Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-11-24 / 44. szám
6-ik oldal AZ EMBER November 24, 1951 az elrejtett kést s tövig Maratba döfte. x Este í/>8 volt. A halál nyomban beállt. A két nő, észrevéve a dolgot, elkezdett jajveszékelni. Míg azok Maratta! foglalkoztak, hogy ágyba tegyék, a még ott tartózkodó inas lefogta a merénylőt s zsebkendőjével hátrakötötte a kezét. Nemsokára megérkeztek az orvosok, a karhatalom, az utca tele lett emberekkel s szájról-szájra adták a hirt, hogy a “nép barátját” megölte egy “nép ellensége.” Csak éjjel 2 órakor tudta a karhatalom Charlotte Cordayt a börtönbe szállitani a nép haragja elől. Három napra rá. julius 17-én Ítélték halálra s végezték ki. A gyóntató akaró papnak azt mondta: “Nincs semmi bűnöm s ha lenne, elintézném nemsokára magával az Istennel.” Magát Sansont is meglepte a lány szépsége és nyugalma. Mikor belépett zárkájába, hogy levágja a haját s ráadja a gyilkosoknak járó vörös inget, a legnagyobb nyugalomal ült az olló alá s húzta magára az inget. Sanson hátrakötötte a kezét s kordéra szálltak. Este V-Si volt. Mikor kinyílt a Palais de Justice rácsos kapuja, a tömeg tul. harsogva a Páris felett átvonuló vihar menydörgését, gyalázta a kordéban álló, összekötözött kezű, vörösinges lányt. S ez igy folytatódott a vesztőhelyig. Voltak, akik megkönnyezték vagy levették a kalapjukat előtte. Útjukban, a rue Saint Honore-n egyszerre csak egy szál rózsa hull az ide-oda dülöngő kordéba. Corday felnéz az ablakokra, nem lát senkit. André Chénier költő dobta, aki nemsokára követte a vérpadon. — Ugyebár hosszú az ut? — kérdezte S'anson résztvevőleg s felállt a székről, hogy az ide-oda himbálódzó kordén az összekötözött kezű lány leüljön. t — Bah!—válaszolta Charlotte Corday, — azért biztos, hogy oda érünk. — S nem fogadta el a felkínált ülőhelyet, állt tovább csuromvizesen a zuhogó esőben, mint egy antik görög szobor szembenézve a viharral. A vesztőhelyre érve, saját maga ugrott le a kordéról, ment fel a vérpad lépcsőjén s kíváncsian nézegette a "nagy nemzeti borotvát.”— ahogy általában hívták e szomorú gépezetet. — Megértheti a kíváncsiságomat, — fordult Sanson felé mosolyogva, — még sohasem láttam ilyet. Majd lecsapott a kés s Charlotte Corday feje is a fűrészporos kosárba hullt, mint már előtte annyi ezeré. A hóhérsegéd mikor felmutatta a levágott fejet, pofonvágta, mire még a “vérpad-nyalók” is, — ahogy hívták a minden kivégzésen jelenlevőket, — felhorkant ennyi durvaság láttára, mig Sanson magán kivül volt a dűli tői. Ekkor pirult volna el Charlotte Corday arca a megaláztatástól, ami szerintem valószínűtlen, bár az orvosok sokáig vitatkoztak felette s egyesek szerint lehetséges, mások szerint nem. Úgy egyiknek, mint a másiknak holttestét eltüntette az idők fergetege. Charlotte Corday testét lefejezése után bedobták a szokásos közös gödörbe. Maratot, miután az utókor méltatlannak találta, hogy a halhatatlanok templomában, a Pantheonban nyugodjon, kivették és a nem messze levő Ste. Généviéve temető közös gödrébe tették. Nemsokára megszüntették a temetőt, házakat emeltek föléje, senkinek nem jutott eszébe, hogy Marat holttestének más nyugvóhelyet követeljen. De emlékük—ennek dacára.