Az Ember, 1952 (27. évfolyam, 2-49. szám)

1952-04-26 / 18. szám

É-ik oldal AZ EMBER April 26, I95i NEWYORKI NOTESZ Emigráns politikai körökben élén­ken kommentálják, hogy a tel­jesen katolikus irányítás alatt ál­ló “Katolikus Magyarok Vasár­napja” című hetilapban támadó cikk jelent meg a Nemzeti Bizott­mány ellen. A cikket Galambos József irta, aki maga is katolikus pap. Az emigráns politikai körök­ben ezzel kapcsolatban arra mu­tatnak rá, hogy ime mennyire hi­ábavaló Varga Bélának, a Bizott­mány elnökének kacérkodása bi­zonyos jobboldali körökkel, ami­kor már az amerikai katolikus, klérus is szembehelyezkedik vele. Varga Bélának, az 1945-ös ország­­gyűlés elnökének, a Kisgazdapárt régi tagjának helye kizárólag a demokratikus tábor keretében van s éppen ezért érthetetlen a habo­zó, kapkodó magatartása a jobb­oldal és a demokratikus erők kö­pött. A papi oldalról jövő táma­dás intő jel a számára, de min­den olyan politikus számára is in­tő jel ez, aki a jobboldal felé akar horgonyt, ereszteni: csak ideig-óráig használják fel őket, csak az áruló szolgálatokat veszik igénybe, de ennek teljesítése után nincs többé helyük a jobboldali •sáncokban . . . • A Nemzeti Bizottmány berkei­ben egyébként bizonyos enyhülés tapasztalható a szembenálló fe­lek között. Zárt ajtók mögötti bizalmas tárgyalásokról tudnak ■ egyesek és e tárgyalások célja: a Bizottmány végrehajtóbizottsági tagjai között kompromisszum lét­rehozása .... A helyzet méreg­foga továbbra is Eckhardt jobb­oldali, konzervatív és antidemok­rata magatartása és az MHBK- val való tisztázatlan viszonya. Ha e méregfog végleges eltávolításá­val jönne létre a tervezett komp­romisszum, ezt az emigráció szé­­• les köreiben minden bizonnyal örömmel fogadnák! • Kétévi buenos-airesi tartózko­dás után a múlt héten New York­ba érkezett Anti Ödön volt kis­gazdapárti képviselő, a magyar­­országi zsidóságnak a háború utáni években egyik volt vezetője. | tolják, ami leegyszerüsitve igy | I hangzik, aki Zakót és az MHBK-t támadja, az kommunista! . . . i Hát mi nem vagyunk kommunis- { ták, mi a demokrácia védelmében ! támadjuk ezt a Zákó-csoportot, az emigrációnak ezt a neofasiszta tiszti különítményét! Mi ugyan-| úgy harcolunk a bolsik ellen is és ha közben kardot rántunk a fel­éledt nyilasok és kapcsolt részeik ellen, az csak tökéletes bizonyité- j ka demokratikus elveinknek! Ne­künk nem kell a bolsi-diktatura. de nem kell a zákóandrások da­rutollas, kopjás - különítményes, fehér-terrorral tervezett parancs­uralmi rendszere sem! Anti élénk szerepet vitt a háború utáni polgári politikusok: Nagy Ferenc, Pfeiffer Zoltán és a töb­biek oldalán és egyik legkitűnőbb erőssége volt a bolsevizmus elleni nemzeti frontnak. 1949 végén me­nekült el a’ feleségével Magyaror­szágról és mostanig Argentínában élt. Zakó András volt Szálasi-tábor­­nok, az MHBK nevű fasiszta ka­tonai alakulat vezetője megszó­lalt a párisi rádió magyar adásá­nak keretében! Mi már hosszú hetekkel ezelőtt felhívtuk a fi­gyelmet a párisi rádió magyar adásaira, amelyeket egy Bolgár László nevű áruló, a szélsőjobbol­dali tömörülés ágense és zsoldo­sa vezet, aki megtévesztve és fél­revezetve a franciákat, a legsze­mérmetlenebb jobboldali agitáeiót fejti ki a demokratikus hangra és biztatásra