeteggé tes«i ama szerencsétlen olvasókat, kik véletlenül tévedésből bele botlanak az ön kétségbeejtő müveibe, önnek nincs erkölcse, önnek nincs filozófiája, önnek nincs becsülete, önnek nincs tehetsége, önbe csak egy nagy betegség rejlik, egy titkos kór, egy lelki lepraság, ami önt nemsokára el fogja vinni erről a földről. Mér nem próbálja utolsó napjait valamely hasznos munkával eltölteni? Mért nem megy a népkonyhára, ha éhes? Önnek adnak ett gyapjulevest. fércgombóecal. Szegény, nyomorult, magatehetetlen, szárnytalan, nyomorék molyokat ott ingyen etetik, az adófizetők pénzéből, a mi pénzünkből. Mért .kell önnek irni, mért kell önnek kárt okozni a szép tiszta fehér papirosban? Fezadja meg jóindulatú tanácsomat, mielőtt késő lesz. keressen magának más mesterséget amivel szolgálhatja a közt. A szeméthordó vállalatnál keresnek munkásokat, mért nem jelentkezik? Erre a munkára ön kiválóan al-ÓRÁN BELÜL kiutaljuk rendelését VÁMMENTESEN A MAGYAR KORMÁNY engedélyével MAGYARORSZÁGBAN budapesti raktárunkból KÁVÉ,TEA, KAKAÓ NYLONHARISNYA« ÖSSZES EGYÉB VÁMMENTES MAGYARORSZÁGI SZERETET ADOMÁNY nálunk megrendelhető Áritavzékkel késxteaael sxolaólunk GLOBES TRADING CORP. 61 BROADWAY, NEW YORK ó ! Tel. BOwling Green 9-4164 HAZAI SZALÁMI és mindenfajta ;ó hurka, kolbász, sonka, szalonna es friss hús. stb„ igiaa HAZAI MÓDI — kapható: Mertl József *E'GVAX hentesnél 1508 2ND AVE. Tel.: RH 4-8221 GYÓGYSZER SZÁLLÍTÁS EURÓPÁBA! Elvállaljuk gyógyszerek küldését Magyarországba. — Sürgő» gyógyszereket repülővel is szál- [ litunk. — Magyar nyelvit utasítást mellékelünk a gyógy szerekhez. — Keressen fel vagy írjon: REICHMAN ZOLTÁN v. budapesti gyógyszeré«* 1519 FIRST AVE. New York 1 —MAGYAR PATIKA— <79-80 St.) Tel.: RE 4 9415 MAYOR’S RESTAURANT KÖZISMERT MAGYAB KÜLÖNLEGESSÉGEIRŐL Mérsékelt árak. Finom vevőkör CLIFTON HOTEL 127 West 79th Street Telephone: TR 4-4525 NEW YORK CITY Mrs.Herbst s 1437 Third Ave., N.Y.C, Tel. BUtterfield 8-0660 VALÓDI, HAZAI JFGESKAV«: V legfinomabb készítésű rétesei, sütemények és torták. Hallgassa minden vasárnap d.u. 3-tól 3.15-ig Mrs. Herbst rádióéráját: WWRL állomás 1609 ke. MÁZON FOOD CORPORATION képviselete. vámmentes szeretet csoma^afc IZRÁELBF DR. FÖLTY KÁROLY 205 E. 85 St. New York City Tel. TR 9-5339 Room 204