—állja az idő viharát s úgy az áldozat, mint a merénylő, még ma is egyike a történelem legvitatottabb alakjainak. Békeffi László szilveszteri előadása A Szabad Magyar Pódium, Békeífi László népszerű kis színháza december 31-én, szilveszter este 8 órakor parádés műsorral előadást tart a Carl Fischer Hall-ban (165 West 57th Street, a Carnegie Hallal szemben). A fényes, mulattató, művészi program keretében fellépnek: KELETI JULISKA, békebeli, budapesti, régi sláger-dalokkal. BARBARA BELL, a igyönyörü, 19 éves amerikai koncerténekesnő. CZOBOR ERZSÉBET, a budapesti Vigszinház volt kitűnő művésznője a “Stargyár” című Békeffi-vigjáték főszerepét játsza, GÁTI TIBOR és BELTON LÁSZLÓ, a két ismert kabarémüvész közreműködésével. Az újévi, ünnepi beszédet ezen a szelveszteri estén LÁZÁR MIKLÓS mondja, aki Magyarországon 12 éven át a tokaji kerület országgyűlési képviselője volt és a legnépszerűbb budapesti újság, “A Reggel” főszerkesztője. Ezen az estén beszél először a nyilvánosság előtt az Egyesült Államokban. Az előadást természetesen BÉKEFFI LÁSZLÓ konferálja, akinek aktuálitásokkal foglalkozó mondanivalói éppen úgy főerősségei a Szabad Magyar Pódium előadásainak itt New Yorkban, mint volt három évtizedig odahaza Magyarországon. A Pódiumot mind a tét diktatúra elnémította igaz-i í I í Restaurantban (1528 Second Avenue) j í EMŐDY MARGIT és RÁKOSI TIBOR | énekelnek CSÜTÖRTÖK, PÉNTEK, SZOMBAT és I VASÁRNAP este ------ és: j GIZELLA, a női prímás!!! KIVÁLÓ KONYHA!! ZETTL LACI tulajdonos j Tplpfnn* «F d-QfiTfc HUNGARIAN GARDEN mondásáért, de itt Amerikában, a szabad szó klasszikus hazájában teljes erejével bontakozhatott ki újra a félelemnélküli, szatirikus kritika szabadsága, melynek élő szavú megnyilatkozásában Békeffi László ma is egyedül áll. A fényes müsoru ünnepi előadásra jegyek már kaphatók a Paprikás Weiss importházában, 1504 Second Ave., tel.: BU 8-6617, és a rendezőnél telefonon megrendelhetők: TRafalgar 7-9873, $4.80, 3.60, 2.40 és 1.80 árb m adóval együtt. Válasz a levelekre Irta: Köves Ernő A mi kedves jó főszerkesztőnk, a mi oroszlánunk Göndör Ferenc, volt szives “Az Ember” hasábjain hírül adni, hogy Itáliából áttelepültem, illetve kivándoroltam Kanadába. Ez igaz és ehhez nem fér kétség. Bár őszintén meg kell mondanom, hogy én ezt nem olvastam, mert ezt a lappéldányt a posta nem kézbesítette ki számomra. ügy mondják, hogy az a levél és újság, amelyet nem dobnak be a levélládába, nem szokott megérkezni. Persze, minden szabály alól van kivétel, mert Göndör Ferenc főszerkesztőnk ezen a téren roppantul nagy gavallér és biztos vagyok benne, hogy nem az ő hibájából nélkülöztem ezt a példányszzámot. Tehát megérkeztem ide -Kanadába és ahelyett, hogy beszámolnék egy riportban “Az Ember” olvasóinak és az én k. jóbarátaimnak az utamról, mely közel 3 hónapig tartott fmert hát egy Dipinek nem olyan egyszerű az elutazása, azaz kivándorlása), ahelyett megelőzöm a sorrendet és jelenleg egy rövid helyzetjelentést küldök Kanadából, azaz Montreal-ból. Nem tagadom, ez alkalomból takarékosságból is teszem ezt, mert mi csürés-csavarás, adósa vagyok sok barátomnak és ismerősömnek egy-egy levél válasszal. Sokan kerestek fel soraikkal a fent említett híradás alapján Európából, (DiPi-lágerekből is), a Közelkeletről, sőt, a világ másik tájékáról is, — akiknek mind külön-külön bizony költséges és unalmas volna válaszolni. Hála “Az Ember” nagy népszerűségének, — tehát e lap hasábjain válaszolok a kérdezettekre. Amióta Kanada megkönnyítette a bevándorlást, azóta hetenként fut be egy (de néha, kettő) bevándorlókkal teli hajó. Az utasok nagyobb része Kanadában száll partra, mig a kisebb réáze U.S.A.ba utazik tovább. Mint minden uj bevándorlónak, az első benyomások igen szimpatikusak, már annál jnkább, mert aki I.R.O.-hajóval érkezik, partralépésekor a kezébe nyomnak rögvest tiz dollárt. Aztán következik megérkezésének (“anyakönyvezése”) elkönyvelése s máris beszállhat a bevándorlók számára beállított külön vonatjáratba, amely kit hova, 1-2-i-napos utazás után letesz a rendeltetési helyére. Ha már most az uj jövevénynek nincs senkije aki várja, úgy érezheti magát, mint Göre Gábor Pestre érkezésekor. De a legtöbbjüket mégis valaki “átveszi” a végcélba érkezésekor. Én például Montreal-ban kötöttem ki családommal és minket bizony vártak a vasútállomáson, ahol megkaptuk a szükséges kezdő “útbaigazításokat.” Montreal az okosok szerint 34 mérföld széles és 28 mérföld hosz- j szu nem kontroláltam le). A város, egy “ménykü” nagy Szeged vagy Debrecen néhány felhőkarcolóval. A házak háromnegyed része 1-2- emeletes, külső lépcsőfeljáráttal.! repülőgépgyárban megtalálható a világ minden nemzetisége és foglalkozási ága. Aki itt dolgozik és ezenkívül családjának még 1-2 tagja is idekerül (ami nem ritka eset), az bizony 2-3 év alatt megtakaríthat jó néhány ezer dollárt! Egyébként Kanadában munkát lehet találni, csak éppen — mint' említettem — rosszul megfizetve. Természetesen kivételek mindig akadnak (lásd a fenti). Talán fontos lett volna rögtön az elöljáróban megemlítenem, hogy Montreal-ban, sőt, az egész Quebec állaban igen fontos a francia nyelv, sőt, egyes helyeken még az angolnál is fontosabb. De azért minden bevándorló jelölt mégis angolt tanuljon elsősorban is, mert Quebec állam egyes helyei még sem döntik meg az angol hegemóniát. A szórakozási lehetőségről is valamit talán. Montreal-ban rengeteg a mozi, a belépődíj 25 centnél kezdődik, ezzel szemben a legnagyobb szégyene ennek a másfélmilliós városnak, hogy nihcs egy állandó színháza vagy operája se! De viszont az éjjeli lokálok száma megközelíti az ötvenet. Azonkívül több magyar vendéglő, sőt magyar espresso is van. Hogy a gyengébb nemről is szóljak valamit, — éppen úgy mint Európában, — vegyesek. Vannak igen csinosak és “kevésbé" csinosak, de általában: tetszetősek! Tele vannak aggatva gyönyörübbnélgyönyörübb hamis ékszerekkel. Valódit nem igen viselnek! Talán igazuk van, — minek az?! — azzal . csak baj és gond van. Mindent összegezve: szakmunkások és iparosok aránylag könynyen el tudnak helyezkedni, bár a munkabérek alacsonyabbak mint az Egyesült Államokban, ugyanakkor az élelmiszerek és az ipari cikkek árai majdnem azonosak,— mégis mindenki rendesen meg tud . élni a keresetéből, sőt valamit félre is tud tenni belőle. Az idejövök számoljanak azonban a nyelvtudás hiányának és a szakmai felkészületlenségnek az óriási hátrányával, mert ezek nélkül csak negyed-ember mindenki! Mindezek mellett senkit sem tudnék se rá, se lebeszélni Kanadát illetően. Nehéz mindez olyan helyen, ahol “greén”ek vagyunk. Mindenki másképpen képzeli el uj hazáját és oizony a hajó kikötése előtt a sirályok sűrűn