Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-10-27 / 40. szám
6-ik oldol AZ EMBER October 27, 1951 PÁRISI PANOPTIKUM A Tokay Cafe” tulajdonosai a television Tündérmese egy molyos ruháról, a drámairó szivéről s arról a rendetlen alakról, aki én vagyok Irta: JÁVOR LÁSZLÓ Csoda történt velem, ilyent még nem is hallottam. Tiz perccel ezelőtt történt a Csoda, olyan volt, mint egy jelenés, egy bibliai kinyilakoztatás, amelyben az emberi szivet láttam meg, ha nem is égő csipkebokor lángjában, aranytrombitákon zengő angyalok égi kórusában, hanem egy ócska bőrönd fenekén. Az Ótestamentum nyelvezetén kéne írni erről a tragikomikus esetről, az iró szivéről, a molyos ruháról, meg esett enmagamról, akinél tiz perc óta nincs boldogabb ember a földön. Szomory Dezső tudná csak lekottázni hő biblikus nyelvén a szavak igézetében, a szavak tébolyában, a magánhangzók lebegő lejtésével és a mássalhangzók fekete billentyűin skálázva, áléit pauzákkal és váratlan és páratlan fortékkal mollban és durban hangszerelve zengve. Egy óriási körmondat freskójába kerekítve, Ő, egy Szomory mint az írás szent szavait lejegyző izraelita evangélista tizennyolc évesen vörös fjirtökkel leöntve egy Párisba szakadt zsidó talmudista a Notre Dame alatt a kávéházak gázlámpáinak foszforeszkáló ragyogásában, könynyesen magyar ábrándokkal szivében s a tegnapi kávé emlékeivel kiszáradt Ínyén. Ő, mondom csak Ő, “önmaga inasa és hercege” méltó e roppant témához, aki Heltai Jenő előtt—bocsánatot kérek Fenyő Miksától— Nyugat első Hírnöke volt a magyar széppróza mesterei között a Városról zengő városi lírájával stílust kereső—ej, kimondom —: kávéházlirájával. Hogy írná meg Ő ezt a drámát, ezt a balladát dalban elbeszélve egyik kezében liliommal, a másikban érzékeny tollával mint egy vibráló szeizmográffal kottafejek helyett betűket rajzolva egy hotelszoba gyartyalángja mellett és a menekülő ifjú portréja alatt, amint ir éhesen, mint egy szenvedő szerzetes a Quartier Latinban vagy a Café de la Paixban az itt portyázó hunok között az olcsóbbik szakaszban áthallatszott Boldi cigányprímás bandájának busongó szava, látni csak a válaszfal tetején átkukucskáló nagybőgő fejét lehetett. Ő írhatná csak meg ezt a panoptikumi esetet, ezt az igaz párisi | csudahistóriát, Ő a legyőzhetetlen tudósitó—ős Párisban, később Pesten a Szigeten vagy Óbudán saját házában és saját halhatatlanságában egyben, egyben és másban. De kanyarodjunk vissza a kilencszázas évek rajongásából a ma Pórisába, ahol akkor is, most is gyorsan szárnyalnak az évek és velük az ifjúság. Szomory Dezső méltatlan utóda is a kéziratpapiros fölé görnyed s mesél önöknek, mesél egy igaz történetet, hogy'Önök szórakozzanak, hogy a párisi tudósítónak meglegyen a mindennapi kenyere a kávéházi kávé, hogy füstben, dalban, elégiában múljon a megállíthatatlan idő... Ma délben bal lábbal keltem fel. Ennek is, mint minden pechnek —hogy kevésbé biblikusán fejezzem ki magamat—én vagyok az oka. Ha hasra feküdve lépnék le az ágyról, akkor jobb lábbal kelhetnék fel. De átkozott lustaságom miatt ezt a reggeli tornagyakorlatot elbliccelem és bal lábbal kelek fel. — Bal lábbal kelek fel s azért nincs hét év óta szerencsém, — mondtam önmagámnak korholó és horkoló hangon a nappali világítás I sivár józanságában. Szétnéztem a rendetlen szobában, rendetlen életem fölött. És láttam, semmi kilátásom, bárhová nézek. A fogason a kalapom félrebillenve, alatta a felöltőm lóg felakasztva. Talán 'búcsúlevél van az akasztott, életunt átmeneti kabát zsebében? Fütyürészve néztem a kabátot. Aztán egy elszánt mozdulattal a zsebbe nyúltam. A múlt év őszén volt utoljára rajtam a naftalinból kihalászott átmeneti kabát, amely napok óta várja, hogy egy hűvösre forduló estén a vállamra terítsem. A zsebből egy gyűrött papirost húztam ki. Négy sor volt ceruzával ráfirkálva: KI IGY, KI ÚGY, KI ITT, KI OTT, MIND ELKÉSTÜK A VONATOT. PAUL L. FISHER, Inc. INTERIOR DECORATOR TELJES VAGY RÉSZLEGES LAKÁS BERENDEZÉS finom, ízléses, válogatott BÚTOROK • DINING ROOM • LÁMPÁK • BED ROOM • ASZTALOK • LIVING ROOM • SZŐNYEGEK • KITCHEN SET • ÍRÓASZTALOK RÁDIÓK és TELEVISION gyönyörű kivitelben. — ANTIQUE és MODERN STYLE — Látogasson el, nézzen körül Paul Fisher gyönyörűen berendezett minden SHOW ROOM-jában. 