Az Ember, 1943 (18. évfolyam, 25. éves jubíleumi szám)

1943-07-04 / 25. éves jubileumi szám

10-ik oldal. Az Ember July 4, 1943. »g . . ;......1 ----­zán nem árult el semmit”, mert akkor kiderült volna, hogy “mi Horthy egyenes parancsára cselekedtünk és akkor elfogták volna az egész itt időző tiszti száza­dot.” Sürgette a kiszabadí­tást, mert hiszen neki “azt ígérték, hogy csak két napig kell lenni fogdában s legföl­jebb Horthy bemasiroz Bécs­­be és akkor úgyis szabadok leszünk”. Ez a levél fakszi­milében jelent meg Az Em­ber-ben s a címzett ott ol­vasta. Egy Varga József nevű Osztenburg-fiu állít be egy napon a szerkesztőségbe, át­adja eredeti személyazonos­sági igazolványát — Az Em­ber le is közli — s elmond­ja az Qsztenburg különít­mény gyilkosságait, a ben­nük résztvevő tisztek névso­rával. Mint rettenetes, lidérc­­nyomásos álom kel kL Az Ember első évfofyamának lapjairól — a Somogyi-Bacsó gyilkosság. A legnemesebb s legbátrabb magyar szocia­listák kiszurtszemü, meg­csonkított holtteste fölött Göndör Ferenc — aki taní­tómesterét tisztelte Somogyi Bélában — fogadalmat tesz arra, hogy nem fog nyugod­ni, amig “ki nem irtattak a föld színéről mindenkit, aki bűnös ebben a rémtettben, akár tettes, akár felbujtó, akár hátmögötti ért e 1 m i szerző.” Ez a fogadalom még érvényben van: A Somogyi - Bacsó gyilkosságot soha nem torolták meg. De egy hét se telt el a gyilkosság után, Az Ember már közölte a gyil­kosok neveit, a gyilkosság körülményeit, mindazt, ami Beniczky Ödön volt belügy­miniszter tanúvallomásából sokkal későbben kiderült. De “a nyomozást a gyilkosok vezetik” — irta Göndör — s közli a 319jVI számú “szigo­rúan bizalmas” 1920 febru­ár 11-iki parancsot, amely “A Magyar Vadászkülönit­­mény Parancsnokság”-nak meghagyja, hogy a “körül­ményekhez képest legalkal­masabb módon” tegye el a Népszava szerkesztőit. Négy nappal e rendelet után tör­tént a Somogyi-gyilkosság. Végrehajtói: Báró Nopcsa, Schefcsik Gyula, Baghy fő­hadnagy, Buday, Bibó, Salm hadnagyok: az Osztenburg­­banda tagjai. Nevüket Az Ember irta be az emberiség szégyenkönyvébe. Ekkor Hor­thy Miklós még “csak fő­vezér” volt: a vizsgálatot a gyilkosok ellen mint kor­mányzó vezette le. És hogy a kurzus le ne tagadhassa a rémségeket, Az Ember — először a vi­lágsajtóban — fényképeket is közöl a fehér terrorról. Az egyik kép alatt ez áll: Or­­govány. Elől: a nemzeti had­sereg tisztjei által meggyil­kolt Deutsch Ernő bank­­tisztviselő, mellette Fekete nevű hivatalnok, a harmadik Hegedűs Imre tanító. A hát­térben felismerhetetlenné csonkított hullák.” Az Ember bécsi leleplezé­sei — lehetetlen mindent felsorolni, mert akkor le kellene közölni újra a fehér terror és kurzus egész tör­ténetét — az egyetlen és legerősebb ellenőrzést jelen­tették a fehér terror számá­ra és fölrázták a világ lelki­ismeretét. Hogy a fehér ter­ror gyilkosságai és rablásai végülis a “konszolidációhoz” vezettek, az nagyrészben Az Ember érdeme. Csoda-e, hogy egy napon—• | ismét fakszimilében — meg- j jelent Horthy fővezér 476| VIb Fv. számú “szigorúan; bizalmas” körrendeleté, j amely 250,000 (kettőszázöt-| venezer) korona vérdijat tű­zött ki Göndör Ferenc fe­jére. A korona elértéktelenédé­­sének megfelelően ezentúl is még többször is fölemelték a Göndör fejére kitűzött vérdijat. * És mégis . . . ahogy múl­tak az esztendők, Göndör Az Ember negyedik bécsi év­fordulóján azt írja: .