Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-11-17 / 43. szám
3-ik 0>dal f November 17, 1951 AZ EMBER sarkában, csakhogy a “Wall Street” nem engedi be. Természetesen, a szóvjeti hazugságokkal szemben, igenis meg kell mondani, milyen jó a sora a “proletárnak” is Amerikában. De csak mint választ a hazugságra, úgy odakenve köztudomású valóság gyanánt, nem pedig hars propaganda f ő p o n t j aként. Mert erre Sztálin meg Rákosi Mátyás csak dörzsölgeti a kezét, milyen jól legyezgeti Amerika az ő uralmuk egyik támaszát, az állati méretűvé hecceit kollektiv, tömegi irigykedést. Ugyan hányán lesznek a kommunistává nyomorított népségek közt még olyanok is, akik hallván erről a duslakodásról Amerikában, azt mondják magukban: micsoda szüretje lehetne ottan a “davaj csaszi”-nak! . . . Nem — ha elmondjuk, milyen jól élnek Amerikában még egyszerű munkások is, akkor arra kell helyezni a fősulyt, miért élnek ilyen jól. Nem azért, hogy az amerikai “gazdasági rendszer” meg a “free enterprise” anynyival kiválóbb a “szociálizmus”-nál meg a kommunizmusnál. Mert a “gazdasági rendszer” Amerikában is, Oroszországban is ugyanaz. Mindkettő: kapitalizmus. Csakhogy Amerikában kapitalizmus, tőkés termelő rendszer, szabadsággal, szabad emberek szabad társadalmában; Oroszországban pedig kapitalizmus szabadság nélkül, szabadságnak nyoma nélkül—és kapitalizmus szabadság híján, roszszabb a rabszolgai rendszernél, rosszabb a jobbágyságnál, rosszabb a fáráóknál, az emberi elnyomatás legrondább, legféktelenebb mert legkényelmesebb formája. Ezt kell hangoztatni, ezt hogy Amerikában szabad világ van, azért élnek az emberek olyan jól. És azért' élnek .jobban mint bárhol másutt a világon, mert az amerikai élet a szabadsággal kezdődött, a francia forradalom korával, mást min tszabadságot soha nem is ismert. Mig nálatok rabság van, azért vagytok piszkos nyomorban. És ez a ti szennyes rabvilágtok erőszakosan terpeszkedni akar szerteszét a világban, természetesen, mert igy kívánja a rabtartók vadállati ösztöne. Hallgassatok az amerikai kislányra: emberek a gátra, mert veszedelemben a szabadság! Nem a “termelési rendszer,” nem az “életmód,” hanem az, amit a kisgyermek is megérez és megért: a szabadság. A VASFÜGGÖNYT DÖNTŐ SZABADSÁG A serdülő gyermek magától értetődőnek érzi még annak a fontosságát, ami a mi vilá-NINCS THANKSGIVING VACSORA JÓ BOR NÉLKÜL. f HA JÓ BORT AKAR, FORDULJON AZ AMBASSADOR LIQUORS ------ INCORPORATED-hez ------ , I New York Bor Központja. Itt kaphatja a legjobb hazai és importált borokat minden országból. PULYKAVACSORÁHOZ adjanak Nemes Kadart vagy Egri Bikavért. Ne mulasszák el a többi magyar borokat és likőröket. Ha nagy a család vagy sok a vendég, vegyenek gallonbort. Telefon rendeléseket azonnal szállítunk. W 144 EAST 86th STREET, N. Y. Bet. Lexington and Third Aves. SAcramento 2-4900 AT\yater 9-3600 gunkban már az emberek mindennapi gondjai, félelmei, jogos mérgességei, lázadásai alá van avarozva, az öntudatlan alá, a szabadságét. A mi világunk népe értetlen zavarban kérdezné: mi az, hát az is valami, a mindennapi levegő, amit beszivunk, hát érték az, amiért érdemes elveszni? De nem úgy az orosz, a keleti német meg a többi rabnép. Azoknak a szabadság értelme és vágya uj ragyogással kelt életre, mint az eke fölvetette fakó érempénz a föld mélyéből, amit kifényesítettek. A rabnépeknek