6 West 24 St. (near 5th Ave.) New York City Telefon: ORegon 5-6348 és 6349 Hallgassa RÁDIÓ programunkat minden VASARNAP délután 3-5 között a WWRL állomáson (1600 kel.). 1 Hol, mikor Írtam le ezeket a sorokat, nem emlékeztem vissza. És- miért nem folytattam a verset? Talán bezárták a kávéházat, talán 5 jeges volt a párisi ucca és zsebre gyűrtem egy lámpa alatt a papirost- vagy csak azért nem folytattam, mert nem érdemes verset Írni? s Ejnye, mi van a verseimmel? Tizenhárom év verssé lett párisi élményei . . . Hol vannak? A háború alatt bomba rombolta szét minden ingóságomat, verseim is elégtek. Ami megmaradt azt össze kéne szedni, kiadó is van, hónapok óta sürgeti a kéziratokat. Zsebek mélyén, fiókok alján, kofferek fenekén szétszórva hevernek “NARKÓZIS” s cimü tervbe vett kötet költeményeim. De idegenkedem a csomagoktól, a bőröndölftől, mindentől, ami utazásra emlékeztet. A menekülő félelme t talán ez a rettegés?! Vagy a Vonat, amit elkéstem? ä; De kezdjünk hozzá. Csomagoljunk. Keressük a verseket! Körülnézek a szobában, a szekrény mögött egy bőröndön akad . meg a szemem. Kezdjük ezzel. Kinyitom, a bőrönd fenekén egy rend ruha papirossal átkötve. E£y férfi öltöny, egy ismeretlen, sosem látott ; szépen vasalt, tiszta uj, rozsdaszinü öltözet ruha. Hogyan került ez az idegen ruha a bőröndömbe? Átvillan az emlékezetemen: Lengyel Menyhért a drága barát arra kért adjak kölcsön egy bőröndöt. Nem kérdeztem minek, Menyus nem mondta hogy minek,—a bőrönd hozzá került. Az eset után néhány napra olyan súlyos beteg lettem, hogy kórházba feküdtem be. Egyik délután Lengyel Menyhért és Auer Pál állt ágyam elé, Íjét igaz barát egy régi világból, amely elveszett, amelyből csak Ők maradtak nekem itt Párisban csillagnak ebben a mai sötét mocsárvilágban. Ott álltak a közkórház k'ülönszobájában az ágyam lábánál mint két parlamenter, az élet zászlaját lobogtatva a mögöttem lapuló ellenség felé. A kép most egyre élesedik emlékezetemben. Néztem a nagy iró arcát. Eszembe jutott, egyszer felolvasta kiadatlan naplójának egyik fejezetét. Megragadt bennem ez a mondat: “Csak az hal meg, aki aláírja halálos Ítéletét.” Nagyon a dolgok mélyére láthattál Menyuskám —gondoltam akkor—ha igy tudod az élet és a halál titkait. De nem szóltam, nelii mondtam el, hogy akkor valami szörnyű vihar rázott meg. Valami történt velem, bennem, ami a kórházi ágyra sodort. “Nem Írtam alá a halálos Ítéletet,” nem akartam meghalni, csak az életet szabotáltam el. Nem szóltam semmit, rosszkedvű szavak helyett mosolyogtam inkább és rágyújtottam egy cigarettára. Mert ott álltak mellettem ők, mint két Tanú, az emberi szolidariás két tanúja, vidáman füstöltem a gyilkos cigarettát, régi önmagamat, I az egészséges embert akartam tán imitálni. I *1 Éreztem, hogy meggyógyulok. Megfogadtam a két Tanú előtt. Huszonnégy nap után elhagytam a kórházat, haza mentem és a házmester egy bőröndöt adott át. Felvittem magamhoz és a szekrény mellé hajítottam. Most itt van előttem a bőrönd, két év után felnyitottam, bele nézek és egy ruha van benne. t Hát ezért kérte “kölcsön” Lengyel Menyhért, ez a finom iró, ez a finom, drága ember a bőröndöt, hogy egy ruhát csempésszen bele, egy uj ruhát, amely olyan álomszerűén szép, mint ez a mesébe illő történet. Feltépem a papirost, felrántom a bőrönd fenekéről a kabátot. Magamra kapom. Mintha rám öntötték volna. Gyerünk a nadrággal. Az is rám passzol, micsoda szeme van Menyusnak! Kidüllesztem a mellemet, úgy fogok benne járni mint a páva a vármegye udvarában és mindenkinek elhencegek: — Igen, szép a