Az Ember, 1951 (26. évfolyam, 6-49. szám)

1951-12-29 / 49. szám

December 29, 1951 AZ EMBER 3-ik oldal JELENTKEZEM! — Halmi József levele a szerkesztőhöz — Tel-Aviv, 1951. december 16 Oláh te csalsz! Irta: JÁNOS ANDOR Kedves jó Göndör Ferenc: Nem kis meghatottsággal olvastam hozzám irt levelét, amelyet Schultz Ignác 13-án este, a luddi légipályandvar előcsarnokában adott át. Nagyon köszönöm elismerő sza­vait, amelyek többet jelentenek mindennél, hiszen a ma­gyarul iró szakemberek és szigora kritikusok közül olyan ismeri el szerény igyekezetemet, mint Göndör Ferenc, a magyar újságírás élmunkása. Legszívesebben leközölném hozzám írott szép levelét, ha erre engedélyem volna. így csak magam olvasgatom s meditálok,—elmerengve a múl­ton,—amikor Göndör Ferenc szegény Nádas Sándor lapjá­ban a pe?'; újságírók kiuzsor ázásár ól irt és példakép emlí­tette ‘‘azt ' ni Jóskát,” akinek a pesti agy-uzsorás ki­adó hatvan it&rona havifizetési adott. Sok minden jut eszembe, kedves Göndör Ferenc: harcaink a “Déli Hirlap”­­nál és a progresszív, károly ista “Déli Hírlap”-ért; a bécsi emigráció első napjai, amikor botosispánnak maszkírozva “futott be” a Café Imperialba—a bolsevikok elől. Látom az Atlantiszban, lapja kis jövedelmét ossza szét az emig­ránsok között s azt magyarázza, hogy “papírforma szerint” karácsonyra Pesten leszünk, a maga Pestjén, amelyet ma­gánál jobban és őszintébben alig szeretett más. Szalad, lohol , veszekszik, harcol mindenkiért, ír ja cikkeit, Horthy ellen és belevág azokba, akik a fehér terror borzalmait elő­idézték. Azután ott áll a pódiumon és beszél, tanít, magya­ráz, én — hálátlan rossz diák — nem figyelek és nem hi­szem amit mond, mert azon az oldalon állok, (dióvá nyilait lövi töltőtollából. Ott vagyok a temetésen is, fiát, a drága, okos, borzas MIKIT TEMETI A BÉCSI EMIGRÁCIÓ, mindenki zokog Göndör Ferenc legnagyobb kincsének elvesztésén. “VALLOMÁSOK KÖNYVE,” a bécsi emigráció legra­gyogóbb, legáttekintöbb munkája a következő stáció, harc, harc, harc . . . a nagy lelki összeomlás után. Tisztán érzek és tisztán látok mindent, mig hozzám irt biztató levelét ol­vasom. Mert bár mindig Göndör Ferenc, a régi becsületes, lisztalelkii és tisztaszándéku újságíró mellett álltam, sok­szor nem álltam lapja, “AZ EMBER” mellett. Amikor a lap már világosan látta: mi történik Magyarországon a népi demokráciában, én még mindig hittem és remél­tem, hogy kezdeti hibákról van csak szó s nem szabad tá­madni az országot, amely néhányszáz nyilas gyilkost mégis felkötött, párezer tarkólövészt és hungaristabestiát bebör­tönzött és ugyanennyit internált. Kínálkoztam, kellettem magam ENNEK a népi demokráciának! Amikor azonban kiderült, hogy nemcsak “kisnyilasok” járnak szabadon Pest-Budán és nemcsak ártalmatlan hungaristák hangadók a bolsevikok pártjában, amikor megtudtam, hogy a Hor­­tby-fdsizmus ellen becsületesen harcoló volt emigránstár­saink 90 százaléka börtönbe vagy lágerbe került, mert nem “keleti," hanem “nyugati” politikai menekültek vol­tak, — mindgyakrabban gondoltam Önre, kedves Göndör Ferenc, akinek lapját azért kerültem évekig, mert hangját a magyar népi demokrácia rezsimmel szemben hd-draszti­­kusnak és túl-“ellenforradalminak” deklaráltam. A magyar-zsidók deportálása azután végleg meggyő­zött: hol a helyem? A bori rézbányákat, a mauthauseni poklot, a daehaai o.kasztólágert és az aknákkal szórt