Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-11-17 / 43. szám

November 17, 1951 AZ EMBER 5-ík ©Wt> Szerkesztői üzenet ECKHARDT TIBOR, NEW YORK. Értesültem, hogy Urasá­­god egy Önhöz minden tekintet­ben méltó gentleman — bizonyos Bessenyey Gábor — közvetítésével denunciáló hadjáratot indított egy illetékes kongresszusi hatóság előtt, egy sereg magyar szárma­zású hűséges amerikai ellen. Sú­lyos sértésnek tekintettem volna, ha engem kifelejtett volna ebből a feljelentő akcióból, mert nem sze­retem ha elhanyagolnak. Egyéb­ként is nehéz csekélységemet meg­ijeszteni. Elismerőleg megverege­tem tehát Eckhardt Tibornak mindkét Vállát azért, mert engem is denunciáltatott. Egyelőre nincs szándékomban ezzel a számomra jelentéktelen besározási kísérlettel foglalkozni. Mindössze csak arra sze­retném figyelmeztetni Önt, hogy ugyanez az Eckhardt Tibor vala-l mikor ugyanennek a “sötétmultu” j Göndör Ferencnek jóinŐhlatába igyekezett beférkőzni, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Ha netán elfelejtette volna, ked­ves feljelentőm, ez a valamikor körülöttem sürgő-forgó Eckhardt Tibor “Az Ember” tizenöt eszten­dős amerikai jubileumi ünnepe al­kalmából, a következő meleghangú ülvözlő levelet intézte ennek a lapnak már akkor is meglehetősen sötét múltú szerkesztőjéhez, Gön­dör Ferenchez: PÁRISI PANOPTIKUM Béke! --Béke!!--Béke!!! PAIX « PEACE « PACE -- FRIEDEN -- MIER -- MIR « POKOJ -PAKOJ - HEJVA - SALOM Irta: JÁVOR LÁSZLÓ “Az Ember” párisi tudósitója a Palais de Chaillot épületében irja e sorokat. Mellettem és körülöttem Írógépek tömege, előttük újságírók kopogják a világ minden nyelvén a nagy eseményt: megnyílt Páris­­ban az Egyesült Nemzetek hatodik ülésszaka. A Palais de Chaillot középső része az állami színház épülete, jobb- és baloldalán mint két ölelő kar hajlik két muzeum épülete a Szajna másik oldala felé, az Eiffel-torony irányába. A palota természetes dombon áll, a magasból szökőkutak és vízesések csobognak az Egyesült Nemzetek hatalmas árbocokra kötött hatvan zászlója között. A Palais­­hoz ötemeletes uj betonépületet ragasztottak, amely frissen vakolt falaival égy hatalmas U-betünek hat. A tavaszias ünnepi délutánon az újságírók termének nyitott abla­kán át nézem a mélyben elhúzódó Quai Passy alatt feketélő ember­sereget. Páris népe áll ott szivszorongva, reménykedve. Róluk van szó. Egymás után gördülnek a diplomaták autói a főbejárat elé. IIusz külügyminszter, harminc nagykövet érkezését tartották eddig szá­mon. Eden angol államférfin barna öves felöltő van, fején a hires Eden-kalap, amellyel a világ legelegánsabb diplomatája divatot terem­tett. Kíváncsian fordulnak a fejek az orosz csoport felé. Feltűnik Vishinszky alakja, kék zakó van rajta, két honfitársa után halad. Két másik férfi kiséri. Az oroszok zömök emberek, a többség középkorú, a hajuk köröskörül géppel van nyírva. Az ucca népe hittel áll és bizakodva nézi ezt a fényes felvonulást amelyben az aktatáskás államférfiak oldalán ragyogó toalettekben az asszonyok is elkísérik férjeiket erre a történelmi megnyitóra. Valóban színes látvány. Minden faj képviselve van itt a fehértől a feketéig. Sokan nemzeteik ruháiban haladnak fel a