repkednek, de ezek lem — sültgalambok! A galam- Dokat egyedül kell itt megfogni és megsütni, aszerint ki milyen ügyes —azután falhatja azokat. A partra szállási ceremónia után szabad :esz mindenki itt. Senki sem kériezi hová mész?, mit csinálsz?, niből élsz? Egyforma joga van pár a régiekkel. Nincs más hátra: ól felkötni a nadrágot és egy uj, íehéz életet—megint elölről kezleni. Ki tudja már hányadszor;— le utoljára talán! Az óriási távolságokat villamos és autóbusz hálózat köti össze, amelyeken egységes jegy kapható 10 centért (3 darab 25 centi, A bérletrendszer ismeretlen fogalom.— ezzel szemben elől-hátul fel és le lehet szállni, ahol standapé le kell szurkolni a viteldijat—a “bliccelés” az majdnem kizárt dolog. Az autóbuszok és villamosok október l-től fütve vannak. A lakásviszonyok kielégitőek,— csak épen hogy méregdrágák. A lakás bérek árai szabadok, amit a háztulajdonosok kellőképpen “értékelnek.” A régi lakások bére 4-5 szobás. ( talán szobácskák), fűtéssel $60-100 között mozog. Az uj házakban lévők 10-20 százalékkal drágábbak. Az uj bevándorlók az első időkben természetesen albérletben laknak. Egy bútorozott szoba $20-40; két szoba $40-60-ba kerül havonta. A lakbérek a kereseti viszonyokhoz is méregdrágák. A magas lakbérek miatt, rendszerint két uj bevándorló család, társbérlőként közösen bérelnek egy lakást. Utána — már mint minden uj európai bevándorló — kibontja a kofferjait, amelyek tele vannak tippekkel és ötletekkel. Egymásután rángatja ki őket és rövid pár hét alatt rájön, hogy Kanada nem “Mucsa,” sem nem Középafrika és bizony az ő ötletei itt is már elévültek s azokból nem lehet könynyüszerrel vagyont szerezni. Tehát néhány hét múlva rádöbben, hogy amennyiben meg akar élni, úgy dolgoznia kell . . . Megkezdheti tehát a munka utáni járást. Rövidesen az is kiderül, hogy a legtöbbjüknek nincs is szakmája és az iparosok is csak amolyan átképzett iparosok. Tehát jelentkezik ennek a nagy hátránya. Egyes kanadai munkaadó még a jó szakembert is igyekszik kihasználni,— miután itt nincsenek a bérek minimalizálva. Nincs irgalom ezen. a téren. A munkás (szakmai) uniók 1-2 szakmától eltekintve bizony nagyon gyengék. Borbélynak, fodrásznak, manikűrösnek, pedikűrösnek, masszőrnek, kozmetikusnak államvizsgát kell előbb letennie, mielőtt foglalkozását űzhetné. Az átlagos órabér 60-70-80 cent körül mozog. Szóval a kej-eseti lehetőségek bizony alacsonyak és ezzel szemben a közszükségleti cikkek árai az élelmiszereket is beleértve, — állandóan emelkednek: Mindezek dacára, ha a lakások ára nem volna ilyen magas, bizony félre lehetne tenni a keresetből. A legtöbb uj bevándorló elég hamar kiszimatolja, hogy repülőgépgyárban fizetnek a legjobban — ami igaz is, mert itt az órabér $1.15-nél kezdődik. Kézzel formázó bádogosokat állandóan keresnek. Nem vitás, hogy a jelentkezők nagyobb része nem szakember, de mégis becsúsznak s többé-kevésbé ki tudnak ott huzni néhány hónapot. Persze, vannak olyanok, akiket már egy pár nap múlva “eltanácsolnak.” Ebben a MEGJELENT! MEGJELENT! PAZAR KIÁLLÍTÁSÚ, MINDEN IDŐK legnagyobb képes árjegyzéke! SOKSZÁZ UJ CIKK, S'OKSZÁZ KÉP! INGYEN KÜLDÖM BÁRKINEK BÁRHOVÁ! ÍRJON AZONNAL ÉRTE! FAPICIK WEISS IMPORTER 1 504 Second Ave. New York 21, N. Y. (A “8 és 79-ik uccák között) Telefon: BU 8-6117 I f
