Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-10-13 / 38. szám

October 13, 1951 8-iTc oldal (sajátították. Egy alkalommal egyik Kuna P. oda is kiáltotta a parla­mentben Peyer Károlynak a fe­­hérterror idején: “Mi nem esküd­tünk fel a Nemzeti Tanácsnak”. Peyer azonnal válaszolt az ő szo­kott ötlességével: “Én fel akartam esküdni, de nem fértem be az aj­tón, mert maguk, élükön Habs­burg Józseffel, mind ott tolong­tak az ajtóban úgy, hogy nem fértem be." Habsburg József valóban szíve­sen esküdözött, felsküdött a ki­rálynak, a Nemzeti Tanácsnak, Horthynak, S'zálasinak és nem utolsó sorban Augusztának. A másik aktualitás a vivó- Gportnak a közelmúlt- napokban lefolyt mérkőzése Stockholmban. Amióta a puskaport és a lőfegy­vereket feltalálták, azóta a gengs­­terek és a többi .hídverők letértek az u. n. fényes fegyverek (blanke Waffe) -utonállásairól, hanem in­kább lőfegyverekkel vitézkedtek, ’különösen akkor, ha az ellenfél védtelen nő, vagy -gyermek volt. Hiszen már Petőfi is megírta, bogy: “Őseimnek véres kardja Fogason függ, rozsda marja. (Rozsda marja, nem ragyog, Én. magyar nemes vagyok.” Ezt a rozsdát akarta néhány zsidó ifjú eltávolítani, mert fé­nyesebb a láncnál a kard. jobban ékesíti a kart. Ide vele hát régi •-kardunk. Addig forgatták ezek az ifjak azt a rozsdás kardot, amíg végre elérkezett az Olympiás és az ak­kori hivatalom Magyarország leg­­hagyobb megrökönyödésére egy Dr. Fuchs Jetiő nevű magyarajku zsi­dó lett a kardvívás világbajnoka. A magyar kard megint szép és fényes lett, amikor azután ismét eljött egy olimpiai mérkőzés és ^épzeljéték hírverők: odatolako­­öott tómét egy magyarajku zsidó a pl ansra és elorozta a világbajnok­ság pálmáját a többiek elől. A ne­ve Kabos Endre volt. Négy év után ismét eljött az olimpiász, — egyszerre csak felhúzzák a zászló­­árudra a háromszinü magyar lobo­gót, felharsannak a magyar Him­nusz gyönyörű akkordjai és fel­tolakszik a világbajnoki emel­vényre egy Petschauer Attila ne­vű magyarországi zsidó . . . Ez már azután több volt a sok­nál, ezt a hivatásos kardforgatók 'tnár nem bírták el. Mikor azután elkövetkezett az ezt követő olimpiász nagy napja, Horthy felhivatta magához Pét- j schauert és az ismét fényessé vált -magyar kardot megbecstelenitvén, ;meghagyta neki, úgy intézze a vi­lágbajnoki egyéni mérkőzést; hogy a magyar versenyzőé legyen—de ne az övé! Bár a magyar kardot ilyen becstelenség még nem érte, Pet­schauer szót fogadott és átengedte a vüágbajnokságot a magyarnak, »—.második hellyel elégedvén meg. Meg is kapta érte a “Signum Laüdis”-t. Ezzel a darab bélsárral a mellén elvitték Nagykátára, ahonnan az azóta felkötött Metz­ger lápot nevű fajmagyar, mint munkaszolgálatost kiküldötte, az orosz hadműveleti területre, ahol Murai-Mefczger keretlegényei — a szó szoros értelmében — agyon-' verték. Férfibajnokaink már nincsenek és megkezdődtek Stockholmban a kard- és tőrvivó bajnokság mér­kőzései. Elment tehát a férfiak helyett a zsidó Elek Ilona, hogy legyén mégis valaki, aki tómét ré­gi fényében csillogtassa a magyar pengét. A napokban kaptam meg a stockholmi mérkőzés eredményeit, amely szerint a női egyéni tőrví­vás bajnoka Elek Ilona lett. Nem lepett meg az eredmény, hiszen Elek Ilona nyerte már annakide­jén a berlini és londoni női tőr­vívás világbajnokságát. Most pedig engedje meg tisztelt Szerkesztő Ur, hogy átadjam a szót Elek Ilonának: “Hosszú sportpályafutásom ide­je alatt igen sok nagyjelentőségű nemzetközi versenyen vettem részt. Európának szinte valameny­­nyi fővárosában jártam már, csa­patversenyeken, egyéni küzdelme­ken képviseltem a magyar színe­ket és több esetben Európabajno­­ki, kétszer olimpiabajnoki címmel tértem haza. A háború előtt Var­só, Lausenne, majd Berlin volt legértékesebb győzelmeim állomá­sa. A háború alatt azonban már nem vehettem részt nemzetközi -versenyeken, sőt, még a hazai vi­­vómérközéseken is mindent elkö­vettek, hogy sportpályafutásomat kerékbe törjék. Igen nehéz esz­tendők voltak ezek számomra,’de nem