Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-11-24 / 44. szám

HÁLAADÁS NAPJA Az Egyesült Államok legnagyobb nemzeti ünnepe ez a nap. Emléke­zés arra, amikor az első “bevándo- ; roltak,” az első DP-k látták, hogy átvészelték a legnagyobb nehéz-1 ségeket, hogy megélnek, megma­radnak. Vízum nélkül jöttek. Az üldöztetés Micrájim földjéről, a Szabadság ígéret-földjére, és itt, hálából, birodalmat alapítottak, mely abból az otthonból terebé- i Jyesedett, amit két kezük nehéz, munkájával ácsoltak össze. Ez első települők emléke szim- j hóluma, jelképe kell maradjon , Amerika szellemi hagyományának j mindörökké. A gondolat, a meg- i győződés, a munka és élet szabad- ; ságának buzgó hite, egy igazságos; isten védelme alatt. Most, hogy a gondolat és munka szabadságát' oly veszedelmesen fenyegeti az önkény erőszaka a világon, most | ezzel a Hálaadás Napjának jelen- j tősége súlyosan megnövekedett. Ez a nap ma más nap, mint azelőtt volt Amerikának; szabad embe­rek kemény és dacos hitvallásának napja ez, hogy meg fogják őrizni j a hitet, a parancsot, amit az első | partraszállók hagytak rájuk. És kiterjesztik ezt a szabadság-ünne­pet végül az egész világra, úgy hogy ennek a napnak az emléke; megszűnik egy állam, egy nemzet eszméjének lenni, hanem az egész világ fogja vallani azt: szabad emberek elszántságát megvédeni, gyakorolni és tanusitani a szabad­ságot. Mint ahogy a zsidóság, a kereszténység is megszűntek egy szűk palesztinai törzs nemzeti val­lásának lenni és világ-eszmévé magosultak. FRIED PÁL A TELEVÍZIÓN Midi péntek délutdn a tele• vízió közön«égének egg nagy és módfelett kellemes magié-, petésben volt része, aikor a közszeretetnek örvendő ki­váló festőművész, FRIED PÁL jelent meg a WOR TV- óráján. Az Amerikaszerte hi­res BESSY MEYERSON in­terview-olt a meg a mi remek Fried Pálunkat, aki most újabb oldaláról is bemutat­kozott: egg közvetlen, ked­ves, jó huniont előadó szere­pében, aki nemcsak művészi portré • illusztrációival — a­­mikből egy néhányat bemu­tattak,—hanem hangjával és megjelenésével is olyan ha­tást keltett, mint egy rutinos előadó művész. Annak külön örültünk, hogy a bemutatott festmények közt ott láthat­tuk a méltán népszerű GÁ­BOR-családot, GÁBOR JÓL­JÁÉT és leányait. Fried Pálnak őszinte szív­vel gratulálunk ehhez az uj nagy sikerhez és elismerés­hez s kívánjuk, hogy tovább­ra, sok éven át gyűjtse meg­érdemelt babérjait, emelve az itteni magyarság reputá­cióját. Tábori György sikere A “The New York Times” jelen­ti, hogy az Irene Mayer Selznick produkció megvette Tábori György magyar író legújabb darabját, a­­melynek cime: “Flight Into Egypt.” Egy ausztriai menekülő házaspár életéről szól a darab; a; férj gyógyíthatatlan betegsége mi­att nem kaphatja meg az amerikai vízumot. Tábori drámája szenzá-: dós szereposztásban kerül színre. GÖNDÖR FERENC POMTJXKRIHETILAPJA Reentered as second class matter Aug. 4, 1942. at the post office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 187# SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 320 East 79ST., NEW YORK, 21, N. Y. Phone: Butterfield 8-6168 VOL. XXVI — No. 44 NEW YORK, N y„ NOVEMBER 24. 1951 EGYES SZÁM ÁRA 20 CENT SZÁLASI MAGÁNTITKÁRA-­MAGYARORSZÁG HANGJÁNÁL! “Eleonor Roosevelt zsidó származású! Ezért támogatják Rooseveltet az újabb elnökvá­lasztáson csak a zsidók!”—irta Amerika-ellenes cikksorozatában Stomfai-Stitz János, a Free Europe Rádió müncheni magyar szerkesztőségének munkatársa Klotz, a “Közérdekű Levelek” antiszemita csatornanyomtatvány írója, hírhedt nyilas bandita is a “Show Section” oszlopa? Irta: GÖNDÖR FERENC Cikkünket három, “Az Ember” címére érkezett levél közlésével kezdjük. Az első szórul-szóra igy hangzik: 1951 november 13 Frankfurt a. M. Nagyrabeestill Főszerkesztő Uram! Megdöbbenéssel olvassuk az “Az Ember” cikksorozatát immáron hetek óta a R.F.E. müncheni magyar propagan­distáinak provokáló múltjáról és jelenéről. Minden mene­kült magyar, aki úgy a nyilasokkal, mint a kommunisták­kal szembekerülje arra kényszerült, hogy földönfutóvá le­gyen, osztozik az ön felháborodásában. Miután, mint volt hivatalnoka a budapesti Statisztikai Hivatalnak, másfél éve egy német műszaki cég utazójaként keresem meg a kenye­remet és így sokféle magyarral kerülök össze, üzleti írtjai­mon, Ausztriában, Nyugatnémetországban, Franciaország­ban és Svájcban, nem túlzók, ha azt állítom, hogy az emig­ráns magyarság 00 százaléka az “Az Ember” bátor cikkei mögött sorakozik fel. Igaza van önnek! Ami Münchenben történt, nem hiba, hanem BŰN 1 A díszes névsort óhajtom kiegésziteni egy sajnos, ti­pikus alakkal. Letagadhatatlan adatok alapján