Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)
1952-05-03 / 19. szám
4-ik oldat MEMBER GÖSlíOR FERENC POJJTOUU HETILAPJA 401 THE MAN f Editor and Publisher: FERENC GÖNDÖR, szerkesztő-kiadó Published weekly, except the last four weeks in August. — Editorial and Publishing Office — szerkesztőség és kiadóhivatal: 320 East 79th Street New York 21, N. Y. Telephnoe: BUtterfield 8-6168 Yearly Subscription Rates: In United States $10.00. In Foreign Countries $10.00. Single Copy 20 Cents. Vol. XXVII New York, N. Y„ May 3, 1952 No. 19 Reentered as second class matter Aug. 4, 1942, at the post office at New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879 Az Emberről - Az Embernek Irta: TÁBORI PÁL l i“Az Ember” 1945 február 17-iki számában közli Faludy György szép versét, amelynek “Budapesti Elégia” volt a cime. Azóta Faludy Gyurka visszament Pestre, lelkes poétája lett a kommunista rendszernek — amig el nem hallgatott vagyis el nem hallgattatták. Az utolsó irói értekezleten, amelynek szószerinti jegyzőkönyvét nemrégiben adták ki, már nem szerepelt. De már jó idővel azelőtt is riasztó hirek érkeztek felőle. Volt hir, hogy kiszökött Pestről és Ausztriában él; de ez nem bizonyult igaznak. Annyi biztos, hogy Villon átköltöje és “A Pompéji Strázsán” poétája nem szerepel már hosszú ideje nyomtatásban Magyarországon. Ezen nem is lehet csodálkozni. Mert Faludy, akármilyen volt a politikai meggyőződése — s a költőnek mindig megbocsájtja az ember a politikai éretlenséget, az alaptalan lelkesedést, a sulyok elvetését — nem tagadhatta meg kapcsolatait a Nyugattal, a francia, angol, olasz kultúrával. Márpedig Magyarországon ukázban adták ki a parancsot, : hogy Linztől nyugatra nincs és nem volt Igazi irodalom s néhány kommunista ős vagy kortárs kivételével nincs nyugati iró múltban és jelenben, akit a népi demokrácia Írója elfogadhat. Faludynak a legjobb esetben befogták a száját — ha ugyan nem valahol munkatá- i borban elmélkedhetik arról, hogy a kommunisták éppoly kevéssé értékelik tehetségét, mint a nácik, akik elől oly viharos utón mene: fciilt Franciaországból Afrikán át Amerikába. Cs. Szabó László, a londoni angol rádió kitűnő munkatársa, a legkiválóbb essayisták egyike, nagy tanulmányt irt épp az irói értekezlet jegyzőkönyvének alapján a magyar irodalom mai helyzetéről. Már évekkel ezelőtt közöltem egyik Írásomban a papirzuzdára, avagy elégetésre ítélt könyvek listáját — amelyen igen sok iró szerepel, akit már a nácik is máglyára küldtek, legalább is müveivel. De ma már sokkal tovább tartunk. A magyar kommunista rezsim már nem a halott vagy halódó írók ellen harcol, hanem az élőket, otthonragadtakat próbálja regulázni. Az az undorító talpnyalási téboly, amely Rákosi '60-ik születésnapja körül folyt és folyik, mutatja, hogy a magyar iró. nak ma már nemcsak kommunistának kell lennie, hanem vaknak, süketnek és némának is. Azaz, látnia szabad, de csak a sztálini légvárakat, hallania is szabad, de csak azt, amit a párt mennydörög a fülébe és beszélhet is, irhát is, de csak az előirt szabályok szerint. A magyar írónak ma akrobatának kell lennie, aki a pártvonal kacskaringóit görbült derékkal követi. Ezért haldoklik a magyar irodalom, amelyet a párt bürokratái guzsbakötöztek; s ezért tűntek el a Faludy Györgyök is, sokszor nyomtalanul. II. Az írókról szólva, 1945 március 3-ikán első oldalán közli “Az Ember,” hogy Szabó Dezsőt és Szomory Dezsőt meggyilkolták. Szép Ernőt pedig öngyilkosságba kergették a nácik. Ezt Gergely Sándor kábelezi Moszkvából. Szabó Dezső, amint később kiderült, az ostrom alatt halt meg s a Rákóczi-téren temették el. Szomory szépen, elegánsan — éhenhalt s pár kötet könyvön kivül csak egy lila selyemsálat találtak lakásában. Persze mindketten a nácik közvetett áldozatai voltak. Szép Ernő azonban, hálistennek megmenekült — hogy őt is elnémítsa aztán a kommunista rendszer. Emlékszem, 1945 decemberében találkoztam vele. Fekete szemüveget viselt, mert a munkaszolgálatban, amelyre a hatvanéves embert berendelték, súlyos szembajt kapott. Olyan sovány volt, mint az . árnyék; de hangja, kedvessége, meleg humora mitsem változott. S aztán 1947-ben megint együtt voltunk néhányszor. Nem sokat javult az állapota, bár akkor már volt elég ennivaló és kényelem Pesten;- de Szép Ernő talán tudta, hogy az ő világa, a “Lila akác” és az “Azra” . világa elpusztult örökre. Mint a kisgyerek ödöngött az idegen felnőtt .világban, aki tudja, hogy minden játékszerét elvették és sohasem fogja visszakapni őket. III. 1945 márciusában irta meg Tóth Lajos cikkét arról a vitáról, amely a clevelandi “Szabadságiban folyt, hogy a haza bírálata összeegyeztethető-e a hazaszeretettel? Az angolul irt cikk józan konklúziója az, hogy igenis összeegyeztethető. Ma megint felmerül ez a probléma. Szerte a világon sokezer magyar viaskodik ezzel a problémával, nem annyira saját lelkében, mint azokkal szemben, akik körülveszik uj hazájában. Minden nemzetnek alapjában véve Cyrano-complexusa van. “Az orromat kigunyolom, ha kell — de hogy más tegye, azt nem tűröm el!” Megvan ez Amerikában, ahol a lapok és emberek egyaránt szidják a kormányt, a visszaéléseket, a politikusokat — de ha a látogató csendes megjegyzést tesz, ráförmednek: “Ha nem tetszik itt, menjen vissza oda. ahonnan jött.” Megvan persze Angliában is, amely talán a legélesebb önkritika és önguny hazája — ez a hires “Understatement” hagyomány egyik alapeleme is. Megvan Franciaországban és persze, Magyarországon is megvolt addig, amig a barna vagy a vörös parancsuralmi rendszer a kritikát nem helyezte egyetlen vágányra — az ellenfelek, az elégedetlenek nem is bírálására, hanem kiirtására. A minap olvastam gy kis idézetet Batista, a legfrissebb diktátor beszédéből: “Mi vértelen forradalmat csináltunk.“ szavalta. “Csak annak a vére fog ömleni. AZ EM8EJ* May 3. 1952 aki szembeszáll velünk." No igen, így lehet vértelen forradalmat csinálni! De a kritika, akár belföldi, akár külföldi, éppolyan szükséges, mint a szabad levegő vagy a kenyér. Ne higyj azoknak, akik a bírálatot, a szabad megtárgyalását valamilyen országnak vagy személynek ellenzik az egység, a presztízs vagy fene tudja minek a nevében. Ez az első lépés a szájkosár, az ellenfél fejbevágása felé. S hogy nekünk, amerikaivá vagy angollá vagy franciává vált magyaroknak nincs jogunk hazánkat birálni? Talán kettős jogunk van. Mert mi külföldön, sokszor ellenséges vagy legalább is megnemértő hangulatban vállaljuk magyarságunkat. Akármilyen nyelven beszélünk, Írunk, álmodunk, múltúnkat, gyökerünket nem tagadhatjuk meg. Az asszimiláció az idegducok mélyéig hatolhat, de melyik magyar, ha kisgyerekkora után került külföldre tagadja, hogy egy lepedőnyi ujságoldalból szeme elé ugrik a magyar név vagy vonatkozás: hogy a rádió hangzavarában a füle mindig megtalálja a magyar melódiát; hogy a magyar sikert kicsit a magáénak érzi, akár Kertész Mihályé, akár Rosenberg Annáé? S ha otthon már csak sírjaink s halottaink is vannak, ha sokszor el is pirulunk a szégyentől hazánk miatt, a köldökzsinórt nem szakíthatjuk el