“Min­dent fenntartok és vállalok, amit a fehér terror rém­uralmáról 1919 november 13. óta megírtam, nincs semmi visszavonni valóm. És ahogy lapozgatok a négy esztendő óta megjelent lapszámok kö­zött, nem nehéz megállapí­tanom, hogy a fehér terror gyilkosai, rablói és zsarolói ellen való minden megveté­semen és gyűlöletemen át is kiizzött mindig a magyar föld iránt való oldhatatlan és reménytelen szerelmem Mindig és minden haraggal a fehér terroristák és hóhé­rok ellen, de sohasem a sze­rencsétlen és jobb sorsot ér­demlő Magyarország ellen és mindig-mindig a magyar népért verekedtem.” Mintha ma irta volna, úgy hangzik ez a pár mon­dat. Pedig akkor, a negyedik emigrációs esztendőben már kezdte érezni Göndör, hogy “nemcsak fizikai távolság, hanem nagy és mély lelki távolság választ el hazám­tól” és akik nem akarnak hazatérni — amit Göndör mindenkinek ajánlott, aki nem bírja az emigráció nyo­morát és véglegességét —■ azoknak “épp úgy számítá­son kívül kell hagyni a kis magyar Glóbust, mint ahogy a jelenlegi magyar világ ki­hagy bennünket minden számításából.” A magyar po­litikai rendszernek ez a leg­következetesebb e 11 e n s égé már akkor érezte, hogy ő akkor is ki fog tartani a gá­ton, ha “egyedül olvassa majd Az Embert”, de mély­séges emberséggel leírta ezt: “Újra és újra hangoztatom, hogy akik négy esztendő vi­szontagságos vergődése és bolyongása közepette sem találták meg az idegenben exisztenciájukat és máig sincs olyan hely a számuk­ra, ahol fedél alatt, nyugod­tan hajthatnák álomra sze­gény, szomorú fejüket, azok nem árulók, ha hazatérnek, hanem kötelességüket telje­sítik önmagukkal és család­jukkal szemben.” * ő maga pedig azt Ígérte, hogy “a jövőben is meg fo­gok tenni mindent abban az irányban, amely az én ha­zavezető utamat eltorlaszol­ja — amig nincs szabad, független, nagy demokrata Magyarország.” Ezt az Ígé­retét is megtartotta — mind a mai napig. De azzal, hogy Göndör emberszeretetből az emig­rációt hazatérésre biztatta, “Az Ember” alatt vágta a fát. Nemcsak az emigráció közemberei, de egv-egy is­mertebb név viselője is kez­dett élni a fehér kormá­nyok által felkínált külön­féle egyéni amnesztiákkal. Göndör általános amneszti­áit követelt, de ezt még Bethlen se adta meg. S igy csak az maradt számára, hogy féltve őrködjék a ha­zatérők fölött és vigyázzon arra, hogy ne csaljanak tőrbe senkit. Ennek az el­lenőrzésnek köszönhetik so­kan, hogy aztán hazajut­hattak. A lap minden távo­zóval egy olvasót vesztett, de Göndörnek nem fájt az áldozat. Senkitől se köve­telt hősiességet és kitartást — csak önmagától. Meghasonlottan, széttép­ve, az emigráció kezdett szétfoszlani. És amikor 1925 október 3-án meghalt Gön­dör Miki, Göndör úgy érez­te, , most már végleg és örökre elvesztette a küzde­lem minden értelmét. Ezen a napon feléje áradt a sze­retet, ragaszkodás és hála az emigrációból és hazul­ról. De hiába voltak körü­lötte barátok, kicsik és na­gyok, irók, költők, politi­kusok, Göndör úgy érezte: “Amikor eltemetem egyet­len gyermekemet, elteme­tem vele magamat is, a múltamat, emlékeimet, a jövendőmet, reményeimet, eltemetem egész tönkre­ment, elpusztult, szegény életemet . . .” De a sírnál Kunfi Zsig­­mond szivbemarkoló gyász­beszédében ráolvasta Gcm- i dör Miki kedvenc Ady­­verséből ezeket a sorokat: Az én apám reggeltől esti? Izzadva lót-fut, robotol. Az én apámnál nincs jobb ember, Nincs, nincs sehol. Az én apám kopott kabátu, De nekem uj ruhát vészén S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám dolgozik és küzd Nála erősebb nincs talán Hatalmasabb a királynál is Az én apám. És hozzáfűzte Kunfi: — “Kedves barátunk és emig­ránstársunk, Göndör, értse meg: a fia soha tudomásul nem venné, meg nem bocsá­tóvá, szegyeivé magát, ha az ő apja, az ő szemében a legnagyobb, legdrágább és legtökéletesebb, a király­nál is hatalmasabb ember, olyan gyöngének és esen­dőnek mutatkozna, hogy mint iaz élet és harc dezer­­tőrje, oldaná meg a maga számára elviselhetetlen életproblémát. Göndör Miki azt várja az apjától, hogy az életet akkor is becsület­tel állja és vívja meg, ha ettől a naptól fogva mi öröm sem lesz benne az ő számára, csak keserves, ke­mény kötelesség.” Göndör Ferenc hallgatott Göndör Miki szavára. A küzdelem hatodik évében ment el mellőle a fia Bécs­­ben. De Göndör Ferenc vitte magával Miki meg nem irt végrendeletét és vállalta a “keserves, ke­mény kötelességet” és küz­dött és küzd, ezeken a ha­sábokon immár 25 év óta— ahogy Kunfi mondta —• “azokért iá nagy eszmékért, amelyek a kis emigráns szivében olyan tűzzel ég­tek” . . . \ : LOVAS PÁL HELYEZZE ÉRTÉKTÁRGYAIT BIZTONSÁGBA, AMÍG TÁVOL VAN HAZULRÓL Mielőtt vakációra vagy üzleti útra menne, béreljen egy Safe Deposit dobozt páncélszekrénye­inkben, hadikötvényei, ékszerei, értékpapírjai, polgárlevelei és egyéb értékei számára. — Mérsékelt árak. — Keresse fel legközelebbi irodánkat! MANUFACTURERS SAFE DEPOSIT COMPANY ■j'i fiókiroda New York területén A MANUFACTURERS TRUST COMPANY TÁRSINTÉZETE VÁSÁROLJON USA HADIKÖTVÉNYEKET! Sok szeretettel üdvözli “Az Ember”-t 25-ik éves jubileuma alkalmából: ANDREW A. WEISS Mély tisztelettel köszöntőm AZ EMBER-t és annak érdemes szerkesztőjét, 25 éves létezésének ünnepén SPITZER FERENC az ATLANTIC EXCHANGE tulajdonosa Hotel Robert Fulton Vendéglő 228 WEST 71st STREET Figyelmes kiszolgálás. — Polgári árak. A bécsi Vindobona Caffee Restaurant tulajdono­sának, Mr. Joschy Greenfeld személyes vezetése alatt. Elsőrangú bécsi és magyar konyha. Társaságoknak külön helyiség, amely esküvőkre és minden más társasösszejövetelekre alkalmas! — Bécsiek és pestiek kedvelt találkozó helye! —•

Next

/
Thumbnails
Contents