váró magyarországi hallgatók felé. Most ez a Bolgár feltette a koronát eddigi botrá­nyos magatartására: a mikrofon­hoz engedte Zákó Andrást, ezt a huszonnégykarátos fasisztát, aki “üzent” az otthoni magyarok­nak! A rádióbeszéd hiteles szö­vege a kezünkben van és megálla­pítjuk, hogy ennél arcátlanabb merényletet még nem követtek el az otthoni magyarság politikai vágyai és jövőbeni demokratikus elképzelései ellen! Zákó a párisi rádión: hát nem kell minden be­csületes demokratikus erőt össze­fogni a feltámadt fasizmus ellen?! . . . • A fentiekhez egyébként ipég azt kell hozzáfűznünk, hogy Zákó pá­risi rádióbeszéde miatt a buda­pesti kommunista kormány tilta­kozott a francia ■ külügyminiszter­nél, persze kizárólag kommunista szempontból birálva az elhangzott beszédet. Ez a tiltakozás azonban alapot ad a nyilasoknak arra hogy olcsó taktikával mindenkire ráfogják, akik szintén fel merik emelni szavukat Zákó András és a vele egy húron pendülő többi nyilas zákók garázdálkodása el­len, — hogy ime, a budapesti kommunista kormány szekerét ■ ■■ azt akarja, hogy pontosan, 100% -an U orvosának rendelése alapján legyen I I gyógyszere elkészítve — keresse fel a LIGETI-féle “YORE PHARMACY”-t —Ligeti Jenő Ph. G., évtizedes amerikai gyakorlattal biró patikus— Speciális bébi-denartment — Sebészeti felszerelések — Orthopédiai és sérvkötő osztályok. GYÓGYSZEREKET KÜLDÜNK Magyarországba, Angliába, Izraelbe és más országokba! — Laboratóriumi vizsgálatok. Ligeti Patika 65-45 99th St. Forest- Hills, L. I. (Tel.: Tw 7-3330) Békeffi László negyvenéves ju­bileumi estje a legnagyobb siker és ünneplés közepette folyt le pénteken este a Barbizon-Plaza­­szinházában. A közönség lelkesen és hosszasan éltette Békefflt, a szellemes és utánozhatatlan kon­feransziét, a színpadi szatírák ki­tűnő szerzőjét és a politikailag is becsületes, bátor embert. Dr. Deák Zoltán vezette végig a mű­sort, amelynek középpontjában a nagyszerű Gaál Franciska állott, aki Molnár Ferenc “Ibolya” cimü kis remekművében valóban el­kápráztatta a közönséget sokszí­nű, tüneményes játékával. A régi és legnemesebb magyar színházi kultúra jelentkezett általa a new­­yorki közönség előtt. Békeffiné- Jankovits Magda ezúttal először lépett fel New Yorkban: most is a régi pesti Magyar Szinház kitű­nő művésze! Csikós Eszter úgyis mint hiteles és tüzrőlpattant sze­gedi leányzó, úgyis mint az “Ibo­lya” Márkus-kisasszonya élénk színeket adott a műsornak. Czo­­bor Erzsi két Ady-verssel, az “Ibolya”-beli szerepével és egy Karinthy-tréfában tűnt ki: hasz­nos fiatal all-roundszinésznő. Rákosi Tibor az amorozó szerep­körében igazán nagy értéke volt az estnek. Palánky Ida, Gáthy Ti­bor és Pataky Béla (utóbbi több­ször kapott nyiltszini tapsot is az 1 “Ibolya” altiszt-szerepében) az amerikai magyar színjátszás rep­rezentánsai tehetségesen illesz- i kedtek be a pesti együttesbe. Szó- I I lószámokkal a dekorativ megje-! i lenésü kitűnő koloratur-énekesnő; Fodor Györgyi (nagy jövő vár j rá!) és az olaszországi turnéjáról Amerikába visszatért John Cooper tenorista gazdagították a műsort, akiket dr. Herz Ottó kisért zon­gorán. Békeffit egyébként a nyílt színen üdvözölte dr. Bárdos Artur a régi szinigazgató - kollégák ne­vében, Bartha Albert és Sulyok Dezső a