a szabadság fogalma mást mond mint nékünk, a mi hétköznapunknak, valami nagyot igenis, ami minden egyebet magába foglal egy szóban. Egy orosz anyaneylvü brooklyni fiút az amerikai hadvezetőség kiküldött a háború végén, nézzen körül a Hitler munkatáboraiból a szovjetbe hazatereit tízezrek között. Azt írja, hogy ezek a népek mohón kérdezgették tőle, igaz-e az hogy Amerikában az újságok szabadon támadhatják az Elnököt, az itteni Sztálint. És amikor megtudták tőle hogy ez igaz, bizonyára felködlött szenvedésektől zavaros szemükben,, miért mennek most haza gyógyíthatatlan nyom oruságba, és amit sejtettek, még roszszabba, szibériai haláltáborokba, mert ha náci kényszermunkában is, de érintkeztek a Nyugattal. Sztálinéknak még ez is — szabadság volt. Ez az amitől ők félnek. Mint ördög a szentelt víztől. A szabadságtól. Amerikai duslalkodást, nyugoti aránylagos jólétet, azt mind letagadhatják és visszájára fordítják. Erre az argumentumra azonban nincs válaszuk. Demokráciát hiába ( hirdetünk; ^z csak náluk van igazi. Békét hiába hangoztatunk, azt csak ők akarják. De ha azt mondjuk: szabadságról van szó kérem szépen és ráuszítjuk az ő népeiket, szerezzék vissza maguknak az elveszett levegőt, az édes friss szabadságot, és megmutatjuk nékik hogy minden egyéb jó benne van ebben az egy varázsban, akor ezt nem tudják elferdíteni. Mert ebben az egyben, a szabadság kérdésében, ők nem ismernek tréfát, nem engedhetik meg maguknak még a csavarás lukszusát sem. Legfeljebb letagadják azt hogy nálunk szabadság van. Azt azonban, hogy rájuk szabadítsuk a szabadságnak még csak a próbálkozó előszelét is, azt nem engedhetik meg, attól irtóznak. Demokrácia náluk van, mondják a propogandájukban, dolgozók jóléte náluk van, béke-törekvés csak náluk van és egy röhögés az, há más is a szájába veszi a bé[ ke szót. De szabadságot, — azt | még csak nem is Ígérnek, sem- J milyen elcsavart formában j sem. Arról őszintén megmondí ják még a propagandájukban is, hogy szabadság pedig nem lehet, mert az a “kapitalista kizsákmányolás” r ö g t ö nős visszatérését jelentene, a “tervgazdálkodás” megszűntét, a proletár-diktatúra véres 1 bukását. Azt megmondják világosan, szabadságról semmiképen nem lehet szó; hiszen az a legnagyobb vívmányuk, hogy felszabadították a rendszerüket a szabadság átkától. Tehát ezt, a szabadságot, annak példáit kell folyton-folyvást a szemükbe vágni. ÍRÁSTUDÓK ÉS “MARXISTÁK” ' ^ A mi szabad világunkban a szabadság eszméjének megváltó fontossága elkopott, egy szó maradt, lényege mélyen az öntudat alá temetkezett, és a növendék gyermek friss ártatlansága kondul csak együttaz elsülyedt haranggal. Azért iiem tudjuk használni kellőképen a szabadságnak sujtoló hatalmát. De ebben nagyon is ludasok az írástudók és a körülük rajzó értelmiségiek, azok akik a tétova lelkű tömegek nevében hangot adnak. Azok felteszik a pápaszemet és mint az ujtestamentomi kétkedő az igazságról, kérdik, mi az hogy szabadság. Arisztoteleszi és aquinoi kérlelhetetlenséggel akarják megközelíteni azt, ami ős emberség, világot felszabadítani biró indulat. Kérdezzék meg a magyar elcipeltet, a gürcölő munkást, a kizsarolt parasztot, társukat, a magyar költőt a nyilasok alatt reszketve bujkált zsidót, ( majd azok megmondják nékiek mi a szabadság . . . Énnekem mindig rejtély volt, hogy a fasizmusok és nácizmus szörnyű uralmai után, a