közlöm ön-1 nel, hogy Stomfai Stitz János, imrédyista, sztójayista,végül szálasiista képviselő és uszító tollbetyár ugyancsak a R.F.E. müncheni magyar organizációjának fizetési listáján szere­pel, mint szerződtetett külpolitikcd munkatárs. Uram, ez több a soknál! Én becsültem a R.F.E. magyar adásait. Ha Ausztriában jártam nem mulasztottam el meghallgatásukat. Ez a rádió puszta létével minden hivatalos nyilatkozatnál ékesebben bizonyította, hogy az Egyesült Államok, a mi egyetlen re­ményünk (a reménytelen magyar sorsban), törődik ha­zánkkal és az orosz kommunizmust nem ismeri el a duna­­völgyi népek zsarnokának. És most azt kell hallanunk, hogy behelyettesítették a müncheni kompániával, amelynek ön állal kellő megvilágításba helyezett névsora, legfeljebb a nyilas “Hidverők” méltánylására pályázhatik. Eddig nem tudtuk, hogy hol jól, hol rosszul, hol nagyon jól, hol gyön­gén kik és mikből állítják össze az R.F.E. magyar műsorát. Vártuk, hallgattuk, örültünk, bosszankodtunk, lelkesedtünk is leadásain. Most megtudtuk a müncheni propagandisták címjegyzékét cs aggódunk a magyar jövőért, mert az a fel­fogásunk, hogy nemzeti ügyet sikerre vinni csak tiszta kéz­zel lehet, mint ahogy az operáció sikere a sterilitás. Most pedig rátérek az okra, amely a jeremiáda megírására kész­tetett, c hotelpapiron. A müncheni Free Europe propagandistája, Stomfai Stitz Jankó akar bennünket helyes külpolitikai meglátások­ra tanítani? Mellékelve küldöm önnek “Az Ország” című náci-lap 1914 év, november hó 4-ki napján megjelent számát, amely Stomfai Stitz névaláírással írja a következőket: “Eleonor Roosevelt, az elnök felesége, lót-fut férje ér­dekében, akinek különben bevégzelt tény a választási bukása. Rooseveltné naponként egy cikket ir, ami 78 újságban jelenik meg és szavanként egy dollárt keres, ami eddig egy millió szót jelent, vagyis kereken na­ponként egg millió dollárt jövedelmezett neki. A kom­munista tanok iránt nagy rokonérzést mutat fel! Váj­jon ezirányu beállítottságát, szereplési viszketegségét mi indokolja? Kétségtelen bizonyossággal megállapít­­tatott zsidó származása! És éppen ezért támogatják Rooseveltet njabb elnökválasztásán csak a zsidók és a szabadkőművesek." ; A cikk többi része olyan aljas, olyan kegyeletsértő, olyan stupidul náci és nyilas, hogy nem bírja el a nyom­dafestéket. A kalandor, aki igy irt t9H-ben Amerika ellen, most Amerika propagandistája lehet, Münchenben, fix fi­zetéssel, — liorribile dictu — mint "külpolitikai tanácsadó." Uh jónak tátja, it tassá he Stomfai Síita Jánost mün­cheni arcképcsarnokába . . . Tisztelettel: ' OUERNY1K JÁNOS A SZERKESZTŐ MEGJEGYZÉSE: Stomfai-Stitz urat már a múlt számunkban elovezettiik . . . Méltó helyet foglal el a müncheni kortörténeti képtárban, Kovács Aladár, Szabó Zoltán, vitéz Makrai Sándor, Túri Lajos, vitéz Béry László, Dessewffy Gyula, a körözött Székely András és a többi nemes arcéin lovag társaságában, • A második levél, amelyet közreadunk, úgyszintén Né­metországból érkeeztt az “Az Ember” szerkesztőjének címé­re, mégpedig Münchenből. Teljes címmel és hitelesitett aláírással. Ez a levél szórul-szóra Így szól: Tisztelt Uram! önt Becsből van szerencsém ismerni» 1919-ből, abból az időből, amikor pontosan a mai magyar szituáció késztetett Budapestről menekülésre mind a ket­tőnket. Én 1919 januárjában hagytam el másodszor szülő­földünk szép határát, mai nevén a vasfüggönyt, családom­mal együtt és azóta Németországban osztom sorsát a ha­zátlan magyaroknak. Ha a nevemre még emlékszik, úgy talán tudja azt is, hogy 1924-ben mérnöki oklevelet szerez­tem és házépítő irodám volt Budapesten. Most rajzoló va­gyok egy hasonló müncheni vállalatnál. “Az Ember”-hea hozzájutottam, igy a legutóbbi számokhoz is, amelyekben Főszerkesztő Ur a Szabád Európa Rádió, bizony tájékozat­lanul, hebehurgyán és a konzekvenciákkal nem számolva» összeszerződtetett propagandistáiról mondott kemény, de igazságos kritikát. Mi Münchenben rossz kedvvel figyeltük a különös társaság összesereglését és előre tudtuk, hogy nem jó vége lesz ennek! Sok magyar társam bizalmas köz­léseiből megállapítottam, hogy nem is kontra, hanem Te­l: ontra-szelekció érvényesült Münchenben. Az ön adatai megfelelnek a tényeknek, ügy hallottam, hogy már az első. cikk után amerikai fronton szőbakerült Szabó Zoltán, Ko­vács Aladár és vitéz Makrai menesztése, de később úgy dön­töttek, hogy Szabót Londonba küldik az ottani iroda veze­tésére, Kovács és Makrai ügyében pedig New York hatá­rozatára váriad:. De mindezekről ön bizonyára értesülve van. Én más ügyben szólalok fel. Az uj és ma már nyolcvan-

Next

/
Thumbnails
Contents