menekült politikusok ré­széről és dr. Márk Béla az ameri­kai magyarság képviseletében. Szép, méltó jubileumi est volt, Békeffi igazán ünnepi külsőségek közt érkezett el pályájának ehhez a jelentős határállomásához . . . A Magyar Parasztszövetség emigrációs szervezete Washing­tonban dokumentációs központot állít fel mindazon dokumentációs anyagnak, forrásoknak, bizonyí­téknak összegyűjtésére és feldol­gozására, amelyek a magyaror­szági helyzet alakulására vonat­koznak 1940-től napjainkig. Az eddig Münchenben megje­lent “Uj Magyar Ut” cimü folyó­irat mostantól kezdve az Egyesült Államokban jelenik meg. • Ma pénteken este egy lelkes, fiatal amerikai színészekből álló társulat a Brevoort Hotel színhá­zában <5th Ave. és 8th St. sar­kán) felújítja angol nyelven Mol­nár Ferenc halhatatlan remekét, a “Liliom”-ot. A társulat igazga­tója magyar ember: Gyimes Vil-1 mos, aki régebben Bécsben volt ismert és becsült színigazgató. A “Liliom” minden szerdán, csü­törtökön, pénteken éí^zcmbaton kerül színre; helyárak : $1.50-től $2.50-ig. , • Budapesti vicc: Rákosi megjelenik a határsáv­ban, hogy megszemlélje az őrtor­nyokat. Azt mondja az egyik őr­nek: — Én felmegyek a toronyba, te meg menj ötven lépést. Kiváncsi vagyok, meddig lehet ellátni. Ha ötven lépést mentél, kiálts, hogy látlak-e? Az őr előremegy és kiált: — Lát-e Rákosi elvtárs? — Látlak fiam. Menj még öt­ven lépést és újra .kiálts. Az. őr továbbmegy a bokros, csalitos tájon és újra kiált: — Lát-e Rákosi elvtárs? — Még mindig elég jól látlak. Menj tovább még ötven lépést és újra kérdezzél. Az őr elöremegy és már száz­ötven lépésről kiált: — Lát-e még Rákosi elvtárs? — Most már nem. — Akkor már nem is fog — ki­ált vissza az őr s gyorsan átbújik a túlsó oldalra . . . • Május 18-án, vasárnap délután és este Sárossy Mihály színtársu­lata szinrehozza Goldfaden bű­bájos daljátékát, a “Szulamith"­­ot, amelynek fülbemászó zenéjét Donáth Ede szerezte. Az előadá­sok színhelye: a Yorkville Casino színházterme. A KIÁBRÁNDULTAK Irta: PERNEKI MIHÁLY Valami vagy valaki “hőn sze­retettből” kiábrándulni — legyen az nő vagy elv — nemcsak csaló­dással jár, de a szeretet gyűlölet­té torzul, aminek legmagasabb fokú kirobbanása a “szeretettről” elmondja az igazat. Az igazat el­mondani pedig egyenlő az “áru­lással.” Ezt teszi napjainkban nagyon sok sztálinista. Elmondják az iga­zat volt bálványukról s rendszeré­ről, szánva-bánva életük rápaza­rolt éveit s a fegyvert, amivel ed­dig életét megvédtek, most szivé­nek irányítva várják, mikor húz­hatják meg a ravaszt. Hallgassunk meg egy nemzet­közileg kiemelkedő nagyságot, “El Campesino” tábornokot, a spanyoiarszági polgárháború tü­neményes hősét, aki “Az élet és halál az U.S.S.R.-ban” c. könyvé­ben meséli el életét, gyerekkorától tízéves szovjetoroszországi tar­tózkodásán át megszabadulásáig. Valódi neve Valentin Gonzalesz. 15 éves korában veszti el apját és nővérét, akiket minden bírói íté­let nélkül akasztanak fel falujuk­ban, s egy hétig közszemlére függni hagyják őket. Mint apja, ő is anarchistaként kezdi. Hogy megbosszulja a ki­végzetteket, már 15 éves gyermek­fejjel bombát dob a helyi rendőr­ség helyiségébe, ami négy rendőrt megöl. Utána a hegyekbe mene­kül. A Franco-elleni polgárhábo­rúban tizenegyszer sebesül meg. Mikor már elveszett a köztársa­ságiak ügye, s aki csak tehette el­menekült, ő maradt s továbbhar­colt csapatával, mig fogságba nem esett. Utolsó golyóival utat vágott magának az ellenséges gyűrűn keresztül s csodával hatá­ros módon megmenekül. 