ukrán tarlót megjárt zsidó testvéreimet vitték el lakásaikból ugyanúgy, ahogy negyvennégyben Horthy pribékjei és Szálasi géppisztolyos árpádsávosai tették. A kis zsidóról beszélek, kedves jó Göndör Ferenc, akit ütöttek az első világháború idején a Dob-utcában, ütöttek az ébredők garázdálkodása idején az Erzsébetvá)%si Körben és ütöttek Szálasiék a gettó homá­lyában. Ezt a kiszsidót most is ütik a népidemokráciában: nem érdekel, hogy azért mert ZSIDÓ vagy azért, mert rö­­fös boltja volt a Király-utcában. Izráel földjén zsidó lel­tein, nekem először a zsidó-szenvedés fáj! S azért örültem nagyon hozzámirt levelének, amely­ben erőt és kitartást kivan a zsidó vonalon folytatandó to­vábbi harcomhoz. Ezért vagyok büszke rá, hogy Göndör Fe­renc, akire, mint a magyar újságírás vezérharcosára néz­tem fel mindig, írásaimról agy ir levelében, mint “lelkes, tehetséges, szép irások”-ról. Köszönöm újból elismerését. Az utolsó öt esztendő ta­pasztalataival munkára jelentkezem “AZ EMBER"-nél. Kérem fogadjon szívesen.. Kolléyális szeretettel, hive: HALMI JÓZSEF Marseille, 1951. december Repülőpostán küldtek nekem ide a “Magyarok Útja” cimü buenos airesi náci - szennylapot. Érdekes ebédutáni csemege. Oláh György a szerkesztője. Tehetsé­ges ujságiró és még tehetségesebb gazember. Ahogy végigböngészem az oldalakat, szerény nevemet is észreveszem az egyik hasábon. Oláh György nyilatkozik saját neve alatt (saját becstelen nevét ELŐSZÖR irta le, mióta a lap fennáll) “Az Ember”-ben toliam­ból megjelent cikkemre. Amint olvasom, nagyon szivére vette, különösen azt a -mondatomat, hogy : “Ha Páris megért egy mi­sét, akkor Oláh Gyuri pocakja is megér egy pesti lámpavasat.” Legyen szabad most itt egy pár barátságos sorban válaszolni Oláh ur nyilatkozatára, amely csak azért, éri meg a fáradságot, illető­leg a nyomdafestéket, mert Oláh György az egyik főtáltosa a bue­nos airesi magyar nyilas-kolóniá­nak, amely vérbosszút liheg, irta­ni és kinyírni akar, mielőbbi uj világháborút követel, Szálasi-em­­lékünnepélyeket rendez és sajtó­jával megmételyezte a régi, békés argentin-magyarokat és a nyuga­­tosok egy részét. Nyilatkozatában aszongya a kövér Gyuri, hogy: “Igenis én vagyok azon elvetemült ember, aki a hazámat, fegyveres erővel is fel akarom szabadítani” . . . Oláh te csalsz! Az igaz, hogy elvete­mült ember vagy, de a hazádat te nem akarod komolyan, a véred áldozatával felszabaditani. Te többre becsülöd a pocakod, Bács- Bodrog vármegyénél is. Aki “fel­szabaditani” akar egy népet vagy egy országot, az beáll a közkato­nák, a harcosok és a névtelen hő­sök glédájába. Miért nem jelent­kezel azok sorába, Európában van már egy-két ilyen harci alakulat. Te azonban csak szaladni tudsz vagy elmenekülni, az 1944-es ost­rom utáni idők példája szerint. Fegyveres erő alatt a Nyugat de­mokrata hadseregét és az ameri­kai katonákat érted, akiket te la­podban kéthetenként piszkolsz és lebecsülsz. Azok vérét akarod megcsapolni, te és tisztelő híveid csak vérszagra gyűlnének, mint az éji vad . . . Nyilatkozatában azt Írja a kö­vér Gyuri, hogy “Ha akasztást akarok látni, akkor menjek haza, Argentínában nem szokás akasz­tani” . . . Oláh te csalsz! Te zöld­fülű gringó—engem akarsz Kiok­tatni, hogy mi szokás Argentina- ! ban? Engem, aki húszéves állam­polgár vagyok, nevemmel és lega- j lizált hiteles papírjaimmal sze­reztem azt meg és aki szivemmel | szeretem uj hazámat s azt szóban és írásban is állandóan hirdetem. Te, aki ÁLNÉVEN csúsztál be ide, mint egy besurranó lakástolvaj, Te, aki becsaptad a párisi argen­tin konzulátust, az argentin be- [ vándorló hatóságokat és a buenos airesi rendőrséget. TE KIS HA­MIS AJUSINSZKY BÉLA — ALIAS OLÁH GYÖRGY! A te szerkesztőségedből jött ki azon aranyköpés, hogy “Argentina kis­sé jobb, mint Szibéria” és te aki a lapodban — meggyőződésed el- | lenére — csak falnak tömjénezed az argentin kormányt, noha te és: tisztelő híveid lélekben gyűlölitek azt a rendszert, amely nem tűri a faji és felekezeti megkülönbözte­téseket és nem csinál tarkólövé­­! szetet és gettót Argentínában mint egykor talajgyökeres vezé­red: Szálasi-Kajetán, jobb sors­ra érdemes Magyarországon . . . Tévedsz abban is Gyurikám, én személyesen soha nem akarok akasztást látni (gyengébb gyom­­ru ember vagyok), én tégedet sem néznélek meg, legfeljebb utána egy ünnepi nekrológot írnék rólad virágos toliamból. Nyilatkozatában azt is pedzi a kövér Gyuri, hogy: “Béküljek ki a kommunistákkal, hiszen nincs köztünk nagy elvi különbség!”. . . Oláh te csalsz! Te nagyon jól tu­dod, hogy mindenki hamarabb kibékülhet Rákosiékkal, CSAK MI NEM: a nyugati demokrácia, az emberi szabadság és az élet­szépségek szerelmesei, harcos hirdetői és Íródeákjai. Te, aki a lapodban állandóan támadod a nyugati demokrácia vezéreit, az amerikai népet; te, aki úgyneve­zett műfordításaidban hullákat rázol s kegyeletsértéseket követsz el egykori becsületes, nagy állam­férfiak ellen ... de soha — op­portunizmusból vagy családi okokból — nem támadod az ott­honi kommunista rablóvilágot. . . te síikében már meg is alkudtál velük. És Oláh te csalsz! Neked nin­csenek vérző, hazafiui fájdalmaid vagy álmatlan éjszakáid az óha­zai szomorú események miatt. Te,! amikor Rákosiék ötvenezer derék magyart deportáltak és az egész világon elszoruló szívvel és köny-/ nyező szemekkel—politikai párt­állásra való tekintet nélkül—ki­áltottak segítségért az emigráns magyarok, te a saját zsebedre, piszkos anyagi okokból, felülfize­­téses hacacárés - bált rendeztél, amelyen egy Szilassy László nevű bugás dalénekes énekelt és veled együtt ropta a rezgő csárdást. Te, akinek nincsenek anyagi gátlásai és szerkesztőségi jeligéd az, hogy a pénznek nincs szaga; aki húsz­ezer pézóért adtad ki egy úgyne­vezett nagyasszony hazaazálló verses gyomorkeserűjét, amelytől elapad minden hazaszálló nosztal­gia . . . Hajdanában Budapesten, a nyi­las járvány gyászkorában, amikor a hullák százai temetetlenül fe- i küdtek a pesti aszfalton, megje­lent egy gyilkosságokra uszító na­pilap. “Egyedül vagyunk” ... az volt a cime. És Oláh György volt j annak a főszerkesztője. Olyan j avatott tollal szerkesztette azt, [ hogy legalább százezer embert | küldött fegyveres gyorssegéllyel a másvilágra . . . És a sorsod most beteljesedett. Egyedül maradtok te és tisztelő híveid, ÖRÖKKÉ távol az óhazá- , tói, amelyet korábban ti és mosó a vörösök tettek tönkre hosszú évtizedekre. Egyedül vagytok és egyedül lesztek sorsüldözöttjei azoknak a vandál gyilkosságok­nak és emberkinzásoknak, ame- ; lyek örök vízióként nehezednek a lelkiismeretetekre és amelyeknek egyik prófétája: TE VOLTÁL OLÁH GYÖRGY. Egy budapesti levél FELTÁRJA A MAGYAR KOMMUNISTA-POKOL RÉMKÉPEIT (Érkezett Grácon keresztül, de­cember 22-én.) “Egyszerűen le­hetetlen nekünk úgy beosztani az uram fizetését, hogy a család szá­mára a legszükségesebbét besze- j rezhessem. Nélkülözünk, éhezünk, [ elveszünk. Én sajnos nem tudok munkába járni, 3 kisgyerek ka­paszkodik rongyos szoknyámba. Hegy elképzelésiek teljes legyen, feljegyzek néhány élelmiszer­­árat, talán átmegy a levél a cen­zúrán és átjut hozzátok a boldo­gabb világba. . . Egy zsömle vagy kifli (amit jegy nélkül is vehe­tünk) 60 fillér. Egy kiló szőlő 8 forint 60 fillér, egy kiló körte 10 forint. Gyümölcs, tudjátok, itt mindig a legolcsóbb népélelmezési cikk volt, ontották a vonatok, te­herautók Té ténytől-Uálegy házáig Budapestre. Most drágább lett, mint a múltban a Zserbó-to^ták voltak. Én hetente 200 grm. húst és 100 grm. felvágottat vehetek legálisan. Felvágott szalámit je­lent, ez 20 forintba kerül. Feke­tén 100 forint. A pipereszappan, bárhogy takarékoskodjunk, ha nagyjából akarunk is csak tisz­tálkodni, havonta 100 forint kia­dást jelent. Egy kiló zsir 145 fo­rint. Egy pár cipő (harmadra?!­­gu), de bőrből, szegezett talppal (vásári portéka), ha hozzájutunk napokig tartó szaladgálással: 480- 530 forint. A bőrt a katonaság számára zár alá helyezték, csak a párttisztviselőknek, nép frontos embereknek, magasabb köztiszt­viselőknek adnak ki utalványt. Egy félgyapju szövetből készült öltöny 500-650-700 forint. Az 500- as néhány hónap alatt szétmálik, gyermeké még hamarább. Ha megázik, akkor rögtön vége . . . “Felszabadítás” előtti ruháknak olyan az értéke, mint régen ( a harmincas évek végén) a perzsa­szőnyegnek, vagy a szőrmének: 300-tól 600 forintig. Faszék, be­vonat nélkül persze, 50-70 forint. Eg£ egyszerű hálószoba 2000-2500, egy rekamier 1660-2000 forint. Öngyújtó: 50-75 forint. Gyufa: 30 fillér, de minden tizedik szál gyullad meg. A legrosszabb ci­garetta (rémes papír — kapado­­hányi 14 fillér. Akinek pénze van (a fejes kommunisták!) amerikai cigarettát szív. Az eredeti Camel 15-19 forint, 20-as csomagolás­ban; a hamisított 8-10 forint. Fe­hérnemű elérhetetlen ábránd. Harisnya (gyereknek) 8 forint, 4 nap alatt rongy: felnőtteknek 12 forint, egy hét alatt nincs sarka. Óriási veszedelem a LAKÁSÍN­SÉG. Építkezés kizárólag katonai és állami épületekre szorítkozik. Reszketni kell attól, hogy—párt­tagság ide-párttagság oda — ha egy középosztályból származó csa­lád maximum 2 szobás lakására gusztust kap egy vérbeli komcsi, vagy -ÁVÓ-s, vagy ilyesféle, 48 óra alatt elrekvirálják és legjobb esetben kiosztanak egy szörnyű lakást valamelyik városszéli nyo­mortelepen.” “Ne üljetek fel annak, hogy a deportálások megszűntek, de még annak sem, hogy alábbhagytak! Minden szavuk hazugság! Most ürítik ki a “megbízhatatlan ele­mektől” Post. Nógrád és Hont megyéket. Budapestről és Pest­­kömyékröl is állandóan visznek. Szüntelenül! Útirány: a cseh ha­társzél. Néhány hét vagy hónap múlva az uj stáció: Ungvár, Be­regszász, Munkács, Szatmár, Nagyszőllős. Mindezekből a vá­rosokból, a Kárpátaljáról, szóval már Oroszországból jönnek a hír­adások. A magyar vidék csak a gettó szerepét tölti be: gettó ke­resztények és zsidók számára egy­formán. Kárpátalja pedig már Mauthausen, Bergen - Belsen és Auschwitz előcsarnokát jelenti. A legnagyobb láger: KIEW. Isten irgalmazzon nekünk!” IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHI! “AZ EMBER” ELŐFIZETÉST ÁRA ÉVI $10.00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents