Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-10-20 / 39. szám
October 20, 1951 AZ EMBER 7-ik oid4 Egy boldogabb világért Gondos Margalit-Rezes György riportja HAIFA, 1951. október 1945 tavaszán emigránsok voltunk Svájcban. Lausenne-ba, a Hires “kék rózsák” városába, abban az évben különlegesen korán köszöntött be a tavasz, mintha fel akarta volna melegíteni a mi megdermedt szivünket. A Genfi-tó a legöregebb svájciak szerint, ilyen kéken talán még soha nem csillogott. Az ég felhőtlenségét pedig csak az átvonuló— hol szövetséges, hol német — hadirepülőgépek csúfították 'el. Már az egész világ kábult volt a vérgőztől, amely felszállt a földrol. Milliók őrjöngtek a kétségbeeséstől és a szégyentől, hogy a pokol uralkodhat a civilizáció tetején. Milliók csikorgatták bosszúért fogukat, milliók tépték ruhájukat “milliókért,” akik máglyán égtek el. Európa olyan volt, mint egy számtalan sebtől vérző megcsonkított test. Európa feltépve,' felmarcangolva, megalázva várta, az utolsó felvonást, melynek minden pillanatban be kellett következnie. • Ekkor megkezdődött az utolsó felvonás utolsó jelenete. Mi svájci emigránsok, mielőtt idekerültünk, szemtanúi voltunk mindenféle pokolnak a földön. Hónapokig sínylődtünk lágerekben, börtönökben, gettókban és csatornákban. Szöktünk hegyeken és vizeken át, s legtöbbünk aszott csontjait a svájci Vörös Kereszt divatból kiment ruhadarabjai fedték. Flekktifusz után kinőtt hajunk még szörnyűbbé tette csontváz arcunkat. Volt, akinek a szemeiben a közelgő halál vigyorgott ránk, mert tüdejében rosszindulatú gümőket szedett fel útközben—vagy a szive rettegés közben lassú kinhalált. Emigránsok voltunk abban az évben Lausenne-ban, a Genfi-tó partján. Szedett fák, rongyos, vert sereg. Néha összebújtunk egyik kávéház terraszán, azok, akiknek csak egy hajszálon lógott évekig az élete. Miről beszélhettünk volna másról, mint arról, hogy mi fog következni a nagy felszabadulás után? Mi lesz most? Mi következik egy ilyen kataklizma után, amilyen még nem volt a világon. Földrengés volt ez; amely dübörgésével agyon-C E N T R A L BUSINESS MEN'S CLUB, Inc. Announces its ANNUAL BALL in Waldorf - Astoria “TRADE ROOM” on the 17th of Novmber, 1951 Music by JENŐ BARTAL DINNER, ENTERTAINMENT andDANCE Reservations: Secretary of the C.B.C. 127 West 79 St.Telephone: TR 4-4525, between 8-12 p.m. , ütötte és távoli rezgéseivel megremegtette a világ népeit. Mert nem volt a világ legtávolabbi sarkában, legelhagyatottabb zugában szív, mely nem érezte volna az emberiesség titkos szeizmográfján keresztül azt a mérhetetlen tragédiát, amely lesújtott Európa népeire. Mi lesz ezután? Hontalan és kifosztott koldusok voltunk lelkileg és testileg. Ezekben a pillanatokban még azt sem tudtuk, hogy van-e apánk vagy anyánk, testvérünk, gyermekünk, barátunk . . . dobog-e egyáltalában egy szív, amely valaha hozzánk tartozott?! Van-e egy párnánk vagy borul-e még egyszer fedél fejünk felett? Szelhetünk-e egy darab kenyeret, amelyet meg tudunk keresni testünk verejtékével vagy agyunk munkájával?! Féltünk, hogy talán Rip Van Winkle-ként ébredünk fel majd egy olyan világban, melynek bizonyos idejét lágerek drótsövényei mögött vagy börtönök mélyen töltöttük. Vagy jobb esetben, mint tájékozatlan, fagyott mosolyu idegenként az emigrációban tévelyegtünk, mint sodort szalmaszál a légüres térben, ''mely nem tudja hol fog egyszer megakadni, micsoda palánknál. Mi lesz velünk?— ezt kérdeztük magunktól az éj homályában, amikor fogvacogva sirattuk egyedül létünket. Mi lesz a világból? — kérdeztük mindennap egymástól, mert ezekben a pillanatokban nem is érdekelt más, csak az, hogy mi lesz belőle? Hogyan fog az ember újból “felemelkedni,”' mert ilyen még nem volt a világon, hogy az “egyik” a “másik” büntelen embert tüzhalálra, kinhalálra Ítélhesse. Jaj ne; künk, mondtuk, ha meg nem javulunk. Jaj nekünk, ha újból belekergetjük a világot valamilyen rémséges őrületbe. Jaj az embernek, ha még rtiost sem ismerte fel, hogy mi hozhat boldogságot számára a földön, ha nem ismerte fel a szabadság drága fogalmának ezerszeres megbecsülését. Igen, jaj a világnak, ha most sem tudunk jobbak és egymás iránt könyörületesebbek lenni, mint azelőtt. cJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOg MOST érkezett Budapestről EREDETI IMPORTALT ÜVEGEKBEN HUNYADY, JÁNOS TERMÉSZETES ÁSVÁNYVÍZ és a magyar Hortobágyon készült valódi Liptói Túró (Egyedüli elárusítója vagyunk egész Amerikában) A budapesti Herz-szalámi módjára készült importált “HEART Hungarian Brand SZALÁMI Mindenféle ujmodu konyhafölszerelések. Nagy választék magyar hanglemezekben. Kérjen képes árjegyzéket! H_ ____ ~ ÄÄ11 1577 FIRST AVENUE RATII Si CAN New Y°rk 28> n- y■ 1\ Tut III VVll (Corner East 82nd Street) Tel.: REgent 4-1110 Amerika legrégibb és legnagyobb magyar importháza. ^OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC martuk egymást és civódtunk azon, hogy ki látja helyesen a jövő világát. Voltak közöttünk Olaszországból és Franciahonból, Németalföldről, a mosolygó Bécsből és Budapest is adott néhány emigránst. Voltak fiatalok és öregek. Volt olyan, aki 1919 elején szökött el Magyarországról a. piros rózsa miatt és aki 1920-ban vette kezébe a vándorbotot a fehér libatoll miatt . . . Annyi bizonyos, hogy mindannyian földönfutók voltunk egyformán. Egy napon már úgy civódtunk, hogy ölni tudtuk volna egymást a sötét és dühös elkeseredéstől. Torkunkat a sirás fojtogatta, lelkünket a düh. Mindenki egyszerre beszélt, kiabált. Volt aki az asztalt verte és eltörte a drága, megfizethetetlen feketés csészét . . . Mindenki mást akart, valami jobbat és szebbet, de a maga módján akarta boldogítani ezt az ezer sebtől vérző nyomorult világot. • Ekkor megszólalt valaki, aki magát “Öreg harcos”-nak nevezte. Az “öreg harcos” csak ritkán járt közénk és keveset beszélt. Felemelte öreg, aszott kezét annak jeléül, hogy szólni akar. Mindenki elhallgatott, amikor beszélni kezdett: — iMt akartok ti őrültek voltaképpen? Ahányan vagytok annyiféleképpen kiabáltok egy jobb jövő érdekében. Mondjátok, mit akartok a parancsuralmak rettenetes szenvedései, a rabság és a nyomorúság után? Mit akarhattok mást ti agyalágyultak, mint egy szabad és boldog világot s aki nem ezt akarja, annak semmi keresni valója nincs ennél az asztalnál! . . . Mi bambán, zavarodottan s mégis boldogan bámultunk egymásra . . . . kiégett szivünkre meleg cseppként hullottak a jövő ígéretének édes szavai. • Az elmúlt idő távlata már elég ahhoz, hogy kibontakozzon azoknak a sorsa, akik egyszer a svájci vagy más országok emigráns-asztalainál, a pokolból kiszabadult rabokként újra felvették a világgal a fonalat, mely egyszer olyan tehetetlenül kihullott kezükből. Újra polgárokká váltak — vagy gondolatokat betűvé formáló álmodozókká. Forradalmárok lettek vagy honalapítók, aranyrög keresők vagy ideálok után futók. Mindenki újra megpróbálta felépíteni azt a világot, melyet egyszer a rabság éjszakáin vagy az emigráns asztalnál próbált elképzelni magának és amelynek minden emberi számítás szerint jobbnak és szebbnek kell lennie mint az elmúltnak, mely áldozatait a felsorolt szenvedésekbe sodorta magával. Elváltak útjaik azoknak, akik együtt ették a rabság keserű kenyerét vagy egymással vitatkoztak a kávéházi asztaloknál. Csak kevesen tartották be szent esküvéseiket, újonnan szerzett barátságok fogadalmait, hogy “jóban-rosszban kitartanak egymás mellett és kapcsolatuk majd a sírig fog tartani.” Elfelejtették egymást, mert ez nem is lehetett másként. Sokan közülük ma halálos ellenségként állanak egymással szemben. Elsodorta őket az uj vihar és már nem is emlékeznek arra, hogy egyszer a drótsövény mögött vagy a börtönök mélyén ugyanazon eszméért küzdöttek. Bosszújuk, melyet a gyilkosok iránt éreztek—kiégett, elhamvadt. Dühük, mely az elnyomóknak jár ki, önös érdekeik apró filléreire lett régen felváltva és vak szemekkel nem gondolják, hogy újra talán vesztükbe rohannak. Talán csak egy percre kellene őket öszszehivni és az egyetlen perc elég lenne, hogy az asztalnál eszükbe juttassuk, miért is maradtak életben voltaképpen?! (Copyright by Gondos-Rezes, Haifa) A JELENLEGI “MAGYAR ÁLTALÁNOS GÉPGYÁR” NEMZETKÖZI BOTRÁNYA Mi foglalkoztatta volna jobban fantáziánkat az ébredő tavaszban, a világ egyik legszebb városában, ahol a kék rózsák nyíltak a “Signal”-on?! Már mindenki elmondta a kávéházi asztalnál, hogyan képzeli el a jövőt, a háború utáni világot. Tizenketten voltunk. Részben a “camp”-ekben, részben olcsó penziókban éltünk, legtöbben népkonyhára jártunk és ettük a sovány refugee-kosztot. Most szent áhítattal ittuk a kissé kevert feketekávét. Ahányan voltunk annyiféle módon képzeltük el a jövőt. Volt aki rózsaszínűnek látta a jövőt, a szabad demokrata világ tiszta és szelíd derengésében. Volt aki izzó vörösnek látta a keletről felkelt napot és esküdött arra, hogy csakis annak melegében sütkérezhet ezentúl a jövő embere. Volt aki fekete ködben látta az eget, mert azt állította, hogy az emberek lelke még sötétebbé és romlottabbá vált. Volt aki katonákat akart minden határra, hogy ő rizzék a békét és volt aki nem akart többé katonákat és határokat, hogy igy teremtsék meg a világbékét. Volt aki az egész világot a szivére ölelte volna és akadt aki ellökte magától a feléje nyúló segítő kezeket. Mindannyian emberek voltunk, csontunk aszott, ruhánk rongyos és idejétmúlt, de ahányan voltunk, annyifélét akartunk. Kéken csillogott a Genfi-tó, de mi nem törődtünk , ezzel, hanem Egyszer volt, hol nem volt, volt Budapesten egy nemzetközileg becsületnek örvendő “Magyar Általános Gépgyár.” Ma ezt a jó intézményt is persze a bolsik tartják a kezükben és használják fel nemzetközi csalásaik fedezésére. A dolog úgy kezdődött, hogy az olasz Nova müvek folyamodtak az illetékes amerikai hatóságokhoz bizonyos textilipari gépek kivitelére. A számla 118,050 dollárt tett ki, amely összeget a mit sem sejtő amerikai gépgyárosnak kifizettek. Ez a Nova müvek egy közbecsülésben álló svájci gyárnak a fiókja s mielőtt a kiviteli engedélyt az amerikai hatóságok megadták volna s mielőtt a gépek elhagyták volna az .USA-t, mindent alaposan megvizsgáltak és rendben találtak. Az olasz Nova müvek többször írtak az amerikai gépgyárnak és sürgették a rendelés kiszállítását. A gépgyár sürgős jelentést tett az illetékes amerikai hatóságoknak arról, hogy az elszállított gépek nem érkeztek meg a rendelőhöz. Természetesen azonnal vizsgálatot rendeltek el. A vizsgálatot egy ismert, volt budapesti ügyvéd vezette. Megállapítást nyert, hogy a Novanak szállítója egy “SATIS A.G.” nevű zürichi szállítmányozó cég volt, amelyik a “N V Van Uden Transport Bureau” nevű rotterdami céggel együtt bonyolította le az üzletet. Megállapítást nyert, hogy a Satis cégnek dr. Hutmacher és Mr. Brandes nevű igazgatói összejátszottak a Van Uden cég ügyvezető igazgatójával, bizonyos Kolisch Lipót nevű egyénnel, aki a gépeket a Magyar Általános szállítmányozó cégnek a diszpozíciója alá helyezte, aki viszont a küldeményt Magyarországba rendeltette a Magyar Általános Gépgyárnak. A küldemény megérkezett Magyarországba és a MÁG diósgyőri gyárában talált elhelyezkedést. Természetesen ez az amerikai törvények értelmében csalás és törvényileg is üldözendő. A bűnügyi eljárás folyamatban van, de addig is az amerikai hatóságok úgy a Satis-t, mint a N V Van Uden-féle rotterdami vállalatot kizárták az amerikai üzletből. Addig, amig az export-importkorlátozások fennállanak, ilyen üzletekben avagy azok közvetítésében sem a zürichi Satis s annak igazgatói, dr. Hutmacher és Mr. Brandes, valamint az a bizonyos Kolisch Lajos sem vehetnek részt. Mi, amerikaiak, lágyszivüek vagyunk és azt ajánlottuk a Van Uden cégnek, hogy lökjék ki Kolisch Lajost és akkor újra megfontoljuk, hogy mit csinálunk és hogyan büntetjük meg ezeket az ártalmas csalókat. Természetesen az Atlantic Pactban csoportosuló hatalmak rövidesen szintén súlyos büntetésben fogják részesíteni a büntevőket. Úgy tudjuk, hogy. úgy Svájcban, mint Hollandiában a megfelelő büntető eljárások már is előrehaladott stádiumban vannak. Ennek a nemzetközi botránynak rövidesen további következményei lesznek. DR. ENYEDY BÁLINT