1939 májusában Le Havre-ból indultak a polgárháború főbb vezetői egy szovjethajóval, mint­egy 300-an. Velük utazott Ilja Ehrenburg is, aki az egész spa­nyol háborút egy előkelő szállodá­ban töltötte s onnan küldte kép­­zeletszülte “haditudósitásait” a “Pravdá”-ba. . A hajón olyan megfigyelő sze­repet játszott. Hosszasan oktatni kezdte az utasokat a Szovjetben való viselkedésről, aminek alapja a feltétlen engedelmesség, tehát nagyjából ismertette az ottani viszonyokat. — Vagyis a szovjetparadicsom nem is olyan paradicsom? — kér­dezte a spanyol menekülő. Ehrenburg hidegen válaszolt: — .Ez a paradicsom a propa­­; ganda csinálmánya. A népeknek nincs szükségük ismerni a valót! — Majd azzal fejezte be az okta­tást: és főleg ne felejtsd el, hogy soha ne vitatkozz! A hajón elszedtek tőlük minden értéket. Leningrádban nagy külsőségek között fogadták őket. A főszónok maga a titkosrendőrség feje volt. Autóba szállásnál mellette foglal­va helyet, útközben felszólította a tábornokot, hogy adjon felvilágo­sítást a vele érkezett spanyolok­ról, majd az érdekelte, mit szól az utcán látottakhoz? A rongyokba öltözött emberek, nyomorúságos munkásviskók lát­tára nem nagy lelkesedést muta­tott, mire a mellette ülő figyel­­meztetőleg megjegyezte:—Mindez átmeneti. Máskülönben a szov­jetben választhatsz a legszebb palota vagy Szibéria között. Meg kell, hogy változtasd nézetedet,— másképp rosszul jársz. Moszkvában a leg előkelőbb szállodákban helyezték el őket, ahol szebbnél-szebb fiatal lányok álltak szolgálatukra fürdőszobától az ágyig, ha akarták, ’ha nem. Állítólag “komszomolok” voltak e fiatal szerelmi élmunkásnők. de valójában a titkosrendőrség besú­gói, akik minden léptüket, szavu­kat, mozdulatukat figyelték s je- I lentették. Majd nemsokára kezdtek a pol­gárháború “ünnepelt hősei” eltü­nedezni. Hová? — senkisem tud­ta. Tábornokunk a vezérkari aka­démiára került mint növendék, ahol már kialakult a poroszt vagy japánt felülmúló kasztszellem. Tiltakozása ellenére, orosz nevet kellett felvennie, még ezt sem vá­laszthatta szabadon, s lett belőle Piatr Antonovics. Néhány hónap múlva a “trocz­­kizmus” gyanújába esett, kizárták az akadémiáról, le kellett vetnie a fényes egyenruhát, búcsút mon­dani a jólétnek. “Átnevelésként” a folyamatban lévő moszkvai földalatti vasút építéséhez osz­tották be napszámosnak. Az 1941-es német támadás nem­csak a harcvonalat, de az egész sztálini parancsuralmi rendszert egyik napról a másikra semmivé olvasztotta. A hires “népvédő” szovjethivatalnokok kimutatva fo­guk fehérét, nem gondoltak más­ra, mint saját bőrük és értékeik megmentésére. A lakosság ottma­radt a nagyvárosban magára hagyva utasítás,irányítás nélkül. Magukhoz térve, a szovjetkor­mánynak nem volt mást mit ten­nie, mint segítségért könyörögni az “imperialista” hatalmakhoz, mig a nép felé szálltak az Ígére­tek, hogy a győzelem esetén meg­szüntetik a kolhozt, visszaállítják a kisipart, szabadon gyakorolhat-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents