Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)
1951-10-13 / 38. szám
6-ik oldal AZ EMBER . October 13, 1951 sal Í9H március 19-én. Ki ne emlékeznék erre a tragikus dátumra? Az ország a legtökéletesebb együttműködésre felkészülve várta a német bevonulást. A középkor borzalmai eltörpültek a 20-ik században Hitler rémuralmához képest, amelyet Magyarországon is megteremtett. Megindult a hajsza az emberek között, de nem az élelem beszerzés idán, hanem az életet kioltó MÉREG után. A legtöbben készenlétben tartották a mérget, mert úgy gondolták: inkább saját maguk vetnek véget életüknek, mintsem barbár gyilkos kezek karmai közé kerüljenek. Ezt a dátumot követő napok után hallottuk a döbbenetes hirt, hogy óvári néni és leánya öngyilkosságot követtek el. Azt mondották egyik szomszédjuknak, hogy őket bizony élve nem viszik ki az otthonukból. Szegény óvári néni, “csak” százhúsz évig szeretett volna élni és mégis, a könyörtelen sors úgy döntött, hogy önként ment a halálba. Ez akkor történt, 19H-ben. És mi történik most Wölben, hat év után? A harmadik világháború réme fenyegeti az emberiséget, öngyilkossági hírek érkeznek és embereket deportálnak otthonukból. \ Ki gondolt volna ilyen következményekre a félszabadulás után? Hiszen nincs szó, mely ki tudná fejezni azt az ujjongó örömérzést és boldogságot, amelyet éreztünk a felszabadulás után. A sok millió halott emléke ugyan még hosszú ideig fájdalmas érzést fog kelteni nemcsak a most élő, hanem a következő generációk lelkében is, mégis ini, akik életben maradtunk, úgy véltük, hogy érdemes volt végig gyötrődnünk azt a mérhetetlen sok kínszenvedést, mert azt hittük, hogy elértünk egy korszakhoz, amely után egész életünkben sóvárogva vágyakoztunk. ‘Egy éreztük, hogy átéltünk egy korszakot, mely a tisztiló poklok füzén ment keresztül és győzelmesen került ki\iz igazság. Béke lesz, világbéke, ujjongott a lelkünk: győzött a humanizmus a barbarizmus feleit. Igém. Ezt éreztük a második világháború után. Világ bölcsei, tudósai, lángelméi, világ vezetői, államférfiai! Mit ér minden ténykedésetek, ha nem tudjátok megszüntetni a gyűlöletet, szociális igazságtalanságokat és nem tudjátok feltalálni végre azt a "szérumot,” amely békességet és nyugalmat teremt e földön az emberiség részére. Páris város történelméből... IRTA:- Nagy BÚTOR Kiárusítás -PAUL L. FISHER, Inc. INTERIOR DECORATOR TELJES VAGY RÉSZLEGES LAKÁS BERENDEZÉS finom, ízléses, válogatott BÚTOROK • DINING ROOM • LÁMPÁK • BED ROOM • ASZTALOK • LIVING ROOM • SZŐNYEGEK • KITCHEN SET • ÍRÓASZTALOK RÁDIÓK és TELEVISION gyönyörű kivitelben. — ANTIQUE és MODERN STYLE — Látogasson el, nézzen körül Paul Fisher gyönyörűen berendezett minden SHOW ROOM-jában. 6 West 24 St. (near 5th Ave.) New York City Telefon: ORegon 5-6348 és 6349 Hallgassa RÁDIÓ programunkat minden VASARNAP délután «-5 között a WWRL állomáson (1600 kel.). “Nemzeti Sport” Kedves Honfitársam! A békebeli Magyarorság elmaradhatatlan sajtóterméke volt a “Nemzeti Sport.” A “zöldlap” ott lapult minden sportkedvelő fiatal és öreg zsebében. Mennyi magyar sportdiadalt, labdarugócsatát és olimpiai bajnokságot örökített meg hasábjain s tette boldoggá vele még a közömbös olvasót is ez a lap. Azóta nagyot fordult a világ kereke. Hazát vesztettünk és idegen földön pergetjük szomorú hontalan életünk napjait, ma már évéit . . . Sportembereink szine-java is szétszóródott a nagyvilágba. Először csak levélileg találták meg egymást, ma már tömör egységei alkotva igyekeznek dolgozni és réáztvenni abban a munkában, - melynek egyetlen igazi célja lehet csak: — hazasegiteni minden magyart az eljövendő, szabad Magyarországba! Szabad földön élő sportembereink tehetségükkel is szolgálják hazánk ügyét. Számtalan nemzetközi versenyen indultak cl és mindenhol az élvonalban végeztek. Magyar úszók, labdarugók, boxolók, evezősök, céllövők, atléták, koresolyázók, tornászok és birkózók eredményei ismertek már a szájad világ sportoló fiatalsága előtt, ftell-e ékesebb bizonyítéka