csüggedtem.” * * * Bemutatok most néhány férfiút az osztrák-magyar hadsereg zsidó vallásu tábornokai közül. Kezdem mindjárt lovag Schweit tzer Ede altábornaggyal. A bosz­niai hadjáratban fiatal főhadnagy rangban- levő zsázad parancsnok volt. A Piács melletti ütközetben századából 28 embere maradt. Ezt a 28 embert vezette utolsó roham­ra és ezzel el is döntötte az ütkö­zet sorsát. A harc befejeztével az ezred parancsnoka “Beschpech­­ung’-ot fuvatott, hogy az egyes század- és zászlóalj parancsnokok­kal megbeszélje az ütközet tanul­ságait az ellenség harcmodorát il­letően. Mindenki elmondotta har­ci cselekményét. Egyszerre csak átveszi az ezredes a szót és a kö­vetkezőket mondja: — Most már hallottam vala­mennyiük hőstettét, csak Schwei­tzer főhadnagy úr nem referálta el még annak az oldaltámadásnak | a lefolyását, amelynek pedig én | magam is szemtanúja voltam. Schweitzer előlépett, a nála már megszokott zsidó szex-énységgel és hárijánoskodás nélkül, igazmon­dással elmondotta a roham lefo­lyását, amely után az ezredes a legmagasabb kitüntetésre terjesz- j tette fel. Eredmény: századosi előléptetés a vaskoronarend lovagkeresztjé­vel, amellyel együttjárt a lovagi cim is. Mint kassai dandárparancsnok j ment nyugalomba, mellén Európa legantiszemitább uralkodójának, az orosz cárnak összes kitünteté­seivel. A második leganteszimitább uralkodója Európának akkoriban a spanyol király volt. Ez meg kénytelen volt a zsidó Vogl tábor­nokra rakni kitüntetéseit, mert Vogl a 38-as Molináriaknak volt parancsnoka, az ezred tulajdono­sa pedig a spanyol király volt. A harmincnyolcasokat ugyanis úgy hivták, Alfons der XIII, König von Spanien. Krupiéd Bauer Gyula tábor­nok, a somogyi 44-es bakák, az úgynevezett “Rosszseb”-baká pa­rancsnoka volt. A Hőfer-féle ha­dijelentésekben nem is említették az ezredet másként, mint: das kampfbewaehrte Infanterieregi­ment 44. AZ EMBER Egy szép napon a' hadseregpa­rancsnokság kihirdette, hogy aki a magasfeszültségű áramvezetéket átviszi és bekapcsolja az orosz sze­ges drótakadályokba, az három havi szabadságot kap. Minthogy az egész ezred jelentkezett, Bauer kijelentette, hogy ezek után nem marad más hátra, hogy ő, mint az ezred parancsnoka ismertesse meg az oroszokat a magasfeszültségű árammal. Meg is tette, de megtud­ván ezt Böhm Ermolli hadsereg­­parancstyxk, szemrehányást tett neki azzal, hogy a hadsereg nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy Bauer ezredes az éle­tét ilyen életveszélyes produkciók­kal kockáztassa. Bauer a három havi szabadságról lemondott. A budai zsidótemetőben pihen, sírját a nyilas ganajok szétdulták . . . ^ Lovag Eiss tábornoknak három fia volt: kettő igen fess, tényleges utászzászlós, a legkisebb gépész­­mérnök. Két fia elesett, a harma­dikat, műit egyetlen megmaradt fiát visszavezényelték a tüzvonal- i ból. Lovag Eiss tábornok temeté­sén az özvegyet a király veje, Fe­renc Salvator főherceg kisérte a koporsó után. A wieni Central­­friedhof-ban pihen. Ugyanitt helyezték nyugalomra Beer Adolf tüzérbrigadérost. A monarchia legkiválóbb tüzérezre­dének. a pilsenieknek volt a pa­rancsnoka. Beer snájdig katona volt, a tisz­ti lovagló versenyeknek állandó, díjnyertes lovasa. Egy alkalommal, az 1910-se nyu­gatmagyarországi nagy királygya­korlatok lefuvása után, a király szemlét tartott a fegyveres ereje felett. Egyik ezred a másik után vonult el előtte. A Defilierung előtti napon Beer hirtelen megbe­tegedett, de betegsége dacára sem volt rávehető, hogy a díszszemlén ne ő vezesse ezredét a király előtt. Mikor az ő már ismert feszes tartásával a nyeregben, elvonult ezredével az uralkodó előtt, a ki­rály magához szólította. Beer megsarkantyuzta a lovát, snájdigul odaugratott a király elé, merően a szeme közé nézve, há­romszor lesújtotta tisztelgő kard­ját, mire a király megszólalt: — Beer, úgy értesültem, hogy beteg, miért fáradt hát ki a De­­filierunghoz? Beer válaszolt : — Majestaet, es ist doch der grösste Stolz des Regimentskom­mandanten sein Regiment dem allerhöchsten Kriegsherrn selbst vorführen zu dürfen. (Felség, az ezredparancsnok legnagyobb büsz­kesége, hogy személyesen mutat­hatja be ezredét a legfőbb Hadúr­nak.) rézia-lovag tanácsára úgy szerelte le ezredében a zsidózást, hogy aki jelenlétében bármily vonatkozás­ban ki merészelte ejteni azt a szót, hogy zsidó, aznap párbajra hívta ki. Három párbaja után végleg megszűnt ezredében a zsidózás. Fehérváry Géza báró úgy látszik jó emberismerő volt. A sok tábornok közül helyszűke miatt csak megemlítem dr. Pick altábornagy orvost, egyetemi ta­nárt, a wieni zsidó hitközség ké­sőbbi eijaökét; dr. Kirchenberger altábornagyorvost, a háborús Vö­rös Kereszt királyi biztosát; dr. Kepes Gyula altábornagyorvost, a magyar honvédorvosi tisztikar fő­nökét, aki már mint fiatal ezred­­orvos a hires Payer-féle expedí­ciónak volt orvosa, amely a Fe­renc József-föld felfedezésével vonult be a felfedezők becsült so­rai közé. De volt ám a zsidóságnak ten­gernagya is, úgy hivták, hogy Ad­­miralschiffsbauoberingineur Pop­per. ő építette annakidején a mo­narchia tengeri haderejét jelentő Dreadnoughtokat. Hogy szerették volna az angolok akkoriban elcsalni Poppert a mo­narchiától. Horribilis fizetést és rangot, kitüntetéseket kínáltak neki. Popper azonban jellem volt, hü maradt hazájához és királyá­nak tett esküjéhez. Egyelőre ennyi fényes jellem felsorolásával befejezem a névsort, mert még a hídverőkhöz is volna na néhány szavam: Hídverők! Jelenleg körülbelül 250 zsidó­­vallásu tiszt és néhány ezer le­­génységállományu zsidó katona harcol az Egyesült Nemzetek had­seregeinek soraiban Koreában. Ha ezek a vitézek hazatérnek, erezzetek örök hálát irántuk, mert annak a hazának becsületéért on­tották vérieket, amely nektek. Ha­zátok ellen elkövetett legsúlyosabb bűnöket terhelt hontalanoknak uj hajlékot ad. Iparkodjatok ennek a dicső országnak szorgalmas, tisz­tességes és becsületes munkával haszna vehető egyedeivé válni, ne­hogy azt is elveszítvén, véglegesen földönfutókká váltjátok! Főszerkesztő Urnák őszinte nagyrabecsüléssel, kész hive: Montreal, Canada, 1951. Október 5-én. (ALÁÍRÁS) HOLLÓS BÖZSI és SHIRLEY ROSS angol-magyar és magyar-angol fordítási és be­vándorlási ügyekben segítő irodája készséggel áll az amerikai ma­gyarság rendelkezésére.—Cim: 55 W. 42 St., (Room 1046) New York 18, N. Y. — Telefon: LO 4-3618 A király még a helyszínen tü­­zérbrigadérossá léptette elő, de nem soká élvezhette jól megérde­melt rangját, mert rövid időre ki­nevezése után, hirtelen meghalt. Vásároljunk Ezredének tisztikara impozáns síremléket állított fel neki a kö­vetkező felirattal: “Er war ein braver Mann, Ein tapferer Soldat, Ein guter Kamerad. Erbaut vom Offizierskorps seines Regiments.” Vagyis: Derék férfiú, bátor ka­tona és jó bájtárs volt. Sióagárdi Zöld tábornokról már egyszer megemlékeztem egy leve­lemben, amely “Nyilas hősök” cim alatt jelent meg “Az Ember” olvasógárdája előtt. Ez volt az a fiatal hadnagy, aki annakidején Fehérváry Géza báró, az egyetlen akkoriban élő és utolsó Mária Te­Szigeti József hangversenye SZIGETI JÓZSEF A világhírű magyar hege­dűművész, SZIGETI JÓ­ZSEF október 20-án este 8 óra 30/cor tartja egyetlen new yorki hangversenyét a Hunter College-ban (Fark Ave. és 69 St.). Ez a koncert az első 1951-52 évi hangver­seny sorozatában. Október 20-i évadnyitó műsorán Beet­­hovan, ’Bach, Prokofieff és Tartini müvei szerepelnek. Jegyeket előre is lehet ren­delni telefonon: REyent 7-mo. ' (r AMERICAN FUEL TRADING CO. képviselete. Vámmentes szeretetcsomagok a budapesti raktárból rokonai­nak vagy barátainak. j DR. FÖLDY KAROLY Fordítási Irodája Hiteles fordítások minden ! nyelvből minden nyelvre. I MÁZON FOOD CORPORATION vámmentes szeretet csomagok IZRAELBE 205 E. 85th St. New York 28 Telefon: TR 9-5339 Room 204 +j “AZ EMBER” BARÁTAIHOZ! “Az Ember” előfizetési ára egy évre 10 dollár. Aki barátunk, az ] szerezzen legalább EGY UJ I előfizetőt llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillll!lll

Next

/
Thumbnails
Contents