soha. Ezért van okunk és jogunk a bírálatra, amint Tóth Lajos hét évvel ezelőtt olyan okosan megirta “Az Ember”-ben. Megalakult a Demokratikus Magyar Pártok Szövetsége A magyar emigráció életében fontos változás történt. Megalakult a Demokratikus M agya r Pártok Szövetsége. Alapitó tagjai « Magyar Szabadságpárt, a M a g yarországi Szociáldemokrata Pártf a Polgári Demokrata Párt, valamint a Nemzeti Paraszt párt — mindannyi száműzetésben. A nagyarányban megindult csatlakozási mozgalom során már csatlakozott a Szövetséghez a Független Kisgazdapárt Földmunkás tagozata Czipó László v. országgyűlési képviselő vezetése alatt. A Pártszövetség jegyzékben jelentette be megalakulását a következő államok kormányainál: Amerikai Egyesült Államok, Angolország, Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Izráel, Jugoszlávia, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Nyugatnémetország, Olaszország, Port ugália, Svájc, Svédország és Törökország. A külügyminiszterekhez intézett angol szöveg magyar változata a következő: “Kegyelmes Urunk! Keleteurópa országainak a Szovjetunió vezetése alatt álló kommunista államtömbbe történt erőszakos bekebelezése Magyarországon is a háború végeztével kialakult demokratikus kormányforma megszüntetéséhez vezetett. A magyar nép bizalmával szabadon megválasztott s ennélfogva annak akaratát képviselő demokratikus pártokat a szovjet rendszer lényegét tevő egypárt rendszer bevezetése következtében a kommunista párt uralma érdekében likvidálták. Jogszerűen megválasztott és a nép bizalmát élvező vezetőik börtönbe kerültek vagy külföldre kényszerültek menekülni. A hivatott vezetőitől ilymódon megfosztott magyar nép odahaza immár évek óta magára maradva vívja harcát az egyéni és nemzeti létét egyformán fenyegető kommunista veszedelemmel szemben. Minden reménysége feltehetően azokban az elmenekült vezetőikben van, akik az elmúlt évtizedek során mindennemű diktatúrával szemben állottak. párt száműzetésben élő vezetői elhatározták, hogy egységbe tömörülnek és megalakították a Demokratikus Magyar Pártok Szövetségét. A fegyverszünet megkötését követő szabad lajstromos választások alapján összeült Nemzetgyűlésben végül is a négy pártnak 137 képviselője volt, akik mellett még 149 egyéb nem kommunista és 71 kommunista képviselő volt ebben a parlamentben. Ez a számadat egymagában is bizonyltja azt, hogy ez a négy párt igen jelentős bázissal rendelkezett a magyar nép tömegei között. Az 1947- ben tartott újabb választásokon a kommunista erőszaik a Magyar 'Szabadságpárt indulását lehetetlenné tette. Belföldi és külföldi arra hivatott megfigyelők egybehangzó megállapítása szerint kétségtelen, hogy ha a Magyar Szabadságpárt ezen a választáson szabadon indulhat, az ország vezető pártjává vált volna. A négy párt külföldre menekült vezetőinek a legilletékesebb fórumok áldoztak elismeréssel a kommunizmus ellen nehéz viszonyok között Magyarországon folytatott harcukért. A Magyar Szabadságpárt elnökét, dr. Sulyok Dezső v. országgyűlési képviselőt az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa “tiszteletadással" tüntette ki. Szélig Imre v. országgyűlési képviselő elnöksége alatt működő Magyarországi Szociáldemokrata Pártot a Szocialista Internacionálé a nagymultu magyar szociáldemokrata munkás mozgalom egyedüli jogutódának ismerte el és tagjai sorában mint egyetlen magyar alakulatot felvette annak bizonyítékául, hogy a párt létezését az arra kényszeritett úgynevezett fúzióval nem tekinti megszűntnek. A Liberális Internacionálé pedig a dr. Vészy Mátyás v. országgyűlési képviselő vezetése alatt álló tömörülést ismerte el a magyar liberalizmus illetékes képviseletének és Vészy Mátyást a menekült csoport egyik vezetőjévé választotta. Dr. Borsos Sándor v. országgyűlési képviselő központi vezetőségi tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak és ma a vasfüggöny mögül menekült ifjúság nemzetközi szervezeteinek egyik elismert vezetője. Törekvésünk az, hogy Pártszövetségünkhöz csati akozzanak mindazok a magyar politikai pártok és csoportok, melyek a második világháború után létrejött magyar demokrácia kialakításában mindaddig résztvettek, mig a Vörös Hadseregre támaszkodó kommunisták működésűket lehetetlenné nem tették. A magyar emigráció eddig megalakult szervezetei egyéni vállalkozások voltak, elvi szempontok figyelembe vétele nélkül. A bennük csoportosultak között számosán vannak olyanok, akiknek a magyar nép széles tömegeivel soha semmiféle kapcsolata nem volt, avagy az még a II. világháború előtt végképpen megszűnt. Vannak olyanok is, akik az 1945 után kialakult demokrácia építésének kísérletében részt nem vettek, sőt azt elitélték és attól magukat tudatosan távol tartották Vannak olyanok is, akik a két háború között eltelt időszakban tanúsított politikai magatartásuk miatt abban részt sem vehettek. Ezzel szemben Pártszövetségünk azokat az erőket fogja össze, melyeket a magyar nép bízott meg a demokratikus Magyarország felépítésével. A magyar néptől nyert megbízatás birtokában Pártszövetségünk az 1945-ben megkezdett és törvényesen intézményesített demokráciát tekinti a jövő magyar politikai fejlődés alapjának. Fenntartandónak és kifejleszthetőnek tartja annak alapintézményeit. A diktatúrák minden vállfájával és minden megnyilvánulásával a 1 e g messzebbmenően szembehelyezkedik és minden erejével azt akarja elérni, hogy a magyar nép számára az önrendelkezésre, az alapvető emberi és szabadságjogokra alapított demokratikus kormányzat biztositassék. Első é3 közvetlen célunk az, hogy Magyarországon szabad választások legyenek tarthatók, melyek valóban szabadok minden külső befolyástól és belső terrortól. Külpolitikai vonatkozásban a keleteurópai népek egymásra utaltságának tudatában az igazságos megoldáson alapuló legszorosabb együttműködést tartjuk szükségesnek. Ennek érdekében internacionális szervezeteinkben máris együttműködésben állunk Keleteurópa népeinek emigráns szervezeteivel. Pártszövetségünk vezetésére intéző bizottságot választottunk, melynek tagjai a pártok alább megnevezett vezetői. Pártszövetségünk két központi irodát tart fenn, melyeknek cime: 182 Hamilton Street, New Brunswick, N.J., USA, és 42 Goldhurst Terrace, London N.W.6., Great Britain. Kérjük Nagyméltóságodat, legyen kegyes a Demokratikus Magyar Pártok Szövetségének megalakulását tudomásul venni. Fogadja Nagyméltóságod megkülönböztetett tiszteletünk nyilvánítását. — Dátum.” Aláírások: Dr. Sulyok Dezső, a Magyar Szabadságpárt elnöke, Szélig Imre, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, Dr. Vészy Mátyás, a Polgári Demokrata Párt elnöke, Dr. Borsos Sándor, a Nemzeti Parasztpárt vezetője. A fentjelzett körülmények folytán rájuk háramló felelősség felismerésétől indíttatva 4 demokratikus magyar párt: a Magyar Szabadságpárt, a Magyarországi S'zociáldemokrata Párt, a Polgári Demokrata Párt és az emigrációban Újjáalakuló Nemzeti Paraszt-Nöi ruhák alakítása, igazítása, helyrehozása a legutolsó divatnak megfelelően. Hívja: Tel. SChuyler 4-9843 — kérje Miss Ethel-t. Kívánatra házhoz jön.