szennyes vizáradat színén végre levegőhöz jutva, jelentős emberek nem bírták megtanulni az egyetlen tanulságot, hogy szabadság nélkül pedig nem lehet élni. Hanem sokaknak első dolguk volt, más rab-uralom után nézni. És még most is, ha már nem sztálinisták, mert azt már nem hordják, hát akkor legalább titoisták, vagy még inkább: a templom második elpusztítása után, a Rajk-izmus mennyei Jeruzselemébe menekülnek. Csak szabadságos világ ne legyen. Ruere in servitutem, eszeveszetten vágynak a raboskodás után. Istentudja, tán a harminchét év óta egyre visszatérő dúló háborúk szoktatták az embereket erre, az önkinzó mazochizmus és ostorozó szadizmus kedvelésére? Dehát a szellemi embereknek mégis inkább kellene őrizkedniük attól, hogy; gondolataik ne legyenek vad természeti erők szolgáivá* Vagy, éppen ők, az érzékeny; rezgésü emberek esnek legkönnyebben áldozatává aa ilyen bénító köz-varázsnak?, Ha igy, hát akkor inkább némuljanak el. És itt vannak a savanyujóskások, az én tisztelt barátaim és elvtársaim, a szociáldemokraták, azok közt is különösen a magyarok. Azok akik igazán sohasem estek bele a kommunistáskodásba,-hanem elejétől becsületesen kitartottak amellett, hogy a kommunizmus elvetendő dolog. De nem, úgy, hogy ime most kitört a kereszteshad a fasizmusok,* nácizmus, kommunizmus egytömbü totálitárizmusa ellen, ami mellett minden eddigi reakció eltörpül szabadság-tiprás dolgában, egy vallásháború-szerű világ-összecsapás a szabadság és a rabság vallói között, miben pártot nem vállalni végleg, embertelen dolog. Hanem úgy: istenem, a szovjet-kommunizmus borzasztó, de a kapitalizmus se jobb, mert “nem veszi köztulajdonba a termelő eszközöket,” — mintha ez volna ma az emberiség legnagyobb gondja. A szovjet azt mondja, ő köztulajdonba vette, és ezért kell hogy elkergesse a szabadságnak még az árnyékát is az ő kényszer-gazdálkodásos társadalmából. Erre azt mondják barátaink:' igen, de én nem ilyen lovat akartam . . . Hát milyet? Egy uj lángésznek kellene jönni hogy az megmondja, hogyan kellene ma a termelő eszközöket köztulajdonba venni a szabadságok eltiprása nélkül. De ez, a szabadság, nékik ném is olyan fontos. Száz esztendő előtti jövendőmondó csíziójának gőgös tudóiként, ők, a “neutrálisták” azonosítják a szabadság eszméjét, a manchesterizmus valamikor volt tőkés praktikumával, gyakorlatával. Szabadság?, az se egészen jó, mondják, mert a szabad verseny, az a kapitalizmus lényege, az maga a kapitalizmus. És bizony, akarva-nem akarva, valahogyan zavarosan, történelmi fegyverfársat látnak az egytömbü totalitarizmusok — egyébként elitélen! dő — gazságaiban a kapitaliz-TELJES MEGNYUGVÁS KEVESEBB, MINT 2c NAPONTA! A tűz és rablás okozta károk magasak, értékes okiratai és becsült tárgyai részére a legcélszerűbb hely egy Safe Deposit Box az önhöz legközelebb eső Manufacturers Safe Deposit Company fióknál. Polgárpapírjai, öröklevelei, záloglevelei, biztosítási kötvényei, social security kártyája, részvényei, kötvényei és minden más értékes okmányának Safe Deposit Box-ban a helye. Ha nincs Safe Deposit Box-ja, béreljen egyet még ma! Ha már van, tartsa meg! Jó befektetés a biztonság és megnyugvás érdekében. Manufacturers Trust Company J EVERYBODY'S BANK “Közvetlen közelében a sarkon!” A Manufacturers Trust Company Társintézete Könnyen elérhető fiókok Manhattan, Brooklyn, Bronx és Queens