ruha? Barátom a Lengyel Menyhért adta ajándékba . . . Hencegek a ruhával, meg hencegek a világhírű drámairó barátságával. Ha irófélével jövök össze, olyan jnimádó vicinális zsenivel, annak igy vágok fel: — Lengyel Menyhért kolléga lepett meg, kollegiális szeretetből és az irántam való elismerő nagyrabecsülésből . . . De ni! Mellény is van! Lehajlok a mellény után, kibontom és . . . Mintha szivén lőttek volna. A mellény csupa moly. Te jó isten! Letépem magamról a kabátot. A hátán tenyérnyi molylyuk. A nadrág? Hogy is nem vettem észre? Az is csupa moly. Világjáró kopott bőröndömön át bemásztak a molyok és megették az én gyönyörű ruhámat, amit meg se köszöntem. Sírni való volna, de mosolyogtam. Valami angyali derű szállt a szivemre s azt mondtam:—Köszönöm Lengyel Menyhért ezt az emberi gyönyörű gesztust. Aztán leültem és megírtam ezt a legpárisibb történetet az iró szivéről, a molyos ruháról és arról a rendetlen alakról aki én vagyok. NEW YORKBAN október 31-én, — szerdón 206 E. 11 St. VÁMOS VILMOS * MT1ZALZZMeuT Lecke: szerdán este 8-10, vasárnap d.u. 3-5 között. Tandij $15— $250-t ér. Angol és magyar tanítás. Színész-tánctanár. Garantálva: lassú és gyors walcer, tangó, Lindy, rumba, samba, foxtrott, onestep, polka, csárdás, jitterbug. Ujamerikások figyelmébe! Iratkozzon be, mert sehol nem éri el azt az eredményt! A tánctanfolyam 6 hetes. — Privát tánclecke megbeszélés szerint, — A „Cafe Tokay tulajdonosai, Lehoczky Béla és neje Susan Adams televíziós műsorán szerepeltek október 22-én délelőtt 10'30-kor. Megintervjuolták Lehoczky ; Bélát és Suli Aniát. aki nem régen még színésznő volt és ezen a területen is sikerei voltak. Suli Ania arról beszélt, hogyan jár el vásárolni a külömböző élelmiszerpiacokra és igyekszik megszej rezni a legjobb anyagokat, aj melyek a Tokay kitűnő kony- I háján készülnek el a vendégek számára. Lelkesen beszélt Suli Ania arról, hogyan vezeti a Tokay konyháját és esténként milyen szeretettel jfogadja az egyre népszerűbbé váló étterem minden ven| dégét. Lehoczky Béla arról beszélt a teelvizión, hogy készülnek a remek torták és sütemények és mindjárt be is mutatta, hogyan disziti a közönség számára a legfinomabb tortákat. A házaspár mindkét tagjának nagy sikere volt a televízión, aminthogy munkájuk valóban eredményes a Tokay - vendéglő egész területén. Légi riadók lesznek novemberben Truman elnök ugyan nyilvánosságra hozta, hogy az oroszok már a második atombombát is kipróbálták, de a legtöbb newyorki ember mégis még mindig lehetetlennek tartja, hogy a várost bombázhassák. Wallander, a Polgárvédelmi Hivatal igazgatója azonban, a hadsereg, a haditengerészet, a partőrség, a rendőrség és a tüzőrséggel egyetemben, sok hadviselt, üzleti, jóléti és közegészségügyi szervezettel karöltve, lázasan dolgoznak azon, hogy ilyen támadás ne találjon készületlenül bennünket. November 14-én, szerdán este fogják az egész város területén az első polgárvédelmi gyakorlatot tartani. Csak a Polgárvédelmi Hivatal önkéntesei és a városi alkalmazottak vesznek aktívan részt benne. Ez a nov. 14-i gyakorlat azonban egy meglepetésszerűen megrendezendő általános gyakorlat főpróbája lesz csupán, amelyet nov. 25-e körül fognak végrehajtani. A pontos napot és órát nem hozzák nyilvánosságra. A közönség csak akkor fog tudomást szerezni róla, amikor már a “Vörös Riadó” jelzést hallja. Mindenki köteles lesz akkor a Polgárvédelmi Parancsnokságnak engedelmeskedni; a polgárvédelmi légőrök, a házőrök, a rendőrség rendes és kisegítő tagjai képviselik a Polgárvédelmi Hivatal karhatalmát. A próba célja, hogy New York város egész közönsége felfogja a veszedelem közelségét és közreműködjék annak csökkentésében. HOLLÓS BÖZSI és SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és bevándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai magyarság rendelkezésére.—Cim: 55 W. 42 St., (Room 1046) New York 18, N. Y. — Telefon: LO 4-5619