annak, íogy sportembereink is kiveszik •észüket a nagy munkából. Szinte természetes következméíve volt a szervezkedésnek, hogy 950-ben napvilágot láttott Brüszizelben a “Nemzeti Sport.” Az idahaza tollvonással megszűnteett sportláp szabadföldön ujjázületett. Szerény köntösben, árva illérekből jelentek meg az egyes zámok, de szorosan fűzte egybe a ilág négy tája felé szétszóródott aagyar sportembereket és sportajongókat. A vándorélet kiszámíthatatlan szeszélyeként 1951 augusztus 1-én már a kanadai Montreal-ban jelenik meg a “Nemzeti Sport.” Sorait már nyomdában szedik. Fiatal sportemberek áldozatkészsége tette lehetővé, hogy a szerény kis kőnyomatosból nyomdai utón előállított újság legyen. A “Nemzeti Sport” él és egyszer hazamegy, hogy újra a régi “zöldlap”-ot fog. ja majd kezébe a meggyalázott magyar fiatalság. Addig . azonban a “Nemzeti Sport” szabad földön folytatja hivatását. Sportembereink sikereiről számot be, ismerteti a világ főbb sporteseményeit, a hazai eredményeket j rögzíti és birál. És a legfontosabb: a “Nemzeti Sport” nem politizál. Egyetlen po- I litikai szerv szolgálatában nem áll, j központilag sportemberek szer- í kesztik és írják, dolgozó magyar , ifjak filléreiből él és tartja el magát. A sport területére még csak véletlenül sem tévedhet a politika. Senki sem érezheti tehát magát feljogosítva arra, hogy az emigrá: ciós magyar sportemberek sikereiből politikai tőkét kovácsoljon, j Ezt az elvet a “Nemzeti Sport” is maradéktalanul vallja! Honfitársam! Segítse a “Nemzeti Sport”-ot és lépjen az olvasók táborába. A lapot nem a nyerész- | kedés vágya hajtja és ezen elv | alapján szabtuk meg az árát és az előfizetési diját. Egyes szám ára: 8 penny. Ne! gyedévi előfizetés: 4 sh., félévi elő- | fizetés: 8 sh., egyévi előfüttés 15 sh. A “Nemzeti Sport” minden hó 1-én és 15-én jelenik meg. Megrendelés és előfizetés az Északeurcpai Szerkesztőség címén: i “Nemzeti Sport” j Északeurópai Szerkesztősége, : L. Révffy, Colliery Cottages, 1 IBSTOCK (Leies) I Sporttársi üdvözlettel: 1 í “NEMZETI SPORT” < Északeurópai Szerkesztősége Révffy jj Great Britain I f PERNEKI MIHÁLY Van a Sorbonnenak egy szaka, ahol öreg tanárok várostörténelmet adnak elő. Ha éveken keresztül az ember szorgalmasan hallgatja őket, szavaik nyomán megnyílnak a mai többmilliós város utcáinak, tereinek, eldugott sarkainak, öreg házainak titkai s beszélnek a többezer éves múltról. René Héron de Villefosse kiváló várostörténész könyvében összegyűjtötte a város keletkezésének mondáit s többek közül az egyik igy szól: “Nőé fiának Józsefnek Dis nevű fia a gallok országában telepszik. S annak 17-ik leszármazottja, Lucus megalapítja Lutáce-t, 900 évvel a vízözön után, 498 évvel Róma alapitása, 1417 évvel Krisztus születése előtt. Egy másik monda: Priam unokája Francion, akinek Hector volt az apja, Magyarországon telepszik meg. Két évszázaddal később, több mint húszezer leszármazottjával Ybor herceg vezetésével elindultak, majd a Szajna folyását követve találtak egy szigetet, ahol megalapították Lutáce-t. Hogy mikortól származik a “Lutáce” elnevezés s mikor cserélődött fel Párissal?, nem lehet tudni. Párisra, magára a szóra vonatkozólag az első Írásos emlék Kr.u. 307-ből származik. Egy római utjelzző táblát találtak a reimsi országúton. melynek felirata: Civitas Parisiorum.” Páris a rómaiak előtt jelentéktelen helyiség volt Rouen, Orleans, Reims és más városokhoz viszonyítva. Julius apostat többször járt Párisban, állítólag ő építette a thermal-fürdőt, aminek romjai mai napig láthatók s helyén a Clunymuzeum áll. A római birodalom bukása után Páris még sokáig nem tudott kivetkőzni jelentéktelenségéből. Clovis volt, aki királyiszék hellyé tette, de fejlődni ezek dacára sem tudott az állandó normán betörések mij att. 845-ben, nem kevesebb, mint 1120 megrakott bárkával távoznak j a város falai alól. A lakosság, mely kezdett a mai | St. Génévieve lankására telepedni, félelmében visszahúzódott a sziget védettebb erődítményei mögé. A 12-ik században, Philippe Auguste volt az aki Párist várossá avatta s biztonságot teremtett a normán rablások ellen. Erős védfalakkal veteti körül a várost, amelynek nyomai mai napig is láthatók a város különböző pontjain, s megkezdik a Notre Dame építkezését. Ő emelteti a Louvre őrtornyot is, ami szintén a város biztonságát volt hivatva szolgálni, a mai Palais de Justice-t, ami akkor még jelentéktelen kis épület volt, átépittetni s lassan-lassan ez lesz a királyok lakóhelye, nem pedig a vidéki birtokaik. Páris környékén annyi volt a farkas akkoriban, hogy éjjelente a városba is bejöttek. A városi tanács minden elpusztított s beszolgáltatott ordas után 5 sous-t fizetett. Különösen május és junius hónapokban volt nagy a beszolgáltatás, mikor kisfarkasok vannak. A sasok is gondot okozhattak, mert azok beszolgálttaásáért is 5 sous-t fizettek. Philippe Augustenak Szent Lajosban méltó utóda, akad a városfejlesztésében:- Ö építteti a Sainte Szerezzünk uj előfizetőket “AZ EMBER” részére! —ÉGY ÉVI ELŐFIZETÉS §10— AKKOR ÉS MA... Irta: HALMOS ETEL (Mexico City) óvári nénivel a budai Dunaparton szoktam találkozó a második világháború előtti időkben. Egy látszott egyfor mán szerelmesei voltunk a budai Dunapartnak. ö is Budái lakott a közelünkben a leányával, egy nyugalmazott tanái özvegyével, pár lépésnyire csak a Dunától. óvári néni öreg és teljesen világtalan volt. Minden al kálómmal felderült az arca, midőn közeledtem hozzá. Azér, szeretett engem, mert soha nem haladtam el mellette anél kül, hogy öt ne üdvözöltem volna és legalább egy néháni barátságos, érdeklődő szót ne intéztem volna hozzá, ellen létben több más ismerősével, akik üdvözlés nélkül haladtai el mellette, úgy gondolván, hiszen óvári néni úgy sem latjt őket. Azonban tévedtek, akik igy gondolkoztak, mert óvói: néni, annak ellenére, hogy vak volt, csodálatosképpen mindent látott. Tájékozottsága minden iránt a legnagyobb mértékbeli fejlett volt és bámulatos volt az a lelki kiegyensúlyozottság amellyel óvári nénit a Gondviselő megiíldotta. Ott kötögelett a budai Dunaparton egy pádon ülve, csaknem naponta, hova rendszerint a leánya kisérte el és élvezte a táj szépségeit, mely körülvette. Elkalandoztak lelki szemei, hol jobbra, a Lánchíd felé, a Duna kanyarulatnál sötéten zöldelő Gellérthegy felé és balra, a Margithid felé, a szigeti fák lombjaihoz és hátul, a budai part felőli részhez, a Hózsadomb lankás, kedves kertjeihez, villáihoz. Egyik nyári alkonyaikor sétám közben mellé ültem a budai dumaparti padra. Boldogan adta tudtomra, hogy ma van nyolcvanadik születésnapja. — A jó Isten éltesse, Óvári néni, jó egészségben, százhuszonöt évig! — mondottam a felköszöntöt. — Oh, — felelte szerénykedve, — százhúsz év zs elég lesz. Az idők és események folyamán gyakran erőt vettek rajtam súlyos aggodalmak és elcsüggedések, a második világháború terjedésétől való félelmi érzések, mely már javában tombolt Európaszerte. Azonkívül a magyarországi légkör is fokozatosan mélyebbre és mélyebbre sülyedt a posványba. A sötét butaság teljes mértékben úrrá lett az értelem felett és a gyülöletszitás és aljas erőszak vette kezébe az uralkodó hatalmat. Kétségbeesett hangulataimban Óvári nénire igyekeztem terelni gondolataimat, aki olyan bölcs és ;ninden tragikuma ellenére annyira fegyelmezett volt s nem engedett szabad befolyást hangulatai letörésére. Aztán mindritkábban láttam óvári nénit, mert később nem sétáltam a Dunaparton. Teljesen megölték bennem a dunaparti séták varázsát a Dunán közlekedő hajókon éktelenkedő horogkeresztes zászlók. A sok szépség torzképpé változott. Éreztem a horogkeresztes zászlóknak a dunai hajókon a legborzalmasabb vészjeleit és a bekövetkező szörnyűséges események bebizonyították, hogy az a félelmetes komorság nem volt alaptalan, mely egész lényemet betöltötte. Mintha csak előre filmre vetítették volna -azt a sok borzalmat, amelyet a horogkeresztes zászlók a dunai hajókon jeleztek. Ezek a borzalmak megkezdődtek a német megszállás-