fogadócsarnok zöld cserjékkel diszitett lépcsőjén. És lent a tömeg, Páris népe, mint a világ minden szabadságot, munkát és békét áhitó népének a szimbóluma néz fel a Béke Palotájá­nak ormán lobogó kék-fehér O.N.U. zászlóra reménnyel és békét szom­jazva. Az ujságirók termének két oldalán a világlapok szerkesztőségei sorakoznak. Telefonon és morzegépeken repülnek a beszámolók erről i gigantikus előkészületről, amelynek első felvonása most fog lezajlani. Fényképészek rohannak, magnéziumlámpák villannak és koppan­­nak az írógépeken ezek a szótagok: bé-ke, bé-ke, bé-ke ... Magyarul Béke, franciául Paix, angolul Peace, olaszul Pace, né­metül Frieden, csehül Mir, lengyelül Mier, oroszul Pakoj, szlovákul Pokoj, japánul Hejva, héberül Salom. Most, hogy hallom itt ebben a bábeli teremben ezt a könnybe és imába font és vérbe ragadt szavat Béke, hiszem azt, hogy ez több mint ;gy szó. Ma program és holnap valóság lesz. Észrevették? Franciául, angolul, olaszul, oroszul és Isten tudja még hány nyelven — a fonetika egy! Lentről a kordon mögül tapsvihar kerekedik. Vincent Auriol el­nök érkezett. Az ujságirók besietnek a konferencia nagy üléstermébe. A népszerű elnök szürkéskék ruhában áll a szónoki asztal előtt, i két oldalkarzaton vagy negyven filmvevő gép sorakozik, az elnöki smelvény fölött a nemzetek címere kék-fehér alapon, jobbra balra tárom-három üveges fülke mögött hat fordítócsoport hat nyelven tol­mácsolja az emelvényen elhangzott szavakat. A diplomaták előttem ülnek fejhallgatókkal. A delegátusok között sok nő is van. A háború óta ez a harmadik világkonferencia, amin résztveszek. Feltűnik, hogy most több hajat látok. Talán megfiatalo­­iott a diplomáciai kar. A delegátusok padsorait Panama kiküldöttjeit, a sor végét Para­guay delegátusai zárják le. Ebben az ültetési rendben Jugoszlávia mögött helyezkedik el Fehéroroszország, a másik oldalon, Union of soviet Socialist Republics feliratú tábla mellett a jobb oldali szomszé­­iok előtt ez az angol felirat: egyesült angol királyság. A francia köztársasági elnök beszédét tiz perc múlva a világ ösz­­•zes lapjai első oldalon hozzák. Az elnöki megnyitó a világbéke szó­zata volt. Az O.N.U. lelépő régi elönke Entezám helyett Nevo Padilla mexikói liplomatát választották meg, mintha a hatvan nemzet azt akarná ízzel kifejezni, hogy akis- és nagyhatalmak nem tesznek külömbséget ígymás között. Ezzel a mai nap véget ért, a feljárat elé gördülnek ismét az autók :s a terem elnéptelenedik. Lesétálok a diplomaták padsorai felé. A lelegátusok asztalaira bőrbe kötött fehér papiros iveket helyeztek. Host, ülés után a legtöbb papiroson tintafoltok, irka-firkák vannak. A mexikóiak padjának a szélén papiros darabot emelek fel. Pipa ran rárajzolva, mellette csigavonal és egy áthúzott nyil. Felhőszerüen jomolygó finom grafitnyomok lebegnek a mexikói kiküldött ceruzát szorító keze nyomán. Az álmodozó felhők, vagy gomolygó dohányfüst­­ibrándok alatt éles kontraszként határozott, erőteljes, biztos férfiirás: “La ocasion,” “La assemble Paris,” "Paris.” A sorok feltűnően emel­kednek, ez a tendencia optimizmusra vall. Az oroszok papiros ivei érintetlenül maradtak a helyükön. Az egyik szék alatt noteszből kitépett lapot találok. Rajz. Vízszintes vo­New York, 194-1. október 31 Kedves Szerkesztő Uram! “Az Ember” holnapi ju­bileuma alkalmából öröm­mel csatlakozom azok so­rába, kik Szerkesztő Ura­mat jó kívánságaikkal fel­keresik. A végveszedelem, melybe a magyarság és egész Európa jutott, meg­szüntetett végre minden ré­gi pártpolitikai ellentétet, mely széttagolta a magyar­ságot, és részben felelős azért a tragikus helyzetért, melybe jutottunk, tudom, hogy igen nehéz küzdelem előtt állunk, de hiszem azt is, hogy azt sikerrel fogjuk közös erővel megvívni. Eh­hez kívánok Szerkesztő Uramnak továhra is erőt, kitartást és sok sikert. Őszinte üdvözlettel mara­dok igaz hive ECKHARDT TIBOR Nem igaz, hogy Ön igaz hivem lett volna nékem, vagy ha netán, isten ments, mégis az lett volna, egy kissé az évek során megváltoz­hatott, hiszen a leggonoszabb célú hamis feljelentést tétette ellenem méltó cimborájával, aki közismert beteg idegrendszerénél fogva, meg­lehetősen felelőtlen elem. De ne­hogy azt higyje, kedves Tibor, hogy ezzel ez az ügy részemről lekerült volna a napirendről. A GAY CAFE Brooklyn egyik csöndes negye­dében magyar atmoszférát vará­zsol az újonnan megnyílt GAY CAFE, ahol esténként MAXIE FRANSKO hires cigányhegedüs játszik. Maxie Franskot nem kell bemutatni a magyaroknak, olyan sokszor mulattak már gyönyörű hegedüjátéka mellett. New York csaknem minden jobb magyar ét­itermében vagy mulatójában ját­szott már bandájával együtt és most a brooklyniak élvezhetik ki­tűnő muzsikáját. A GAY CAFE 1337 Bushwick Ave. alatt van a Schaefer Street sarkán. Telefon: GL 2-9855. (H.) nalra tiz merőleges vonalat húzott a szerző. Olyan a szórakozott firka mint kilenc fehér zongorabillentyü közbeeső félhangok nélkül. Az első merőleges vonaltól az ötödikig pontos derékszögű háromszögek diszle­­nek. Felhőkarcolónak hat a primitiv képírásnak ez a része. A többi “házon” ajtó van, de se tető se ablak. Ne nézzük tovább az asztalokon fekvő firkákat, ábrákat, álmo­kat, úgy se tudjuk megfejteni jelentőségüket. Gyerünk a kávéházba! Itt van kávéház, ide máskor is eljövök. Tanulmányozzuk ki aa ONU állam területét, aminek külön kormányzója, adminisztrációja, rendőrsége, tűzoltósága, orvosi szolgálata és postahivatala is van. Gyerünk a kávéházba először. A kijárattól jobbra van a kaficsek. Egyik rendőrőrszemet meg­szólítom: — Biztos ur, hány rendőr teljesít szolgálatot? — 160 rendőr és 180 detektív — hangzik a biztos válasz. Balra, a “Passy” oldalon (az U-alaku uj épület másik oldala a “Vilié”) van a népkávéház. Ide a személyzet jön. Ha a fekete nem rossz, akkor demokrata leszek és ide fogok járni én is. Hé fizető! hogy kegyednél a menü? Négyszázötven frank négy fogás. Jó. Hogy egy fe­kete? Huszonöt frank két mellé tett cukorral. Jön a fekete. Nem aka­rok reklámot csinálni, de becsületszavamra kitűnő a kávé. Még egy kávét akartam inni, de a falra néztem. Bár ne tettem volna. Raul Duffy mesternek egy freskóján akadt meg a szemem. Ha már ren­deltek tőle egy képet, hát egye fene. De miért engedték ilyen nagyra kenni e müvet. Átsétálok a delegátusok éttermébe. Virág minden asztalon. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Kérek egy menükártyát. Ób an gyönyörű a nyomása, hogy az árakat is félek megnézni. Itt lányok he­lyett frakkos pincérek sürögnek-forognak. Feketét a szerkesztő urnák* Ugrik a fekete. Ülök a diplomaták között, ha látná szabóm ész nélkül uj hitelt adna. Cigaretta van a csőrömben, kattan a frakkos pincér ön­gyújtója, a jobbkezét kissé begörbítve tartja, a balkeze hátul a csípő­jéhez szorul. Hiába, nagy ember vagyok. Vidáman lébecolok itt az ONU állam területén, ahová vizűm nélkül utaztam be—hogy finoman fejezzem ki magamat. Mondhatnám azt is, hogy beszöktem ide. Köz­vetlenül a megnyitás előtt juott eszembe, hogy akkreditáló levelet kér­jek ide szerkesztőmtől. Göndör Feri levele nem jött meg időben. Hát ilyen csekélység miatt nem marasztalhatom le a nyájas Olvasót, igaz? Megszoktam a határok között való bujkálást. Ötezer éve emigráns vagyok kérem. Isteni itt is a kávé és ötvenöt frank. A bolondnak is megéri, ide fogok járni, itt nincs Raul Duffy freskó a falon. Saját tudósítónk beszáll a liftbe. — Földszint! — vezényelek. Le­­szállunk a mélybe. Kedves ember a liftes. Megszólításommal tüntetem ki: — Mondja liftes ur, ki volt a legnevesebb utasa? — Monsieur Trygve Lie, az ONU főtitkára. \ — Remek, mondjon róla valamit. — A főtitkár ur reggel beszállt a felvonóba. Rögtön megismertem persze. Oda lépett a kapcsoló szerkezetéhez, néhány pillanatig figyelte, aztán maga indította el a felvonót. Célhoz értünk, mosolyogva kö­szönt és elment. — Mi a véleménye az utasokról­— Ma volt az első nap. Mindenki mosolyog. Beszélgetés közben hol felvon, hol levon a földszint és öt emelet között. — Mi az általános véleménye a világpolitikáról? — interjúvolom a vertikálisan mozgó embert. — Hiszek abban, hogy igaz béke lesz és olyan prosperitás, hogy álláshoz jutok. Mérlegképes könyvelő a tanult mesterségem. A második emeleten vagyok. Ögyelgek. A terem bejárata előtt szép lányok ülnek egy köralaku bárpult mögött. — Pardon Made­moiselle, szeretnék pénzt váltani. Van itt bank? — Hogyne Monsieur! Balra a könyvárus mögött. — Honnan tudja Mademoiselle? — Hát ezt se tudjam? Ez itt a Felvilágosító Iroda. — Bocsánat, ha nem terhe­lem . . . Hány alkalmazottja van az ONU-nak? — 700 a 'new yorkä keret, összesen 1,100 a tisztviselő létszám. — Merci, kézit csókolom, több kérdésem nincs. Hogy ne blamirozzam magamat elindultam a bank felé s szivem­ben égtek kis tőzsdcdalok. Rákönyökölök a bank és pénzváltó pultjára, “Vigyázat mázolva ” figyelmeztet egy tábla. A pult nincs mázol /a. — Pardon . . . miért van itt ez a tábla, ha nincs a pult mázolva?— kérdezem. A bank és pénzváltó mosolyogva adja meg a nem szakmai ügyben hozzá intézett felvolágositást: — Csak holnap festenek, de a, táblát már elhozták. Elfelejtettem szólni arról, hogy minden emeleten kék munkaruhás emberek dolgoznak az utolsó simításokon. — Pardon, 60 féle nemzet fiai jönnek itt össze. Mind a 60-féle ország pénzét beváltják önök. — Minden forgalomban lévő pénznemet átváltunk a legnagyobb készséggel uram . . . Megköszöntem a felvilágosítást és igazán sajnáltam, hogy 60 féle pénznem közül egyetlen árva pénznem sincs a zsebemben, pedig milyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents